dsc_0672Jézus mondja: „Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához, mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” Luk 16, 19-31

 

A legelső kérdés, ami e jézusi példázat kapcsán megfogalmazódik bennem, hogy mekkora pokol, és milyen nagy gyötrelem kell ahhoz, hogy az ember felébredjen? Egyáltalán mit is jelent felébredni? Megtérni? Ezt a délelőtti áldott órát, az Isten házában eltöltött időt jó lenne annak a kérdésnek szentelni, hogy mit jelent az ébredés, a látás, a megtérés.

Aztán egy másik kérdés is elkezdett foglalkoztatni, de ez már egy hosszabb távú gondolkodás gyümölcse: mi lesz velem a halálom után? Hogyan lehetne majd ott ébredni, ahol szeretnék, és elkerülni azt a helyet, ahol meg nagyon nem szeretnék felébredni?

A példázat a vége felől érthető meg igazán. Jézus azért „beszélteti a halottakat”, mert fel akarja ébreszteni a halott lelkiismeretet. Át szeretné törni a közöny, az érzéketlenség, a külsőségekben megnyilvánuló, üres vallásosság kemény falát. Jézus a szívére szeretne beszélni az élőknek, ezért beszélteti a holtakat. A halottai felől szinte minden embernek lehet valamilyen érzékenysége. Egy el nem mondott szó, egy elmulasztott cselekedet, egy pótolhatatlan veszteség, és a nyomában keletkező hiány. Halottai mindenkinek vannak, és emlékei is – jók, vagy rosszak – mindenkinek vannak. A túlvilág is roppan módon érdekelte a Jézus korában élő embert. Ezért amikor a halottak szólalnak meg, az olyan, mintha a lelkiismeret szólalna meg bennünk. Egy hang nagyon mélyről, egy hang nagyon régről.

Jézus az élőkért beszélteti a holtakat. Van öt testvérem – mondja a pokolban, kínok között gyötrődő gazdag ember. Meg kellene őket győzni, a szívükre kellene beszélni, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelem helyére. A gazdagnak csak öt testvére volt, Jézusnak meg mindenki a testvére. Én is és Te is, mind a testvérei vagyunk. Ez a példázat az öt testvérért született. Ez a példázat a még élőkért született. Lássuk a tanulságait.

  1. A halálban nincs ébredés. Vagyis: a halálban nincs megtérés. A halál, mint átmenet a földi létből az örökkévaló létbe, nem változtat rajtunk. A gazdag ott is úr marad. Azt kéri, hogy szolgáljon neki Lázár, a koldus. Szolgáljon azzal, hogy az ujja hegyét mártsa vízbe, és hűtse le a gazdag lángoló lelkét. És ha ez nem lehetséges, akkor menjen el Lázár az élőkhöz, és szolgáljon nekik egy kijózanító üzenettel. Talán innen ered a mondás, hogy aki úr, az a pokolban is úr…
  2. Jézus azokhoz szól, akik egy zsidó mennyországot – mi mást(?) – álmodtak maguknak, ahol Ábrahám – „a mi atyánk” – az úr. Közbevetetésként jegyzem meg, hogy a zsidók hallatlan nagy büszkeséggel vágták oda gyakorta Jézusnak: Ábrahám a mi atyánk!(Jn 8, 39) Jézus pedig azt mondta nekik, hogy azzal a szemlélettel, amivel ti éltek, inkább az ördög a ti atyátok. (Jn 8, 44) De a zsidók vakon hitték, Ábrahám a mi atyánk, az, aki majd kiszolgál minket, ha azon a másvilágon rosszul éreznénk magunkat. A zsidó mennyországban a pokol is csak egy karnyújtásnyira van, és ha véletlenül a pokolra kerülnénk, akkor Ábrahám, a mi atyánk ott is hallótávolságon belül van, és elküldi a szolgát, hogy komfortérzetünket visszanyerjük. Mert mi mindig jól akarjuk érezni magunkat – még a pokolban is. A zsidó mennyországot álmodóknak nem tiszta a lelkiismeretük, feltételezhetőnek tartják, hogy az igaz Isten számon kérheti őket tetteikért, vagy éppen mulasztásaikért, de Ábrahám, a mi atyánk majd mindent megold.
  3. Könnyen lehetséges, hogy Jézus példázata a kihangosított zsidó gondolkodás párbeszéde, amiben az is benne van, hogy a zsidók nem hisznek Mózesnek és nem hisznek a prófétáknak. Csak ha valaki feltámadna a halottak közül… Csak annak hinnének. Aztán kiderül, hogy annak se hinnének. Ha ugyanis elolvassuk János evangéliuma 11. és 12. fejezetét – legyen ez házi feladat – akkor onnan megtudhatjuk, hogy egy másik ember, aki szintén a Lázás névre hallgatott, aki Bethániában lakott, a legendás Márta és Mária testvére volt, mikor meghalt, és Jézus feltámasztotta, akkor a zsidó nagytanács elhatározta, hogy megöli a feltámasztottat, és azt is, aki feltámasztotta. A halálból visszajött Lázárt és Jézust is meg akarták ölni a zsidók, tehát ennyire hittek annak, aki feltámadt a halottak közül…
  4. Ez a példázat egy kihangosított emberi szív beszélgetése önmagával. És már nem is a zsidó ember szíve ez, hanem bármelyikünké lehet. Egy kihangosított szív és lélek beszélgetése önmagával. És nem kell ahhoz meghalni, hogy az ember ilyen beszélgetésbe kezdjen önmagával. – Gazdag vagyok, semmire nincs szükségem. Senkire nincs szükségem. Ez vagyok én.

Két dolog képes teljesen beszűkíteni az ember gondolkodását: ha mindene megvan, és ha semmije nincs, mert mindent elveszített. Mindkettő nagyon veszélyes állapot. S tudjátok – arra jöttem rá, miközben elkezdtem én is önmagammal beszélgetni, hogy – az a koldus is én vagyok. Néha gazdag, néha koldus. Ülök a saját lelkem háza előtt, és azon gondolkodom: – miért vagyok én ilyen tehetetlen, amikor annyi csodálatos képességgel áldott meg a Teremtő? Ülök a saját lelkem kapuja előtt, és azon tűnődöm, hogy miért nem tudok megbocsátani, amikor tudom, hogy milyen nagy boldogság megbékélni és békében élni? Miért cselekszem a rosszat, amit nem akarok? Pedig tudom, hogy megvan bennem a jó. Néha gazdag, néha koldus. Ilyen az ember, ez az ember. Néha tettes, máskor áldozat.

  1. És a jézusi példázatnak az a hatalmas kijózanító üzenete, hogy odaát már tényleg nincs átjáró a két világ között. Odaát már egy nagy szakadék van a két világ között. És ez a szakadék, tudjátok, hogy hol és mikor keletkezik? Ebben a földi életben. Addig-meddig lavírozik az ember a lelkének a két világa között, hogy most jó legyek, vagy rossz legyek, megbocsássak, vagy ne bocsássak meg, szeressek, vagy ne szeressek, hűséges legyek, vagy sem, hazudjak-e, vagy igazat mondjak, tegyem-e a dolgomat, vagy tétlen legyek, elinduljak-e, vagy a másikra várjak, és addig halogatja az ember a döntést, hogy egyszer csak elszakad valami itt belül. És szakadék lesz, és tudat-hasadás lesz, és innentől fogva ez a szakadék már az enyém, hozzám tartozik, és elviszem magammal ezt a belső szakadékot a halálba. És akkor lehet, hogy az történik majd velem, amiről Jézus beszél ebben a példázatban.
  2. Jézus azt mondja: Ember! Menj ki a te koldusodhoz, és adj neki kenyeret! Add neki az Isten igéje kenyerét! Vagyis cselekedd a jót és élni fogsz! Mert az az Isten igéje kenyere.
  3. És azt mondja Jézus: Te koldus ember! Aki azt gondolod magadról, hogy semmid sincsen, és csak a kóbor kutyák nyalogatják a sebeidet, és nincs egyetlen igaz barátod! Menj be a te uradhoz, menj be a te belső szobádba, zárkózzál be lelkednek rejtekébe, és vedd észre, hogy te egy királyi gyermek vagy. Isten tökéletes alkotása vagy. A koldus és a királyfi találjon végre egymásra benned! Tégy jót magaddal, hogy másokkal is jót tehess. Találj végre magadra, hogy másokra is rátalálj, és mások rád találjanak.
  4. Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül. Jézus ebben a példázatban a jó öreg Ábrahámmal, a legfőbb zsidó tekintéllyel mondatja ki, hogy az ember kívülről menthetetlen. Semmi nem tudja meggyőzni. Az embert semmi nem tudja megváltoztatni. Ha majd ott ül a pokol küszöbén, és nyelve és lelke gyötrődik a lángban, hogy jól elszúrtam az életemet, még ott sem változik. Még ott is úr marad, és másoktól várja a megoldást.
  5. Az ember csak magát tudja megváltoztatni. Te gazdag ember, öleld magadhoz a koldust, akitől eddig megvontad a béke, és a boldogság érzetét, akinek eddig soha nem engedted meg, hogy jól érezze magát a bőrében. Te koldus, te Lázár, te Istenben reménykedő, hiszen a neved is ezt jelenti, vedd magadhoz a nemes önbizalmat, a törékeny önbecsülést, mert többre hívattál, mint a csüggedés mocsarában fetrengeni. Az Istenben bízó ember maga indul el a gondolatokat és szándékokat tettekre váltani, mert elhiszi, hogy közben az Isten meg fogja áldani. Mindig és minden nagydolog, és igazi változás belül kezdődik el. Az ember belül hoz egy döntést, és azután átrendezi az életét.
  6. A jó cselekvése gyógyít meg minden betegséget, és köt össze mindent, ami elszakadt, és ennek most van itt az ideje. Ezt meglátni, felismerni, és elindulni azonnal cselekedni, egyet jelent a felébredéssel, egyet jelent a megtéréssel. Ámen.

Mátészalka, Kossuth tér 2016. 10. 16.