„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak.” Mal 3, 20

ALAPIGE: Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le. És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le? Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” Jn 6, 35-50

Kedves Testvéreim! Szeretett Ünneplő Gyülekezet! Amikor naptári egybeesés folytán abban a különös kiváltságban van részünk, hogy augusztus 20-a éppen vasárnapra esik, és az ünnepet a napján ülhetjük, akkor szabad legyen, sőt a Lélek ösztönzése által kötelező szólni a Jézus-kenyérről, aki nekünk az igazi élet. Amiképpen a kenyér az igazi étel, még ha ma a táplálkozástudomány szakemberei manapság nem tartják is egészségesnek a kenyér fogyasztását, mégis: a magyar ember számára a kenyér az igazi étel, és a Jézus-kenyér az igazi élet. Részesüljünk ma ebből a kenyérből olyan vágyakozással, mint akik az igazi, a teljes élet után kiáltanak és sóvárognak. Teljesebb élet, amit az ölelésben keresnek, előbb az anyjuk ölében, majd a szerelmük ölelésében kutatnak a boldogságvágyó emberek.  De egyikben sincsen ott, mert egyik is, és másik is csak hitvány földi mása annak a szeretetnek, ami a Teremtő és Megváltó Isten ölelésében található meg.

Nehéz idők vannak mögöttünk, magyarok mögött, évszázadok és évezredek, amikor az emberi agy tekervényeit szellemi és kémiai mérgekkel mérgezték azok, akik soha, de soha nem szerették volna, hogy önmagunkra eszméljünk, hogy valódi magyar múltunkat megismerjük, pedig aki múltja gazdagságát megismeri, annál több szállal képes a jövőhöz kötődni, és annál jobban meg tud kapaszkodni a mostani idők viharai között.

Szellemi méreg a józan és logikus gondolkodás befolyásolása, dogmák általi egy irányba terelése, megfélemlítés által a szabad gondolkodás megakadályozása, és ismétlődés által megalapozatlan tények megtanítása. Mert amit már nagyon régóta mondanak, talán igaz lehet… Akinek már nagyon régóta mondják, hogy disznó, az előbb, vagy utóbb, de lealjasul az állati sorba.

Térjetek meg, változtassátok meg a gondolkodásotok módját, vessétek ki magatokból a kémiai és szellemi mérgeket, és gondoljátok újra az életet! Ezt jelenti a Jézus szerinti megtérés-fogalom abban az eredeti, sötét zsidó környezetben is, amelyikben először elhangzik, és ezt jelenti a mai, még sötétebb környezetben, amelyben élünk. A kémiai mérgektől talán könnyebb tisztulni, noha az embernek egy ideig megvonási tünetei vannak, de biztosan megéri újra önmagammá válni. A kémiai mérgek, gyógyszerek, vegyszerek, adalékok, állományjavítók idegrendszerre gyakorolt hatása részben publikált, részben publikálhatatlan.

DE: a szellemi mérgektől szabadulni nehezebb, a szabad gondolkodást mérgező dogmáktól megválni egy élet is kevés, ha csak rajtunk múlik, ám kérjük az Isten segítségét, kérjük a Jézus segítségét, mert így olvassuk a biztatást János evangéliumából: Ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valósággal szabadok lesztek!  (Jn 8, 36) Csak Jézus tud megszabadítani, a mennyből alászálló kenyér az, ami egyedül mentes a kémiai és szellemi mérgektől. Őrá van szükségünk.

Nem csupán egyházi dogmákra gondolok itt, hanem – amit sokkal hamarabb hall az ember, és az átkos ismétlődés által egy életre mélyen bevésődik, vagyis – szülői dogmákra is, amikor azt mondja a szülő a gyermekének, hogy nagyon hülye vagy fiam, hogy belőled semmi se lesz, te az életben nem viszed semmire, hogy kutyából nem lesz szalonna, hogy nem kelessz majd senkinek, hogy nézz tükörbe, hogy TE beszélsz…és így tovább. És jön az egyház is, a lelki édesanyánk azzal szép kis üzenettel, hogy kárhozatra méltó és menthetetlen bűnös vagy! Jól nézünk ki akkor, ha ez mind igaz.

És leszáll a mennyből a kenyér. Mert onnan fentről csak jó jöhet. Jön a mennyből, a magyar búzakenyér állományjavító és ízfokozó nélkül. Az Igazság Napja érlelte a kalászt, kelesztette meg a tésztát, és tüzénél sült ropogósra a magyar kenyér. Szeretnétek-e enni ebből a magyar kenyérből? Jézus a magyar kenyér.

Államalapító István király ünnepén szabad legyen szólni arról, hogy milyen lelkiségű volt a mi magyar népünk, mielőtt az uralkodó közvetítése által felvette a nyugati típusú kereszténységet? A legtöbb ember azt feleli rá, hogy pogány volt. Igen, mielőtt István király megtérítette volna a magyart, a magyar pogány volt. Méghozzá magyar pogány. De érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, hogy mit is jelent a pogány szavunk? Latin eredetű a szó, így hangzik eredeti formájában, hogy paganus. Ami szó szerint azt jelenti, hogy vidéki származású, vagyis falusi ember. Olyan, mint amikor a pestiek azt mondják, a nem pestiekre, hogy azok a vidékiek. Lemegyünk vidékre… mondta az egyik nagyképű pesti ismerősöm sok évvel ezelőtt. Ezek a pestiek még a hegyekbe is lemennek, és akkor ki is a vidéki?

Amikor Konstantin császár idején, a Római Birodalomban erőszakkal folyt a keresztény hitre térítés, akkor sokan voltak, akik a kis falvak rejtekébe húzódtak az erőszakos térítés elől. Ők voltak először a paganusok, a pogányok. Ám ők olyan pogányok voltak, akik bármennyire furcsa, de hittek Jézusban, a jézusi értékrendet vallották, Jézust követték, de ezt nem zsidó közvetítéssel kapták. Az Újszövetség nagyon sok ilyen esetről tud. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve tele van azokkal a konfliktusokkal, amelyek a zsidókból lett keresztyének és a pogányokból lett keresztyének között támad. A zsidókból lett keresztények szeretnék megenni, keresztbe lenyelni a pogányokból lett keresztényeket. És ahol tudják meg is eszik őket, és erről a konfliktusról szól a kereszténység kétezer éves története. Azt mondják: csak zsidó közvetítéssel lehet kereszténynek lenni, és aki keresztény lesz, annak bizonyos mértékig zsidóvá is kell válni, és aki nem így gondolja azt elpusztítjuk. Ez a zsidó konfliktuskezelés módszere, és ez a szellemi méreg bénítja mindmáig a kereszténységet. Csak zsidó közvetítéssel lehet keresztyénnek lenni, és aki keresztény lesz, annak zsidóvá is kell válni – gondolják a zsidók mindmáig, és velük szemben csak EGY IGAZSÁG állhat meg.

Mert Jézus azt mondja, hogy jézusi közvetítéssel lehet igazán kereszténynek lenni! És aki közvetlenül, jézusi közvetítéssel lesz keresztény ember, azt a zsidók megölik, ha tudják. A Római Birodalomban nagyon sokan voltak, akik nem zsidó közvetítéssel lettek Jézus hívők, mert legbelül, a lelkükben volt egy hang, az őszinte szeretetvágy hangja, a bosszúvágy mentes szeretet hangja, a kirekesztés nélküli szeretet hangja, és amikor a Jézus hangját meghallották, akkor azt mondták, hogy megérkeztünk szellemi otthonunkba, a jézusi szeretetbe. Ők menekültek vidékre az erőszakos római térítés elől. Mert az erőszakos római térítés már zsidókeresztyén térítés volt. És azoknak, akik a zsidók megkerülésével, kihagyásával kapták meg Jézust, mert úgyis lehetett, és ezt Jézustól tudjuk, hogy lehetett, azoknak a zsidókeresztény Jézust akarták lenyomni a torkán. Mert – ahogy már korábban mondtam – a zsidókeresztény is a Mózes szekerét tolja. Ugyanis énekeiben, imádságaiban Izraelt magasztalja, zsoltáraiban a Sion Istenét élteti. Logikája a zsidó logika. Következtetése azonban hibás, mert ezért cserébe nem kap semmit, ugyanis a világ minden vagyonát Jehova Isten a zsidóknak szánta.

De térjünk vissza a korábbi kérdésre, hogy mennyire voltak pogányok a mi magyar őseink István király előtt? Bizton állítható, és ezt számtalan középkori krónika, valamint honfoglaláskori régészeti lelet is megerősíti, hogy őseink keresztények voltak, csak nem zsidókeresztények. Vagyis nem zsidó közvetítéssel kapták, nem a zsidókeresztény ideológiát kapták, hanem származásukban, gyökereikben hordozták a jézusi szeretet lelkiségét még a Jézus születése előtti időkből, és amikor a jézusi szeretet evangéliuma hozzájuk is eljutott, akkor a lelkükben visszhangra talált.  A Kárpát-medencébe hazatérő magyarok magukkal hozzák a Jézus-hitet, ahogy ezt honfoglaláskori sírokban talált mellkeresztek is ékesen bizonyítják.

Magyarország vallási térképe István király idején egyáltalán nem egységes. A keleti országrészt a bizánciak térítik, a nyugati részt vallásilag Salzburgból befolyásolják, és István királynak van egy hálátlan, de megkerülhetetlen feladata. Az ország egységének megőrzése érdekében fel kell venni a római központú, zsidókeresztyén vallást, amelyik lételeméből fakadóan, ellentmondást nem tűrve, ellenséget nem kímélve a vallási és politikai egységet teremti meg. De minden rosszban van valami jó, megszületik a Róma által is elismert, önálló magyar vallás, élén az apostol-királlyal, amely magyar vallásnak a szellemi központja nem kívül, nem keleten és nem nyugaton, hanem Magyarországon van.

István király érdeme, hogy megőrzi a magyar nemzet egységét, és ennek az egyik legkézelfoghatóbb bizonyítékát talán legjobban 1054-ben látjuk, amikor a Kelet és Nyugat közötti nagy egyházszakadás bekövetkezik. Ha a magyar vallás akkor nem egységes, akkor ez a szakadás országunkban, és annak a környezetében is megtörténik. István király a magyar vallást létrehozó tettével megelőzte azt a tragédiát, hogy vallási alapon szétszakítsák nem csak szűkebb hazánkat, hanem az egész Kárpát-medencét. Ez egy valláspolitikai cselekedet volt, amelyben, ha más jézusi erényt nem is találunk, de annyit bizonyosan, hogy István király nem támadt rá ideológiai ellenségeire, mert Ő nem Káin fia volt, hanem Hunor és Magyar gyermeke. Ezért az egyházat hívta segítségül, hogy aztán megvédhesse az egyház hatalmi harcaitól az egységes magyar nemzetet. A többi következtetést a történészekre bízom…

Mit jelent számunkra Jézus, az égből leszállott kenyér? Lelki táplálékot, lelki közösséget azokkal, akik a szeretet végső győzelmében, az Igazság Napja felragyogásában hisznek. Ezt a lelki közösséget jelenti nekünk ma is a megterített Úrasztala, amelyhez járuljunk csak egészen bátran, porba sújtó bűntudat helyett vágyakozó és örvendező szívvel. Ámen.

Mátészalka, 2017. augusztus 20.

Becsei Miklós lelkipásztor