Az egyházközség új presbitériuma úgy határozott, hogy Fodor Lászlónénak tiszteletbeli presbiteri, Tóth Zoltánnak pedig örökös tiszteletbeli főgondnoki címet adományoz munkájuk elismeréseként. Az emléklapokat és a gyülekezet ajándékait 2018. február 28-án, az ünnepi istentiszteleten Becsei Miklós lelkipásztor adta át az alábbi gondolatokkal:

Fodor Lászlóné köszöntése:

„Akit soha nem tudtam – még szép kora ellenére sem – Klárika néninek szólítani, mert Klárika az örök ifjúság ajándékát hordozza, hiszen rendszeresen az örök élet italával, a Biblia tanításaival élve tölti el a mindennapjait. 10 éven át tartó aktív presbiteri tevékenysége, és hűséges nőszövetségi munkája elismeréseként adom át a presbitérium és a gyülekezet ajándékát.  A faragott képen látható imádkozó kéz Klárika jellemző mozdulata, azzal a jézusi kéréssel: Legyen meg a Te akaratod.”

Fodor Lászlóné tiszteletbeli presbiter testvérünk az ünnepi istentisztelet végén szót kérve elmondta, hogy köszönetét fejezi ki a gyülekezet és a presbitérium felé a megbecsülésért, és örömmel osztotta meg azt az élményét, hogy amikor a közelmúltban a fodrásznál hosszú élete titkáról kérdezték, akkor ő ezt felelte: Csak bízni kell Istenben.

 

Tóth Zoltán köszöntése:

„Amikor 18 évvel ezelőtt feleségemmel együtt Budapestről Mátészalkára látogattunk, hogy a mátészalkai lelkészi álláshelyekről beszélgessünk, akkor az áldott emlékű Bartha Béla lelkipásztor a Kraszna utcai lakásában fogadott minket. Jelen volt ezen a találkozón Tóth Zoltán is, a gyülekezet akkori főgondnoka. A feleségemmel mindketten meg voltunk győződve, hogy Tóth Zoltán a lelkész, és Bartha Béla a főgondnok, és csupán a beszélgetés végén derült ki, hogy fordítva van. Nagyot nem tévedtünk, hiszen a lelkészcsaládba született Tóth Zoltánnak az egyház iránti szeretete, és az egyházi szolgálat iránti elhivatottsága aligha volt kisebb egy lelkipásztor elhivatottságánál. A közös szolgálatban sok kedves emlékre tekinthetek vissza, amikor iskolai, vagy egyházi ügyekben, reggel, délben és olykor este is autóba ültünk, és intéztük együtt az aktuális ügyeket. Az ünnepeltet a belső átalakulás előtti Mátészalkai Református Egyházközség is, és a Mátészalka Kossuth téri Református Egyházközség is két-két alkalommal választotta meg főgondnokának. Mivel az átszervezés miatt ez a négyből két „tört” ciklust is jelent, ezért 18 év a főgondnoki szolgálata. A közel két évtized alatt sok nehéz helyzetet kellett közösen megoldani, amelyekben mindig számíthattam elnöktársam bölcsességére, határozottságára és bátor kiállására a mátészalkai reformátusok ügyéért. Bátran mondta ki mindig az igazságot.

Tóth Zoltán tiszteletbeli főgondnok szívbeli elkötelezettségéről 18 év főgondnoki, és 26 év presbiteri munka mellett sok fontos közegyházi szolgálat is tanúskodik, amelyeket szeretnék erről a helyről méltó módon, a Magyarországi Református Egyház nevében is megköszönni. Több választási cikluson át (1 ciklus: 6 év) volt a Szatmári Református Egyházmegye gondnoka, Bartha Gyula esperes elnöktársa, azzal az odaszánással, mint aki két oldalról, lelkészi és gyülekezeti nézőpontból is látja a gyülekezetek életét, hiszen ő maga is lelkészgyermekként nőtt fel. Ennélfogva nem csak a szatmári gyülekezetek, hanem a szatmári lelkészek gondját is mélyen megértette. Több cikluson keresztül az Egyházkerületi Tanács tagjaként, valamint a Magyarországi Református Egyház legfelsőbb szerve, a Zsinat, illetve a Zsinati Tanács tagjaként szolgálta Isten és a reformátusok ügyét gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi, és országos szinten. Szolgálatait a gyülekezet és a Presbitérium nevében egy szép alkotással, templomunk faragott plakettjével szeretnénk megköszönni, amely Pocsay Vince nyugalmazott kárpátaljai, de ma már gyülekezetünk területén élő, és közénk tartozó lelkipásztor keze munkáját dicséri. Ha főgondnok úr egy jó erős szeggel otthonában a falra függeszti ezt az üzenetében és anyagában is súlyos alkotást, akkor jusson eszébe a templom és a templom népe, a Kossuth téri református gyülekezet. Istennek legyen hála, hogy a templomkülső felújításának folyamatát együtt szervezhettük és irányíthattuk. Köszönjük, hogy a gyülekezet és a presbitérium aktív tagjaként velünk marad, és bölcsességével, szeretetével segíti munkánkat.

Szeretném visszaadni a főgondnok úr aláírás-bélyegzőjét, ezzel jelképesen is „kiiktatva” főgondnoki tisztségéből. De ez a kiiktatás nem ugyanazt jelenti, mint az olasz maffia filmjeiben, hanem azt, hogy levesszük válláról a főgondnoki megbízással járó felelősséget arra az igére gondolva, amelyik Tóth Zoltánnak is kedves igéje: Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (Apcsel 20, 28) Most és ezután az igének az első fele legyen hangsúlyossá, vagyis viselj gondot, vigyázz magadra, kedves főgondnok úr, és vigyázz azokra, unokáidra, gyermekeidre, feleségedre, akiket Isten ajándékozott neked. A gyülekezet iránti felelősség pedig formálódjon imádsággá, és a presbiteri szolgálatban való további tevékeny részvétellé, ameddig mennyei Atyánk ehhez erőt és egészséget ad.

Szeretnénk köszönetet mondani (egy csokor virággal) „főgondnokné asszonynak”, Tóth Zoltánné Katikának is, aki szintén, mint lelkészgyermek (néhai Telkes György esperes lánya), hűséges segítőtársként, mindig megértéssel és bátorítással állt férje mellett.”

Az ünnepelteket a gyülekezet egy szép énekkel (264, 2), Bakti Anna Abigél, a Kálvin János Református Általános Iskola 7. b osztályos tanulója pedig Túrmezei Erzsébet egyik versével köszöntötte. Ezt követően Tóth Zoltán tiszteletbeli főgondnok a megajándékozottak nevében szólt a gyülekezethez. Az ünnepi alkalmat a Mátészalka Televízió is fölvette és hamarosan megtekinthető lesz.

Becsei Miklós lelkész