„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak.” Mal 3, 20

OLVASMÁNY: „Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket. De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt.

Nóénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. A föld pedig egyre romlottabb lett az Isten színe előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. És látta Isten, mennyire megromlott a föld, mert minden ember rossz útra tért a földön.

Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. Csinálj magadnak bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal! Így készítsd el: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök, magassága pedig harminc könyök! Ablakot is csinálj a bárkára: egy könyökre hagyd azt felülről! A bárka ajtaját az oldalára helyezd! Készíts bele egy alsó, egy középső és egy felső emeletet! Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak minden élőlényt az ég alatt. Minden el fog pusztulni, ami a földön él. Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt! És vigyél be a bárkába minden élőlényből, mindenből kettőt-kettőt, hogy életben maradjanak veled együtt: hímek és nőstények legyenek! A madaraknak, a szárazföldi állatoknak és a föld minden csúszómászójának különböző fajtáiból, mindegyikből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjon! Vigyél magaddal mindenféle eledelt, ami csak ehető; gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok, neked is, meg azoknak is! Nóé így is tett: mindenben úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.” 1. Móz 6. rész válogatott versei

ALAPIGE: Jézus mondja: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” János 7, 37b

Az éltető Nap évről-évre végig vándorol a pályája vonalába eső úgynevezett állatövi csillagképeken.

Jelenleg a Nap járása szerint a Vízöntő havában járunk, amely időszak a nevéből eredően is a kiáradás időszaka. Mi nem kozmikus erőkre várunk, bár azok jótékony hatását elfogadjuk, hanem kérjük, hogy Isten Szentlelke áradjon ránk, és töltsön el minket önmagával, nagy örömmel, és áradjon ki, mint gyógyító erő a betegekre, mert ma van a betegek világnapja. Gyógyítsa meg ez a tiszta és szent erő a beteg embert, vigasztalja meg a gyászolót, és áradjon ki a Lélek férfira és nőre, férfiak és nők egymás közötti kapcsolatára, mert ma kezdődik el a házasság hete, négy kontinens huszonegy országában, egyházak és civil szervezetek összefogásával, közel húszéves hagyományt ápolva. Isten áldja meg a házasságokat és a magyar családokat!

Olyan „vízöntős, kiáradós” történetet kerestem a Bibliában, és így talált rám Noé bárkájára. Annyira felszabadító érzés belegondolni abba, hogy az özönvíz története nem csupán a zsidóság eredettörténete, hanem sokkal egyetemesebb annál. Nem saját kútfőből származik, hanem a zsidók is szerezték, mint zeneszerzők a nagy műveket. Egy idő után már nagyon nehéz, szinte lehetetlen új dallamot komponálni, mert kétségkívül elfogynak az újak, és minduntalan visszaköszönnek a régi dallamok.

Nóé bárkája történeténél régebbi, és tőle későbbi özönvíz elbeszélések is fellelhetők a Biblián kívül. Állítólag több mint háromszáz vízözön-legendát sikerült összegyűjteni a világ minden tájáról. Ráadásul az idők során több természeti katasztrófa is lehetett, amelyek lenyomatai a különböző kultúrákban fennmaradtak. Így aztán nem is lehet tudni pontosan, hogy melyik elbeszélés, vagy legenda melyik özönvíz emlékét őrzi. Egyszóval annyi özönvíz-történet létezik, hogy már a róluk szóló elbeszélések is képesek lennének beteríteni az egész földet.

Ha Noé bárkája története szó szerinti értelmezésbe bocsátkoznék, akkor azonnal akadályokba botlanék. Előbb talán logikai akadályba, hogy miképpen tudott Noé minden élőlényből, például a bolhákból is, kettőt úgy becserkészni a bárkába, hogy azok közül az egyik fiú, a másik pedig lány legyen. Aztán erkölcsi kérdések is gyötörnének, hogy miért csak egy éli túl, vagy egy szűk családi kör, aztán hogy miért éppen ők, amikor az özönvíz utáni nemzedék sem mentes a bűntől. Még Noé sem, aki az özönvíz után szőlőt ültet, annak gyümölcse levétől megrészegedik, és kijózanodva megátkozza középső fiát Hámot, akitől a kánaáni népek származnak. Noé megátkozza középső fiát, aki kitakarva látja részeg apja szemérmét. Noé megátkozza a látót, a titkok tudóját, és akik pedig nem akarják látni, akik leplet tesznek arcuk elé, azokon van az áldás (I. Móz 9, 21-26). Mielőtt tovább mennénk érdemes ezen eltűnődni egy kicsit, hogy a zsidók szemével nézve: a látót átok sújtja, de áldott az, aki tudatos vakságot fogad, és inkább a meséknek hisz, mintsem saját szemével nézzen körül. A középső fiú, Hám utódai átkozottak, ők a kánaáni népek, ezért lehet őket később, mondjuk a honfoglalás idején gondolkodás nélkül kiirtani!?

Az özönvíz nem javítja meg Noét a leírtak bizonysága szerint, de nem is ez a cél, noha az elbeszélő szerint Istent az vezérli, hogy a bűnös emberiség élettörténetében húzzon egy nagy vonalat, elmossa a régi világot, de valójában más a szándék: felmutatni a zsidó származás gyökereit egy átvett hagyománnyal, amelyik azt hivatott alátámasztani, hogy derék Noé apánktól, az özönvíz túlélőjétől, és annak elsőszülöttjétől, Sémtől származik a nemzetségtáblában sokadik utódként Táré, és Táré fia Ábrám, későbbi nevén Ábrahám, az első zsidó pátriárka.

Honnan is meríti a zsidó nép az özönvíz történetét? Minden valószínűség szerint Babilóniából, ahol a mezopotámiai ékírásos agyagtáblák komoly gyűjteményét őrizték. A fogságba hurcolt zsidó nép írástudóinak volt ideje tanulmányozni a káldeusok ékírásos kincseit. A mezopotámiai sumír nyelven fennmaradt, az ószövetségi elbeszélésnél pár ezer évvel korábbi özönvíz-legenda egyik részletét idézem szabad magyar fordításban. Hallgassuk csak meg a Noé bárkája történetének egy korábbi – talán eredeti –, „dallamát”. Tehát sumír ékírás, agyagtáblákról, szabad magyar fordításban: „Mindent, amim volt, magammal vittem. Gyümölcsét egész életemnek, és a bárkában helyet adtam a családnak, és minden rokon embernek. A vadállatok és szelídek, jó iparosai sok elmúlt napnak, a hajóban mind helyet kapnak…Aztán beléptem én is. A kaput bezártam gondosan szépen. Az égalján ott messze-messze, Gomolygott egy felhő nagyon sötéten. A napból hirtelen éjszaka válik. Testvér a testvért már nem látja. Az ég lakói sem nézik egymást, s a félelemnek már nincs gátja. Az ár elől az istenek is futnak… Hat napon és hat éjjelen át ömlött a víz, tombolt a vihar, és orkán volt az úr a föld felett. S a hetedik nap virradóra elcsendesedtek a szelek…Nagy hadseregként dúló árvíz mégiscsak végre elsimult. A hullámok is szelídek lettek…Az örvény sem dagadt többé…Vihar sem tombolt már felettek, melynek így elmúlt tobzódása… az iszap felért a háztetőkig, s agyagból volt az emberek mása.”

Eddig az idézet. S akinek van füle a hallásra, hallja meg, hogy a mezopotámiai özönvíz hőse életének gyümölcsét, családját, rokonait, minden rokon emberét magával viszi a bárkába, tehát sokkal tágasabban gondolkodik, mint az ószövetségi elbeszélő, aki mintegy leszűkíti a kiválasztottak körét arra az egyre, akitől később nemzetsége származik. A sumír legendában azonban más a lelkület. És a legősibb kultúrájú nép, akikkel egy vérből származunk, úgy gondolják, hogy csak együtt van megmenekülésünk, csak együtt van üdvösségünk.

Ha úgy gondolnánk, hogy a bárkának lesz majd jobb és bal oldala, ahová elhúzódhatunk egymás elől,  akkor mi nem az üdvösségünket és nem a kiteljesedésünket keressük, hanem csak túlélni akarjuk a fenyegető véget, hogy majd a győzelem mámorától megrészegedve a pokolra küldjük egymást, miként Noé is tette.

Vajon van-e a te hívő keresztyén életednek ilyen áldott gyümölcse, hogy én együtt szeretnék menni a véreimmel? Vagy éppen te gondolod úgy az Isten gyermekeként, hogy valakik jöhetnek és mások nem? Egymásnak, mint család, gyülekezet, reformátusság, keresztyénség, magyar nemzet, vagy mi vagyunk a minden, vagy mindent elveszítünk. Ez a bárka történetének a jézusi tanulsága a leszűkítő, és kirekesztő ószövetségi gondolkodás helyett.

17. századi magyar református őseink értették ezt a jézusi üzenetet. Ők is hallottak papjaiktól a Noé bárkája történetéről, és mivel csak kevés embernek volt Bibliája, és az olvasás tudománya is csak egy szűkebb réteg kiváltsága volt, és hogy üzenetük az utókornak fennmaradjon, odafestették azt a templom mennyezetére. Oda, ahonnan már a mennyország nyílik, ahová Noé bárkája visz.

Ma lélekben közeli helyre viszlek titeket, nem kell Szilágylompértig utazni, hogy integessünk a magyar Góliátnak, oda majd autóbusszal megyünk júniusban, hanem elég csak Csengersimáig menni. Ahol a mennyező mester 1761-ben a református templom egyik mennyezetkazettájára Noé bárkáját festette.

Csak nehogy elhamarkodott következtetést vonjunk le a háttérszínekből, hogy ez egy magyar bárka, ezért a mester odaírta: N B, vagyis Noé bárkája. De, amiképpen az ószövetségi Noé bárkája éppen úgy lehet a magyar nép eredettörténete, mint a zsidóké, azért merjük azt hinni, hogy ez mégis egy magyar bárka, ez egy magyar menedék. Nagyon-nagyon szép a festett kazetta, a gyülekezet honlapján majd meg lehet nézni, és érdemes elmenni Csengersimába is.

Nagyon izgalmas az, hogy ott Csengersimában az Igazság Napjának fénysugara éppen az őszi nap-éj egyenlőség idején (szeptember végén) vetül a Noé bárkája mennyezetkazettára, mert ekkor kezdődik el az évnek a sötétebb fele. Rövidülnek a nappalok és hosszabbodnak az éjszakák. A sötétség látszólag legyőzi a fényt.

Talán most mi is olyan időket élünk, amikor a sötétség látszólag legyőzi a fényt. Sötétedik a magyar ég alatt, sötétedik a magyar szellemi örökség felett, sötétedik a bibliás magyar műveltség felett, sötétedik az európai reformáció vívmányai felett, a magyar reformáció valódi értékei felett, és minő szerencse, hogy a magyar népi műveltségben, és a templomi festészetben ekkortájt a csillagászati jelképeknek is fontos szerepe volt. Bibliai témájú, vagy népi témájú képeikbe az állatövi jegyeket is belefestették, és ez nem ördögtől való, mert így a Nap járása, és a csillagok állása egyben bibliaolvasó kalauzként is szolgálhatott őseinknek.

Az őszköszöntő Mérleg havában, szeptember végén az ember mérlegel. A templomi mennyezetre festett bárka is, ha jól megfigyeljük, akkor egy mérleg, amit a rajta lévő dolgok egyensúlyban tartanak. S ugyan mi lehetne a csengersimai bárkán? Tornyok vannak rajta, méghozzá három torony, s mivel Szatmárban járunk, úgy gondoljuk, hogy az első torony az iskoláé, a második, vagy a középső (legmagasabb) a templom tornya, s a harmadik torony a jócselekedetek, a tettekben is megmutatkozó szeretet tornya. Ha ez a kazetta a mi templomunk dísze lenne, akkor azt mondanám, hogy az első torony a Kálvin iskola, a második a Kossuth téri templom és a harmadik az Agapé szolgálatunk.

A bárka szélén két fekete madár üldögél, mintegy „hintázva”, egyensúlyban tartva a hajót. A bibliai Noé az özönvíz végén kiereszti a madarat, és az ő hollója nem tér vissza, mert talál magának leszálló helyet. Csengersima madara visszatér, ő nem keres magának a bárkánál biztosabb menedéket. A két fekete madarat, a két hollót azon túl, hogy a magyar történelem szempontjából is van jelentőségük, a néplélek kutatók élet és halál jelképeinek, lélekvivőknek, a földet körberepülőknek és mindenről tudóknak, a művészettörténészek pedig kozmikus erők jelképeinek tartják.

Való igaz, hogy ösztönző és visszahúzó erők kölcsönhatásában képes az ember megőrizni lelki egyensúlyát, hogy hajója „állni-tudó legyen a habok közt” – miként Berzsenyi Dániel írta A magyarokhoz c. versében.

Magyar embernek magyar bárka a menedék, amelyre felszállni csak úgy lehet, ha életem valódi gyümölcseit, szeretteimet, családomat, gyülekezetem és népem minden tagját magammal viszem. Isten segítsen minket ebben! Ámen.

Mátészalka, 2018. február 11.

Becsei Miklós lelkipásztor