„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak.” Mal 3, 20

OLVASMÁNY: „Ezek a leszármazottai Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek, akiknek az özönvíz után születtek fiaik…Hám fiai: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán… Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön. Hatalmas vadász volt ő az ÚR előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az ÚR előtt, mint Nimród. Országa először Bábelben, Erekben, Akkádban és Kalnéban, Sineár földjén volt. Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót-Írt, Kelahot és Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között.” 1. Móz10, 1-12 (válogatott)

ALAPIGE: „Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.

Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghez vigyék mindazt, amit elterveznek. Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére.” 1 Móz 11, 1-9

Kedves Testvéreim! Ha azt mondanám, hogy az Ószövetségből idéztem az előbbi igéket, akkor ez csak félig volna igaz, ugyanis Ószövetség alatt a zsidó nép történetét értjük, és ezek az igék nem a zsidó nép történetét tárják elénk, hanem az emberiség egyetemes történelmének a kezdeteit. Mózes első könyve első tizenegy fejezetét őstörténetként szoktuk emlegetni. Azt mondta e fejezetekről egy tudós lelkipásztor (Dr. Gyökössy Endre), hogy ezek az emberiség bölcsőjének feliratai. Ebben az értelemben ez még nem Ószövetség, hanem az azt megelőző időszak. Ebből vezeti le a zsidó történetíró az ősatyák születését, először Ábrahám, azután pedig a többi pátriárka történetét.

Egyetemes őstörténettel van dolgunk, amelynek azonban az a különlegessége, hogy ószövetségi ember keze írta, tehát a felolvasott részlet Ószövetség is, meg nem is. Különleges helyet foglal el a Bibliában az első tizenegy fejezet, így is tekintsünk rá, azzal a nyitottsággal, hogy az emberiség bölcsőjére izgalmas dolgok vannak írva.

Őstörténetet írni, vagyis az emberiség bölcsőjéig visszalátni csak kétféleképpen lehet. Az ember vagy álmodozik, vagy olvas. Tehát vagy a képzeletére hagyatkozik, és kitalál dolgokat, vagy más népek hagyományához hozzáférve egyszerűen átveszi a történeteket, és azokkal szabadon bánik, azokat átszerkeszti, felülírja, és beleilleszti a saját kultúrájába. Azért van nagyon nehéz dolgunk amikor erről gondolkodunk, mert a Bibliáról van szó, amit az első szavától az utolsóig hitelesnek fogadtunk el. A teljes Írás Istentől ihletett – írja Pál apostol (2 Tim 3, 16), noha mikor ezt írja, akkor még nem volt így egybeszerkesztve Ó- és Újszövetség, csak századokkal később. Nagyon kétséges, hogy vajon mit érthetett Pál a teljes Írás alatt, de biztos, hogy nem azt a 66 könyvet, amiből ma 39-et ószövetségi, 27-et pedig újszövetségi könyvként ismerünk.

A felolvasott Ószövetség előtti elbeszélésekben több dolog is úgy elgondolkodtatja az embert, és abból higgyétek el, hogy soha nem lehet baj, ha az ember gondolkodik. Jézus óta az embernek nem csak hinni, hanem gondolkodni is kellene, mert a megtérés az az értelem dolga, nem más, mint a gondolkodás megváltoztatása.

Hálás vagyok Istennek azért, hogy – szinte érezhetően – egyre többen merünk, tudunk és akarunk Isten dolgairól együtt gondolkodni. És ne felejtsük el, hogy mindig csak a vakhit tud összetörni, a téveszme tud szerte foszlani. Jézus gyakran mondott olyan kijelentéseket, amelyekkel összetörte az álhitet, a hiszékenységet, de különös gondja volt arra, hogy aki a szerető Mennyei Atyában, tehát nem a Seregek Urában, hanem a szerető Atyában hitt, ha hite megrepedt nád is volt, nem törte el. Ha bizalma csak füstölgő mécses volt is, nem oltotta el (Ézs 42, 3).. De az álhitet, a vakbuzgóságot, a farizeus lelkületet mindig leleplezte.

Elgondolkodtató, hogy miképpen kerül jobb sorsra érdemes magyar őstörténetünk legendás alakja Nimród, a zsidó őstörténetbe? Milyen vallása volt Noénak, és milyen vallása volt a dédunokájának Nimródnak? Nem zsidók voltak, mert a zsidóság története Ábrahámmal kezdődik. Egyistenhitűek voltak, és az egyetemes emberi kultúra bölcsőjéből Mezopotámiából származtak. Noé egy kultúrát ment át az egyik világkorszakból a másikba. Egyes történészek szerint neve az görög Eonból származik, ami világkorszakot jelent. Egy istenfélő és az életet becsülő, a természettel tökéletes összhangban élő, sokezer éves múltra visszatekintő kultúra képviselői lehetnek ők. Bibliás hitünk szerint Noé valóságos személy, de az őstörténet írásnak, a nemzeti hovatartozásnak, származásnak, eredetnek lehet, hogy csupán jelképes alakja.  Érdekes módon Noét az iszlám vallás is prófétájának tartja. Az öt legjelentősebb próféta egyikének.

A magyar őstörténet keresők is, a 19. században kitalált finnugor eredettel megbékélni nem tudók és nem akarók is igényt tartanak Noéra, és még inkább Nimródra, és nem bűnük ez nekik. Nimródhoz, gyönyörűséges legendák kötődnek, aki nagy vadász volt, és mindenekelőtt nagy király, aki vadászni vitte Hunor és Magor nevű fiait, és vadászat közben egy csodálatos vad tűnt fel előttük, amit üldözőbe vettek, de a vad eltűnt a szemük elől. Nimród városokat alapított, és az emberi civilizációt honosította meg. Nimród legendáinkat nem a Bibliából vettük és nem is vehettük, mert a Bibliánk csak nagyon szűkszavúan mutatja be Nimródot, és inkább negatív személyként állítja elénk.

De nekünk mégis van Nimród legendánk, méghozzá több középkori forrásból táplálkozik. Van olyan feltételezés, mely szerint Nimród építtette a bábeli tornyot azzal a szándékkal, hogy az emberiséget megmentse egy újabb özönvíz katasztrófa elől. És vannak, akik úgy gondolják, hogy a torony lerombolása mögött irigység és ártó emberi szándék van, amit a történetíró később – emberek gonoszságát elfedni akarván –, isteni beavatkozásként tüntetett fel.

Én szentül hiszem, hogy az Úr lenézett, azt is, hogy alászállott, de azt már nehezen tudom elfogadni, hogy a világot teremtő és kezében tartó Istennek, egy magasodó épülettől kellett volna féltenie a hatalmát. Egyes feltételezések szerint a torony kb. 90 méter magas lehetett. Közel háromszor akkora, mint a mi Kossuth téri templomunk. Magától adódik a kérdés? Vajon nem teszi-e hiteltelenné önmagát és istenét az a nép, amelyiknek ilyen könnyen elérhető istene van? 90 méter magasságból bevehető az égboltozat vára?

Számomra úgy hat a bábeli toronyépítés és a következményként megnevezett nyelvösszezavarás története, mintha valakik érdekeit nagyon sértené, hogy ketten, hárman, sokan egy nyelvet beszélnek, az ige nyelvét, a szeretet nyelvét, és közöttük nem széthúzás van, és nem acsarkodás, és egymásra mutogatás, hanem szeretet és béke. Ez bizony nem a zsidó logika szerinti őstörténet, ez nem a káini lelkület, ezt a könyvtári anyagot, ezt a „hozott árut” felül kellett írni. Ide le kellett rendelni a héberek istenét, a Seregek Urát, de nem az égből, hanem a fejből, mert ott lakik, és itt nagy balhét kellett csapni, zűrzavart kellett teremteni, mert szűk látókörűek ezt gondolták a megmaradás útjának, ha mások mennek, ők maradnak, mert őket békétleneket valahogy mindig küzdelemre hívja az élet…

De hibás a koncepció, mert Isten soha nem fogja szétzavarni a rossz szándékú embereket, hogy vigyék, szórják a Föld négy sarka felé a gyűlöletet, hanem megbékéltetni szeretné őket egymással, ahogy ezt az Újszövetségből, és azon belül is Jézustól tudjuk.

Képzeljük csak el a világot teremtő, bölcs és szerető mennyei Atyát, aki megharagszik egy 90 méter magas toronyra, mintha fellegvárát félteni kellene.

De hiszen azóta egyet gondolunk és felrepülünk az égbe, és űrsétára megyünk, és különböző nyelvű nemzetek fiai együtt szállnak le a holdra, és nem támad ránk az Isten?

Bábel tornyának történetéből valami egészen különleges üzenetet lehet megtanulni. Nevezetesen azt, hogy de jó lenne, ha végre újra egy nyelvet beszélnénk, és nem azon törnénk a fejünket, hogy miként teremtsünk káoszt, zűrzavart, mert arra Isten soha nem ad áldást.

Az egy nyelvet beszélő magas kultúra, amely városokat, tornyokat épített, és amelynek Nimród is a képviselője, a nomád pásztornépnek, a héber sátorlakóknak a szemében mindig szálka volt, akiket szerettek volna eltörölni a föld színéről, mert soha nem lehet két kiválasztott csak egy. Akinek van füle a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek. Ennek a soha nem teljesülő vágynak a kivetítése is lehet a bábeli nyelvzavar története. A héberek szent könyvükben a 6. századi Talmudban Jézust is Nimród fiának mondják és talán ez sem véletlen…

De Nimród népét, Árpád vérét nem lehet elpusztítani, mert Nimród népe sem pusztulást akar, és nem széthúzást, nem is káoszt, hanem összefogást és életet. Mi magyarok a Nimród népe vagyunk, és csak büszkék lehetünk arra, ha Jézussal egy lapon emlegetnek minket ellenségeink. Boldogan vállaljuk Őt, mert Ő is vállal minket! Ámen.

Mátészalka, 2018. szeptember 16.

Becsei Miklós lelkipásztor