„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak.” Mal 3, 20

OLVASMÁNY: „Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!

Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket.” 4 Móz 6, 22-27

ALAPIGE: „Ő (Jézus)pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.” Mk 7, 6

„… maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!” Lk 24, 36

Kedves Testvéreim! Annyiszor kimondjuk, és közben nem tudjuk, nem érezzük a mélységét és magasságát annak a szónak, hogy áldás. Mert van mélysége és van magassága. Amikor mélysége van, akkor nincs áldás. Amikor magassága van, akkor pedig van áldás. Úgy érzem, hogy ez egy kicsit magyarázatra szorul. Soha nem az a kérdés, hogy velünk van-e az Isten, mert Ő mindig velünk van. Még akkor is velünk van, ha egy ideig azt érezzük, hogy elhagyott. Mindig velünk van Isten, legfeljebb mi nem vagyunk mindig Ővele.

Néha eltévesztjük az irányt. Minden szeretetlenség rossz irány. A szeretetlenségbe minden bűn belefér. Minden bűn szeretetlenség. Óriási különbség van azonban aközött, hogy időnként eltéveszteni az irányt, erre mondja a magyar nyelv, hogy vétek, elvétett irány; és aközött, hogy valaki tudatosan a rossz irányba megy. A Biblia azt mondja, hogy áldás van az emberen, vagy átok.

A napokban tudatosult bennem, hogy a szakrális magyar anyanyelv erről a mélységről és magasságról is tud valami fontosat. Papp Lajos szívsebész tanított meg erre, a szív embere, a magyar szív embere, hogy ha például alapképletként három mássalhangzót veszünk, az S T N betűket, és magas hangrendű magánhangzókkal mondjuk ki őket, akkor abból lesz az ISTEN. Tehát ha magasan járunk, ha magas frekvencián, isteni frekvencián, a szeretet hullámhosszán élünk, akkor találkozunk Istennel, de ha mély hangrendű magánhangzókkal mondjuk ki, vagyis, lefelé tartunk, mélyben, sötét utakon járunk, akkor abból lesz a SÁTÁN. ISTEN hiánya a SÁTÁN. Ahogy a sötétség a fény hiánya, a sátán az Isten hiánya. Isten személy a sátán személytelenség. Isten a van, a sátán a nincs.

Olyan felszabadítóan hat, hogy nem kell a sátántól rettegni, és amikor a hittanosok megkérdezik, hogy: „tiszteletesbácsivansátán?” – így szóköz és levegővétel nélkül, akkor olyan jó azt mondani, hogy egyedül Isten van, aki valóságos, aki élő személy, akiben bízni jó, és akkor nincs más, mert a fény felszámolja az árnyékot, és nem kell félni semmitől és senkitől. Isten vagy sátán attól függően, hogy magas vagy mély hangrendű magánhangzó szólaltatja meg a hangot, magas frekvenciájú szeretet-erő, vagy alacsony frekvenciájú, öncélú, sötét erő vezérli-e az életet. Nem hiszem, hogy ez a logika működne a világ más nyelvén, mert csak a magyar nyelv az ige nyelve.

Az úgynevezett ároni áldást olvastuk ma ószövetségi napi igeként a református bibliakalauz segítségével. Ajándékba kaptuk mára ezt az igét. Olyan szép ez az ige, hogy csak fennkölt, szép szavakkal szabad szólni róla. Én nem tudom, hogy a zsidók ezt honnan vették, csak remélni vélem, hogy onnan felülről, a Világosság Atyjától szállt alá, mert aki figyelmesen és elfogultság nélkül olvassa az Ótestamentumot, az azt mondja, hogy ez a csoda, hogy miképpen jelenik meg az Isten, hogy mit tesz velem az Isten, hogy védelmező anyaként ölel, hogy feloldozó Napként ragyog, és békét hozó apaként fordul felém, egyáltalán nincs összhangban azzal, hogy öljétek meg, irtsátok ki, pusztítsátok el – és mindazzal a sok szörnyűséggel, amit JAHVE-ÚR Istennek a szájába adtak. Ezt az áldást zsidók vagy közvetlenül felülről kapták, vagy a könyvtárban olvasták, és azt mondták, hogy jaj, de szép és hazavisszük. De jól fog mutatni a szent hagyományban! Akárhogy volt, jól tették, hogy hazavitték. Sokkal jobban mutat, mint a népírtás, mert az is benne van a szent hagyományban. Bárhogy is történt, de jól tették, hogy beleírták az Ószövetségbe! Ugyanis ez az Ószövetség egyik fénylő pontja, távolba világító tornya. Ó, bár nekik is időben világított volna, mielőtt legyilkolták az ártatlanokat.

De világít nekünk, és elmondja, hogy ez az Isten igazi arca, amelyiket az ároni áldásban megmutat, és ami majd a Jézus arcán is felragyog (2 Kor 4,6).

Miközben egyre közelebb megyünk az ároni áldáshoz, magáról az áldásról hadd szóljak néhány rövid gondolatban. Kétféle áldás van, és most elmondom melyik az a három .  Amikor Isten áldja az embert, és amikor az ember áldja az Istent (és a másik embert).

Amikor az ember áldja, magasztalja, dicsőíti Istent, akkor megköszöni jóságát, megvallja nagyságát, mindenhatóságát. Erre mondjuk, hogy az ember imádja az Istent. Jézus szerint ez nem csak szavakban, hanem tettekben is meg kell, hogy valósuljon (Mt 7, 21).

A másik helyzet az, amikor Isten áldja az embert. Az áld azt is jelenti, vagy talán elsősorban azt jelenti, hogy ad valamit. Így mondták régen: ád. Jó az Isten, jót ád…-írja Petőfi (Anyám tyúkja), egy régi közmondást felelevenítve. Isten áldása az élet, és mindaz, ami az életet teljesebbé, többé teszi az eledelnél és a ruházatnál (Mt 6, 25). Áldjon meg az Isten, vagy áldjon az Úr, ahogy köszönnek baptista testvéreink, azt jelenti, hogy adja meg Isten számodra, amivel teljesebb az élet. Egy régi magyar áldásban ez olyan szépen benne van. A végén majd el fogom mondani.

Az első kettőből adódó harmadik helyzet az, amikor egymást áldjuk, de ilyenkor csak közvetítünk, továbbadunk.  Megáldalak és áldás leszel, mondta az Úr Ábrahámnak. De vajon tudott-e Ábrahám áldás lenni környezete számára úgy, ahogy kellett, és amennyire lehetett volna? El ne felejtsük, hogy feleségét gyávaságból a fáraó ágyasául adta, és gyermekét a végső kétségbeesésig a bizonytalanságban tartotta, mikor majdnem feláldozta őt. Aki a családjában nem tud áldás lenni, az a világ színpadán megbukott. Arról, hogy mit jelent áldásnak lenni, Túrmezei Erzsébet talán Ábrahámtól is többet tudott, amikor ezt írta (vagy idegenből fordította): „Öreg kút a vizét csendesen adja / így telik minden napja! / Áldott élet ez! – fontolgatom. / Csak adni, adni minden napon! / Ilyen kúttá kellene lennem! / Csak adni teljes életemben! / Csak adni? Terhet is jelenthet. / Jó kút, nem érzed ezt a terhet? / Belenézek… tükre rám ragyog: / „Hiszen a forrás nem én vagyok, / Árad belém! Csak továbbadom / Tisztán, vidáman és szabadon.”/ Hadd éljek ilyen kút életet! / Osszak áldást és szeretetet! / Nem az enyém. Krisztustól kapom / Egyszerűen csak továbbadom.”

És akkor nézzük az ároni áldást egészen közelről. Azt mondta Mózesnek az Úr: Így mondjátok ki a nevemet Izrael fiai felett. És tudjátok mi történt? Ki mondták minden alkalommal a szent liturgiában, és aztán hazamentek, és mintha mi se történt volna; irigykedtek, raboltak és gyilkoltak. Jézus mondta, nem az én ítéletem: „Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.”

Bárcsak a szívünkkel közelednénk ma Istenhez és ne csak a szánkkal, hogy meg tudna igazán áldani minket.

Az ároni áldásban három nagy ajándék van. A könnyű tanulás kedvéért – és ezzel pedig Cseri Kálmánra emlékezünk, mert így mondta – három b-betűs ajándéka van Istennek az ároni áldásban:

  1. Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Az első a biztonság érzése. Csak akkor tudok kibontakozni, fejlődni, élni és szeretni, ha biztonságban, elrejtettségben vagyok. Ha nem kell életenergiákat pazarolni az önvédelemre. Akit szeretnek, az biztonságban van. Akit nem szeretet vesz körül, annak nem használ a világ legkorszerűbb védelmi rendszere sem.
  2. Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! A második tehát a bocsánat ajándéka. Amikor nem terhel a bűn-adósság. Isten arca ránk ragyog, ahogy nem érdemeljük, és amilyen égi fény talán sosem gyulladhat fel megbántott embertársaink arcán, legyen bármilyen őszinte esdeklő szavunk. Ragyog az Isten arca a felkelő Napban, ahogy magyar eleink hitték, és minden reggel várták és köszöntötték a felkelő fényt a magasságból (Lk 1, 78).
  3. Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet! A harmadik áldás a békesség. Ezzel köszöntötte a feltámadott Jézus is tanítványait. Ez a békesség a belső béke, ami nem a körülmények változásával, hanem a hozzájuk való helyes viszonyulással érkezik el. A 8. században egy buddhista tanító írta le: „Ha lehet valamit tenni a helyzet megoldásáért, mi szükség a bánatra? Ha semmit nem lehet tenni, mi haszna a bánatnak?” (Santidéva) A Bibliában pedig ezt olvassuk: Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” (Zsolt 37, 5)

A biztonság-bocsánat-békesség hármas ajándékát adja Jézus Istene és Atyja, hogy nekem, az ő embergyermekének soha ne kelljen azt éreznem: Olyan félelmetes az Isten, hogy Tőle csak Hozzá menekülhetek. Ez csapda volna, és a szeretet soha nem állít csapdát. Inkább azért követem, mert szeret, mert megvéd, mert átveszi a terhet és az életnek értelmet, célt és küldetést ad. Ezért nem a számmal, hanem a szívemmel keresem Őt. Ezt üzeni az ároni áldás.

Most pedig szóljon a szívünkhöz egy igazi magyar áldás:

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!
Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.
Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.

Mátészalka, 2018. október 7.

Becsei Miklós lelkipásztor