„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak.” Mal 3, 20

OLVASMÁNY:Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján, de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni, és amint vetette a magot, néhány az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat. Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat. A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja!” Mt 13, 1-9

ALAPIGE: Ezt mondja az Úr: „Szántsatok föl új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé!” Hós 4,3

Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Az orvostudomány mai fejlettségének köszönhetően vannak olyan vizsgálatok, amelyek segítségével követni lehet az emberi szervezetben lezajló folyamatokat. Követhető a táplálék útja, a keringés és a kiválasztás útja, és még sok minden más. Megfigyelhető és tetten érhető, hol van valamiféle elakadás az emberi szervezetben, hol van hiányos működés, vagy éppen túlműködés. Egyre inkább átláthatóvá válik az ember. De van valami, aminek az útja műszeresen soha ki nem mutatható, bárhova fejlődjön is a világ. Ez pedig az evangélium útja.

A magvető példázatában Jézus arról tanít, hogyan hat az emberre a mennyek országának igéje. Néhány verssel később (18. vers), amikor Jézus megmagyarázza ezt a példázatot, akkor kiderül, hogy Jézus a saját magvetéséről, vagyis a saját igehirdetéséről beszél. Magát a magvetővel azonosítja. Tehát nem arról tanít Jézus, hogy az emberre úgy általában hogyan hat mindaz, amit Isten igéjeként tartunk számon, hanem arról, hogy az általa közvetített égi üzenetet hányféleképpen fogadják az emberek. A magvető példázatában arról beszél Jézus, hogy mi történik a bennünket érő isteni szeretettel.

Külön igehirdetést érdemelne, miképpen hat ránk az Ószövetség egy-egy fájdalmas története. Például, amikor Káin a testvérére támad, vagy Ábrahám készül feláldozni a fiát. De ugyanilyen izgalmas lehet, hogy mi történik bennünk, amikor a nagypénteki történetet engedjük át a lelkünkön?

Jézus most nem erről beszél, hanem arról, hogy a szeretet erői tudnak-e velünk mit kezdeni, illetve mi mit kezdünk a szeretettel?

Négyféle helyzetről beszél Jézus, amikor is az elvetett ige-magvakkal, az ember fülén át az ember lelkébe érkező szóval más és más történik. Azt talán az elején jó tudatosítani, hogy nem feltétlenül négyféle emberről van itt szó, hanem akár ugyanannak az embernek négyféle állapotáról. Ma másképpen ülsz itt és hallgatod az igét, és másképpen hallgattad volna egy héttel ezelőtt, ha itt lettél volna. Ha nem csak testben, hanem lélekben is itt lettél volna. Más az indíttatás most, mint korábban volt. Más volt a tegnapi program, más volt az éjszakai alvás, más az egészségi állapot, más a környezet, más a kérdés, más az, ami most fáj. Mennyi és mennyi oka van annak, hogy miképpen hallgatjuk az igét. Mit kezdünk a Jézuson keresztül érkező égi szeretettel? Ez a magvető példázatának az igazi kérdése.

Az első esetben az útfélre eső ige-magvakat az égi madarak elkapkodják. Ők azok, akik hallják a mennyek országának igéjét és nem értik. Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, akkor ez volt az Ő földi szolgálatát mintegy beharangozó mondat, hogy térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. Változtassátok meg a gondolkodásotokat az Istenről, mert nem távoli és elérhetetlen messzeségben van, hanem itt van közöttetek. Sőt: bennetek van! Az embertársadban, a szeretett személyben vagy épen a haragosban ott van a mennyek országa. Még csak az kellene – mondod talán magadban – hogy az anyósomban, vagy az elhidegült társban, vagy a megromlott szülő-gyermek viszonyban, illetve a helyreállítható kapcsolat lehetőségében lakjék a lelkem békessége!? Jézus pedig azt mondja, hogy igen, bennetek, sőt közöttetek van a mennyek országa.

Lehetetlen, hogy az Isten az emberben lakjon, hogy velünk egy legyen! – gondolhatták sokan Jézus kortársai. Akiknek ez az isteni titok érthetetlen, vagyis elfogadhatatlan, azokról lepereg a szeretet minden érintése. És azért nem igazán érdemes elmarasztalni azokat, akik ezt így gondolták, mert időnként mi magunk is lehetünk ilyen lelkiállapotban. Az égi madarak elkapkodják az igét, már a következő percben sem tudom, hogy mi történt az előző percben. Vannak szavak, mondatok és beléjük rejtett gondolatok, amik csak akkor érnek el, amikor már megérett rá az életünk.

Köves helyre hulló magokról is beszél Jézus. Segítségként elmondom, hogy Palesztina természeti adottsága elég nehézzé tette a földművelést, mert a sziklát nagyon különböző vastagságban borította a termőréteg. Azt mondja Jézus, hogy ők azok, akik örömmel hallgatják az igét. Jaj, de szép gondolatok hangzottak el! – talán még ilyen érzés is születik bennünk. De az ige sorsa az lesz, ami a sziklás talajban a vetemény sorsa. Kicsi a gyökér és a növény elszárad, amikor a felkelő nap hevében nem jut elég táplálékhoz az élő szervezet. Azt mondja Jézus, hogy az állhatatosság, ma így mondjuk: hűség, kitartás, rendszeresség hiányzik. Hiányzik egy tudatosan vállalt döntés arra vonatkozóan, hogy milyen irányt vegyen az életem. Aki az Ószövetség igéit olvassa, igen gyakran ilyen sziklákba ütközik, hogy nem fér össze a szeretet Istenének lelkületével a szeretetlenségnek egy-egy fájdalmas története. Aki pedig a saját élete regényét olvassa, és időnként fájdalmas részekkel találkozik, ilyenekkel, mint betegség, halál, csalódás, elutasítás, kitaszítottság, rossz indulat – nos, ha nem volt belső döntés a kitartásra, akkor a szeretet, a hit és a remény elhal, miként a vágott virág elhervad. Döntés a hűség és a kitartás mellett, válaszként arra, hogy mellettem is döntött az Isten, amikor életet adott, amikor Jézusban megváltott, mert kereszthalálosan szeretett engem.

Harmadszor az ige tövisek közé hullik. Azt mondja Jézus, hogy az ember élete körül szinte leselkednek azok a körülmények, amelyek képesek megfojtani a szeretetet. A világ gondjáról és a gazdagság csábításáról beszél Jézus, vagyis kétféle helyzet tudja az embert megbénítani, a van és a nincs. A nagyon kevés és a nagyon sok. Mind a kettő mérgező tud lenni. Salamon király ezért imádkozott:Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” (Péld 30, 8-9) Salamon imádsága nagyon fontos ima. De van egy ugyanilyen fontos mozzanata az emberi életnek, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ez pedig nem más, mint a munka. Imádkozva és dolgozva, ahogy az ősi Debreceni Kollégium homlokzatára van írva: Orando et laborando – teljes az élet. A töviseket és gazokat ki kell gyomlálni, ki kell írtani, mert Isten nem teszi meg helyettünk.

S végül arra is van remény, hogy az ige jó földbe hullik. Arra is van remény, hogy Isten szeretete, amelyik mennyei magasságból földi mélységekbe Jézus Krisztuson keresztül érkezik, az emberszívben otthonra talál. Ők azok, akik értenek, akik döntenek, hogy kitartók lesznek, akik munkába állnak, hogy a töviseket és gazokat kigyomlálják, és megéljék és továbbadják Isten szeretetét. Isten velünk szeretné ezt megcselekedni, általunk szeretné testi valósággá tenni és továbbadni az Ő szeretetét.  Isten adja és mi tegyünk érte, hogy így legyen! Ámen.

Mátészalka, 2019. február 3.

Becsei Miklós lelkipásztor