Jézus mondja: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Mt 5, 13-16

Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet!

Szent kötelessége és boldog kiváltsága az igehirdetőnek e szépen megújult templom falai között, a régi szépségében tündöklő, restaurátor által helyreállított szószékről az igén keresztül hirdetni Istennek nemzedékről-nemzedékre felragyogó dicsőségét, ahogy az nyilvánvalóvá vált településünk és templomunk eddigi történelmében a rendelkezésünkre álló régi és új ismeretek birtokában, a tévedhetetlenség gőgjét elutasítva, a jobbra és többre taníthatóság nyitottságával.

Még a krisztusi, 33 esztendős kort sem érte meg az az Árpád-házi magyar uralkodó, akit V. István királyként (1239-1272) ismerünk. A király 1271-es szalkai látogatása idején, amelyről itt keltezett adománylevele tanúskodik, már álhatott a jelenlegi templom elődje, amelyből mára a déli oldal nyugati szakasza, és a nyugati oldal maradt fenn. Ez a templom vélhetően a tatárjárás után épült téglaépület. Előtte is lehetett fából, vagy téglából épült temploma a településnek, amely a hódítóknak minden bizonnyal áldozatul esett. Amikor Magyar Pál Nyitra megyei várnagy 1324-ben a Karászikaktól megvette a szalkai uradalmat, akkor a vételárba egy téglaépület és temető is beleférhetett, s ez a tény szintén amellett szól, már lehetett temploma az uradalomnak. Más feltételezések szerint maga Magyar Pál építteti a templomot, amelyet Antiochiai Szent Margit tiszteletére emelnek.

A mai Kossuth tér az egykori Belszalka területén található. Tőlünk déli irányba, Kocsord felé, de a Kraszna folyón innen, Máté falu Szent Mihály tiszteletére emelt temploma ebből a korból, a 13. századból ismeretes. Máté falu lakossága a 14. század közepére szinte elfogy, de Szalka jelentősége egyre nagyobb. Különösen azután, hogy 1367-től a Csaholyi család birtoka lesz. A Csaholyiak számára azért jelentős Szalka település, mert sószállító útvonalak metszéspontjában helyezkedik el. Az Erdélyben bányászott sót miután a Szamoson leúsztatták és Szatmáron, valamint Csengerben partra tették, Szalkán keresztül szállították Bátorba, illetve Kállóba. Lelki füleinkkel még szinte hallhatjuk a sószállító lovak patakopogását a szalkai utcaköveken.  (Így Mátészalka nem csak a fény városa, hanem a só a városa is!) A Csaholyi uradalmi központ a mai Kossuth tér környékén épül ki.

A szalkai, már meglévő templomba, amelyik akkor egy téglalap alapú és keleti irányban szentéllyel záródó téglaépület lehetett, a Csaholyiak (Sebestyén vagy László?) nyugati irányban egy tornyot vágatnak. Ötszintes torony készül csigalépcsővel, gótikus csillagboltozattal, a karzatot megvilágító nyugati ablakokkal, amelyekből ma már csak az egyik látszik. I. Csaholyi (Nagy) János, az erdélyi vajda lekötelezettje, Erdélyországban eltanulja a középkori templomépítészetet, és itthon, a csengeri templom építésénél, (1332-1350 között) meg is valósítja azt. A csengeri templom mintájára emelik Csaholyi János utódai a szalkai templom tornyát, amelyik 1890-es átalakításáig szintén nyolc fiatoronnyal emelkedik a magasba.

A reformációt követően kétszer is alakítottak az épületen. Először a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) után, amikor a megnövekedett lakosság miatt az északi templomfalat elbontották (ennek alapjai a földben megtalálhatók), s a hajót északi irányba kiszélesítve karzatot építettek. Ezt a karzatot 1796-ban a középkori szentéllyel és sekrestyével együtt elbontották. Ugyanekkor az eredeti alapterületet az északi oldalon bővítették, a déli oldalon a hajófal folytatásában pedig keleti irányban megkettőzték. Ebben az időben készült a portikusz is, amit cinterem néven ismerünk. Ekkor nyerte el az épület a mai formáját.

A több éven át tartó kutatás és kivitelezés az alábbiak szerint foglalható össze:

A Kossuth téri gyülekezetnek közel másfél évtizedes álma valósult meg, amikor kívül-belül, egész környezetével együtt megújult Mátészalka legrégebbi épülete, a 13. században épült templom. Hálás szívvel emlékezünk Balog Zoltán miniszter úr 2015 októberi mátészalkai látogatására, amikor is ígéretet tett arra, hogy minden erejével és tehetségével támogatja templomunk felújítását. Az ígéret néhány hónap múlva valóra vált, mert miniszter úr karácsony nagyhetében személyesen tájékoztatott az elnyert támogatásról. Ezt az örömöt 2015 karácsonyának szentestéjén a szószékről oszthattuk meg a gyülekezettel. Az elmúlt években Magyarország Kormánya két nyertes pályázat keretében (EGYH-KCP) kettőszázmillió forint vissza nem térítendő támogatást biztosított a műemlék templom és környezete rekonstrukciójára. A Kossuth téri gyülekezet pedig önerőként, példaértékű közadakozással közel húszmillió forintot gyűjtött össze, hogy a teljes beruházás megvalósulhasson.

A kivitelezés két ütemben történt.  2016 kora tavaszán a templomkertben régészeti ásatások kezdődtek. 2016 őszére megtörtént a teljes külső homlokzat felújítása. Az alapos munkavégzés során a tégláig levert vakolat alatt megmutatkozott a középkori épület. Fény derült olyan építéstörténeti információkra, amelyek az évek során folyamatosan változtatták, bővítették korábbi tudásunkat a templommal kapcsolatban. A torony és a hajó bádogfedését is kicseréltük. A munkálatok alatt a toronygombban időkapszulát, és benne 4 emlékiratot találtunk. A meglévő iratokat visszahelyezve, és az értékes gyűjteményt egy ötödikkel is kibővítve 2016. augusztusában az új toronygomb egy szabadtéri hálaadó istentisztelet keretében lett felszentelve, és emelkedett a magasba.

A következő másfél év a második körben elnyert támogatás felhasználásának előkészítő munkáival telt el. Ez részben a templombelső teljes régészeti feltárását, és a középkori belső falfelület kutatását, részben pedig a közbeszerzési eljárás lebonyolítását jelentette. A kötelező adminisztrációs teendők nem voltak látványos dolgok, de folyamatos egyeztetés zajlott a Minisztérium, a Tiszántúli Református Egyházkerület és Egyházközségünk Elnöksége, Presbitériuma között, amelynek eredményeként 2018. őszén kezdődhetett el a felújítás II. üteme.

A belső kutatás sok meglepő eredményt hozott. A szószék-koronában szintén emlékiratokat találtunk 1929-ből és 1930-ból, amelyek egy új üzenettel kibővítve kerültek vissza a helyükre. Az összes, felújítás során megtalált és újonnan született emlékirat teljes terjedelmében olvasható lesz egy ősszel megjelenő ünnepi kiadványban. A déli falon a régészek megtaláltak több románkori, csúcsíves záródású ablaknyílást a templom legrégebbi korszakából; a nyugati falon egy szintén elfalazott ablaknyílást; a DNY-i sarokban egy XIX. századi festés-részletet, valamint szintén a déli falon egy 1909-ből származó, az orgonaszekrény rejtekében világháborúkat is túlélő belső falfestés töredéket, egy gyönyörűséges korinthoszi oszlopfőt. Ezek az eredmények mind restaurálásra és bemutatásra kerültek a kivitelezés során.

Minden előkészítő részmunka során el kellett hagynunk a templomot. Néhány alkalommal voltunk a Kossuth téri római katolikus templomban, és két részletben, hosszú hónapokon át a Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház színháztermében, illetve a Szalkai László Teremben tartottuk az istentiszteletet. Mindezekért köszönetünket fejezzük ki a római katolikus gyülekezet vezetőjének, Heidelsperger István esperes úrnak és Buzogány Béla színművész-igazgató úrnak. De leginkább a gyülekezetnek tartozunk köszönettel a végtelen nagy türelemért és a sok-sok elmondott imádságért.

Az újabb munkálatok 2018 őszén a templomkertben kezdődtek, ahol elkészült a 21. századi igényeknek is minden tekintetben megfelelő szociális létesítmény. A kültéri munkák során teljes hosszában megújult és némileg átalakult a régi kerítés, elkészült a csapadékvíz-elvezető rendszer, valamint a templom körüli sétány, térmegvilágítással. A következő hetekben az épület-megvilágító reflektorok is elhelyezésre kerülnek, amelyek üzemeltetését a város vállalta magára. A templomkertben emlékkövet helyeztünk el a középkorban eltemetettek emlékére, és pihenőpadok, információs táblák kerültek elhelyezésre a szépen parkosított környezetben. Ez év februárjában a templombelső felállványozása is elkezdődött. Ablakmagasságig eltávolították a régi átnedvesedett rétegeket és szellőző vakolat került a helyére. A teljes falfelület a mennyezettel együtt, egy alapos előkészítő- és javítómunka után új festést kapott. A középkori nyugati és déli falfelület korhű, kanálhátas technikával került kialakításra, míg a templom 18. században bővített része a mai korszerű eljárással készült. Ezért a két falfelület között (színében is) szemmel látható különbség van, de így egyértelműen látszik a mai templombelsőben az egykori, középkori épületrészlet. Ugyanezt az elvet követi az újonnan elkészült belső burkolat is, amelyen színárnyalatában eltérő tégla jelöli az egykor elbontott középkori falak nyomvonalát. A kivitelezésnek ez a módja örökségvédelmi előírásokat követett, és kiválóan támogatja a múlt értékeinek őrzését és bemutatását.

Az ásatások során az Úrasztala előtt, az egykori szentély közepén egy XVI. századi kriptát is találtunk, amelybe máig ismeretlen család (talán a Melith család) tagjai vannak eltemetve. A csontok antropológiai vizsgálat után visszahelyezésre kerültek, és a kripta körvonalát egy eltérő színű téglasor jelzi az utókornak. A kriptába, a visszahelyezett csontok mellé emlékirat is került. A kripta egykori fedlapja, amely legutóbb a külső keleti homlokzatban volt elhelyezve, konzerválás után a toronyaljban került bemutatásra, ahol szintén a kutatások során megtalált csigalépcső helyreállított bejáratát is láthatjuk az újjáépített gótikus csillagboltozattal együtt.

Még a templombelsőnél is régebbi sírt találtak a szakemberek szintén a toronyaljban, amely talán a templom építőjének, vagy jelentős adományozójának személyét, Csaholyi János fia Sebestyént, vagy annak unokatestvérét, Lászlót rejti magába. A sírt a koratavaszi (2019) ásatások során találták meg a régészek.  Ennél a leletnél a vételezett csontmintából az antropológiai vizsgálat mellett C14-es kormeghatározás is készül a Debreceni Atommagkutató Intézetben. Ennek az eredményét még izgatottan várjuk, mert ez a templom építéstörténetéhez új adattal szolgálhat, vagy megerősítheti eddigi ismereteinket.

Megújult a templom teljes elektromos hálózata is. Korszerűbb lett a világítás és kiépítésre került a multimédiás eszközök helye. A restaurált szószék és papi szék (Mózes-szék), a szószék-korona, és a felújított Úrasztala is átkerült korábbi helyére, az északi oldalra, így végre mindkét bejárattal szemben helyezkednek el. Az Úrasztala gyönyörű intarziás mű, amelyet gondos asszonyaink terítőinek takarásában alig láthatunk majd, ezért az istentisztelet végén ma még érdemes közelről megszemlélni.

A Dukász Endre által 1896-ban épített, Gersteneegst József által 1932-ben megújított műemlék orgona szintén e pályázat keretében, az orgonaszekrény restaurálásával együtt teljesen új belsőt kap, és koncertek tartására is alkalmas hangszerként remélhetőleg az év végére visszakerül a keleti karzatra, szintén az eredeti helyére.

A meglévő falak nyomvonalán, azok teljes hosszában, kívül és belül kavics-ágy fut körbe, segítve a falnedvesség kipárolgását. Úgy gondoljuk, hogy a felsorolt részletek mára egységes képpé álltak össze és az eredmény nagyon szép lett.

Ezúton szeretnénk megköszönni mindazok segítségét, akik a többéves munkálatokat bármilyen módon támogatták.

Mátészalka évezredes történelmének egyetlen tanúja, az örökkévalóságra hangoló lelki hajlék ezután is tárt kapukkal várja mindazokat, akik testvéri közösségbe, Isten jelenlétébe, szent megújulásra vágynak.

SOLI DEO GLORIA! Egyedül Istené a Dicsőség!

Ámen.