Köszöntés: „Örömöt szerzett szívemnek az Úr, felemelte arcomat!” (1Sámuel 2,1)

Keresztelési ige: Máté 28, 18-20: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevébe, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” Ámen.

Kedves Szülők, Keresztszülők, Családtagok! Aki vizet merít: életet merít! A víz táplál: szomját oltja növénynek, állatnak, embernek… „Csendes vizekhez terelgess minket, Istenünk” (23. zsoltár) – imádkoznak, akik eltikkadtak, akiknek a lelke megfáradt. Mert a víz: élet. Minden élet a vízből származik, a születendő embert is magzatvíz óvja. Víz nélkül nincs élet! Amikor Mózes a sivatagi sziklát a botjával megérinti: víz fakad a kőből, s megmenti a szomjazókat. Amikor a menekülő nép útját tengervíz zárja el, Isten kettéválasztja a vizeket, s utat nyit az üldözött zsidóknak, ám a víz pusztulást hoz az őket üldözőknek. Jónást halálra szánva dobják a tengerbe, de Isten egy cethal gyomrában elrejti őt, míg életküldetését beteljesítheti. A víz terhet is tud hordozni: elbírja Nóé hatalmas bárkáját, hátán hord hajókat. Félünk az árvíztől, az özönvízre emlékeztető, gyilkos áradástól, mert aligha tudjuk megfékezni. A tanítványok is félnek a háborgó vízen imbolygó csónakban, de Jézus eloszlatja félelmeiket, s fönntartja őket a vízen, ahogyan minket is, ha összecsapnak fejünk felett a hullámok… Az élet vize ajándék, de nem tudjuk a markunkban tartani, kifolyik a kezünkből. Szüntelenül szükségünk van az élet forrására.

A keresztvíz lemossa a bűnöket. Lezár egy korszakot és új lehetőségeket nyit meg. Az ember rosszabbik énje Jézussal meghal, és Krisztussal feltámad bennünk az új ember: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” (2Korinthus 5,17) Isten vonásai kezdenek kirajzolódni rajtunk, elindulunk a kiteljesedés felé, egy minden dimenzióban megélt, teljes élet felé. Számunkra egy egészen új világ tárul fel a régiben, más megvilágításba kerül és átrendeződik minden, ha kézbe vesszük az életünket, s a jézusi modellhez igazítjuk a látásmódunkat és minden megnyilvánulásunkat.

Víz nélkül a növény elszárad, a tűz elhatalmasodik, az emberi test szomjan hal… Ma sokkal több ember betegszik és hal bele abba, hogy a lelke szomjazik, üresen ég. Pedig Isten, aki táplálni képes érzelmekre és bölcsességre vágyó lelkünket, elérhető közelségben van! És megtanít arra, hogy hogyan élhetünk érzelemdús és ugyanakkor értelemgazdag életet.

Sok nagyszerű, kiváló képességgel rendelkezünk – ahogyan a Biblia nevezi: sok talentumot kaptunk. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk arra is, hogy mások lelkén sebet ejtsünk. Hiába szeretnénk mindig mindent helyesen tenni, sokszor hibázunk. De megszüntethető a gyötrő bűntudat! Istennél van bocsánat mindenre; ő segít megtalálni a jóvátétel lehetőségeit is, és bölccsé tesz, hogy többé ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Úrvacsora közben Isten kezébe tesszük felismert bűneinket: bocsánatát kérjük és hisszük, hogy ő az élet kenyerével és italával helyreállítja, megerősíti a lelkünket.

Kereszteléskor Teremtő Istenünk megtisztítja utunkat mindentől, ami eddig akadályozta a vele való kapcsolatot. S megnyitja a lelkünket az ő lényének: végtelen szeretetének és emberfeletti értelmének befogadására – hogy új emberré válhassunk egészen: a Fény fiaivá és leányaivá, akiknek a lelke egymással és Mennyei Atyjukkal elválaszthatatlanul összeforr.

Jézus azt bízta tanítványaira, hogy kivétel nélkül mindenkit kereszteljenek meg, mert Isten akarata, hogy mindenki teljes életet élhessen, boldog és elégedett legyen, jelképesen szólva: éltető vízhez jusson. Azt mondta: „Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jelenések 22,17) Nincs más feltétel! Nem kell teljesítményt felmutatni, nem kell kiérdemelni a keresztséget, az élet vizét, Isten gondoskodását! Egyszerűen csak akarni kell! Talán eddig nem ezt gondoltad, mert azok, akik gyermekkorodban számodra Istent képviselték, más képet alakítottak ki róla benned. Talán csak akkor tudtak elfogadni, szeretni téged, gondoskodni rólad; ha teljesítetted az elvárásaikat, s mindenben engedelmeskedtél nekik – vagyis ki kellett érdemelned a szeretetüket. Sokan ezt tapasztalták családjukban, iskoláikban, majd a munkahelyen és a házasságban is. Aki pedig azt élte át, hogy mindig van nála fontosabb, az könnyen feltételezheti, hogy Isten sem törődik vele…

Ha valaki szomjas, nem gondolkodik azon, hogy igyon-e, egyszerűen csak érzi, hogy szükséges, mert az élete a tét. Ha a lelked szomjas, szenved; gyere, úgy ahogy vagy! Ne találj ki kifogásokat, ne állíts magad elé akadályokat! Isten nem tökéletességet vár tőled, hanem téged vár – mindenestől, úgy ahogy vagy! Neki nem a teljesítményed számít, hanem hogy akarsz-e! Akarod-e, hogy szeressen, gyógyítson, segítsen; hogy tápláljon, vezessen, s kiteljesítse az életedet? Ő hív, elfogad és szenvedélyesen szeret a mostani állapotodban! Biztonságos szeretetével körülvon, hogy továbbléphess! Úgy ölel körül, hogy nem börtönbe zárva érzed magad, hanem a veszélyektől védetten; hogy biztonságban kibontakozhass és harmóniára találhass. Azután pedig továbbadd mindezt: másokat építs, vigasztalj, szeress – elsőként a családodban, amelyet te hívtál létre! Ne feledjük: az utódainkban mi, szülők tükröződünk vissza. Életre szólóan belevésődik gyermekeinkbe a szemléletünk, az értékrendünk, életgyakorlatunk – minden, amit teszünk; ők a bizonyítványaink arról, hogy hogyan élünk! És csak az igazán boldog szülők gyermekei lesznek boldog gyermekek…

A keresztségben Isten tudomásunkra hozza: az övéi vagyunk, ő vigyáz ránk, s mellettünk áll minden pillanatban, akármi ér. Ő mindenből a legjobbat hozza ki, ha készek vagyunk a lehetetlent is lehetségesnek látni, és vele együttműködni. Erre mondunk igent a kereszteléskor. Ámen

Imádkozzunk! Mindenható Istenünk! Áldásodat kérjük most e kisgyermeknek, szüleinek és szeretteinek az életére – hogy mindig bizalommal merjenek hozzád fordulni; hogy érezzék meg: útjukon te kíséred őket; hogy tapasztalják: nálad választ találnak kérdéseikre. Áldd meg mindannyiukat, hogy ne hagyják cserben őket azok, akikre számítanak; hogy akkor is szeretet és megértés legyen közöttük, amikor nem minden a terveik szerint alakul; és olyan világban élhessenek, melyet nem sújt ellenségeskedés. S add, hogy ne csalódjanak! Segíts nekik, hogy az életüket semmi se válassza el tőled, Boldogság Istene; hiszen őket Fiad által, feltétel nélkül, minden képességükkel és hibáikkal együtt végtelen szeretetedbe fogadtad! Ámen.

Áldás: Így szól az Úr: „Én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!” Ámen (Ézsaiás 41,13)

Szószéki köszöntés: “Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya! (Jelenések 15,3b)

Imádkozzunk Rónay László szavaival! Mennyei Atyám Jézus Krisztus által! „Járni akartam – kisgyerek-magam, és elindultam. Istenem, de szép volna elmenni egyedül amoda messze! De nagy kövek vannak az útban, nagyobbak nálam, élesek, kemények. Minden lépésnél elbotlottam és megütöttem magam. És ott ültem a földön… Ijedten néztem szét magam körül a nagy komor szobában. Te meg néztél utánam, szelíden mosolyogva. Tudtad, hogy ügyetlen vagyok, és nem bír még el a lábam, hogy majd a földön csúszom vissza Hozzád, s ijedt szemekkel nyúlok újra majd erős kezed után. Most lám, itt vagyok újra, és akarok járni tanulni, és nagyon szépen kérlek, Istenem: fogd meg újra a kezem, még egyszer fogd meg: soha-soha többé el nem eresztlek!” Ámen

Alapige: Zsidó levél 11,17-29: „Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: ’Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni’. Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut. Hit által áldotta meg a haldokló József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett teteme felől. Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant. Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülöttjeiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek.”

Kedves Testvéreim! A Zsidó levél írója a hit témáját vizsgálja meg. Igyekszik feltárni, hogy honnan származik a hit, elemzi a tartalmát, s azt, hogy hogyan fejeződhet ki a mindennapokban: milyen megélési formái léteztek régen, és lehetségesek ma. Felolvasott igénk öt, időrendben álló történelmi példán keresztül mutatja be számunkra a hitet.

Ábrahám az első a sorban, aki hitte, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, hogy nála nincsenek visszafordíthatatlan dolgok. Semmi nem reménytelen, még a halál sem végleges, mert a Mindenható legyőz minden akadályt! Zavaros parancsot hallva gyermeke feláldozására, bízott abban, hogy ha meghal is Izsák, a róla szóló ígéretek akkor is beteljesednek; Isten biztosan visszahozza őt a halálból is, hogy megtartsa szavát. Ábrahám ezt már 4000 évvel ezelőtt hitte, így ő volt az első feltámadás-hívő az ige szerint. Abban is példa, hogy csak jót feltételez Istenről. Titkon reménykedik, hogy nem kell a családtagját bántania; mert sejti, hogy Istennél van olyan megoldás, ami mindenkinek az épülésére és örömére szolgál. Meg van győződve, hogy a szebb jövőnek és a boldogságnak nem lesznek áldozatai, csak élvezői! Hiszen milyen szülő az, aki valamilyen fölöttes cél érdekében megfosztja gyermekét attól, hogy az élhesse a saját életét? S milyen szülő az, aki önmagát adja fel és hajtja pusztulásba mások boldogságáért, boldogulásáért?

Túl sokáig és túl sokan tartották ezeket természetesnek, s az istenített szokásrendért, vagy egy boldogabb jövő reményében feláldozták gyermekeiket, vagy magukat. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ha valaki boldogságáért egy másiknak súlyos árat kell fizetnie, az nem boldogság; az egyfelől önzés, másfelől öngyilkos mártírság! Senkit nem foszthatunk meg a saját életétől, még magunkat sem! Minden, ami akár csak egy valakinek is a kárára van, az már emberellenes – vagyis bűn! Amelyért felelős az is, aki árt a másiknak, és az is, aki hagyja, hogy ezt tegyék vele. Mindkettő vét Jézus szeretetparancsa ellen: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Máté 22,39) A bűnelkövető a másikat, az áldozat viszont magát nem szereti eléggé. Az olyan családi béke és boldogság, amelynek ára van: valaki túlterhelődik és szenved – hazugság! Még mindig kevesen hisszük el, hogy Jézus már mindenért megfizetett; hogy senki részéről nincs többé „tartozik” vagy „követel!” Nem tartozunk senkinek semmivel! Egyetlen dolognak van csupán létjogosultsága arra, hogy egymáshoz kössön: a kölcsönös szeretetnek! A boldogság nem egyszemélyes kiváltság, hanem közös öröm. Tiszta, őszinte, mély egymásra hangolódás, törődés, érzelmek és gondolatok szabad áramlása, lelkek összeolvadása. Közös építés, közös felelősségvállalás, élmények közös átélése. Erre a földre nem javakat felhalmozni jöttünk, hanem továbbadni az áldást. A szeretet csak addig létezik, amíg mozgásban van. Az önző ember a szeretet zsákutcája, elnyeli az isteni energiákat és ajándékokat, melyek nála megrekedve, megsemmisülnek. Arra születtünk, hogy Isten ajándékait közvetítsük. Kúttá váljunk: szeretettel, csendesen ontsuk a tiszta, friss vizet folyamatosan, teljes életünkben. Adjunk bárkinek, aki hozzánk jön – szomjasan, vagy hogy a ragyogó víztükörben meglássa az arcát… Mindig jót adni nem teher, mert a Forrás nem mi vagyunk. Az áldás és szeretet Krisztustól árad belénk. Mi egyszerűen csak továbbadunk belőle – örömmel és szabadon. Annyit, amennyit képesek vagyunk úgy adni, hogy közben magunkat és egymást egyformán nagyra becsüljük, s egyedül a bennünk lakó Istennek akarunk megfelelni. Ez eltölt önbecsüléssel, megvéd a pusztító, külső kényszerektől, és egyre többeket viszonzásra késztet, bekapcsol az isteni energiák áramlásába.

Izsák és József igénkben ilyen példa volt. Ők áldást közvetítettek – lendületben tartották a szeretetet – nemcsak a szavaikkal, de az életükkel is. Szenvedéseik és örömeik által kiforrott, bölcs személyiséggé érlelődtek. Egykori fájdalmaik nem kőszívű diktátorrá tették őket, hanem másokért égni tudó, mély érzésű emberré; aki, ha nem is kisgyermekként, de megtanult szeretni és szeretetet elfogadni! Szerethető és szeretni tudó emberekre vágyik ma is ez a világ. Áldásra, mely – mint régen Izsáké és Józsefé – a szebb jövőről szól, az isteni ígéretek beteljesedéséről: új, igazi, boldog otthonra találásról. Mindenki szeretne otthonra lelni saját lelkében, egy másik ember lelkében; és Isten karjaiban. Szenvedélyesen bízni az előrehaladásban, az isteni igazságosságban, a reményteljes álmok valóra váltásában. Hinni vágyik ez a föld, ez az ország, ez a város… Elleshetik tőlünk, hogyan érdemes? Bizalmat árasztunk a kisugárzásunkkal? Mágikus vonzerejű látványok, illatok, ízek világában érzik-e bennünk az emberek azt az emberfeletti többletet, amit sok mindenben hiába keresnek? Szabadon dönthetsz, hogy mit teszel azzal, amit Istentől kapsz. Ha sokáig tétovázol, elszalasztod a lehetőségeket, és tönkre mennek a kezedben az ajándékok – akkor vállalnod kell a felelősséget a rád köszöntő boldogtalanságért! Józseftől sokat tanulhatunk e téren. Ő átélte, milyen megajándékozottnak, kedvenc gyermeknek lenni, hatalmas lehetőségek birtokába jutni; és azt is, hogy milyen időről-időre a körülmények, gonosz, önző indulatok áldozatává válni. És mindezzel képes volt helyesen bánni. József élni tudott a „leglehetetlenebb” lehetőségekkel. Pl.: az ókori Egyiptomban – az idegen országban, ahová rabszolgának adták el – házasságtörés vádjával a nyakában ül a börtön mélyén. Majd egyik pillanatról a másikra kikerül, s a fáraó legfőbb bizalmasává, sőt helyettesévé válik – egy álomfejtés révén!

József felül tudott emelkedni a rossz nevelése következményein is, az ártatlan meghurcoltatásokon, szerettei beszűkült gondolkodásán és az ellene elkövetett borzalmas bűneiken. Képes volt megbocsátani 1500 évvel Jézus kereszthalála előtt, és meg tudta találni a jót mindenben, fel tudta azt használni küldetése teljesítésének érdekében. Kimondta: mindennek értelme, haszna volt, minden a javukra történt – mindenki javára! Ez nem passzív belenyugvás volt a részéről, nagyon sokat kockáztatott és tett ezért! Ma is komoly elhatározás és kemény erőfeszítés szembenézni és megküzdeni a múltunkkal, az életünk körülményeivel. Hosszú és nehéz folyamat megtalálni és fel is használni az Istentől kapott értékeinket és lehetőségeinket. Kemény harcot kell vívnunk az önbecsülésünkért, a kapcsolataink ápolásáért, és életünk értelmének a megtalálásáért. Testi-lelki harmóniánkról és a tisztaságunk megőrzéséről nem is beszélve! József sosem adta fel, tartsunk ki mi is!

Mózes szülei is szerepelnek a felolvasott igében. Halálveszélybe került gyermekük arra született, hogy egy egész népet megszabadítson, vele egy egész nép kezdhessen új életet. Ők annak példái, hogy hogyan lehet elrejteni, megvédeni az isteni ajándékot a pusztító féltékenység elől, és megőrizni addig, míg eljön az ideje küldetése betöltésének. Ahol ugyanis nyilvánvalóvá válik egy isteni ajándék, legyen az bármi, ott előbb-utóbb felüti fejét az irigység, a féltékenység. II. Ramszesz fáraó irigy lett a zsidók szaporodása láttán, s elkezdte irtani őket. Megtehette volna, hogy együtt örül velük, és felhasználja testi erejükön kívül rendkívüli lelki ajándékaikat, bölcsességüket is az országa építésére. Összeegyeztethette volna a saját népe és a zsidók érdekeit és értékeit. Vajon mi lett volna, ha a zsidó egyistenhit beépül az egyiptomi napistenhitbe? Vagy ha az egyiptomi kultúra és tudomány erősebben hat például a zsidó családmodellre, vagy építészetre? Ehelyett pusztították egymást, pedig mindkét nép sokat tanulhatott volna a másiktól. Mi történne, ha emberek, népek, nemzetiségek ma nem egymás kárára akarnának boldogulni, hanem egyedi értékeiket egymás mellé mernék tenni, s összefognának mindenki javára? Nagy dolog az értékeinket féltve őrizni, ám még jobb dolog megmutatni és használni!

Mózes az utolsó példánk ma. Ő a Zsidó levél szerzője szemében az együtt szenvedés, a sorsközösség-vállalás Jézus előtti megtestesítője. Az egyiptomi királyi palotában nevelkedve sem felejti el zsidó származását. Bár egészen gyökeret eresztett a fáraó családjában, hercegi megbecsülés helyett mégis inkább közösséget vállal vér szerinti őseivel, akik az Egy igaz élő Istent vallják. A szívére hallgat. Istenre néz, akinek a hangját tisztán hallja a lelkében, jelzéseit meglátja a külvilágban és követi azokat. A küldetésére figyel, amelyet kizárólag ő képes teljesíteni – éppen a vegyes gyökerei miatt. Mózes a példa arra, hogy lehet látni a láthatatlant, lehet kitartani; lehetünk olyan bátrak Isten oldalán, hogy semmitőI és senkitől nem félünk!

Mózes jól ismerte az egyiptomi és a zsidó lelket is, mégis sokszor magányosnak érezte magát, mint aki sehová sem tartozik igazán; de éppen ezáltal lett mindenkié. Minden emberé, aki elfogadta az Isten általa küldött tanácsát, szeretetét és szabadítását. Mindenkit nem tudott megmenteni. Istene nem kellett az egyiptomi szeretteinek, ők ragaszkodtak a saját isteneikhez és az életvitelükhöz; rajtuk nem segíthetett. Az egész világ megváltása még várat magára… Jézus örökérvényű áldozatát azonban már előrevetíti Mózes azzal, hogy bárányvérrel jelölteti meg népe házainak bejáratait a kivonulás előtti éjjelen. A nagy változástól való félelmükben ezzel nyugtatja és emlékezteti őket, hogy az Isten szabadításáért áldozott bárány a vérével megvéd a pusztulástól és megment. Mózes ilyen töretlen hittel; Istenbe, népébe, és saját értékeibe vetett bizalommal vág bele küldetése teljesítésébe. Újra és újra leküzdi belső kételyeit, népe bizonytalankodását, s így a lehetetlen akadályokat is; hite hegyeket, tengereket mozgat meg. Adjon Isten mindannyiunknak ilyen győzelmet önmagunk és körülményeink felett! Ámen

Imádkozzunk! Hű barátunk, Jézus Krisztus! Nem tudjuk eléggé megköszönni azokat a csodálatos embereket, akikben te, mint földi valóság, közel jössz hozzánk! Áldott légy minden szívért, akinek nem kell magyarázkodnunk, hanem egyszerűen szeret. Mindenkiért, aki bízik bennünk, s akiben bízhatunk. Mindenkiért, aki fogja a kezünket, s mellettünk marad akkor is, amikor még magunk elől is menekülnénk. Ha megmozdult valami bennünk: hála neked! Ha felépült valami bennünk: hála neked! Ha kimozdultunk, szeretni és építeni tudtunk: hála neked! Kérünk, áldd meg kitartással és világossággal azokat, akik belátták, hogy változtatniuk kell, és új útra indultak. Bátoríts kiállni az igazság mellett szelíden és építően! Segíts átgondolnunk, hogy mi minden emberellenes még mindig az életünkben! Könyörgünk azokért, akik mást ültettek a te helyedre: anyagi dolgok, szokások, vagy emberek foglyaiért. Segíts rámutatni nekik, hogy egyedül tőled érdemes függeni, mert csak így lehetünk önmagunk. Öleld át a magányosokat és ébressz bennük vágyat, hogy új társakra találjanak. Áraszd gyógyító erődet a betegekre és mindazokra, akiket veszteség vagy gyász ért; küldj minket a segítségükre, hogy enyhítsünk a fájdalmukon. Köszönjük, hogy mind arra hívattunk, hogy veled együtt vezessük embertársainkat a teljes élet felé, és érvényre juttassuk a földön bölcs szeretetedet! Ámen

Áldás:Minden lehetséges annakaki hisz.” (Márk 9:23)