Lekció:Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent ekképpen: Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké! Ámen!” Jel 7,9-12

Textus: „Ekkor megszólalt az egyik vén, és megkérdezte tőlem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában, és a trónon ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap heve, sem más hőség nem bántja őket, mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.” Jel 7,13-17

Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Isten áldása legyen rajtunk az új év minden napján!  Legyen teremtett világunkon, Európán, Magyar Nemzetünkön, közösségeinken, gyülekezetünk és családunk életén, és legyen Isten áldása személyes életünkön is!

Az áldást a mai újszövetségi igéből kapjuk. A nehezen értelmezhető Jelenések könyvének az egyik legszebb részét hallottuk az imént. Az ismeretlen útra lépve, az új esztendő kapujában a gyülekezeti és egyházi élet célját és irányát jelöli ki ez az ige. Amit János apostol látomásaiban előre látott az nem más, mint a beteljesedés, a megérkezés, amely azt üzeni, hogy nem hiába küzd ezen a földön Isten népe, mert van megérkezés. A célba értek hálaéneke lehallatszik ide a földre, behallatszik az új év első istentiszteletére. Mit kezdünk vele?

Amikor a mezőgazdaságban a talajművelő erőgépek belekezdenek egy szántóföld megmunkálásába, akkor, hogy az első barázda egyenes vonalban szelje át a területet, és nyomvonalat jelöljön ki a következő és az azt követő barázdáknak, akinek kezében a munkagép kormánykereke van, induláskor a szántóföld túlsó oldalán kiválaszt egy tájékozódási pontot, és egyenesen afelé tart. Így lesz a két pont közötti legrövidebb egyenes vonal minden új barázda nyomvonala, így lesz az elvégzett munka szép és kifogástalan.

Minden ez évi tervünk és vágyunk, szándékunk és nekiindulásunk tájékozódási pontja legyen ez az ige, amit kedves énekünkben így szoktunk összefoglalni: látomása egykor dicsőn beteljesül, s a győzedelmes egyház Urával egyesül.

A Lélek titokzatos kijelentése által együtt láthatjuk az eljövendőt és a jelenvalót. Már ott vagyunk fenn a mennyben és szabad utunk van az élet vizének forrásához, és az Isten letöröl szemünkről minden könnyet, és közben még itt vagyunk a földön és küzdünk, és hullanak a könnyek, és tűz ránk a nap, vagy éppen a felborult földrajzi és emberi természet rendetlenségének a következményeit szenvedjük el.

Az, ami ott van szép, rendezett és megnyugtató, és egyben biztató is, hogy ha megmarad az egyház, ha megteszik a hívők, amiket Jézus rájuk bízott, akkor oda fognak érni. Lesz hova megérkezni. A jövő Istennél nem bizonytalan. Ma talán úgy vagyunk, hogy az ige által, a Lélek kijelentése által ez a cél világosabban látszik, mint a hozzá vezető út. Tudhatjuk, hogy hol leszünk, amit testi szemmel még nem látunk az is nyilvánvalóvá válik a kinyilatkoztatás által, de kevésbé ismert az, hogy most hol járunk. Hát erről a „hol járunk”-ról, a célhoz vezető útról tanít ma bennünket Isten igéje.

A mennyben és az Isten jelenlétében örvendező nagy sokaság valahonnan érkezett és útközben valamit cselekedett. Valaminek az eredményeként jutott a mennybe. Amikor az isteni elragadtatás által mennybe látó János apostol megkérdezi az egyik vént, hogy kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek, akkor ezt a választ kapja: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.

A nagy nyomorúságról Jézus is beszél az evangéliumban. Nehéz és emberpróbáló idők jönnek, amilyenek már voltak az emberiség történetében és amelyek még ezután is várhatók, és amelyekben az emberek hitének valódisága van mindig mérlegre téve. Nem azért lesz nyomorúság, mert Isten így akarja, bár ezt nagyon sokan így gondolják, hanem mert az emberiség belesodorja önmagát és a világot a nehéz helyzetekbe, akár környezeti, akár háborús katasztrófákba, és aztán az Istent okolja. Isten e nehéz helyzetek nélkül is tudja, hogy mi lakik az emberi szívben, de a próbatételek súlya alatt lesz nyilvánvaló az ember számára is saját lelkének igazi szándéka, és egyszersmind esélyt is kap minden ember, hogy a próbák között magához térjen, az Istenhez térjen, és csak az igazán lényeges dolgokra figyeljen és a haszontalanokat pedig elengedje.

Ma még nincsen nagy nyomorúság, legalábbis a világnak azon a pontján, ahol élünk, nincsen. Tőlünk távolabb élők baja iránt pedig érzéketlenné tett minket a világ. Elég nekünk a magunk baja – szoktuk mondani. De azért nagyon jó lenne, ha tudnánk azokért is imádkozni, akiknek a hitükért ma is szenvedni kell. Vagy bármilyen igazságtalanságért szenvedni kell. Egészen bizonyos, hogy ez még nem a nagy nyomorúság ideje. Az egyházra is viszonylag jó idők járnak. Európában ma még szabadon gyakorolhatjuk hitünket, de az sem kizárt, hogy ennek az ellenkezőjétől már csak egy rövid idő választ el, ahogy van rá számos példa közeli országokban, hogy keresztyén vallási jelképek használata, a vallás gyakorlása sérti, bántja az idegenek és teljesen másként gondolkodók önérzetét.

De ez még nem a nagy nyomorúság. Amiről Jézus beszélt azt érdemes elolvasni Máté evangéliuma 24. fejezetében. Az az elgondolásom, látva a történelmi egyházak felszínes voltát, hogy a nagy nyomorúság idején, ha valóban eljön, az egyház úgy fog szétrebbenni, mint Jézus elfogása idején az a leghűségesebb tanítványi kör. Aki a közelében maradt, még az is elárulta őt. Békeidőben lenne jó alaposan átgondolni, hogy milyen valódi értékeink vannak, amit jó lenne megvédeni és ami segítene a nagy nyomorúság idején egymásba kapaszkodni.

Mivel mi keresztyének szinte mindent készen kapunk, ezért nem is érezzük annyira a magunkénak. Istent is készen kapjuk, az ószövetség istenét pláne készen kaptuk, a megváltást is készen kapjuk, ezért nem is érezzük úgy a magunkénak. Csak azok, akik megdolgoznak érte. És itt nem az érdemszerző jócselekedetekre gondolok, hanem arra, amiről a mennyei jelenet magyarázó angyala beszél, hogy ők, akik a nagy nyomorúságból jöttek, megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Vagyis tettek valamit az üdvösségükért. Persze azért tehettek érte, mert Jézus mindent megtett. Nem hozzá tenni kellett, hanem válaszként tenni azt, hogy megmossuk és megfehérítjük az életünket. Ami rajtunk áll, azt megtesszük, hogy gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket hozzáigazítjuk a jézusi példához. A jézusi példa pedig arról szól, hogy az egyetlen út, amelyik tovább vezet, az a szeretet útja. A mennybe vivő út is egyedül a szeretet útja. Másképpen nem jutunk oda, hiába készített utat és helyet a Királyok Királya. Megmosni az életünket a Bárány vérében azt jelenti, hogy belemerülünk a Jézus lelkébe, hogy átjárjon a lelkülete újra és újra, mert a vér az a Lélek jelképe. Eggyé válunk azzal, aki a keresztségben eljegyzett magának. Eggyé válunk azzal, aki az úrvacsorában velünk kötött szövetségét mindig megújítja. Megmosódni a Bárány vérében semmiképpen nem történhet az ószövetségi logika mentén. Mert az ószövetségi logika azt tanítja, hogy a vérszomjas Istent csak a vér csendesíti le, és a zsidókeresztyén gondolat továbbmegy és azt mondja, hogy a vérből is csak a Jézus vére békíti meg az Istent.

Ha így van, akkor a Jelenések könyvével ismét bajban vannak a becsületesen gondolkodó hívő emberek, mert ebben különleges és titokzatos könyvben ószövetségi mintára, ószövetségi próféciák újraéledéseként, visszhangjaként tengernyi vérfürdő van, és az Isten az ő angyalai által vérfürdőt rendez a világon. Megint vér kell az Istennek?  – kérdezhetnénk.

Tegyük meg, hogy legalább január hónapban, amíg a bibliakalauz szerint ezt a könyvet olvassuk végig, keressük-kutassuk a Jelenések titkát, és tegyétek ti is ezt az otthoni csendességben. Jó lenne benne világosabban látni. A Jelenések szerint ismét vérfürdő lesz, az idők végén ismét vérfürdő lesz, a száműzött János apostol látomásaiban véres jövőt lát és jósol a világnak. Mit üzen Atyánk ebben a könyvben az év első heteiben?

Szinte minden hivatalos választ tudok erre a kérdésre. Ismerem a református zsidókeresztyén dogmatika tanításait, ismerem a református hitvallásaink tanításait, ismerem a liberális és fundamentalista felfogást, az adventi egyház álláspontját, hogy mi miért történik majd e bűnös világgal, de ezek a válaszok nem nyugtatnak meg, és nem emelnek fel, és nem adnak a szívembe reményt, hogy ez lenne a végső jó megoldás.

Gondoljunk csak bele! Boldog jövő egy eszményi mennyei istentiszteleten az Isten trónjánál, és közben vérfürdő a sokadik kegyelmet is visszautasított világnak? Vajon van felhőtlen boldogság, ha körülöttünk elkárhozik a világ nagyobbik része? Vagy van boldogság, ha csak egyvalaki is szenved miattunk? Bizonyára nincsen. Az életem legfontosabb kérdése mostanában ez: Mekkora fanatizmussal kell hinni a magunk alkotta istenben ahhoz, hogy ez a vakhit elnyomja a szívünk valódi érzéseit? Mert a Jézus hit ezt nem engedi meg. Mert a Jézus hit azonnal nyugtalanná tesz, hogy miképpen szerethetem az istent, akit nem látok, de nem szeretem a testvéremet, akit látok? A Jézus hit még a templomba sem enged be, hanem utamat állja és azt mondja menj, előbb békülj meg. Előbb rendezd a mulasztásodat, aztán gyere imádkozni.

Sok itt a kérdés. Én a Jézus válaszára vágyom. Nem az első évszázad üldözött egyházának elkeseredett és bosszúvágyó válaszára, amely környezetben született a Jelenések könyve, hanem a Jézus válaszára.

Hiszem, hogy a Jelenések könyvében is ott van a Jézus válasza, csak keresni kell. Menjünk el az Isten trónusáig a megnyugtató válaszokért. Az új esztendőben is kereső, kérdező, csak a jézusi válaszokkal megelégedő, és a felismert jó cselekvésében soha meg nem fáradó népe és gyermekei legyünk és maradjunk Jézus Krisztus Istenének és Atyjának. Ámen.