Imádság:

Olyan örömöt mint a forrás
olyan örömöt kaptam Tőled
lelkemben.
Olyan békét, mint a folyó,
olyan békét kaptam Tőled
lelkemben.
Olyan szeretetet, mint a tenger,
olyan szeretetet kaptam Tőled
lelkemben.
Olyan hitet, mint a szikla,
olyan hitet kaptam Tőled
lelkemben.
Olyan szabadságot, mint a madár,
olyan szabadságot kaptam Tőled
lelkemben. Ámen.

Alapige:

Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” Ef 5,18-20.

Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Szeretettel köszöntök mindenkit a nyírcsaholyi református gyülekezet imaházából. Ezen a településen mintegy 100 református lélek él. Az imaházat, ahonnan ez az igehirdetés elhangzik, néhai Császár Gyula nyírcsaholyi lakos építette Isten dicsőségére a 20. század közepén. A helyben élő reformátusok sokáig kéthetente, majd 2004-től heti rendszerességgel tartanak itt istentisztelet. A kis gyülekezet él és élni akar. Az elmúlt 20 esztendőben imaházat újítottunk, megrepedt harangunkat kijavíttattuk, és minden esztendő adventjében szeretetvendégséget szervezünk, amelyre meghívjuk a helyi római és görög vallású felekezet tagjait is. Ennek a szolgálatkész, lelkes de kicsiny nyájnak a boldog pásztora lehetek 2001. augusztusa óta. Mint egy nagy családba, mindig hazajövök a nyírcsaholyi gyülekezetbe. Isten áldja meg a nyírcsaholyi református testvéreket, ezt kívánja nekik a Mátészalka Kossuth téri anyaegyházközség minden tagja. Isten áldja meg a Nyírcsaholyban élő valamennyi embertársunkat!

E rövid bevezető már kellő módon meg is adta az alaphangot a mai ige üzenetéhez. Pál apostol azt írja az efézusiaknak: teljesedjetek be Szentlélekkel! A Szentlélek az öröm lelke, a hálaadás lelke.

Erről az örömről szeretnék ma bizonyságot tenni a koronavírus-járvány nehéz, baljós sejtelmeket tápláló, zűrzavaros időszakában. Teljesedjetek be Szentlélekkel.

Amikor a feltámadt Jézus megjelenik tanítványai között, akkor e szavakkal üdvözli őket: Vegyetek Szentlelket! Mintha azt mondaná: Fiúk! Lélegezzetek fel! Vegyetek végre egy nagy levegőt. A lelketekből minden szorongást, félelmet engedjetek el. Győzött az élet, győzött a világosság! Győzött az igazság! Győzött a szeretet! Itt vagyok, mert élek és ti is élni fogtok!

Én nem tudom miért van az, hogy a keresztyénség az elmúlt kétezer évben nem engedte meg a híveinek, hogy vegyenek végre egy nagy levegőt. Lehet, hogy ha Jézus itt járna, akkor megengedné, de a keresztyénség valahogy nem engedi meg. Csak a komolyság, csak a szorongás, csak a félelem, csak a bizonytalanság, csak a bűntudat keltése, csak az örök ítélet kilátásba helyezése, és ha valaki ezeket egyszer igazán a szívére veszi, akkor pedig jön a mesterséges bűntudat-keltés: a hívő ember nem fél, a hívő ember nem szorong, a hívő ember mindig boldog. Biztos nem vagy igazi hívő, ha szorongsz, ha félelmeid vannak. Készülésem során, csendességemben, imádságomban ebbe próbáltam egy kicsit belegondolni, hogy ez miért van így?

Pál azt írja: Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel. Amikor az első keresztyének, Jézus remegő szívű tanítványai végre megteltek a pünkösdi lélekkel és egyszerre elmúlt szívükből a zsidók miatti szorongás, akkor kiálltak a jeruzsálemi piactérre és bátran hirdették az evangéliumot: szeret az Isten! Él az Isten! Azt mondták rájuk a kívülállók, hogy biztos részegek. A bortól mámorosak. Mire mások azt mondták: nem lehetnek részegek, hiszen még alig kezdődött el a nap.

Ha ott és akkor majdnem összetévesztették a részegséget a Szentlélekkel teljes állapottal, akkor kell, hogy legyen összefüggés a kettő között. Erre kértem Istentől világosságot. Mi köze van egymáshoz a Léleknek és a bornak?

Mind a kettő felszabadít. Mind a kettő gátlásokat old, szorongást enyhít, félelmeket űz. Nem véletlen az, hogy az úrvacsora bora Jézus vérét jelképezi. A bornak is van lelke, de legalábbis tud a lélek hordozója, közvetítője, eszköze lenni. Az alkoholizmus tulajdonképpen egy vallás. Az ember transzcendens utáni vágya, természetfeletti utáni vágya nyilvánul meg a mértéktelen ivásban. Az ember keres valamit, és azt reméli, hogy az önfeledtségben, a kábulatban megtalálja. Csakhogy az a helyzet, hogy ebben a mesterségesen oldott állapotban, ebben a könnyű mámorban az ember a maga legmélyebb valóságával találkozik. Ha pedig ez a legmélyebb valóság egy káosz, egy nagy rendetlenség-halmaz, meg nem oldott, szőnyeg alá söpört gondok-bajok halmaza, gyengeségek-gyávaságok halmaza, ahol az emberrel szembejön a saját alvilága, sötét démoni serege, akkor az embernek nincs más lehetősége, mint még mélyebbre zuhanni. Ehhez pedig újra és újra a pohárhoz kell nyúlni. Rendezetlen életű embernek az alkohol méreg, mert a belső tükörben a saját sötét arcát látja meg.

Az örökkévaló Isten, aki nekünk keresztyéneknek egyedül Jézusban jelentette ki hitelesen és teljesen Önmagát, az élet mindenkori megoldását, a dolgaink rendezését kínálja. Hogy az élet rendezése mit jelent, arról külön prédikációt kellene tartani. Erre feleségem igehirdetéseit ajánlom jó szívvel. Minden vasárnap fölkerül egy üzenete a gyülekezet közösségi oldalára.

Mi férfiak valahogy mindig a könnyebb megoldásokat szeretjük. Ennek az életrendezésnek a része az is, hogy éljetek, jól éljetek a borral. Éljetek az úrvacsora borával. Az úrvacsora bora mindig új esélyt kínál. De éljetek az öröm, az önfeledtség borával is. Éljetek a vidámság borával is. Merjétek elengedni magatokat Isten jelenlétében. Nem rettegve attól, hogy az örömek meglesz majd a böjtje. Nem félve attól, hogy a derű után ború jön. Ez sajnos középkori istenképünk hagyatéka, az üldöző és inkvizítor egyház hagyatéka, amelyik a zsidóság harcos, félelmetes, bűnüldöző istenképéből táplálkozik.

Ne féljetek! Legalább az Istentől ne féljetek! Ezt hirdette meg Jézus! El is hallgattatták érte! Valakik örökre szerették volna elhallgattatni, de nem sikerült. Aztán hogy nem sikerült, mert húsvétkor győzött az élet a halál felett, megszületett a zsidókeresztyén ideológia, hogy a szelíd és kereszthalálosan szerelmes Jézus, ha most nem is, de majd az idők végén visszavág. Jaj nektek! Nehogy egyszer végre megnyugodjon az ember, nehogy végre, az Isten szeretetébe és jóságába vetett bizalom jegyében kibontakozzon igaz embersége, mint a tavaszi nyíló virág. Valakiknek még mindig érdeke, hogy az ember nehogy túlságosan jól érezze magát a bőrében, és végre szeressen ember lenni, hanem legmélyebb sóhajtásai között is csak azt tudja mondani: majd odaát, majd az örök létben. Egészen bizonyos, hogy Jézus ma sem mondana mást, mint azt, hogy teljetek be az öröm és a hálaadás lelkével. Teljetek be a jóban való gyönyörűséggel! Bort is ihattok, de csak mértékkel, mintha ezzel is szent dolgot művelnétek, minthogy azt is tesztek. Javaslom, hogy olvassuk el most a karantén csendjében Hamvas Bélának A bor filozófiája című rövid könyvét. Persze a könyv elolvasását csak a lelkileg nagykorúaknak ajánlom.

Teljesedjetek be Szentlélekkel. Higgyétek el, hogy mindenben, ami örömöt okoz, és közben senki másnak kárára nincs, ott lakik a Szentlélek. Egy-két derűs történettel fejezem be, hogy teret engedjünk a Szentléleknek jelenvaló életünk szűkös korlátai között.

 Tanítványai egyszer megkérdezték a rabbit: Szabad-e imádság közben pipázni? Azt nem szabad, hiszen az imádság szent dolog. Ismét más tanítványok szintén megkérdezték a rabbit: szabad-e pipázás közben imádkozni? Hát persze, hogy szabad, hiszen benne van a Bibliában, hogy szüntelen imádkozzatok! Mindkét válasz igaz, de a másodikkal van egy kis baj? Micsoda? Az, hogy a rabbi az Újszövetségből idézett… (I. Thesz 5, 17) Akinek van füle, hallja… Mert az lesz az igazán nagy csoda, amikor a rabbi kezében Újszövetséget látunk.

Szabad-e igeolvasás közben nevetni? Nem illik, mert az igeolvasás szent dolog. Szabad-e két nevetés között igéket a szívünkbe rejteni? Igen, mert az öröm megnyitja szívünk ajtaját az igék üzenete előtt. Tegyünk is erre egy próbát:

 Az egyik lelkipásztor éppen a mai ige alapján az alkoholtól való teljes megtartóztatásról prédikál, és nagy lendülettel így fejezi be a tanítását:
– A világ összes sörét fognám, és beleönteném a patakba!
Majd a még nagyobb hatás kedvéért folytatja:
– A világ összes borát fognám, és beleönteném a patakba!
Végül felteszi a pontot az i-re:
– És a világ összes pálinkáját is beleönteném a patakba!
Elégedetten leül. Ekkor a kántor, mosollyal az arcán, így szól:
– Végezetül testvéreim énekeljük el a “Mint szép híves patakra a szarvas kívánkozik” kezdetű zsoltárt.

A Szentlélek hangolja össze az életünket, hogy mindig megértsük egymás nyelvét, szeressük a derűt, és egyet akarva, ugyanarra törekedjünk. Arra, hogy egymást tiszta szívből és igazán szeressük. Akkor fogunk beteljesedni Isten Lelkével, mert Isten maga a szeretet. Ámen.

Imádság:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen.

Áldás: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” Lk 12, 32

Ámen.

Nyírcsaholy, 2019. április 26. húsvét utáni 2. vasárnap

Becsei Miklós lelkipásztor