Vasárnapi igehirdetés a Máté evangéliuma 5, 1-12. versei alapján: ”1Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. 2Õ pedig megszólalt, és így tanította őket: 3Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 4Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. 5Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 6Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. 7Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.  9Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 11Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.  12Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! A mai vasárnapon egy nagyon szép igével állított elétek az Isten. Ez az ige – mint a boldogmondások első mondata – a maga szegénységében hordoz egy kibeszélhetetlen gazdagságot. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Jézus a szegénységről beszél, és közben gazdagságot ígér a hallgatóinak. A kettő feszültsége is jelen van ebben az igében. Még mielőtt elmélyülnénk ennek a jézusi kijelentésnek a tartalmában, hadd mondjam el, hogy ez az egyik olyan mondat a Bibliában, amelyik nagyon sok fejtörést okozott az előttünk járóknak, ugyanakkor nagyon sokféle értelmezése látott napvilágot. Ezekből néhányat el is fogok mondani. Ilyen értelemben ez egy gazdag ige. Másfelől azonban őszintén be kell vallani, hogy a sokféle értelmezés mellett az ember még ma is koldusként áll meg e mondat előtt, mert igazából nem tudjuk, hogy mit jelent. Itt van előttünk egy tengernyi gazdagságot magában hordozó jézusi mondat, mi pedig koldusszegényen, mezítlábasan toporgunk mellette. Ráadásul a boldogság titka is benne van ebben az igében, és ezért még inkább gerjedezne a szívünk, hogy a tartalma a mienk legyen, de nem az.

Összefoglalva most már az előbb mondottakat: nagy kincset rejt magában ez a jézusi mondat, de értetlenül állunk fölötte, nem férünk hozzá a gazdagságához. Ezért szegények maradunk, kifosztottak, ráadásul boldogtalanok. Talán valamennyien azt érezzük, hogy nem kellene ennek így lenni. Ez azért túl nagy áldozat lenne tőlünk. Kár lenne elszaladni hagyni a boldogságot. Az emberben felébred valami mérhetetlen vágy megtalálni azt. Meg vagyok győződve róla, hogy Jézusnak is ez volt a célja vele. Az embert kimozdítani az élete látszólagos nyugvópontjáról, a beletörődött boldogtalanságból és keresni a többet. Ezekkel a gondolatokkal induljunk el mi is, keresni a többet ebben az igében az életünk számára. A boldogság pedig: reméljük, hogy útközben megadatik nekünk.

Azt mondtam az elején, hogy sokféle értelmezését ismerjük ennek az igének. A valóságtól talán legtávolabbi értelmezése az, hogy a lelki szegények azok, akik az Istentől csak keveset kaptak lelki-szellemi értelemben. Ők a lelki-szellemi fogyatékossággal élő emberek. Amiben ebben az életben hiányt szenvedtek, azért majd kárpótolva lesznek a másvilágon. Nem hiszem, hogy ez volna  Jézus legfontosabb gondolata akkor, amikor ott a hegyen az értelmes embereknek prédikál. Hiszen ez azt jelentené, hogy azoké a boldogság, akiknek az életben csak kevés lelki-szellemi kincs adatott. Ők azok, akik boldog tudatlanságban élnek.  Nem zárhatjuk ki ezt az értelmezést, de talán érdemes mélyebbre ásni.

Egy másik értelmezés szerint a szegények általában lelkibb beállítottságú emberek, mert ők az életük kiszolgáltatottsága miatt közelebb vannak Isten irgalmasságához. Talán többet imádkoznak. Ha róluk szól Jézus, akkor azt mondja, hogy elveszített javaikért majd kárpótolja őket Isten a másvilágon, sőt már itt a földön is különös gondja van a szegényekre. Ez az értelmezés nagyon egybecseng a Biblia sok más igéjével, amelyekben a mennyei Atya védelmébe veszi a szegényeket. Arról nem is beszélve, hogy mennyi szegény ember merített már erőt ezekből az igékből. Éppen ezért soha el nem venném tőlük az értelmezésnek ezt a lehetőségét.

De vallom – mert belül a lelkemben úgy érzem – hogy ebben nem merül ki az ige teljes gazdagsága. Hiszen akkor a boldogság csak a szegények kizárólagos ajándéka volna.

Testvéreim! Amit eddig elmondtam, az mind csak töredék. Kell, hogy több legyen ebben a jézusi mondatban. Keressük most már ezt a többet. Boldogok a lelki szegények. A szegény szónak van egy rokon értelmű párja, egy szinonimája, amit az újszövetségi görög nyelv is használ. Ez pedig úgy hangzik, hogy koldus. Teljesen biblikusak maradunk akkor, ha ezt a jézusi mondatot úgy fordítjuk le, hogy boldogok a lélek koldusai, vagy a lelki koldusok. Engem ez vitt egy kicsit közelebb ahhoz, hogy nagyobbat merítsek az ige gazdagságából. Egy nagyon egyszerű és egyáltalán nem dogmatikai igazságot szeretnék fölállítani, mikor azt mondom, hogy a koldus több mint a szegény. Nem véletlenül mondja az Újszövetség koldusnak a szegény embert. Valahányszor a szegényekről beszél, mindig ezt a szót használja: koldus, meghajló, megalázkodó, kéregető ember.  A koldus nem más, mint az életre való szegény ember, aki nem nyugszik bele élete kiszolgáltatottságába, hanem igyekszik magán segíteni. A koldus az élet szeretetével megáldott ember, aki felvállalja a kéregetés nem túl hálás feladatát az életben maradásáért. Ilyen értelemben igaz az, hogy segíts magadon és az Isten is megsegít. A koldus a szegénységét nem tragédiának, hanem kihívásnak, sorsfeladatnak éli meg. A legmagasztosabb célja az életben maradás.

Testvéreim! Azt gondolom, hogy ma a legtöbb ember érzi – vallási meggyőződéstől függetlenül –, hogy lélekben szegények vagyunk, és egyre szegényebbek leszünk. A 21. századi ember tragédiája, hogy lélekben teljesen elszegényedett. Az élet sok területén fejlődött az ember, például a technika világában bekövetkező fejlődés szinte követhetetlen, de lélekben szegényebbek vagyunk, mint valaha. Egy olyan, minden tekintetben jól bejáratott életformára vagyunk berendezkedve, amelyben a lélek, mintha nem is volna. Nem törődünk sem a magunk, sem a mások lelkével. Már pedig az életnek az a része, amelyikről nem vesznek tudomást elsorvad, visszahúzódik, leépül. Csak ha már nagyon nagy a baj körülöttünk, akkor derül ki, hogy lelkünk is van. A ma emberéről el lehet mondani, hogy lelki szegény. Ez az ige tehát egy helyzetkép, az áldott orvos diagnózisa rólunk, hogy lelki szegények vagyunk. De ekkor még csak felületesen értettük az igét.

Ám ha az előbb említettek fényében gondolunk most a Jézus szavaira, akkor eljutunk oda, hogy a Lélek szegényeiből a Lélek koldusaivá kell válnunk. Ők ugyanis azok, akik tudják, hogy lelkileg szegények, de nem nyugszanak bele. Remélem, hogy ebben az értelemben valamennyien a Lélek koldusai vagyunk. Nem csupán lelki szegények, hanem a Lélek koldusai, mert ez több annál.

Valami nagy tikot értettem meg a mai ige segítségével. Az anyaszentegyházat mindig az tartotta életben, hogy voltak, akik nem nyugodtak bele a saját életük kifosztottságába, szegénységébe, hanem elindultak keresni az elveszített Édent. Áldom az Istent értetek, akik ezekben az órákban odaültetek a televízió képernyője, vagy a számítógép monitorja elé. Ez azt jelenti, hogy az életetek sokféle nyomorúságával együtt, mégis életrevaló emberek vagytok. Úgy gondolom, hogy valamennyien, akik igehirdetést hallgatunk: szeretjük az életet, és nem érjük be azzal, amit körülöttünk a világ kínál, megoldásul a bajainkra.  Jézus azt mondta, hogy több az élet, mint eledel és ruházat, és mi erre a többre vágyunk.

A Lélek szegényei sajnos el fognak veszni, ha nem válnak a Lélek koldusaivá. A Lélek koldusai pedig kérnek, és adatik nekik, keresnek és találnak, zörgetnek és ajtó nyílik. A Lélek koldusaira azt bízta az Isten, hogy ha merítettek az ige és a Lélek gazdagságából, akkor menjenek el a Lélek szegényeihez, és vigyék el kincseiket hozzájuk. Vigyék el azokhoz, akiknek nincs sem lelki ereje, sem bátorsága közeledni az Istenhez. Nem tudom érzitek-e, hogy micsoda világ tárul így fel a Lélek koldusai előtt? Jézus azt mondja, hogy ez a feltáruló világ a mennyek országa. Mindig itt volt, mindig közöttünk volt, mindig benne éltünk és Ő bennünk, csak nem vettük észre.

Azzal fejezem be, hogy még valamit ígér Jézus a Lélek koldusainak, az életben többre vágyóknak, az Istent keresőknek: BOLDOGSÁGOT. Milyen különös, hogy Jézus a boldogságot nem célként jelöli meg. A ma embere talán igen, amikor azt mondja: mindegy, hogy hogyan, hogy milyen úton, de szeretnék boldog lenni. Jézus azt mondja, hogy a cél a mennyek országa. Vagyis a cél, hogy felfedezd azt a gazdag lélekvilágot, ahol minden összeér. Az én lelkem is, a tiéd is, az Istené is. Ez a cél. Együtt látni és együtt megélni azt, ami mindig is egy volt. A boldogság pedig ennek a felismerése és cselekvése közben adatik. A boldogság útközben adatik az embernek.

Testvéreim! Az élet többlete az, hogy van lelkünk is. Ez a boldogság. A másik embernek is van lelke. Ez a még nagyobb boldogság. A kettőnk lelke, és valamennyiünk lelke az Istennél találkozik, és eggyé, egyházzá, gyülekezetté formál bennünket még ebben a szétszórtságban is. Számomra ez a teljes boldogság! Tetézve azzal, hogy remélem hamar újra viszontlátjuk egymást! Ámen.

Mátészalka, 2020-05-10.

Becsei Miklós lelkipásztor