Lekció: aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?” A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.

Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük.” De tovább kérdem: Izráel talán nem értette meg? Először Mózes mondja: „Egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítalak meg titeket.” Ézsaiás pedig nyíltan ki is mondja: „Megtaláltak azok, akik nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem kérdezősködtek utánam.” Izráelről viszont így szól: „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.” Róma 10, 13b-21

ALAPIGE: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Róma 10, 17

Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Egy olyan igét olvastam fel a Szentírásból, amiről azt gondoltam, hogy jól ismerem, hogy kívülről-belülről, betéve tudom.  Egy mondat, amelyik az élet lényege körüli legfontosabb üzenetet fogalmazza meg, és az egyik legégetőbb kérdésre felel. Honnan van a hit? Hogyan születik?

A hit hallásból van, a hallás pedig… és tudom a folytatást Károli Gáspár bibliafordítása alapján, hogy a hallás pedig Isten igéje által. Tegnap döbbentem rá, hogy ez nem így van. Nem pontosan így. Nem véletlenül kellett pár évtizede újra gondolni Károli bibliafordítását, noha nyelvészeti jelentősége felbecsülhetetlen. Károli Gáspár óta, az első magyar nyelvű bibliafordítás óta – így mondta Reményik Sándor – az örök Isten beszél magyarul. Károli Gáspár gönci református lelkipásztor, akinek családját elvitte korának koronavírusa, sebzett szívvel, de magát az elmúlás erejének ki nem szolgáltatva, lelkét a csüggedésnek át nem adva, letette a magyar nemzet asztalára a teljes magyar nyelvű Bibliát. Műve korszakalkotó jelentőségű. A gönci esperes nézőpontjából az Isten kijelentése csak az Ó- és Újszövetség világából együtt érthető meg.

De, amikor a hit lényegéről beszél Pál apostol, és Károli tolla már magyarul írja, akkor Károli a maga korában nem akar tovább és messzebbre látni. Nagyvonalúan így fordítja az ősi szöveget: a hit hallásból van, de a hallás az Isten igéje által. Pedig az Újszövetség görög nyelve mérnöki pontossággal írja le, Pál a maga ószövetségi lelkületét a Jézus fényében megfürösztve írja le, hogy a hit nem az Isten igéje által van, mert abba az Ó- és Újszövetség egyaránt beletartozik, hanem Krisztus beszéde által.

Milyen sokan mondják, hogy amikor a Bibliát az Ószövetség felől kezdik olvasni, abban annyi szörnyűség van. Ott annyi vér folyik az Isten nevében. Ez olyan rettenetes és elfogadhatatlan. Ebből hit nem születik. Talán tudás igen. Talán buzgó vallásosság, bűntudatból fakadó öngyilkos buzgóság igen, de hit nem. Talán büntető, bosszúálló, másokon a port elverni akaró ferde jellem igen, de hit nem.  Én ezt tapasztaltam eddigi vándorútamon.

Mert a hit bizalom. A hit lelkesedés. A hit kapcsolódás egy magasabb erkölcsi minőséghez. A hit folyó, amelyik önmagából kiárad és keresi a medrét abban, hogy valakit szeressen, hogy hasznos legyen, hogy jót adjon, segítsen, továbbadja, amit kapott. Mert a hit válasz. Megtaláltam az Istent. Megtalált az Isten.

Pál azt írja, hogy a hit hallásból van, és a hallás Krisztus beszéde által. Károli úgy fordítja, amikor magyarul tanítja beszélni Istent, hogy a hallás Isten igéje által van. Mintha nekünk ez azt jelenté, hogy aki az Ószövetség igéi által nem jut hitre, és a hite nem erősödik meg, az szégyellje magát. Elkezdtem szégyellni magam, hogy a harcok istensége, a véres isten, a rettenetes isten nem ébresztett bizalmat bennem. Mert akitől félek, abban nem tudok bízni. A rózsabokrot nem tudom megölelni.

Az sem adott a lelkemnek nyugalmat, hogy ettől az Istentől csak ehhez az Istenhez lehet menekülni. Az egyik oldalon, mint egy nyomorult bűnös félek, hogy eltapos, mint egy férget, de ha szent haragjának kereszttüzébe állok a Golgotára, ahol Krisztus mindent elvégezett, akkor lehet menedékem. Tőle Hozzá menekülni. Milyen szépen hangzik az észnek, de a lelkem szólt, hogy ez egy csapda. A lélek csapdája, amelybe a középkorban a hívők mind beleestek. Tőle Hozzá! Az emberiséget már sokszor megvezették így a valláson belül és azon kívül is.

Nem vagy biztonságban a világban. A világ félelmetes. Az Isten is félelmetes. A nyugalmadért és a biztonságodért áldoz fel a szabadságodat. Hagyd, hogy beléd ültessenek egy mikrochipet. Hadd lássunk téged mindig, hogy merre jársz, mert akkor meg tudunk védeni ellenségeidtől. A középkor mikrochipje ez a tudatmódosító gondolat volt, hogy az Isten rettenetes. Csak az egyház védhet meg a haragjától. És a pénzed, ha számít neked a lelked üdvössége… Ha szeretnél megmenekülni a tűztől, akkor vásárold meg az üdvösségedet. Tőle csak Hozzá menekülhetsz, és ebbe a rövidre zárt menekülési útvonalba az egyház beiktatta önmagát. Csak a testünkön át, csak az egyház testén át. Ezért mondták a régiek: egyházon kívül nincs üdvösség.  Újra mondom, nekem a lelkem szólt, hogy ez csapda, a lélek skandalluma.

Ezért hatott felüdítően rám, és kérem az Urat, hogy rátok is hasson: a hit hallásból van, és a hallás Krisztus beszéde által. Magyarul ez azt jelenti: csak az evangélium tud hitet ébreszteni. Csak Jézus beszéde tud hitet ébreszteni. Hihetetlen módon felszabadít engem: nem baj, ha az ószövetségi kemény történetek által nem tud mélyülni a hitem. Nem az én készülékemben van a baj. Nem az én szívemben van a baj. Nem baj, ha nem futok oda – lelkemben örvendező örömmel – az én mennyei Atyámhoz: Uram, köszönöm, hogy mégsem fogsz a pokol tüzére vetni! Egyébként – ha már itt tartunk Atyám –, Te akartál engem valaha elveszíteni? Ha Fiad nem adja magát értem, akkor a pokolra küldtél volna, hogy ott szenvedjek örök gyötrelemmel? Hogy bízzak Istenem, ha egy szövetséggel korábban, a Biblia első részében még néped által népeket irtottál? Hogy bízzak, ha azt mondtad Ábrahámnak: áldoz fel a fiadat?! Uram! Csapdába ejtetted lelkemet, ha Tőled csak Hozzád menekülhetek!

Ezért jó hallani, mert gyógyítja a lelket, és úgy hiszem nem csak az enyémet: a hit Krisztus beszédéből születik. Krisztus beszéde úgy van görögül, hogy Krisztus rémája. Ez a réma a magyar nyelvtanban úgy jelenik meg, hogy a réma egy adott mondatban mindig az új elem, az új információ. Van a téma, az ismétlődő gondolat, és van a réma, az új gondolat. Amit Jézus mond, az bizony új elem az egész zsidó gondolkodásban. Az egész zsidó hittanban egészen új elem. A Tőle csak Hozzá mehetsz héber logikájában és egyszersmind ördögi körében új elem.

AZ ISTEN SZERETET, így hangzik ez a jézusi réma. Jöjjetek énhozzám mindnyájan – így szól a jézusi új elem. Jézus beszéde hitet ébreszt.

Az Ószövetség igéjétől, noha szeretem, de egymagában összeborzadok. Borzadok és félek, szegény bűnös lélek – ahogy a középkori ének mondja. Nincs nekem elég bajom a világgal? Nincs elég bajom önmagammal? Nincs elég félelmem magamban és magamtól? Még az Isten is? Hogy fogok az életre felbátorodni, ha még az Istenben sem lehet bízni?

A hit hallásból van, és a hallás Krisztus beszéde által. Az evangélium szava által lehet hitre jutni. Jézus beszéde a lélek napfénye. A lélek többé már nem fél, hanem felé fordul, mint a napraforgó a Nap felé. És a lélek virágzik. Megmutatja minden szépségét a Napnak és a másik virágnak és az egész világnak.

A középkor egyháza ezt a „Krisztus a mi fényes Napunk”-képet, amelyik semmiképpen nem a zsidó hitvilágból, sokkal inkább az ősmagyar hitvilágból táplálkozik, megpróbálta fekete színnel besatírozni és azt mondta: majd Krisztus is visszajön egyszer, de tűzzel és haraggal. Az ítélő Krisztus képét festették az égre, mert annak, aki még nem látta meg a fényt, a mások ragyogása fáj és veszélyes. Aki még nem látta meg a fényt, vagy nincs bátorsága a fényben megfürödni, az másokat is a sötétbe akar rántani.

Csak a Jézus szelíd szava, gyógyító igéje által virágzik a lélek, és lesz bátorsága szívének rejtekéből előhozni a jót és a szépet.

De mi van a teljes Bibliával – kérdezhetik a kérdezők, és a kétkedők és a botránkozók. A teljes írás hasznos, nagyon hasznos a tanításra, mert minden benne van, ami futás, menekülés, lázadás. Minden benne van, ami a felelősség áthárítása, ami az emberi élet színjátéka. Benne van ebben a könyvben, hogyan fordítja az ember agresszióvá a félelmet, hogyan támad, mielőtt menekülne. Benne van ebben a könyvben, hogy a nagy szentség olykor nagy bűnöket takar. Minden benne van, amivel az elmúlt évezredek során próbálkozott a lélek, hogyan lehetne kijutni a sors útvesztőiből isteni világosság nélkül. Még senkinek sem sikerült. Neked sem sikerülhet.

DE az életed labirintusa felett ott ragyog Jézus fénye. Akárhol vagy, bárhol jársz, ott ragyog feletted a fény. Nem a félelmetes Isten tüze világol, mert akkor legfeljebb egy gyermekkori emlék ébred benned: hogy mennyire eltelt az idő, elszaladt az élet. Lehet, hogy megszidnak majd az égiek, talán meg is büntetnek… Hol jártál eddig? Ahogy anyánk, vagy apánk mondta: hogy mersz ilyen későn hazajönni? Szerencséd, hogy nem mentem utánad!

Sorsod útvesztőjéből elindulsz kifelé, ha félsz? Talán csak tovább menekülsz. De ha Jézus fénye rád ragyog, ha felkél lelkedben az örök szeretet vezérlő csillaga, akkor elindulsz, mert semmi kétséged nincs, hogy Jézus kézen fog és hazavezet!

A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. Így szerettem bele újra az evangéliumba és rájöttem, hogy ez azért nem nehéz, mert Jézus engem sokkal hamarabb szeretett. Még meg sem születtem, Ő már akkor szeretett. Nem csak a tudás, hanem a szeretet is emlékezés, visszaemlékezés. Isten adja és mi tegyünk érte, hogy újra és újra emlékezetükbe idézzük mennyire szeret az Isten, és ebből semmi más nem következhet, csak az, hogy mi is szeressük egymást!

Becsei Miklós

Mátészalka, 2020-08-30.