Kedves Gyülekezet!

Az advent a várakozás ideje. A mai vasárnapon meggyújtottuk a harmadik gyertyát. A gyertyák meggyújtásával azt fejezzük ki, hogy arra várunk, hogy Jézus az idei karácsonyon is eljöjjön a mi szívünkbe és újra át tudjuk élni az Ő csodálatos szeretetét.

A karácsonyi történet a kisgyermek Jézusról szól, mégis az Ő személyét nem lehet elválasztani az Ő hatalmas tetteitől. Már a gyermek Jézusban is láthatjuk azt a csodálatos királyt és főpapot, aki az emberiség megváltását vitte véghez a tettével. A református bibliaolvasó kalauzunk a mai napra egy olyan igét jelölt ki, amely Jézus küldetésének a végéről szól. Karácsonykor az Ő földi küldetésének a kezdetét látjuk, a mai igeszakaszban pedig ennek a küldetésnek a beteljesedését. Most szeretném felolvasni Istennek a szent igéjét a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetéből a 15-28 versig terjedő igeszakaszt. Így szól hozzánk Isten szava:

Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. Ezért van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és a bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra. Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is. A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. (Zsid 9,15-28)

Szeretett Testvérek!

Egy igen összetett és tartalmas szakaszt olvastam fel az imént, amely röviden összefoglalva arról szól, hogy Jézus a földi halála, majd feltámadása után, hogyan ment fel a Mennyországba, azért hogy megváltsa az embereket a bűneikből.

De miért is kellett az embereket megváltani? Sőt kiket kellett megváltani és miért? Mi volt az a bűn, amelyet ezzel a tettével el kellett törölnie? Miért olyan hatalmas ez a tett? Milyen is ez az Isten, hogy a saját Fiának kellett ezt megtennie?

Záporozhatnak sorra a kérdések, mert egy nagyon hosszú történetnek a beteljesedéséről olvashatunk a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetében. Ahhoz, hogy megértsük ezt az igeszakaszt tekintsünk vissza kicsit a Biblia egészére. Ezt advent idején nyugodtan megtehetjük, hiszen Jézus születése egy hosszabb folyamatnak a kiemelkedő pontja. A folyamat nélkül nehéz megérteni a karácsony csodáját. Ez a folyamat pedig nem más, mint Istennek és az emberiségnek a közös története.

Kezdésképpen képzeletben menjünk vissza egészen a teremtéstörténetig. Amelyben Isten megteremti a világot lépésről-lépésre. Végül megteremti az embert is, akit arra rendel, hogy uralkodjon a földön a többi teremtmény felett. Az ember egy óriási ajándékot kap, hogy Ő lehet az, aki az egész földet birtokba veheti. Egyetlen egy feltételnek kell megfelelnie: Nem vágyhat arra, hogy nagyobb legyen, mint Teremtője. Isten nap, mint nap jár kel az Édenkertben és bármilyen akadály nélkül tud beszélgetni az emberrel, a kapcsolat Isten és ember között makulátlan. Majd jön a bűnbeesés, az ember szakít a tiltott gyümölcsből és ezzel azt fejezi ki, hogy nem elég neki annyi, amennyit kapott. A jó és a rossz tudásával Isten szintjére szeretne emelkedni.

Isten viszont következetes, ezért a bűnt büntetés követi. Az embert kiűzi az Édenkertből és onnantól az embernek a föld feletti uralkodása megnehezedik. Fáradtsággal és kemény munkával tudja csak művelni a rábízott földet. Az ember saját akaratából elszakította magát Istentől és így a kapcsolat is megromlott Isten és ember között.

Isten azonban nem adja fel, hogy a kapcsolat a bűneset ellenére is helyre álljon. Noha Ádám és Éva bűne minden emberre átöröklődik, Isten mégis szeretne egy olyan járható utat, amelyen keresztül a kapcsolat rendeződhet:

Elhívja a zsidó népet, hogy legyen a választott népe, akin keresztül Isten megmutatja, hogyan szeretné rendezni a kapcsolatot az emberiséggel. A kapcsolat rendezéséhez ad egy keretet a zsidó népnek. Ez a keret nem más, mint a törvény, amelyről Mózes öt könyvében olvashatunk a Biblia elején.

Itt álljunk is meg egy pillanatra. A Bibliában olvashatjuk, hogy egyszerre van jelen a történetben az Ádámtól öröklött bűn, amelyet a cselekedeti bűnök sora követ, mint annak a tünete. Hogyan tud az ember ebből megszabadulni?

Ha az emberiség történetének az elejét nézzük, akkor a válasz az, hogy sehogy. Aki bűnös az halálra van rendelve. Mégis Istennek megmutatkozik a legelső kegyelmi tette: Az ószövetségi törvényben megengedi az embernek, hogy ne neki kelljen meghalni a bűnéért, hanem az ároni papság segítségével átadhassa azt egy állatra, aki az ember helyett hal meg a bűnért. Az állat vére az, amely helyettesíti az emberi vért.

Kegyetlen lenne ez az Isten, hogy állatokat büntet az ember miatt? Nem, hiszen Isten már a teremtéskor is az állatokat az ember uralmába adta. Ez úgymond egy lehetőség az ember előtt, hogy éljen vele és ne kelljen meghalnia. Kemény szavak ezek, de sajnos a bűneset is egy durva dolog volt. Ha belegondolunk, hogy Isten teremtett egy csodálatos világot, amelyben minden tökéletesen működött, sőt mint a maga gyöngyszemeit, az egész élére az embert nevezte ki. Sőt a világ irányításában az embert partneri szintre emelte. Erre jön Ádám és Éva és azt mondja, hogy „nekik ez kevés”, ők többet akarnak tudni, mint amennyit kaptak. Az ember tette egy óriási szabotázs egy varázslatos világ ellen és a szerető Isten ellen. Ezek után a törvényben előírt áldozati állat vére, noha elég morbidnak tűnik, mégis egy csodálatos lehetőség az ember számára.

Hogyan folytatódik a történet? Az ember szépen él az áldozat lehetőségével és minden rendbejön? Sajnos a valóság nem ezt mutatja. A választott nép tagjai sem tudnak engedelmesek maradni. Egymásra támadnak, kizsákmányolják a másikat és mindeközben Istenről is megfeledkeznek. Még Áron örökösei, a papok is sokszor követnek el aljas tetteket. Noha vannak olyan idők, amikor sikerül a népnek leborulni az Úr előtt, tartósan mégsem tudnak élni megfelelően az áldozat lehetőségével. Ha tovább olvassuk a Zsidókhoz írt levelet, akkor láthatjuk, hogy ez azért sem sikerült, mert az emberi bűntudatot nem tudták teljesen eltörölni ezek az áldozatok. Az ember nem bízott abban, hogy ez tényleg működhet Istennel. Mindeközben az ároni papság sem végezte mindig tökéletesen a szolgálatát.

Végül Isten egy teljesen új megoldást keres a kapcsolat rendezésére. Isten azonban ismét következetes: A bűn halált követel, a törvény pedig megíratott, attól nem lehet eltérni.Csak egy lehetőség marad: A törvény keretein belül kell átrendezni Isten és ember viszonyát. Ezért Isten kezdeményezésével elindul egy terv, amelynek a célja az emberek megváltása.Ahhoz, hogy sikerüljön az ember halálra rendeltségét megtörni egy radikális lépésre van szükség. Egy olyan áldozatbemutatás szükséges, amely sokkal erősebb és sokkal tökéletesebb minden korábbinál. Egy olyan történelmet fordító tett kell, amely előtt egy ember sem tud közömbösen elmenni. Ekkor indul el Jézus Krisztus földi küldetése. Az emberek megváltásának a története, amely a karácsonyi történettel kezdődik.

Jézus ugyanis, mint áldozati bárány magára vette minden ember bűnét. Mivel Ő a Szentlélektől fogantatott, így származása egyszerre isteni, Mária részről pedig emberi. Mivel Ő maga is Isten, így Ő nem örökölhette Ádám és Éva bűnét. Sem a születésekor, sem utána nem volt olyan vád, amely alapján Ő halált érdemelt volna. Ő mégis önként vállalta, hogy meghal, azért hogy változás álljon be az ember és Isten közti viszonyba. Ő maga lett az áldozat, az Ő tiszta vére lett az, amely a törvény keretein belül hozott változást. Betöltötte azt a szerepet, amelyet egyetlen áldozati állat sem tudott előtte. Bűntelenül vette magára az emberiség jogos büntetését!

A halála után pedig megtörténik a csoda, mert aki bűntelen az nem maradhat a halálban. Jézus feltámad a halálból. És egyből az emberekhez megy, azokhoz akik a hosszú évezredek során elfordultak tőle és Atyjától. Bizonyságot tesz róla, hogy Ő meghalt másokért, de maga nem volt bűnös ezért feltámadt. Miután meggyőzte követőit, hogy mekkora dolog történt a feltámadásával felmegy a Mennyországba.

Itt érkezünk meg a mai napi igeszakaszhoz. Jézus felér a Mennybe és Ő, aki jogtalanul szenvedett, és akin ok nélkül csattant a törvény ostora tiszta lelkiismerettel lép be a Mennyei Szentélybe. Egy olyan helyre, amely hasonlatos, ahhoz ahová az ároni papok is évente egyszer beléptek, hogy a nép tudatlansága miatti bűnöket rendezni próbálják, illetve hogy ő maguk is, mint a nép vezetői megtisztulhassanak évről-évre. Jézusnak már nincs szüksége megtisztulásra, hiszen Ő végig tiszta volt. Viszont az emberek, akiket képvisel, nekik bőven van bűnük. A saját maga kiontott vére az, amelyet áldozatként visz a Mennyországba. Ott leborul az emberek ügyében és közbenjár mindenkiért, aki hiszi és vallja, hogy Jézus az Ő ura. Tökéletes, tiszta és mindent megrengető tett ez, amely azonban mégis megfelel Isten minden korábbi rendelésének. Mert Isten következetes, de Jézusban egyszerre végtelenül kegyelmes.

Mi következik mind ebből? Ha valaki Jézus követője, akkor az Ő bűneit Isten már megbocsátotta Jézus tettének köszönhetően. Isten igazsága tökéletes áldozatot követelt, amelyet Jézus bemutatott étünk. A Mennyben pedig közbenjár az Őt követőkért. Így mindannyian, akik elfogadták Krisztus úrnak, nyugodt szívvel és lelkiismerettel élhetnek, mert Jézus tettének örökösei.

Mi ez az örökség, amelyről a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetének a 15. verse is ír? Maga az élet! Az élet, de olyan élet, amelynek nincs vége, mert nincs az emberen többé ítélet. Ebben az örökségben pedig az ember ismét partneri viszonyba lép az Úr mellé, ahogyan az Édenkertben is tette. Újra helyreáll a kommunikáció és újra lehetőség nyílik Isten közelségére. Jézus felment a Mennybe, közbenjárt értünk és megkaptuk a bűnbocsánatot. Ez az ígéret mégsem teljesedett be még tökéletesen, mert az Édenkerti keretek még nem tértek vissza. Még kemény munkával dolgozunk a világ őrzésén, de ígéretünk van rá, hogy hamarosan el fog jönni egy új világ, amelyben a világ keretei is helyreállnak. Ekkor jön majd el újra Jézus a maga teljes valójában közénk és ekkor új föld és új ég lesz, amelyek tökéletesek lesznek.

Adventkor várakozunk. Kit várunk és mire várunk? Egyszerre emlékszünk a megszületett Jézusra, egyszerre látjuk a folyamatot, hogy Isten mennyire kegyelmes az ember felé. Mindannak ellenére, hogy az ember halált érdemelt volna, Istent végig arra törekedett, hogy a szeretetett teremtményeivel helyreálljon a kapcsolat. És az adventben egyszerre várjuk Jézus újabb visszajövetelét, amikor újjá teremti Isten a világot és újra tökéletes lesz minden.

Meggyújtottuk a harmadik gyertyát, de vajon a szívünk hol tart a hitben? Hol jár a mi lelkünk épp?

Jézus Krisztus Úr, ha valljuk ha nem. Jézus megváltott minket, ha valljuk, ha nem. Viszont ha elfogadjuk azt, amit Ő tett és újra átéljük az idei karácsonyban is az Ő történetét, akkor semmitől sem kell félnünk, mert az örök élet ígérete már a miénk.

Szolgáljuk az Urat csendben és alázatosan és akkor a sorsunk már az Ő szerető és kegyelmes kezében van. Hála, hála és hála ezért az Úrnak! Ámen.