Máté evangéliuma 1,1–17

„Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve. Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fia Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. Júda fia volt a Támártól született Pérec és Zerah, Pérec fia Hecrón, Hecrón fia pedig Rám. Rám fia volt Ammínádáb, Ammínádáb fia Nahsón, Nahsón fia Szalmón. Szalmón fia volt Ráhábtól Bóáz, Bóáz fia Ruthtól Óbéd, Óbéd fia Isai. Isai fia volt Dávid király.Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. Salamon fia volt Roboám, Roboám fia Abijjá, Abijjá fia pedig Ászá. Ászá fia volt Jósáfát, Jósáfát fia Jórám, Jórám fia Uzzijjá. Uzzijjá fia volt Jótám, Jótám fia Áház, Áház fia Ezékiás. Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia Ámón, Ámón fia Jósiás. Jósiás fia pedig Jekonjá és testvérei, a babiloni fogságba vitel idején. A babiloni fogságba vitel után: Jekonjá fia volt Sealtíél, Sealtíél fia Zerubbábel. Zerubbábel fia volt Abíhúd, Abíhúd fia Eljákím, Eljákím fia pedig Azór. Azór fia volt Cádók, Cádók fia Jákín, Jákín fia Elíhúd. Elíhúd fia volt Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákób. Jákób fia volt József, férje annak a Máriának, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.”

 

Előkészületek

Előkészületek. Mi jut eszünkbe arról a kifejezésről, hogy előkészólet? Nagyon különbözőek vagyunk abban, ahogyan előkészülünk bizonyos dolgok elvégzésére. Van, aki szeret mindent gondosan előkészíteni. Szeret részletesen átgondolni és megismerni mindent. Ezzel szemben azonban van, aki szereti átugrani az előkészítés időszakát. Az előkészületek számára gyakran kissé unalmasnak és hosszadalmasnak tűnnek.

A mai napon advent negyedik vasárnapja van. Ez még az előkészület időszaka. Pedig lehet, hogy sokan már inkább a karácsonyfa körül szeretnének ülni. Bár lehet, hogy vannak olyanok is köztünk, akik már az ünnep végét várják.

Pedig az ünnepet, és így a karácsonyt is sok készülés előzi meg. Testben és lélekben egyaránt. Ha viszont nem megfelelőek az előkészületek, akkor azt az ünneplés sínyli majd meg. Vagy az ajándékok és a terített asztal, vagy ami még ennél is fontosabb a lélekben való felkészülésünk fog hiányt szenvedni.

Advent negyedik vasárnapján Máté evangéliumának kezdő sorait olvastuk fel. Ez a Szentírásnak egy olyan szakasza, amelyen könnyen átsiklik a tekintetünk. Egy hosszú lista, csupa olyan régi nevekkel, amelyek idegenül csenghetnek a fülünknek. Bár egy-két személy valószínűleg ismerős a számunkra, mégis tanácstalanul állhatunk ezt a szakaszt hallva. Lehet szívesebben ugornánk a szakaszt követő 18. vershez: „Jézus Krisztus születése pedig így történt”, vagyis a lényeghez – gondoljuk mi.

Pedig nagyon fontos az előkészület. Nem véletlenül kezdődik így Máté evangéliuma. Az evangéliumok abból a célból keletkeztek, hogy elmondják Jézus életét. A szerzők összegyűjtötték, összefoglalták Jézus beszédeit és tetteit, hogy azok is megismerhessék, akik már nem találkozhattak személyesen Jézussal. Ezek alapján értelemszerűen elsőként Jézus születésének története érdekelhetne minket. Máté azonban úgy látta jónak, hogy az evangélium legelején még be akarta mutatni Jézust, mint azt az új szereplőt, aki megjelenik a színen.

Ez a Jézus származását leíró rész ugyanis sok fontos információt tartalmaz. Egy zsidó ember számára igen beszédes volt ez a szakasz. Sokkal meghatározóbb volt akkoriban az, hogy kinek a családjából származott valaki, mint azt ma gondoljuk. És nem szabad elfelejtenünk, hogy Máté evangéliuma ráadásul egy főként zsidó származású közösségnek íródott, akik jól ismerték ebben a listában szereplő személyek történeteit. Ezek az emberek könnyen megérthették azokat a rejtett utalásokat, amelyek számunkra ma már nem is olyan egyértelműek.

Számtalan üzenet van tehát elrejtve ebben a szakaszban, amelyek a Jézus születésének a csodájára való előkészületben segíthetnek minket. A negyedik adventi vasárnapon ezek közül 3 gondolatot szeretnék kiemelni.

Új fejezet, új kezdet

Kezdjük is a legelején. Az évnek ebben az időszakában, ahogyan lassan ismét magunk mögött hagyhatunk tizenkét teljes hónapot, sokan gondolkozunk el egy új kezdet lehetőségén. Számtalan belső elhatározás történik ilyenkor, hogy új életet kezdünk, új dologba vágunk bele, és magunk mögött hagyjuk a régit.

De hogyan is kezdek újat? Tehetjük fel magunknak a kérdést. Van, aki inkább egyedül akar belekezdeni ebbe az új kihívásba. De van, aki úgy gondolja, hogy egy másik ember, esetleg egy megadott séma, módszer segítségével lát neki változtatni azokon a területeken, amelyekről úgy gondolja, hogy korábban nem megfelelően működtek az életében. Bármelyik módot is választjuk, mindegyik mögött az az alapvető nézet áll, hogy „én eldöntöm, hogy megváltozom”. „Hogy végre képes vagyok megváltozni, és emellett az elhatározás mellett kitartani.” Csak ez az a pont ahol a bajok kezdődni szoktak. Amikor úgy gondoljuk, hogy önerőből képesek vagyunk változtatni. Az igaz, hogy az életünk bizonyos területeit javítgathatjuk, foltozgathatjuk így vagy úgy. De az alapot nem tudjuk megváltoztatni. Azon nem tudunk változtatni, hogy alapvetően rossz irányba, az Atyától távolodva haladunk.

Ha kinyitjuk Mózes első könyvének 5. fejezeténél a Szentírást, akkor ezt olvashatjuk: „Ez Ádám nemzetségének könyve”. Nem hasonlít valamire? „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve”. Ádám és Éva volt az első emberpár, aki legelőször elindult a rossz irány felé. Ők voltak az elsők, akik az Atyával ellentétes irányba fordultak, és elkezdtek Tőle távolodni. A következő mondatban azt olvassuk Ádámról, hogy Istenhez hasonlóvá teremtettet. Ádám fiáról, Sétről azonban már csak azt mondja az Ige, hogy Ádámhoz hasonlóként, Ádám képmására született. Valami megváltozott, mert az egész emberiség hátat fordított az Atyának. És ez az irányvesztés folytatódott Ádám utódaiban.

Az Atya azonban tudta, hogy szükségünk van egy másik irányra, egy új szövetségre, egy új lehetőségre. Ez a lehetőség pedig Jézus Krisztus volt. Nem véletlenül áll Máté evangéliumának, és ezáltal az egész Újszövetség legelső mondatának középpontjában maga Jézus Krisztus. Jézussal egy teljesen új fejezet kezdődött az emberiség történetében.

Bár még nem járunk december 31-énél, de mikor máskor ne lenne aktuálisabb az a kis mozaikszó, hogy BÚÉK, mint karácsony előtt, Krisztus születésére való várakozáskor. Mert a BÚÉK kifejezés nem csak azt jelentheti egyszerűen, hogy Boldog Új Évet Kívánok, hanem azt is, hogy Bízd Újra Életed Krisztusra.

Hogyan kezdjek tehát újat az életemben? Bízd újra életed Krisztusra! Nem a saját bizonytalan elhatározásodra, nem más emberek vagy módszerek segítségére, hanem Isten új kezdetére, az Ő Fiára. Nekünk és az egész teremtett világnak csak Jézus Krisztus megszületésével van lehetőségünk újat kezdeni.

Ehhez az új kezdethez el kell fogadnunk, hogy egyedül az Atyaisten a Mindenható, nem pedig mi. Nem a mi kezünkben, hanem egyedül Nála van a megoldás a mi életünkre. Ez a megoldás pedig Jézus Krisztusban jött el hozzánk a világba. Az Újszövetség legelső fejezetének mondata tehát azt üzeni nekünk, hogy Jézus Krisztus az új és egyedüli kezdet.

 

Rendelt idők

Akár elindultunk már ezen az új kezdeten, akár még csak most érlelődik bennünk, hogy milyen is lenne Jézus Krisztussal újat kezdeni az életünkben, mindig jöhetnek olyan időszakok, amikor szívesen beleszólnánk az idő múlásába. Van, amikor szívesen lassítanánk rajta, mert annyi jó dolog történik velünk az életünkben. De nagyon gyakran elfoghat minket az az érzés, hogy bárcsak felgyorsíthatnánk a napok haladását, hogy minél hamarabb elmúljanak a nehezebb és embert próbálóbb időszakok.

Az elmúlt évben talán mindannyiunk életében ez a második volt inkább a jellemzőbb. Lehet, hogy csak egy-két hét karanténos bezártság volt az, amit kifejezetten nehéz volt megélnünk, de lehet, hogy ezt súlyosbította a vírus kimerítő lefolyása is. Lehet, hogy egy új munkahelyre vagy jobb munkakörülményekre való várakozás nehezítette meg a napok múlását. De gyász, vagy egy családi, párkapcsolati, baráti konfliktus súlya miatt is gyorsítani akartunk az időn.

Máté evangéliumának az első fejezetében egy érdekes megjegyzésre lehetünk figyelmesek az idő múlását illetően. A felolvasott szakasz végén azt olvastuk, hogy „Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.” Tizennégy nemzedék. Tizennégy nemzedék Ábrahámtól Dávidig, Dávidtól a fogságig, a fogságtól Jézus születéséig. Az igazán szemfülesek azonban észrevehetik, hogy ez a megállapítás nem egyezik meg teljesen az igazsággal. Az itt felsorolt nevek, és így ez a tizennégyes szám ugyanis nem fedi az ószövetségi listákat és történetek szereplőit.

Vajon Máté rosszul ismerte volna az Írásokat? Valószínűleg nem. Valószínűleg tudta jól, hogy kihagyott vagy éppen beemelt bizonyos személyeket a listába. Ezzel ugyanis üzenni akart az olvasók számára. Az evangéliumok írói nem ferdítették el a valóságot, de olykor egy nagyobb teológiai üzenet érdekében sajátos szemszögből fogalmazták meg a történeteket.

Ez az egyenlő, hármas felosztás pedig azt üzeni a számunkra, hogy mindennek rendelt és előre megszabott ideje van Isten szabadítást hozó tervében. Isten tervének a megvalósulása sohasem késik vagy éppen siet. Izráel népének az életében is voltak olyan időszakok, amikor szívesen lelassították volna az idő múlását, vagy éppen felgyorsították volna azt. Az egyik legjobban áhított időszak Dávid király uralma volt. A legnagyobb mélység pedig, amit meg kellett tapasztalnia a fogság volt. A fogság, amikor az Ígéret földjétől, és így Isten szeretetétől való távolságot a legjobban megtapasztalták. A fogság, amikor nem volt templom, ahova segítségért mehettek volna. A fogság miatti szenvedés idejét bizonnyal sokan lerövidítették volna.

De Máté megmutatja, hogy Isten tervében mindennek rendelt ideje van. Így a szabadításnak és az örömnek is. Isten tervében már előre el volt készítve a szabadítás, ami Jézus Krisztus születésével jelent meg a Földön. Ez pedig nekünk is bíztatás lehet ezután az év után. Van, amit nem lehet sürgetni, van aminek az elmúlását ki kell várnunk, de nem felejthetjük el, hogy Isten tervében a kezdetektől benne van és volt a szabadító Fiú elküldése. Ez adjon erőt és bíztatást továbbra is a számunkra a legnehezebb várakozás idején is!

 

Ki is Jézus Krisztus?

Eddig megtudtuk Máté evangéliumának első fejezetéből, hogy Isten egy új fejezetet, egy új kezdetet küldött el Fia, Jézus Krisztus által, mert Isten tervében mindennek rendelt ideje volt, így a szabadításnak is. De mit is mond el nekünk ez a szakasz, arról, hogy ki is Jézus? Milyen lesz ez a születendő gyermek?

Mi szeretünk elhallgatni kényes történeteket, személyeket a saját élettörténetünkből. Szeretjük kicsit szebb fényben feltüntetni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Lehet, hogy nem szívesen beszélünk a saját családunk egyes tagjairól, esetleg szégyelljük származásunkat vagy nemzetünket.

Vegyük azonban észre, hogy Máté evangéliumában Jézus nemzetségtáblázatának van egy nagyon jellegzetes vonása. Több szempontból is eltér a lukácsi változattól, de most figyeljünk arra, hogy milyen személyek neveit láthatjuk a felsorolásban. Van benne ugyanis két csoport, amelyek egy zsidó ember számára teljes megütközést válthattak ki akkoriban. De kikről is van szó? És miért is lehetnek olyan meghökkentőek?

Először is a felsorolt királyok életét kell megvizsgálnunk. Az Ószövetség szinte kivétel nélkül Izráel minden királyát megítéli aszerint, hogy istenfélő vagy gonosz módon irányította-e az országot. Az evangélium írója könnyedén kihagyhatta volna azokat az uralkodókat, akik gonoszságuk miatt nem lettek volna méltók Jézus nemzetségtáblájához. De ezt nem teszi meg. Ugyanúgy felsorol benne jó és engedelmes királyokat, mint engedetleneket.

Másrészt szokatlan módon azt láthatjuk, hogy több nő neve is szerepel a felsorolásban. Pedig nagyon ritkán szerepeltek asszonyok ezekben a listákban, hiszen az apai ágon tartották számon az ősöket abban az időben. Ennél azonban sokkal meghökkentőbb, hogy milyen asszonyok nevét említi meg a Szentíró. Nem a legmakulátlanabb sorsú nőkről olvasunk. Találunk benne egy olyan pogány, moábita származású asszonyt, mint Ruth, akinek a leszármazottai még a tizedik generáció után se tartozhattak volna Isten gyülekezetébe az akkori törvények szerint. De ott van Ráháb, Támár vagy akár Betsabé, Uriás felesége is, akik mindhárman erkölcsileg megkérdőjelezhető életformát folytattak vagy tettet követtek el. Mégis ezek a nők kaptak kiemelt szerepet Jézus nemzetségtáblázatában.

Istentelen királyok és kétes múltú nők vannak tehát Jézus családfájában felsorolva. Nem lettek kiselejtezve. Nem lettek jobbak, kiválóbbak a helyükre beválogatva. Azért nem, mert ez mutatja meg igazán, hogy ki is Jézus. Milyen lesz tehát ez a születendő gyermek? Alázatos. A legalázatosabb, aki valaha is létezett. Jézus ugyanis ezt vállalta értünk. Isten létére, Isten Egyszülött Fiaként vállalta, hogy eljöjjön ebbe a bűnös világba. Sőt, annyira megalázkodott, hogy vállalta, hogy egy ilyen múlttal rendelkező családba szülessen meg. Vállalta, hogy lehet, hogy ezek az ősök alapján fogják megítélni őt. Nem selejtezett, mert Ő annyira megalázta magát, hogy nemcsak életében, hanem kereszthalálában is vállalta ezeknek az embereknek, sőt a mi bűneinknek is a következményét. Jézus nem csak a zsidók szabadítására jött, hanem, hogy minden népnek, így nekünk is áldást hozzon erre a Földre.

A kérdés már csak az, hogy ezek után meg tudjuk-e látni a jászolban fekvő kisgyermekben, Jézusban, A Krisztus. Mert azt talán még a világ is kimondja, hogy karácsonykor Jézus megszületett, de azt, hogy Krisztus született, azt már nem. Mert a Krisztus sokkal többet jelent ennél. Azt jelenti: Fölkent. A Messiás. Az a király, akit a zsidók olyan régóta vártak. De ez a király nemcsak egy kiváltságos csoport, a zsidók királya lett, hanem Ábrahám által minden nép áldásává lett.

Olyan szép csendesen utal erre az óriási különbségre a 16. vers félmondata: „Jézus született, akit Krisztusnak neveznek”. Akit Krisztusnak neveznek. Jézus, aki Krisztus. Olyan, mint a legtalálóbb becenév, amely tömören és igaz módon fejezi ki valakinek a lényegét. Ez a gyermek ugyanis az a király lesz, aki a legalázatosabb módon önmagát adja majd az övéiért. Advent negyedik vasárnapján erre az örömhírre készítenek elő minket Máté evangéliumának legelső sorai. Legyen ilyen áldott a mi előkészületünk az Isten által adott új kezdet, az alázatos király, Jézus Krisztus születését várva! Ámen.

 

Áldás:

Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban! Ámen.