„Áldások ölelésében”

a Mátészalka Kossuth téri Református Egyházközség
Lorántffy Zsuzsanna Nőszövetségének beszámolója a személyes áldásokról

Visszatekintve az elmúlt tartalmas évekre, számba vettük azt a sok-sok áldást, amelyet a Nőszövetség tagjaiként mi magunk nyertünk.

Egymásban igaz barátokra találtunk, egy olyan lelkigondozói közösségre, ahol mindenről őszintén beszélhetünk, s a problémáinkra jézusi megoldást találhatunk. Olyan egyenrangú, egyformán értékes testvérei lettünk egymásnak, akik testi-lelki javaikat önzetlenül megosztva, képesek együtt munkálkodni a mai kihívások között.

Az általunk szervezett sokféle rendezvényen számtalan új ismeretséget kötöttünk, rendkívüli élményeket szereztünk; együtt gyógyulhattunk, s gyarapodhattunk hitben, tudásban. Gyönyörködhettünk munkánk gyümölcsében, amikor  keresztyén hitünk tettekké válása kívülállókat vonzott a helyes útra, és egyúttal gyülekezetünk közösségébe. A gyermekek megajándékozásával, a nekik rendezett programokkal, s a nehéz sorsú családok támogatásával okozott öröm kimondhatatlan boldogságot és harmóniát hozott szívünkbe. Az idősek látogatása, a nekik nyújtott segítség és vigasztalás mindig fölemelt minket is; az ő bölcsességük, kitartásuk, elfogadó és harcos hitük megindító példaként ivódott belénk. A betegek látogatása az emberi méltóság fontosságát és az élet tiszteletét erősítette bennünk. Szeretetvendégségeink, házigazdaként való forgolódásunk, eredményes segítő munkánk sikerélménnyel, friss lendülettel töltött el minket. Közben felszínre jöttek és csiszolódtak a képességeink. Fejlődött a helyzetfelismerő, problémamegoldó, és a szervező képességünk; magasabb szintre jutottunk a szociális érzékenységben, az együttérzésben, egymás megértésében; a szeretet közvetítésében és az együtt-munkálkodásban. Az alkotni, adni és építeni tudás boldogsága mindannyiunk önbizalmát és Istenbe vetett bizalmát folyamatosan növelte, s erősítette a meggyőződésünket, hogy a legkisebb jótett is hozzátesz valamit ahhoz, hogy ez a világ jobbá váljon, s itt e földön Isten országa épüljön. Az imanapokon, megyei, kerületi, és nemzetközi konferenciákon megélhettük a nagy egységhez, a keresztyén nőtestvérek egész világot átfogó közösségéhez való tartozást, a Szentlélek összetartó erejét, bölcs vezetését.

Mindezeknek az áldásoknak a megtapasztalása ösztönzött, hogy újabb és újabb lehetőségeket teremtsünk arra, hogy híddá váljunk múlt és jelen, hagyományos és modern között, s a generációk között; híddá váljunk egyházhoz közel és távol állók között; Isten és ember, ember és ember között. Soli Deo Gloria!

                                                            A nőszövetségi tagok gondolatait egybefűzte:
Becseiné Kató Anikó lelkész, nőszövetségi elnök

Elhangzott: a Fehérgyarmaton rendezett jubileumi nőszövetségi konferencián,
2018. 10. 21-én.