FŐGONDNOK:

Dr. Gaál Gedeon vagyok, 1954. 02. 25-én születtem Nagydoboson, ahol édesapám református lelkész volt, édesanyám tanítónő. A Nagyecseden töltött 4 év után 1960-ban Mátészalkára költöztünk. Itt nőttem fel Szatmár fővárosában, ahol édesapám a Szatmári Református Egyházmegye esperesi szolgálatait végezte 1988-ig. Jelenleg Nagyecseden vagyok háziorvos, de most Nyírcsaholyba pályázok. 1999-től ismét mátészalkai lakos vagyok, mert itt építkeztünk. Fiam, Gedeon informatikus Debrecenben, lányom, Anna angol-német tanár szintén Debrecenben, a hat osztályos Dóczy Gedeon Református Gimnáziumban. Feleségem a Mátészalkai Területi Kórház sebésze. Az elmúlt ciklusban is presbiter voltam, azt megelőzően pedig Nagyecseden is, ahol 10 évig laktunk. Magamról annyit, hogy egy kicsit elgondolkodtam a feladaton, amivel megtiszteltek, hiszen nagyon sok elfoglaltságom van, és azon gondolkodtam, hogy lesz-e időm és energiám erre a nemes feladatra, illetve az emberben mindig vannak kételyek, hogy vajon meg fogok-e felelni ennek az elvárásnak, de eszembe jutottak ilyen igék,, hogy „Ne félj, csak higgy”, mely történetesen édesanyám kedves igéje volt, vagy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”, és még sorolhatnám tovább, hiszen én ilyen és hasonló igék között nőttem fel a református parókián. Ezen igék hatása alatt gondoltam azt, hogy nekem tovább kell vinnem ezt a szolgálatot. Pál apostol szavaival zárom gondolataimat: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten Anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Ap.csel. 20,28).

 

PRESBITEREK:

Bakti Zsolt vagyok. 1972. február 18-án születtem Mátészalkán. Szüleim Nagyecseden neveltek két bátyámmal együtt. Általános iskolába Nagyecseden jártam. Középiskolai tanulmányaimat a nyírbátori Báthory István Gimnázium és Cipőipari Szakközépiskolában folytattam. Érettségi után elektronikai műszerésznek tanultam. Határőrségtől leszerelésem után Mátészalkán kezdtem dolgozni egy műszaki boltban, eladóként. Életem párját 1997-ben ismertem meg, akivel 2000 augusztusában házasodtunk össze. Feleségem Baktiné Illés Éva 2001 óta a Kálvin János Református Általános Iskola elhivatott vezetője. Két kislányunk van, Anna 13 éves, Eszter pedig 10 éves, mindketten iskolánk tanulói. 2006-ban szereztem diplomát műszaki informatika szakon. 2008 decemberében két társammal céget alapítottunk, amelyben jelenleg ügyvezetőként dolgozok. A mátészalkai református gyülekezet ifjúsági bibliakörében rendszeresen részt vettem, itt ismertem meg az Urat és fogadtam el Megváltómnak. 2000 szeptemberétől kisebb megszakítással tagja vagyok a Mátészalkai Református Énekkarnak. 2005 óta a missziói, később missziói-gazdasági bizottságban végzek a presbiteri szolgálatot. Az következő presbiteri ciklusban technikai ill. műszaki dolgokban, helyi vállalkozókkal való kapcsolattartásban szeretnék segítséget nyújtani a gyülekezetemnek. Ehhez kérem naponta az Úr megerősítő kegyelmét.

Balogh Ferenc vagyok. Kántorjánosiban születtem, 1957. 04. 01-jén. Szüleim református hitvallásúak voltak, édesapám a helyi gyülekezet gondnoka volt. Korai halála miatt a Keresztapám mellett kezdtem el dolgozni az iparos szakmában. A mátészalkai 138. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben szereztem meg szakmunkás bizonyítványomat (szobafestő-mázoló, tapétázó). Később mestervizsgát is tettem, sok tanítvány tőlem tanulta a szakmát. Évtizedeken át dolgoztam ebben a szakmában, de egy súlyos szívelégtelenség miatt, 40 évesen szívműtéten estem át. Ettől kezdve a szakmát nem tudtam folytatni. 1983-ban kötöttem házasságot Nagy Violával, aki a Kálvin János Református Általános Iskola matematika és ének-zene tanára, karnagy. Házasságunk gyümölcse két fiúgyermek: Gábor és Ferenc. Másfél évvel ezelőtt – nagy örömünkre – megszületett első unokánk, Balogh Zsófia. A Kossuth téri Református Egyházközségnek mátészalkai lakosként a kezdetektől tagja vagyok, s az elmúlt két ciklusban presbiterként segítettem a gyülekezetben. Hálás vagyok Istennek, hogy az egészségi állapotom a műtét után annyira meg tudott erősödni, hogy egy részmunkaidős foglalkoztatás mellett (Kálvin. J. Ref. Ált. Isk.) a presbiteri feladatokban is hasznossá tudom magamat tenni. A most kezdődő ciklusban – az előző évekhez hasonlóan – leginkább a vasárnapi istentiszteletek előtti, s az azt követő teendőkben tudok segíteni. Emellett az egyházfenntartói járulékok beszedésében, s a gyülekezeti programokhoz kapcsolódó feladatokban, munkálatokban is lehet rám számítani. Megköszönöm mindenkinek a bizalmát, aki rám szavazott! Soli Deo Gloria!

Balogh Lehel Károly a nevem, Szatmárnémetiben születtem 1966. 08. 15-én. Általános és középiskolai tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. Fémforgácsoló szakmámat szakmunkásképzőben szereztem, azt követően leérettségiztem, majd katonai szolgálatot teljesítettem Temesváron. Az alapszakmámban néhány évet dolgoztam, majd 1990-ben házasságkötés révén Magyarországra települtem. A feleségem mátészalkai. Itthon a Mezőgépnél dolgoztam, majd Miskolcon rendőriskolát végeztem. Rendőrként teljesítettem szolgálatot, néhány éve egészségkárosodás miatt nyugdíjaztak. Református családba születtem, szüleim, nagyszüleim is reformátusok. Feleségem görög katolikus, a felnőtt fiam, illetve lányom mind ketten reformátusok. Az áttelepülést követően lettem a mátészalkai Kossuth téri gyülekezet tagja. Az előző ciklusban először pótpresbiternek választottak, majd a második felében presbiter lettem, és jelenleg is ezt a tisztséget töltöm be. A nyugdíj mellett dolgozom, szabadidőmben azonban szívesen állok a gyülekezet rendelkezésére.

Dr. Bereczky Kálmán vagyok. 1947. március 25-én születtem Fehérgyarmaton. Két és fél éves koromban el kellett hagynunk szülőfalumat apám – akkori diktatúrának nem tetsző – politikai nézetei miatt. Ezt követően 22 évig Budapesten éltem, iskoláimat is itt végeztem. Édesapám és bátyám halálukig presbiterként szolgáltak budapesti egyházközségünkben. 46 éve gyakorlom a hivatásom, a szakképesítések megszerzését követően belgyógyász és kardiológusként. Az orvosi diploma átvétele után visszatértem szülőfalumba. Az egészségügy rögös útját járva, a mindennapok tapasztalata során jöttem rá, hogy a hitnek, a léleknek mekkora szerepe van a gyógyulásban, a gyógyításban; és annak idején mennyire helytelen képzésben részesültünk, amikor az emberben csak az anyagot, a matériát láttatták. A test és lélek harmóniája jelenti az egészséget. Akár a test szenved hibát, akár a lélek, az egészség megbomlik, és ekkor beszélhetünk betegségről. Az ember és ember, a beteg és orvos közötti bizalmi kapcsolat, mindkettőjük hite a gyógyulásban és gyógyításban – hozhat csak eredményt: az egészség visszanyerését. Több évtizedes tevékenységem során a Biblia napi olvasása ad erőt, segítséget, bölcsességet, eligazítást a gondok, problémák, kétségek megoldásában. A Könyvek Könyve tette világossá, hogy az ember életében, életvitelében legfontosabb a cselekvő szeretet, „nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat” (Márk 12,28-31.) A boldog élet titka is csak a hívő embernek adatik meg, pedig nagyon egyszerű, és mégis kevésbé gondolnak rá. A hála érzése az az egyetlen alapérzés, mellyel boldogan lehet leélni az életet. Végtelen és felsorolhatatlan, mi mindenért lehet és kell hálát adnunk az Úrnak. Hálát kell adnunk szeretteinkért, a sok szeretetért, amit kaptunk, és amit adni tudtunk; a megpróbáltatások tanulságaiért, a Napért, a szép földünkért, a magyarságunkért, a keresztyénségünkért, reformátusságunkért; a lelkünkért, a hitünkért, egész világunkért. „Adjatok hálát Neki, áldjátok az Ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az Ő kegyelme.” (Zsoltárok 100,4-5)

Csajbók Attila vagyok. 1958-ban születtem Miskolcon. Vegyésztechnikusként végeztem Kazincbarcikán, majd informatikai főiskolát végeztem. Mátészalkára 1982-ben költöztem, amikor házasságot kötöttem a feleségemmel, akivel ma is boldog házasságban élünk. Az itt töltött idő alatt a MOM-ban dolgoztam tíz évig, majd a nyírbátori Unilever Kft.-nél dolgoztam tizenhat évet. Jelenleg a Szatmár Optikai Kft.-nél dolgozom, mint létesítmény-üzemeltetési vezető. Egy gyermekünk és egy unokánk van, akik Budapesten élnek. A gyülekezethez az 1990-es évek elején csatlakoztam, amikor a kislányunkat is elkezdtük magunkkal hozni a templomba. Presbiterként szeretném az iparban szerzett gyakorlatias gondolkodást, kitartást, probléma-megoldási készséget felhasználva támogatni a gyülekezet szépülését, fejlődését.

Nevem: Csizmadia József. Mátészalkán születtem 1942. július 9-én. Anyai és apai ágon ősi református családból származom, akik több alkalommal töltöttek be egyházi tisztségeket, a közösségi munkákban intenzíven részt vállaltak. Végzettségem agrármérnök. 1960-tól 1980-ig a Hodászi Állami Gazdaságnál agronómusként, 1980-tól 1988-ig a mátészalkai Áfész-nál főosztályvezetőként, 1988 óta önálló gazdálkodóként tevékenykedek.   51 éve élek boldog házasságban, feleségem nyugalmazott pedagógus. Két gyermekünk született.  Leányom férjezett, két fiúgyermek édesanyja. Fiam házas, egy fiúgyermek édesapja, az egyházközség odaadó támogatója.  Gyermekkorunkban tudatos egyházi nevelésben részesültünk, gyermekeinket is hasonló szellemben neveltük. Több ciklus óta presbiter vagyok, a 2012-ben kezdődő jelenlegi ciklusban az egyházközség gondnokaként dolgozom. Igyekszem tudásom és tapasztalataim felhasználásával gyülekezeti közösségünk épülését szolgálni.

Dávid Ferenc vagyok, 1941. április 18-án születtem Debrecenben. Születésem után egy évvel Kemecsére költöztünk, ahol édesapám átvette a helyi postahivatal vezetését postamesterként. Így Kemecsén nőttem fel, ahol 1947-ben lettem a Református Elemi Iskola 1. osztályos tanulója, s az általános iskolai tanulmányaimat is itt fejeztem be 1955-ben. Ugyanezen évben konfirmáltam, szeptemberben pedig felvételt nyertem a Nyíregyházi Tanítóképzőbe. 1959-ben érettségi, majd egy év tanítójelöltség után képesítő vizsgát tettem, melyet követően még egy évig a Kemecsei Általános Iskola tanítója voltam. 1961 szeptemberében felvételt nyertem a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–földrajz szakára Debrecenbe. 1965. szeptember 1-én V. éves egyetemi hallgatóként lettem a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium tanára, ahol 1974. augusztus 31-ig tanítottam. Ekkor neveztek ki a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium Kollégiumának igazgatójává. A következő évben az intézmény Bajcsy- Zsilinszky Endre Középiskolai Kollégium néven önálló intézménnyé vált. Innen mentem nyugdíjba 1995. december 29-én. 1962. december 1-én megnősültem. Feleségem Dávid Ferencné Gődény Lilla. Ő magyar–történelem szakos tanárként 1964-től az Esze Tamás Gimnáziumban tanított 1973 augusztusáig. Ekkor ment át a kollégiumba nevelőtanári beosztásba, s innen ment nyugdíjba 1995-ben. 1974. október 29-én született Ferenc nevű fiúgyermekünk, aki jelenleg ügyvéd Budapesten, s két leánygyermek apja. 2005-ben lettem a kertvárosi gyülekezet tagja, 2015-től pedig a Kossuth téri gyülekezet tagja vagyok. 2017 novemberében az a megtiszteltetés ért, hogy presbiterré választottak. Ebben a minőségemben szeretnék hasznosan tevékenykedni.

Horváth Ilona vagyok. 1959. március 12-én születtem Kocsordon, roma családban. Az általános iskola elvégzése után, 1975-ben a Mátészalkai Területi Kórház konyháján kezdtem dolgozni, mint konyhalány. Innen mentem nyugdíjba. A munkám mellett gyakran vállaltam és jelenleg is vállalok takarítást, gyermekfelügyeletet. Egész életemben fontos volt számomra Isten jósága, szeretete, gondoskodása, és igyekeztem így fordulni én is az emberek felé. Kezdettől fogva erős volt bennem a mások segítése, a gyámoltalanok, elesettek felkarolása, a róluk való gondoskodás; a vágy, hogy értelmes és hasznos, precíz munkával javára lehessek az embereknek és dicsőségére Istennek. Egyedül élek, de mindig emberek között. Testvéreimet és rokonaimat készséggel támogatom, és minden erőmmel küzdök azért, hogy nekik is átadhassam azt az értékrendet, ami szerint én élek. Régóta a református gyülekezet tagja vagyok, a hitem és az egyházi közösséghez tartozás nélkül el sem tudom képzelni az életemet. Minden istentiszteleten és rendezvényen örömmel, lelkesen veszek részt, amikor csak el tudok jönni. Nagyon szeretek énekelni. Vendéglátással kapcsolatos szolgálatokban, a kert- és udvarrendezéseknél, takarítási munkálatokban, gyermekfelügyeletben mindig szívesen segítek; és amivel csak tudom, támogatom a közösséget. Megtiszteltetés számomra mindenféle szolgálat, amivel a gyülekezet életét segíthetem. Köszönöm a megbecsülést, amellyel a testvérek ismét presbiterré választottak!

Józsa Csaba vagyok, 38 éves természetgyógyász-pszichológus, nős, 2 fiúgyermek apja, 2012 óta a Mátészalka Kossuth téri Református Egyházközség presbitere. Humán filológia szakon érettségiztem. További iskoláim: Batthyány Strattman László Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium – általános ápoló képzés (Budapest, 3 év), Egészségügyi Továbbképző Intézet – természetgyógyász-reflexológus képzés (Budapest, 2 év), Pécsi Tudomány Egyetem–Soterline Akkreditációs Központ – jogi asszisztensi képzés (Budapest, 2 év), és Babes-Bolyai Tudomány Egyetem – pszichológus-képzés (Kolozsvár, 5 év). Születési helyem Barót (Székelyföld), 1997 óta élek Magyarországon. 17 éve dolgozom természetgyógyászként, az utóbbi 7 évben Mátészalkán a Kossuth utcai Józsa Gyógypont nevű rendelőben. 2010-ben lettem a lakóhelyünkhöz tartozó Mátészalka Kossuth Református Egyházközség tagja. 2011-től a Mátészalkai Művészetbarát Egyesület tagja vagyok. A segítői tapasztalataimhoz és a lehetőségeimhez mérten megpróbálok segíteni a presbiteri tisztségem ideje alatt.

Józsa Ilona vagyok, 34 éves, férjezett, 2 fiúgyermek édesanyja. Mátészalkán születtem 1983. június 14-én. 2007-ben végeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd 2016-ban a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának mezőgazdasági mérnök szakán. Jelenleg családi vállalkozásunkban mezőgazdasági szaktanácsadóként tevékenykedem. Presbiteri tisztséget töltök be 2012-től a Kossuth téri Református Egyházközségben. Megkeresztelésem óta ehhez a gyülekezethez tartozom. Hiszem, hogy a család- és karrierépítés előtt, s közben lévő fiatal családok életében még ma is a legjobb iránytű az Istennel való együtt járás, és bízom a személyes példamutatás hosszútávon ható vonzerejében.

Nevem: Kincses Imre. Budapesten születtem 1959-ben. A főváros XVII. kerületében végeztem az általános és középiskolát. Itt is konfirmáltam 1973-ban, Kántás Ferenc tiszteletes úr szárnyai alatt. 1981-től a Belügyminisztérium alkalmazottja voltam 2007-ig, nyugállományba vonulásomig. Feleségemet 2002-ben ismertem meg. Sokáig „távházasságban” éltünk, mivel őt Mátészalkához, engem pedig a fővároshoz kötött a munka. Fiunk, Márk, itt született Mátészalkán 2004-ben, és itt is kereszteltetett meg. 2010 óta járunk rendszeresen a Kossuth téri Református Egyházközség alkalmaira, és igyekszünk hasznos tagjai lenni a közösségnek. A magam részéről karitatív, szervező, és kétkezi tevékenységgel tudok segítségére lenni a gyülekezetnek. Köszönöm mindenkinek a bizalmat. Áldást, békességet!

Koltai Tamás vagyok. 1975-ben születtem Tiszalökön. Gyermekkoromban a kocsordi gyülekezetbe vezettek be szüleim, nagyszüleim, és itt konfirmáltam 1989-ben. Általános- és középiskolai tanulmányaimat Mátészalkán végeztem. Jelenleg is itt dolgozom, egy vállalkozónál, mint műanyagipari gépkezelő. 2006-ban ismertem meg életem párját, Máriát, akivel 2007-ben kötöttem házasságot. Ebből a házasságból született leányunk, Annamária, akit hitben és szeretetben nevelünk. Miután Mátészalkára költöztünk, azóta bekapcsolódtunk a gyülekezeti életbe. A presbiteri jelöltséget nagy megtiszteltetésnek érzem. A testvérektől kapott bizalmat megköszönve, Isten segítségében bízva, a megkapott tisztséget próbálom alázattal és szorgalommal ellátni. Szívesen veszek részt a gyülekezeti munkában, amatőr fotósként számos gyülekezeti eseményt örökítettem meg. Hiszem, hogy mindenki a számára megadott tálentumok szerint köteles végezni munkáját. Ennek szellemében kívánok a jövőben is munkálkodni a gyülekezet közösségében.

Kovács Zoltán vagyok, 1941. szeptember 8-án születtem Nagydoboson, református családban. Az általános iskola elvégzése után, mivel apám részt vett az 1956-os eseményekben és börtönbüntetésre ítélték, muszáj volt minél hamarabb szakmát tanulnom, pedig szüleim református papnak szántak.  A szobafestő–mázoló–tapétázó szakképesítés és mesterlevél megszerzése után az Esze Tamás Gimnáziumban érettségiztem, levelező tagozaton. Dolgoztam a Vegyes KTSZ-ben művezetőként, és közben óraadóként tanítottam a szakmunkásképző intézetben. Mivel a pedagógus munkakör felsőfokú szakirányú képzettséget igényelt, ezért munka mellett elvégeztem a Pécsi Műszaki Főiskolán a műszaki oktatói, majd az intenzív műszaki tanári szakot. 47 évi munkaviszony után, 2002-ben végleg nyugdíjba vonultam.  Munkám elismeréseként             miniszteri dicséretben, szolgálati emlékérem kitüntetésben részesültem, majd 2001-ben megkaptam a Mátészalka Érdemes Pedagógusa megtisztelő címet. Feleségemmel 52 éve élünk Mátészalkán, boldog házasságban. Két gyermekünk van. Lányom a Kálvin János Református Általános Iskolában felső tagozatos gyerekeket tanít, fiam igazgatóhelyettes a Déri Miksa Szakgimnázium Szakiskolájában. Nagyobbik unokám a Debreceni Egyetemen történelem-testnevelés szakos pedagógusnak készül, a kisebbik általános iskolás és zenét tanul. 1970 óta vagyok a Kossuth téri református gyülekezet tagja. Családommal együtt rendszeresen járunk templomba, mert fontosnak tartjuk hitünk gyakorlását. Presbiterként leginkább az építőiparban szerzett tapasztalatommal tudnám a gyülekezetünk életét és fejlődését segíteni.

Dr. Máté Irén vagyok, születtem Panyolán, 1956. február 17-én, Máté György és Máté Irén harmadik gyermekeként. Ősi református családból származom, apai nagyapám és édesapám hosszú évtizedeken keresztül volt a panyolai gyülekezet gondnoka, most pedig a bátyám – ő Debrecenben a Kossuth téri gyülekezetben – és én képviseljük családjainkat az egyházunkban presbiterként. Mátészalkán, a Hajdú u. 59. sz. alatt lakom. Két fiam a Debreceni Egyetemen folytatta tanulmányait. Polgári foglalkozásom ügyvéd, egyházi munkám pedig egyházmegyei bíró. Presbiteri tisztségemben szeretném őseim elhivatottságát követni, azt kiegészítve szakmai tudásommal. Leginkább jogi segítséget tudok egyházközségünknek és a tágabb egyházi közösségeknek nyújtani, de lehetőségeim szerint szívesen veszek részt karitatív munkában is. Életemben vezérelvem volt és maradt: „A szeretet soha el nem fogy” (I. Korinthus 13,8.)

Sajtos Lászlóné vagyok. 1967-ben születtem Mátészalkán, református családban. Általános- és középiskoláimat is itt végeztem. Hajdúböszörményben óvodapedagógusi végzettséget szereztem. Nyírmeggyesen dolgoztam 16 évig, majd 2003-tól Mátészalkán dolgozom a Négy Évszak Óvodában, 2008 óta az Egyesített Óvodai Intézmények vezetője vagyok. 1989-ban férjhez mentem, házasságunkat Isten egy fiúgyermekkel áldotta meg, aki a Debreceni Egyetem molekuláris biológus szakán végzett. Gyermekkoromtól fogva hitben nevelkedtem, Géberjénben konfirmáltam, családi kapcsolatok révén. Isten szeretete, védelmező gondviselése, útmutatása és bátorítása megtartó erőt és bölcsességet jelent számomra a mindennapok kihívásai között. 10 évvel ezelőtt a Mátészalkai Kossuth téri Református Egyházközség pótpresbiterévé választottak, 6 éve pedig a gyülekezet presbitere vagyok. Isten segítségével, presbiterként továbbra is szeretném szolgálni református gyülekezetünket.

Dr. Szászi István vagyok. Szamosszegi református családban születtem. Szülőfalumhoz kapcsolódnak első gyülekezeti élményeim is. Középiskolai, majd egyetemi tanulmányaim után kerültem Mátészalkára, mint gyermekorvos. A nyolcvanas évek végétől tartozok a szalkai gyülekezethez. Az első hónapok nehézségein a volt szamosszegiek segítettek át. Sokat köszönhetek ezen a téren az áldott emlékű Filep Pista bátyámnak, aki hívott és bátorított. Hamar megtaláltam a helyem a gyülekezeti közösségben és a templomban is. Később presbiter lettem, majd alpolgármester. Életem ezen szakaszának meghatározó élménye és sikere a Kálvin János Református Általános Iskola elindítása volt.  Valamennyi hivatalomban és hivatásomban az emberek iránti szeretet és segíteni akarás vezérelt, s vezérel ma is. Orvosként is feladatom, hogy betegeimnek ne csak a testét, de a lelkét is gyógyítsam. Hat év szünet után ismét presbiternek választottak. Fontos feladatomnak tekintem az egyházközség területén élő, de a gyülekezeti életből kimaradó testvérek megszólítását és a közösségbe illeszkedésük segítését.  Életem egyik fontos tájékozódási pontja mai napig, a konfirmációi fogadalomtételkor kapott ige: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10b). Ehhez kérem naponta Isten áldását.

Szathmári Lajos vagyok. 1955. 05. 12-én születtem Kispaládon. Édesapám református lelkész volt, így négyéves koromtól sok időt töltöttem a templomban, amit akkor nagyon untam. Tizenévesen ezért el is távolodtam az Úrtól. Az iskola elvégzése után az ISG-ben álltam munkába, ma is ott dolgozok, mint gyártmányfejlesztő, közben a cég neve MSG. -re változott. Megnősültem. Született két gyermekem és három unokám. Feleségem 2010-ben bekövetkezett halála után újra nősültem. Az Úr többször szólított meg, betegségek és az élet nehézségein keresztül, így tértem vissza hozzá. Egy konferencián – amit a Presbiteri Szövetség szervezett – az 1Korinthus 1,18 igéjét kaptam: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” Ez erősített meg hitemben. Így istentiszteletre, bibliaórákra nem megszokásból járok, hanem azért, mert vágyom az Ő közelségére, szeretném Őt, és magamat minél jobban megismerni, Igéje és Szentlelke által. Szeretném, ha Ő irányítaná életemet. Ezért feleségemmel közösen naponként olvassuk a Bibliát. 1992 óta vagyok presbiter, néhány évig a gyülekezet gondnoka is voltam. Fontosnak tartom a presbiterek Biblia és hitvallás ismeretét, mert a Presbiternek Isten akarata szerint kell döntenie, (és nem a saját akarata szerint,) ezt pedig csak a rendszeres igeolvasás és igehallgatás által lehet elsajátítani. Tagja vagyok a Presbiteri Szövetségnek és a Mátészalkai Református Énekkarnak. Általában részt veszek a Biblia Szövetség péntek esti bibliakörén, ahol igei szolgálatot is végzek, illetve vezetem a vasárnap délelőtti imaközösséget. Az elkövetkező időszakban is szeretném szolgálni Uramat, az éppen aktuális rám szabott feladatok végzésével.

Nevem: Tóth Zoltán. Lelkipásztor családba születtem 1942-ben Mátészalkán. Az általános iskolát Olcsván, a középiskolát a Debreceni Református Kollégiumban végeztem, a diplomát a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen szereztem. Érettségi után kerültem „vissza” Mátészalkára az Erdért Vállalathoz gyakornokként. Azóta a soproni tanulmányok 5 évének (1962-67) kivételével itt élek. Munkahelyem nyugdíjazásomig az Erdért Vállalat volt, ahol a „ranglétra” minden fokát végig jártam. 1968-ban kötöttem házasságot a szintén lelkész-gyermek feleségemmel. Voltak, akik így együtt a két lelkész-gyermeknek még nehezebb jövőt jósoltak. Mi nem így gondoltuk, persze elsősorban nem a politikában bíztunk… Házasságunkat Isten két gyermekkel áldotta meg. Felnőtt fiunk Nyírmeggyesen, lányunk Debrecenben él. Politikai pártnak sohasem voltam tagja. Istennel és egyházával nevelésemből eredően gyermekkorom óta vagyok kapcsolatban, amit csak erősített a házasságom. A mátészalkai egyházközség anyagi fenntartásában mindig részt vettem, de az istentiszteleti alkalmakon való részvételt a munkahelyi politikai tiltásnak megfelelően sokáig a szüleinkhez kapcsolódóan oldottuk meg. 1992 óta vagyok folyamatosan a gyülekezet presbitere. Közben a még egységes mátészalkai egyházközség kétszer, majd a Kossuth-téri egyházközség is kétszer választott meg főgondnokának. Emellett több cikluson át a Szatmári Református Egyházmegye gondnokaként, az Egyházkerületi Tanács, a Zsinat és a Zsinati Tanács tagjaként is igyekeztem Isten ügyét a Tőle kapott kegyelmi ajándékok szerint szolgálni. Hálát adok Istennek azért, hogy szolgálataim során a gondok és problémák mellett sok-sok örömmel is megajándékozott, mint az egyházi iskolánk újra indulása, stb. Az új presbiteri ciklusra készülve még gyakrabban jut eszembe az az Ige, ami már gyermekkoromban nagyon megfogott: a nagy parancsolat: „Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté 22,37-40.) Isten szeretetének e nagy parancsában minden benne foglaltatik!

Zun Miklósné vagyok. Mátészalkán születtem 1947. 09. 25-én. Iskoláimat Mátészalkán végeztem. Itt érettségiztem, és elvégeztem a gyors és gépíró szakiskolát. 1965-ben kerültem a Mátészalkai Községi Tanács (később Városi Tanács, majd Polgármesteri Hivatal) állományába, ahol 35 évig dolgoztam. 1966-ban kötöttem házasságot. Három gyermekünk született: Miklós, Judit és László, aki 2014. április 21-én elhalálozott. Gyermekem elvesztése és Istenben való hitem közelhozott a Mátészalkai Kossuth Téri Református Egyházközség gyülekezetéhez; itt szerető, megértő és segítő emberekre találtam. Örömmel teszek eleget a presbiteri munkának. Egészségemtől, erőmtől, és Istenben való hitemből merítve szeretnék minél többet segíteni a gyülekezetnek az adott feladatokban, mert ez a gyülekezet befogadott és megválasztott! Köszönöm szépen a bizalmat! Békesség mindenkinek Isten áldásával!

 

PÓTPRESBITEREK:

Balogh Róbert vagyok. Mátészalkán születtem 1977. november 25-én. Nőtlen vagyok, roma származású, a szüleimmel élek. Sokáig kertészeti, udvarrendezési munkákat végeztem, jelenleg sütőüzemben dolgozom. Felnőttként konfirmáltam évekkel ezelőtt. Minden vasárnap templomba járok, sokat imádkozom, hiszek Istenben. Az egyházközségnek segítek, amiben csak tudok.  Aktívan részt veszek sok gyülekezeti programon. A barkácsoló szombatok, barangoló délutánok, páratlan körös alkalmak, családi napok, kézműves foglalkozások és táncházak állandó résztvevője vagyok, érdekel minden előadás, legyen az presbiterképzés, a mindennapi életünkkel kapcsolatos, művészeti vagy más témájú.  Gyülekezeti kirándulások, konferenciák, jótékonysági estek és bálok is nagy élményt jelentenek számomra. A templom környékét rendszeresen gondozom. A gyülekezetben sok ismerőst és barátot szereztem, akikkel a mai napig jó kapcsolatban vagyok. Örülök, hogy több mint 15 éve tagja lettem a gyülekezetnek, ide tartozhatok, és hogy a közösség ismét presbiterének választott.

Bodó Béla vagyok. 1967 január 7-én, Vásárosnaményban születtem, református szülők első gyermekeként. Az általános iskolába Szamosszegen jártam, és itt konfirmáltam 1980-ban. A középiskolát a mátészalkai Gépészeti Szakközépiskolában végeztem. A középiskola befejezése után Mátészalkán kezdtem dolgozni az ÁFÉSZ-nél, először a 2. sz. ABC-ben, aztán a vegyi-háztartási üzletben, mint eladó. Közben Nyíregyházán kereskedő-üzletvezető képesítést szereztem. 1993-tól egy vállalkozónál voltam festékboltban üzletvezető. 2010 májusában saját vállalkozást indítottam két barátommal Szalka-festék Kft. néven, ahol a mai napig dolgozom. 1990-ben megnősültem és azóta is boldog házasságban élek. Feleségem, aki szintén református, a Nagydobosi Általános Iskolában matematika szakos tanár. Isten két fiúgyermekkel ajándékozott meg bennünket. A nagyobbik gyerek végzett vegyészmérnök és jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója mesterképzésen. A kisebbik a Nyíregyházi Egyetemen Földrajz-testnevelő tanári szakon tanul. 1992-ben költöztünk Mátészalkára. A Kossuth téri Református Egyházközség életébe gyerekeink által kapcsolódtunk be 1997-ben. Kisiskolásként nagyon szerettek gyermek-istentiszteletre járni és vasárnaponként elkísértük őket a templomba. Mindketten itt konfirmáltak. A pótpresbiteri tisztség betöltése számomra nagy megtiszteltetés. Ez egy újabb megerősítés Istentől, hogy nem véletlenül választottam ezt a gyülekezetet, ahol nemcsak lelki töltődést kaphatok, de a gyülekezet aktív tagjaként én is hozzájárulhatok a gyülekezeti élet építéséhez. Az istentiszteletek erősítenek hitemben. Szeretnék én is tevékeny részese lenni annak a szolgálatnak, mely a mindennapokban is megtapasztalhatóvá teszi Isten igéjét. „Hinni taníts, Uram, kérni taníts” (479. ének)

Csajbókné Dr. Komlóssy Erzsébet vagyok. Református szülők negyedik gyermekeként 1955-ben születtem Kántorjánosiban.  Általános iskolai tanulmányaimat Kántorjánosiban végeztem, majd Nagykállóban a Budai Nagy Antal Szakközép és Gimnáziumban érettségiztem. A továbbiakban Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész karán tanultam. Gyógyszerészként 1979 februárjától dolgozom. Első munkahelyem Fehérgyarmaton közforgalmú gyógyszertárban volt, 1983 tavaszától Mátészalkán dolgozom.  A mátészalkai kórház intézeti gyógyszertárában is dolgoztam 10 évet. Jelenleg Hodászon vagyok gyógyszerész, de az ügyeletekben a Kígyó és Salvare gyógyszertárban találkozom a város és környéke betegeivel. Nagyon szeretem a választott hivatást, szeretek az embereken segíteni. Férjemmel 1982-ben kötöttünk házasságot, Isten egy gyermekkel áldott meg bennünket. Viktória lányunk Budapesten él családjával.  Egy unokánk van, Olívia. Református hitemet gyerekkorom óta gyakorlom. Mátészalkán kötött házasságunk óta kötődöm, és járok családommal a Kossuth téri református gyülekezetbe.

Kutasi Gabriella vagyok. Kisvárdán születtem 1975. 09. 19-én. Végzettségem közgazdász, a Carl Zeiss Sport Optikai Hungária Kft. pénzügyi vezetője vagyok. Két gyerekemmel élek: Zsófival és Tamással. Lányom a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium diákja, fiam a Kálvin János Református Általános Iskola tanulója. A Kossuth téri gyülekezethez 9 évvel ezelőtt csatlakoztam, ekkor konfirmáltam felnőttként. Presbiterként a jövőben szaktudásom, tapasztalataim, emberi kapcsolataim révén hozzá kívánok járulni a közösség fejlődéséhez.

Szabó Attila vagyok. 1986. szeptember 13-án születtem Mátészalkán. Szülőhelyemen végeztem az általános- és a középiskolai tanulmányaimat, előbbit a Képes Géza Általános Iskolában, utóbbit az Esze Tamás Gimnáziumban folytattam. Humán beállítottságúként – és már gyermekkoromban is a jog iránt érdeklődve – jogász szakra jelentkeztem, és az idei félévben már abszolválok a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Anyai és apai ágon is református családból származom. Így megkeresztelésem és konfirmációs hitvallásom mellett a református neveltetés és családi szokások már gyermekkoromtól végigkísérték a mindennapjainkat és ünnepeinket. Református szertartás során kötöttem össze az életemet a feleségemmel is. Anyai ágon a Nagy és Tárkányi, Csizmadia családok tagjai „hagyományos presbiteri családoknak” számítottak. Legutóbb pedig apai nagyapám, Szabó Béla volt, aki presbiterként rendszeresen részt vett a mátészalkai Kossuth téri református gyülekezet életében. Az általuk megkezdett munkát kívánom továbbfolytatni. Ezekből adódóan számomra mindig a platánfák által közreölelt Kossuth téri református templom testesítette meg a hitemet. 2010 óta a Szalka-Víz Kft.-nél dolgozom, ma már ágazatvezetői beosztásban. Az ebből eredő tapasztalataimat és elhivatottságomat Mátészalka városának és gyülekezetünknek a javára akarom fordítani.

Tárkányi József vagyok. 1955. 02. 12-én születtem Mátészalkán, a Dózsa György köz 3. sz. alatt, mindkét ágról református szülők gyermekeként. Az általános iskolát az akkor még Zalka Máté Általános Iskolában végeztem. 1967-ben Gál Miklós esperes úr előtt konfirmáltam a Kossuth téri Nagytemplomban. Autószerelőként szereztem az első szakmámat 1972-ben. Az 5-ös sz. Volánnál voltam tanuló, és egy évet segédként dolgoztam. A Postagarázs volt a munkahelyem a következő 10 évben. Később elvégeztem a Nyíregyházi Vízügyi Szakközépiskolát, és nyolc évet dolgoztam a SZAVICSAV-nál. Majd autószerelő mestervizsgát szereztem 1986-ban. Ugyanebben az évben egyéni vállalkozóként kezdtem másodállásban tevékenykedni. 1990-óta dolgozom főállásban egyéni vállalkozóként. Fiatalabb éveimben profi módon kézilabdáztam, táncoltam, lovagoltam, munkahely mellett. Boldog családi körben élek. Feleségem, Katalin is református. Három fiúgyermekünk van: Jocóka, Gergő és Bence. Mindhárman konfirmáltak. A mindennapjaimat imával kezdem és fejezem be. A nap többi részében is sokszor imádkozom és keresem az Istennel való együttlétet. Az egyházi alkalmakon folyamatosan részt veszek, 1997 óta a Presbitérium tagja vagyok.