„És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.
Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” Lk 21, 25-36
Reggel felől a betlehemi csillag fénylik, este felől az emberfiának jele. Fénylő jelek között megyünk utunkon végig, hazafele… Füle Lajos soraival köszöntöm a gyülekezetet. A második adventben élünk. Jézus születésének várása volt az első advent, amit megkoronázott az első eljövetele az Úrnak, Jézus visszajövetele lesz a második adventi időszak vége.
Az első adventet az jellemezte, hogy a földön egyre csak nőtt a sötétség, és amikor a legnagyobb volt a sötét, akkor jött el az Úr a legnagyobb sötétségben élő néphez. A második adventet is az jellemzi, hogy egyre nő a sötétség, és ezen semmit nem változtat az a tény, hogy a fénytechnika fejlődésével egyre szebb és látványosabb lesz körülöttünk a világ. A belső sötétség, a szív és az értelem sötétsége egyre nagyobb lesz. Jézus azt mondta magáról, hogy én vagyok a világ világossága, de János evangélistának volt bátorsága leírni, hogy a sötétség nem fogadta be a világosságot. Amikor elment Jézus a világból, akkor újra itt maradtunk világosság nélkül.
Minden év vége felé, karácsonyhoz közeledve, az adventi időben gyertyát gyújtunk, és tudtul adjuk, hogy nagyon kell az égi fény, mert nő a sötét. Ahogy közeledik a karácsony, úgy nő a sötét, és egyre több gyertya kell, hogy ne féljünk a sötétben. Ha pedig Jézus második eljövetelére gondolunk, akkor minden jóérzésű keresztyén embert félelem fog el, mert nem a kisjézuska születik meg, hanem a Királyok Királya az Uraknak Ura jön el az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Erről mi nem akarunk tudomást venni, ezért helyette inkább a kisjézuskát várjuk és ünnepeljük, és az első adventet akarjuk újra és újra eljátszani és átélni, mert az a második advent, az valami félelmetes. Erről a második adventről szeretnék ma bizonyságot tenni, ahogy én értem és hiszem a Krisztus evangéliumát.
Nem változik meg Jézus még az idők végén sem. Nem hiszem, hogy az isteni szeretet követe, aki tanítását keresztáldozatával pecsételte meg, az idők végén átváltozna, és az ószövetséges „seregek ura”, és „harcok istensége” (Babits: Zsoltár gyermekhangra) képében jelenne meg.
Azt mondja Jézus Lukács evangéliumában, hogy vigyázzatok a legfontosabb dologra. Vigyázzatok a szívetekre, hogy nehogy elnehezüljön. Nehogy megroskadjon az élet terhe alatt. Ha szívetek elnehezülne, akkor nem lesztek készek várni és fogadni őt. Ha szívetek elnehezülne a bortól, vagy a mámortól, vagy a megélhetés gondjaitól, akkor nem lesztek képesek éberen várni őt. Emlékszünk rá, hogy Jézus tanítványai is elaludtak, amikor Mesterükkel virrasztani kellett volna. Egy órát nem tudtak vele imádkozni. Az első keresztyének szíve is elnehezült, amikor az őket körülvevő világ részéről annyi bántalmazást szenvedtek el. Talán a fájdalmaik szülték, és a bosszúvágyuk ezeket a félelmetes képeket a visszatérő emberfiáról. Majd Ő megfizet. Majd az Isten – szoktuk mondani. És az egyház ott lebegteti a világ feje fölött immár kétezer éve az ítéletre visszajövő Krisztus félelmetes képét. Ezért kisjézuskázunk az adventi időszakban, mintha az első advent jönne újra és nem a második. Milyen lesz az igazi második eljövetel? Nem tudom. De egészen biztos, hogy nem kell tőle félni. Jézustól biztos, hogy nem.
Az, hogy a prófétai jövendölés természeti katasztrófákhoz köti Jézus újbóli eljövetelét, teljesen érthető, hiszen a szentséges érkezésének leírására más eszköze nincs. Még mindig az Ószövetség felől nézi a világot, és Isten haragjának megnyilvánulását a természet erőinek kozmikus harcában látja ahelyett, hogy magából merítene, vagy legalább Jézus tanaiból és elhinné, amit a Mester mondott, hogy én bennetek vagyok. Ha pedig önmagából merítene ihletet, akkor azt mondaná, hogy amikor két lehetőség közül a jó szándék győzedelmeskedett bennem, akkor ott volt az Isten. Láthatóvá vált, megnyilvánult az Isten minden kedves szóban, segítő szándékban, önfeledt örömben.
Nehogy elnehezüljön a szívetek – szól Jézus a ma nemzedékéhez is. Mitől tud elnehezülni a ma élő nemzedék szíve? A bort felváltja a füves cigaretta. Az informatika korszakában a virtuális mámor is megterheli a lelket, méghozzá valótlan élményekkel. Az iskoláskorúak rendre arról számolnak be, hogy az interneten horrorisztikus élményeket szereznek, amikről ugyan büszkén mesélnek, de ami lelkükben a félelem, és rettegés magvát ülteti el. A virtuális világban beszerezhető élmények akár rosszak, akár jók, a valóságtól elrugaszkodtak, eltúlzottak, ezért károsak. A virtuális világhoz képest a valódi világ mindig szürke és szegényes lesz. Ezért az internet megszállottjai a valódi világhoz a felszínesség közönyével fordulnak. A megterhelt szív nem veszi észre, amikor Jézus újra eljön. Mert újra eljön, amikor emberi kapcsolatokban a szeretet képes megvalósulni. Advent az is, vagyis az Úr érkezése, amikor Jézus példáján felbuzdulva, az ember felismeri isteni eredetét önmagában, és a másik emberben. Amikor a valódi szeretetet jelét mutatja meg mindennapi cselekedetében.
De a második advent az Úr ismételt eljövetele, amikor apostoli hitvallásunk szerint ítéletet fog tartani élők és holtak felett. A szeretet pontos patikamérlegére kerül majd minden élet. Mi az, amit megtettünk, pedig nem kellett volna? Mi az, amit nem tettünk pedig kellett volna? Éltünk-e a megbánás, a jobb útra térés, az új esélyek áldott lehetőségével?
Az elárult szeretet terhe egyszer az egyik Jézus-tanítvány életét, a Péter életét összetörte, és aztán meggyógyította. Lesz egy pont, amikor az elárult szeretet terhe többé nem vethető le, és ez a földi élet utolsó pillanata. Az elárult szeretet terhét magunkkal kell vinni egy hosszú útra. Ez az ítélet, és ettől szeretne megváltani minket Jézus ezekben a mostani időkben, amelyeket a Biblia kegyelmi időknek nevez. Éljünk a felkínált, áldott, adventi lehetőséggel!
Ámen.
Mátészalka, Kossuth tér 2016.12.04.
