Ardai Zsuzsa Anita vagyok, 1976-ban születtem, 8 év házasság után, amikor a szüleim már lemondtak a gyermekáldásról. Szamosszegen nőttem fel, a szüleim reformátusok voltak, a nagymamám pedig mélységesen hívő baptista. Gyermekkoromban nagyon sokszor vettem részt a baptista gyülekezet istentiszteletein, bemerítésen, hálaadó ünnepeken. Megfogott a családias légkör és a nagymamám rendíthetetlen hite. Konfirmációra egy akkor a falunkba költöző fiatal tiszteletes készített fel. Mivel mi voltunk az első konfirmandus csoportja, nagyon belsőséges kapcsolat alakult ki köztünk. Szívesen jártam az istentiszteletekre és később ő keresztelte meg és konfirmáltatta le a két gyermekemet is. Felnőtt fiam és lányom, mindketten egyetemet végeztek, és megtalálták a párjukat és az útjukat az életben. Nagyon szeretném, ha gyakrabban keresnék Istent, de tudom, erre meg kell érni a léleknek. Az én életemben is volt magánéleti válság, betegség, halál, de mindig éreztem Isten szeretetét. Aztán a Jóisten adott mellém egy olyan párt, aki szintén olyan nyitott volt, mint én az ige meghallására. Esténként elkezdtünk együtt imádkozni, ami évek óta a mai napig a nyugovóra térésünk része. Rendszeres látogatói lettünk a vasárnapi istentiszteleteknek, a gyülekezet szeretettel fogadott minket, hazaértünk. Hálásak vagyunk, hogy bizalmat szavaztak és presbiterként képviselhetjük a Kossuth téri gyülekezetet. Igyekszünk minél több közösségi alkalmon részt venni és segíteni, ahogy a munkánk engedi. Mindketten az egészségügyben dolgozunk. Sajnos, nap mint nap látjuk, hogy mennyire képlékeny az életünk. Az egyetlen támasz és oltalom a Jóisten, ahova menekülhetünk ebben a bizonytalan világban.
Számomra kedves ez az ének:
Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel. Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.
Dicső Király! Ég és a Föld ura! Szívünk tiéd, légy annak is ura!
Balogh Ferenc vagyok. 1957-ben születtem Kántorjánosi községben, református családba. Édesapám a helyi gyülekezet gondnoka volt, családunkkal rendszeresen jártunk az istentiszteleti és a gyülekezeti alkalmakra.1978-ban Mátészalkára költöztünk, s a Kossuth téri Gyülekezet tagjai lettünk. 1983-ban kötöttem házasságot. Feleségemmel nyugdíjasok vagyunk. Nyugdíjazásunk előtt mindketten a Kálvin János Református Általános Iskolai dolgozói voltunk. Két fiúgyermekünk született: Gábor Zsolt és Ferenc. Három kislány unokánk van: Zsófia, Emma és Panna. A Mátészalka Kossuth téri Református Egyházközség gyülekezetének aktív tagja vagyok, több ciklusban vállaltam presbiteri tisztséget. Jelenleg is presbiter vagyok. 2019-2024 között gondnoki feladatokat láttam el, mely időszak alatt sok felelős döntést hoztunk. Ezt a tisztséget megváltozott egészségi állapotom miatt már nem tudtam tovább vállalni. Itt szeretném megköszönni a Becsei lelkészházaspár és a gyülekezet támogatását, megbecsülését, a „TISZTELETBELI GONDNOKI CÍMET”, melyet a ciklus végén adományoztak részemre a gyülekezetben végzett szolgálatomért. Megköszönve a gyülekezetnek a belém vetett bizalmát, szeretetét, Urunk áldásában bízva, az Ő segítségét kérve, testvéri szeretetben szeretnék továbbra is szolgálni.
Balogh Lehel Károly a nevem, Szatmárnémetiben születtem 1966. augusztus 15-én. Általános és középiskolai tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. Fémforgácsoló szakmámat szakmunkásképzőben szereztem, ezt követően leérettségiztem, majd katonai szolgálatot teljesítettem Temesváron. Az alapszakmámban néhány évet dolgoztam, majd 1990-ben házasságkötés révén Magyarországra települtem. A feleségem mátészalkai. Itthon a Mezőgépnél dolgoztam, majd Miskolcon rendőriskolát végeztem. Rendőrként teljesítettem szolgálatot, jónéhány éve egészségkárosodás miatt nyugdíjaztak. Református családba születtem, szüleim, nagyszüleim is reformátusok. Feleségem görögkatolikus, a felnőtt fiam, illetve lányom, mind ketten reformátusok. Az áttelepülést követően lettem a Mátészalkai Kossuth téri gyülekezet tagja. Egy korábbi ciklusban először pótpresbiternek választottak, majd a második felében presbiter lettem, és jelenleg is ezt a tisztséget töltöm be. A nyugdíj mellett dolgozom, a szabadidőm kevés, de szükség esetén, kérésre igyekszem mindig segíteni.
Bodó Béla vagyok. 1967. január 7-én Vásárosnaményban születtem, református szülők első gyermekeként. Az általános iskolába Szamosszegen jártam és itt konfirmáltam 1980-ban a református templomban. A középiskolát a mátészalkai Gépészeti Szakközépiskolában végeztem. A középiskola befejezése után Mátészalkán kezdtem dolgozni az ÁFÉSZ-nél, először a 2.sz. ABC-ben, aztán a vegyi-háztartási üzletben, mint eladó. Közben Nyíregyházán kereskedő-üzletvezető képesítést szereztem. 1993-tól egy vállalkozónál voltam festékboltban üzletvezető. 2010 májusában saját vállalkozást indítottam két barátommal Szalka-festék Kft. néven, ahol a mai napig dolgozom. 1990-ben megnősültem és azóta is boldog házasságban élek. Feleségem, aki szintén református, a Nagydobosi Általános Iskolában matematika szakos tanár. Isten két fiúgyermekkel ajándékozott meg bennünket. 1992-ben költöztünk Mátészalkára. A Kossuth téri református egyház életébe gyerekeink által kapcsolódtunk be 1997-ben. Kisiskolásként, nagyon szerettek gyermek istentiszteletre járni és vasárnaponként elkísértük őket a templomba. Mindketten ebben a gyülekezetben konfirmáltak. A főgondnoki tisztség betöltése számomra nagy megtiszteltetés. Ez egy újabb megerősítés Istentől, hogy nem véletlenül választottam ezt a gyülekezetet, ahol nemcsak lelki töltődést kaphatok, de a gyülekezet aktív tagjaként én is hozzájárulhatok a gyülekezeti élet építéséhez. Fontosnak tartom az Ige és hitvallásaink komolyan vételét, református elődeink tiszteletét, a mindennapi hálaadást és hitvalló életünkkel gyülekezetünk, református közösségünk gyarapítását. Az istentiszteletek erősítenek hitemben. Szeretnék én is tevékeny részese lenni annak a szolgálatnak, mely a mindennapokban is megtapasztalhatóvá teszi Isten igéjét.
„Hinni taníts, Uram, kérni taníts” (479. ének)
Bodó Béláné vagyok, 1967. október 24-én születtem. Gyermekkoromat Ópályiban töltöttem, református családban nevelkedtem, és itt konfirmáltam. Férjemmel, Bodó Bélával 1990-ben kötöttünk házasságot. Isten két fiúgyermekkel ajándékozott meg bennünket, akik már felnőttek. Igyekszünk átadni nekik mindazt, ami az örökélethez és az értékközpontú és tartalmas földi élethez szükséges. Mindketten ebben a gyülekezetben konfirmáltak. A középiskolát a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában végeztem. Ezt követően 2007-ben a Nyíregyházi Főiskolán szereztem matematika szakos tanári diplomát, és 2017-ben a Debreceni Egyetemen szakvizsgázott pedagógus, közoktatási vezetői diplomát szereztem. Jelenleg Nagydoboson tanítok matematikát az általános iskola felső tagozatán. 1997 óta járunk családommal a Kossuth téri Református Egyházközségbe. Presbiterként igyekszem a gyülekezet épülését és Isten dicsőségét szolgálni. Úgy érzem, hogy itt szabadon tudom megélni hitéletemet és ezért valóban önként és szívből teszem mindazt, amire belső indíttatást érzek.
„…a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.” (Jakab 2;17)
Bráder Lajosnak hívnak, Mátészalkán születtem 1974. február 24-én. Az általános- és középiskolát is szülővárosomban végeztem el. Pályafutásom során mindig fontosnak tartottam lehetőség szerint fejleszteni magam. Ezért a 138-as számú Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában autóvillamossági szerelői képesítést szereztem, majd a hivatásos jogosítványt is letettem. Fiatalkoromban, a Tejiparnál teherautósofőrként dolgoztam, ez idő alatt leérettségiztem. Ezt követően a Volán-csoportnál helyezkedtem el buszsofőrként. A Szal-Tó Kft.-nél 12 évig teherautósofőrként vállaltam munkát. Később, az Északi Agrárszakképzési Centrum Baross László Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumnál dolgoztam, szintén buszsofőrként és árubeszerzőként töltöttem el 5 évet. 2018-ban tovább képeztem magam, és 2019 óta gépjárművezető szakoktatóként tevékenykedek. Jelenleg Mátészalkán és környékén készítem fel tanulóimat a jogosítvány megszerzésére. 2001-ben megházasodtam, nagyobbik lányom 2003-ban látta meg a napvilágot, míg kisebbik lányom 2006-ban született. Az általános iskolában lekonfirmáltam, majd a nagyobbik lányom konfirmálása után megerősödött bennem a hit iránti elhivatottság. A 2024-es évben először jelöltek és választottak meg presbiternek Mátészalkán. Számomra nagyon megható és megtisztelő érzéssel tölt el ez a megbízás. Lehetőségem szerint aktívan részt veszek az istentiszteleteken, továbbá igyekszem a vállalt feladatokat teljesíteni, és minél többször közreműködni a gyülekezet munkájában.
Csizmadia Istvánné vagyok. Református családban nőttem fel. Gyermekkorom óta hitben nevelkedtem. Édesapám a halála előtt az akkori gyülekezet presbitere volt. Az általános és középiskolai tanulmányaimat Mátészalkán végeztem, majd Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szereztem diplomát. Végzettségem tanító. 42 éve élek házasságban. Férjem több cikluson át volt presbiter. Ő is ősi református családból származik, akinek elődei fontos egyházi tisztségeket töltöttek be. Sándor fiúnk egyházi közösségünk odaadó tagja és a Kálvin János Református Általános Iskola dolgozója. A gyülekezetünk rendezvényeinek aktív résztvevője vagyok. Örömmel veszek részt a Dalos Magyar Hitvallók éneklő közösségében. 2024-ben lettem presbiter. Már férjem presbiterségének ideje alatt is gyakran segítettem munkáját. Igyekszem tudásommal a presbiteri és gyülekezeti közösség épülését szolgálni.
Kedves igém:
„Az én Uram, az Úr megsegít engem” (Ézs 50,7)
Csizmadia József vagyok. Mátészalkán születtem 1942. július 9-én. Anyai és apai ágon ősi református családból származom, akik több alkalommal töltöttek be egyházi tisztségeket, a közösségi munkákban aktívan részt vállaltak. Végzettségem agrármérnök. Házasságban 58 éve élek, feleségem evangélikus vallású, nyugalmazott pedagógus. Két gyermekünk született. Leányom férjezett, családjával külföldön él, két fiúgyermek édesanyja. Fiam az egyházközség odaadó támogatója. Ő is családot alapított, egy fiúgyermekük van. Isten kegyelméből már egy kislány dédunokánk is született. Gyermekkorunkban mi is tudatos egyházi nevelésben részesültünk, gyermekeinket is hasonló szellemben neveltük. Presbiterként az ötödik ciklusban tevékenykedem. Igyekszem tudásom és tapasztalataim felhasználásával egyházi közösségünk épülését szolgálni. Korábban gondnoki megbízásom is volt, eddigi munkámat az egyházközség TISZTELETBELI GONDNOKI cím adományozásával köszönte meg, amiért nagyon hálás vagyok.
Dávid Ilona vagyok. 1949. március 17-én születtem Tunyogmatolcson. Szüleim reformátusosok voltak, de sajnos nem jártak templomba. A konfirmációt azért fontosnak tartották mind a négy testvéremnél. Az anyai nagymamám viszont nagyon istenhivő asszony volt, és sokszor beszélt nekem gyermekként a Bibliáról, ez által Jézus Krisztusról és tanításairól. Ő adta át nekem az Istenbe vetett hitet és bizodalmat. Egy gyermekem van. Anikó lányom 1973-ban született, van két unokám Anna és Csaba. Az unokáim az édesapjuk vallása után görögkatolikus vallásúak lettek. A lányom 1981-ben konfirmált, azóta kezdtem ismét templomba járni, előbb ritkábban, majd ahogy a hitemben erősödtem, egyre inkább késztetést éreztem arra, hogy nekem templomba kell mennem. Tiszteletes asszony hat évvel ezelőtt megalapította a Dalos Magyar Hitvallók kórusát, azóta én is a tagja vagyok. Rendszeresen veszek részt az istentiszteleteken, és a Kossuth téri Református Egyházközség Óvárosi Idősek Klubjának a programjain. A közösségért tenni akarás mindig az életem része volt, mivel a városunkban működő nyugdíjas klub-egyesületnek 2009 óta vagyok vezetőségi tagja, jelenleg is betöltöm ezt a tisztséget. Jelölést kaptam a presbiteri tisztségre. Előbb koromra való tekintettel úgy gondoltam, hogy nem vállalhatom el, de egy belső hang azt mondta, nem szabad vissza utasítanom ezt a hívást, ha szükség van a segítségemre. Köszönöm szépen a Kossuth téri Református Gyülekezet tagjainak a belém vetett bizalmat. Bízom Isten segítségében, hogy még sokáig ad erőt és egészséget, a rám bízott presbiteri feladatok elvégzéséhez.
Fekete Elvíra vagyok, 1980. október 14-én születtem Kárpátalján, Beregszász városban, református családban. Édesapám és édesanyám is hitben járó, aktív egyháztagok voltak Kárpátalján és mind a mai napig online platform segítségével vesznek részt a vasárnapi istentiszteleteken. A Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában érettségiztem 1998-ban, ezt követően 2003-ban az Ungvári Nemzeti Egyetemen végeztem magyar tanárként. Egy évig dolgoztam ukrán nyelvű iskolában, mint óraadó tanár. 2003-tól Mátészalkán élek, két fiúgyermek édesanyja vagyok. Mindkét gyermekem a Kálvin János Református Általános Iskola tanulója lehetett. Kisebbik gyermekem jelenleg 6. osztályos, nagyobb gyermekem a Mátészalkai SZC Gépészeti Technikum és Kollégium 12. osztályos tanulója. Pályázati tanácsadóként és pályázati projektmenedzserként dolgozom. A presbitérium tagjaként igyekszem a rám bízott feladatokat ellátni.
Fogarassy Károly vagyok, 1949. április 30-án születtem Mátészalkán, református és iparos családba, négy testvéremmel együtt. A lakatos szakmában dolgoztam nyugdíjas koromig. Nagyszüleim mindkét részről református, istenhívő, templomba járó emberek voltak. Ebben a hitben nőttem fel. Egyik nagybátyám Bartha Béla református lelkipásztor volt. Presbiteri létemet a harmadik ciklusban élem meg. Az első presbiterségem a rendszerváltás zűrös éveiben volt. Ebben az időben sok olyan dologgal foglalkoztunk, ami az egyházközség javát szolgálta. Az imaterem építésekor a szakmámnak megfelelően, a lakatos munkálatok elvégzését vállaltam. Az északi templom építését is szakmai és fizikai munkával segítettem. Mindig igyekeztem akár a munkával, vagy tapasztalatommal szükség szerint az egyházat szolgálni. 1976-ban nősültem, református feleségemmel együtt két fiúgyermeket neveltünk, akik műszaki mérnökként Budapesten élnek. Mindketten családosak, református házastársakkal és immár hat gyermekkel, akik református óvodába és iskolába járnak. Református hitvallásunkat tovább viszik gyermekeink és unokáink is. Hitemet továbbra is megtartva, Isten segítségében bízva segítem és szolgálom egyházunk békés, közös presbiteri munkáját.
Dr. Gaál Gedeon vagyok, 1954. február 25-én születtem Nagydoboson. Édesapám református lelkész volt, majd 1960-1988 között a Szatmári Református Egyházmegye espereseként szolgált itt, Mátészalkán. 1989-ben elhunyt. Édesanyám tanítónő volt szintén Mátészalkán, az egykori Hősök terei Általános Iskolában, de korán meghalt, 51 éves korában. Testvéreim közül Gaál Csongor mezőgazdászként élt Földesen és 1995-ben hunyt el. Dr. Gaál Miklós, nagyecsedi háziorvosként halt meg 2016-ban. Dr. Gaál Botond a Debreceni Hittudományi Egyetem nyugalmazott professzora, jelenleg Debrecenben él. A Debreceni Református Kollégiumban érettségiztem testvéreimmel együtt. Az orvostudományi egyetem elvégzése után sebészként dolgoztam, majd háziorvos lettem Nagyecseden. Jelenleg nyugdíjasként Nyírcsaholyban dolgozom, ahova naponta kijárok, mert időközben Mátészalkán építkeztünk és itt élünk családommal, több mint 25 éve. Első feleségem meghalt, vele kötött házasságomból született Tímea és Naomi, akik Budapesten élnek önálló életet. Második feleségem Dr. Kukuts Anna, sebész a Mátészalkai Területi Kórházban. Gedeon fiunk programtervező informatikusként dolgozik Debrecenben, unokáink Alíz 21 hónapos, Doroti 9 hónapos. Anna leányunk szintén Debrecenben, a Dóczi Gedeon Református Gimnáziumban tanít angol és német nyelvet, de jelenleg ő is gyesen van, 19 hónapos Anna nevű unokánkkal. Többször voltam presbiter Nagyecseden és Mátészalkán is, de a legutóbbi ciklusban főgondnokként tevékenykedtem a Mátészalka Kossuth téri Református gyülekezetben, ahol felnőttem. Megköszönve a gyülekezet bizalmát és a szolgálatom elismeréseként kapott TISZTELETBELI FŐGONDNOKI CÍMET, ezután presbiterként szeretném segíteni egyházunk további épülését.
Györfi József vagyok, Hermánszegen születtem 1955. március 12-én. Apai és anyai ágon református családból származom. Ketten voltunk testvérek, a bátyám sajnos már nem él. Édesapám a helyi termelőszövetkezetben dolgozott, édesanyám háztartásbeli volt. A helybéli istentiszteleteken is rendszeresen részt vettünk. Az általános iskolát szülőfalumban végeztem, aztán 1972-ben ipari szakmunkásvizsgát tettem, mint mezőgazdasági gépszerelő, és dolgoztam a helyi termelőszövetkezet műhelyében 1975-ig. Közben 1974-ben leérettségiztem. 1975-ben beköltöztem Mátészalkára, az akkor működő Szatmár Bútorgyárban dolgoztam, mint targoncaszerelő. 1979-ben megnősültem, feleségem az akkor működő BFK-ban dolgozott, mint ruhaipari szakmunkás. 1980-ban, majd 1982-ben született két lányunk, van 4 unokánk. 2012-2018-ig a tejiparnál dolgoztam, mint biztonsági őr. Innen mentem nyugdíjba. A munkámat tovább folytattam a Mátészalkai HOYA-ban, szintén biztonsági őrként. A mai napig is munkaviszonyban vagyok. Feleségem, gyermekeim és unokáim is református vallásúak, és a Kossuth téri Református gyülekezetnek a tagjai. Amikor csak tehetem, feleségemmel rendszeresen részt veszünk a Kossuth téri református gyülekezet istentiszteletein és egyéb alkalmakon. Az egyházban presbiterként igyekszem a rám bízott feladatokat elvégezni. Szeretném megköszönni a gyülekezetnek a belém vetett bizalmát.
Kovács Erika vagyok. Mátészalkán élek születésem óta. Vallásgyakorló, hívő családból származom. Édesapám gyülekezetünk istentiszteleteit rendszeresen látogató tagja és presbitere volt haláláig. Alapfokú tanulmányaimat a Hősök terei Általános Iskolában kezdtem, majd az Esze Tamás Gimnáziumban tanultam tovább. Mivel gyerekkorom óta a tanári pályára készültem, ezért a Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakára felvételiztem. Elvégzése után a második diplomámat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, etnográfus szakon szereztem, 2002-ben. A sikeres szakvizsga után 2023-ban mestertanári minősítést kaptam. Nyolc éve tanítok a Kálvin János Református Általános Iskolában földrajzot, vizuális kultúrát, természettudományt, hon- és népismeretet, valamint osztályfőnöki feladatokat is ellátok. Szabadidőmben tűzzománc képeket készítek, de vannak akrilképeim és grafikáim is. Munkáim több kiállításon szerepeltek. Pedagógusként és presbiterként is örömmel vállalok szolgálatot a gyülekezetben. Szeretném elősegíteni, hogy közösségünk lélekben és testvéri szeretetben tovább erősödjön. A presbiterség nagy megtiszteltetés számomra. Úgy gondolom, ha ebbe a szolgálatba állít valakit az Úr, az nemcsak tisztesség, de komoly felelősséget is jelent. A presbiteri feladatok közül számomra elsődleges a keresztény, református értékrend és hitéleti meggyőződés átadása a következő generáció számára, ezért úgy gondolom, hogy a fiatalokkal való foglalkozás a gyülekezeti munka alapköve kell, hogy legyen. Ebben vállalnék szolgálatot, de más területeken is szívesen kipróbálom magam. Igyekszem tapasztalatommal és tudásommal a közösség építését szolgálni. Remélem, egyházközösségünk aktív és segítő tagja lehetek.
„… sokféle szándék van az emberi szívben, de csak az Úr tervei valósulnak meg.” (Péld 19,21)
Horhály Csaba Sándor vagyok, 1970. október 7-én születtem Mátészalkán, Kádár Ilona és Horhály Pál mátészalkai lakosok első fiú gyermekeként. A szüleim közismert emberek voltak, édesanyám az I-es számú bölcsődében volt gondozónő, édesapám a Mezőgép Vállalatnál dolgozott, mint hegesztő. Tanulmányaimat az akkor még II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában kezdtem, ezért is olyan kedves számomra az épületben jelenleg működő Kálvin János Református Általános iskola. Vegyi és élelmiszeripari gépszerelő végzettséget a Gépészeti Szakközépiskolában szereztem. Iskolai tanulmányaimmal párhuzamosan, 11 évig voltam a mátészalkai zeneiskola és fúvószenekar tagja, amire mai napig büszke vagyok. Másfél éves katonai szolgálat után megnősültem. Házasságomból 1998-ban született Ádám nevű gyermekem, aki 2 évesen elvesztette az édesanyját. Mély lelki válság és kétségbeesés után Isten segítségével sikerült talpra állnom. Értékesítőként az Opel Magocsánál dolgoztam, ahol sok ismeretségre tettem szert. Közben megismertem a kislányom édesanyját. Ivett 2005-ben született. A gazdasági válság következményeként 2007-ben munkahelyet váltottam. Az Országos Mentőszolgálat kötelékébe kerültem, ahol most is mentőtechnikusként dolgozom. Közben az élet úgy hozta, hogy magánéleti válságba kerültem, de Isten ekkor is mellettem állt. 2020 óta lettünk a jelenlegi párommal a gyülekezet életének a részesei. Igyekszünk minél több alkalmon, istentiszteleten részt venni és együtt feltöltődni a következő hétre. Megtiszteltetés a Kossuth téri presbitériumot képviselni, igyekszem ehhez méltó és Istennek tetsző életet élni. Szeretem a munkámat, ahol csak tudok, az embereken igyekszem segíteni. Azt hiszem, megtaláltam a helyem és erre hívott el engem a Jóisten.
Kondorné Menyhárt Edina vagyok. 1975. július 11-én születtem Fehérgyarmaton. Diplomámat a Debreceni Református Tanítóképző Főiskolán szereztem, majd elvégeztem a differenciáló fejlesztő pedagógia szakot is, hogy még nagyobb szakértelemmel tudjam segíteni a tanítványaimat. Református hívőként tagja vagyok a Kossuth téri Református Egyházközségnek immár 17 éve, amikor is várandósan, majd kismamaként a baba-mama körbe járva megismertem és megszerettem ezt a gyülekezetet. Lányom, Kamilla, a Kálvin János Református Általános Iskolában tanult, a Kossuth téri templomban konfirmált, és ma már 16 éves gimnazista. Tanítóként ötödik éve tanítok a Kálvin János Református Általános Iskolában. Családommal Mátészalkán lakunk, nagyon fontos a hit, a szeretet és a segítőkészség a mindennapjainkban. Megtisztelőnek érzem, hogy az idei évtől kezdve presbiterként is támogathatom gyülekezetünk hitéletét. Urunk áldásában bízva, az Ő segítségét kérve, a gyülekezet épülésére, testvéri szeretetben szeretnék szolgálni.
Szathmári Klára vagyok, 1957. március 14-én születtem Mátészalkán. Tanulmányaim befejezése után a Tejipari Vállalatnál dolgoztam adatrögzítőként, majd logisztikai előkészítőként. Nyugdíj előtt dolgoztam házigondozóként, keresztyén könyvesboltban, gyűjtöttem az egyházfenntartói járulékot. Hivő keresztyén szüleim kis koromtól magukkal vittek a templomba. Tizenkét évesen eljuthattam egy gyermekevangelizációs hétre, ott értettem meg, hogy bűnös vagyok, de Jézus Krisztus azért halt meg, hogy nekem örök életem legyen. Bűnbocsánatot kaptam, és Jézussal a szívemben, boldogan tértem haza. Sajnos egy idő után hűtlen lettem Istenhez és egyre távolabb kerültem Tőle. Az Ő nagy szeretetét bizonyítja, hogy húsz évi hűtlenségem után újra elvezetett egy lelkigondozói hétre, ahol azt vettem észre, hogy minden Ige nekem szólt. Megvallottam bűneimet, és bocsánatot kértem az Úrtól, és újra átéltem a bűnbocsánat örömét. A másnap reggeli Ige megerősített hitemben: „Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil 1,6) Azóta az Ő kegyelméből élek, ha elbukom is mindig felemel. 2013-ban kötöttem házasságot, minden nap együtt olvassuk férjemmel a Bibliát, és hálából szeretnénk ezután is az Urat szolgálni. A Kossuth téri gyülekezet a lelki családom, ahol egymás terhét hordozzuk, és egymás hite által épülünk. Tagja vagyok a Dalos Magyar Hitvallók kórusának, részt veszek a bibliaórákon, ahol családiasabb közösségben, jobban megismerhetjük Urunkat, magunkat és egymást. Továbbra is szeretettel fogadom a gyülekezetbe érkezőket, végzem az iratterjesztés szolgálatát, és átveszem az adományokat, és fenntartói járulékokat. Szeretnék az Úr szeretetéről bizonyságot tenni, ha alkalmat ad rá, és hívogatni Őhozzá azokat, akik elmaradtak a gyülekezetből, illetve akik eddig nem jártak. Megköszönöm a gyülekezet bizalmát, és imádkozom, hogy az Úr áldja meg, gyarapítsa közösségünket.
„Az Úrnak áldása, az gazdagít meg,” (Péld 10,22)
Szathmári Lajos vagyok, 1955. május 12-én születtem Kispaládon. Édesapám lelkész volt, így négyéves koromtól sok időt töltöttem a templomban, ami akkor nagyon nem tetszett. Tizenévesen ezért el is távolodtam az Úrtól. Az iskola elvégzése után az ISG-ben álltam munkába, ma is ott dolgozok nyugdíjasként, mint gyártmányfejlesztő, közben a cég neve MSG-re változott. Megnősültem, született két gyermekem és három unokám. Feleségem 2010-ben bekövetkezett halála után újra házasodtam. Az Úr többször szólított meg, betegségek és az élet nehézségein keresztül, így tértem vissza hozzá. Egy konferencián az 1Korinthus 1,18 Igéjét kaptam: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” Ez megerősített hitemben. Így istentiszteletre, bibliaórákra nem megszokásból járok, hanem azért, mert vágyom az Ő közelségére, szeretném Őt, és magamat minél jobban megismerni, Igéje és Szentlelke által. Szeretném, ha Ő irányítaná életemet. Ezért feleségemmel közösen, naponként olvassuk a Bibliát. 1992 óta vagyok presbiter, néhány évig a gyülekezet gondnoka is voltam. Fontosnak tartom a presbiterek Biblia és hitvallás ismeretét, mert a presbiternek Isten akarata szerint kellene döntenie, (és nem a saját akarata szerint,) ez pedig csak a rendszeres igeolvasás és igehallgatás által lehetséges. Tagja vagyok a Mátészalkai Református Énekkarnak és a Dalos Magyar Hitvallók közösségének. Általában részt veszek a Biblia Szövetség helyi alkalmain. Presbiterként és missziói gondnokként az elkövetkező időszakban is szeretném szolgálni Uramat, az éppen aktuális, rám szabott feladatok végzésével.
Dr. Szászi István vagyok, Szamosszegen születtem 1958-ban. Szülőfalumban, majd Mátészalkán, aztán Debrecenben tanultam, azóta itt élek és dolgozok, így teljesen kézenfekvő, hogy szatmárinak és reformátusnak vallom magam. Ha ismerőseim közül valaki szabolcsinak titulál, sok társammal együtt gyorsan és határozottan kijavítom, hogy én szatmári vagyok. De mi van a református voltunkkal? Etekintetben sokkal szemérmesebbek vagyunk. Talán azért, mert ezt énünk intimebb szférájaként tartjuk számon, talán azért, mert nem trendi hívőnek, reformátusnak lenni? Pedig a Magyarországi Református Egyház hazánk második legnagyobb felekezete. Igazán nagy közösséghez tartozunk. Ez a közösség befogad, imádkozik értünk, nevel, oktat, gondoz. Együtt ünnepel, gyászol velünk, évszázados történelme részeként tekint ránk! Legyünk büszkék, hogy tagjai lehetünk. Legyünk hűek hozzá mindhalálig, ahogy Jézus Krisztus is hű volt az Atyához mindhalálig. Presbiterként és gazdasági gondnokként szeretném hűségesen szolgálni gyülekezeti közösségemet.
„Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10)
Vasasné Lázár Erika vagyok, 48 éves. Mátészalkán élek a családommal, a férjem egyéni vállalkozó, lányom egyetemista. Szociális gondozó és ápolóként dolgozom már közel 14 éve, ezen a területen szereztem a legtöbb élettapasztalatot, megerősödést és fejlődést. Gyermekkoromban görögkatolikus családban nőttem fel, Isten és emberszeretetre neveltek. Meghatározó volt a mindennapjainkban a rendszeres Bibliaolvasás. Sokat köszönhetek nagyszüleimnek és szüleimnek, hogy egész életemben az Istenhitre neveltek. De a katolikus vallásban nem igazán találtam meg a helyem, nem tudtam azonosulni egy pár nézettel, amit a katolikus egyház képvisel. Aztán 2011-ben egy belső elhívásra a református vallást választottam, amit azóta is rendszeresen gyakorlok. Szívügyemnek tartom, hogy segítő kezet nyújtsak a rászorulóknak, az egyedül élő, nehéz sorsú embereknek. Fontos számomra a környezetvédelem, és a kóbor, bajba került állatok mentése és minél előbbi biztonságba helyezése. Célom a kapcsolattartás erősítése az emberekkel. Megtiszteltetés számomra, hogy először tölthetek be presbiteri tisztséget. Igyekszem képességeimhez mérten helyt állni.
Kovács Sándorné Pankotai Margit vagyok, 1953-ban születtem Budapesten, vallásgyakorló, ősi református családban. 3 éves koromban Kocsordra költöztünk, általános iskolai éveim jó részét itt töltöttem. Gyermekkorom szép emléke, hogy édesanyám gyakran énekelte a református énekeket, amiket már akkor a szívembe zártam. 13 éves koromtól élünk Mátészalkán, itt végeztem el a középiskolát is. Hivatásomnak a látszerész szakmát választottam, üzletem, a Margoptik Optika a városközpontban található. A Kossuth téri templomban konfirmáltam, ezen a helyen kötöttünk házasságot, és ebben a gyülekezetben találtam lelki otthonra. 20 évvel ezelőtt erősödött meg bennem a vágy, hogy a hagyományápoláson túl rendszeresen templomba járjak, mert nagy hatást gyakorolt rám az itteni légkör és a Becsei házaspár prédikációi. Két felnőtt gyermekem van, unokám a konfirmálása óta a Nyíregyháza-Belvárosi ifjúsági közösség aktív tagja és igyekszik megélni a református lelkiséget a mindennapokban. Számomra mindig fontos volt Isten közelsége és az emberekkel való minőségi kapcsolatok ápolása. Életcélom folyamatosan fejlődni, megújulni, a kor kihívásainak megfelelve a tőlem telhető legjobbat nyújtani. Munkám során rengeteg emberrel találkozom, akik gyakran megosztják velem a véleményüket, problémáikat, érzéseiket. Örülök, hogy a presbitérium tagjaként még több lehetőségem nyílik segíteni a körülöttem élő embereknek, és építeni a gyülekezetet, hogy ez a templomi közösség továbbra is Isten családja lehessen, biztonságot, szeretetet és iránymutatást jelentsen a város lakóinak.
Szabóné Szarka Gyöngyi vagyok. 1958. október 7-én születtem Mátészalkán. Az általános iskolát Tunyogmatolcson végeztem, ahol néhai szüleimmel éltem. Református családból származom. A Nagykállói Óvónőképző Szakközépiskolában érettségiztem és Nyírszőlősön óvónőként dolgoztam. Később a Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézetben felsőfokú óvónői képesítést szereztem 1979-ben. Házasságkötésem után, 1980-tól Mátészalkán élek férjemmel és itt dolgoztam óvónőként 2018 szeptemberéig, amikor is nyugdíjba vonultam. Két gyermekem és két unokám van. A Dalos Magyar Hitvallók kórusának megalakulása óta, a Mátészalkai Református Énekkarnak 5 éve vagyok tagja. A presbitérium tagjaként igyekszem a rám bízott feladatokat elvégezni.
Veres Bertalannak hívnak, 1955. március 19-én születtem Budapesten. Gyermekkoromat Hodászon töltöttem, református családban. Édesapám a hodászi gyülekezetben presbiteri tisztséget töltött be. Szüleimtől vallásos nevelést kaptam.1973-ban érettségiztem Nagyecseden. 1980-ban házasságot kötöttem Bíró Ilonával. Két leánygyermekünk született, Zsuzsa 43, Ildikó 39 éves. Mindketten pedagógusok. Egy fiú és egy lányikerpár unokáink vannak. Unokáink is gyakorolják a református vallást, hittan órára, s templomba járnak. 1983-tól Mátészalkán élek családommal. Mátészalkán a Gyermekvédelmi Központban dolgoztam 2019-ig, nyugdíjba vonulásomig. Idén nyáron nagyon súlyos betegségen estem át. Szeretném megköszönni lelkipásztoraimnak, presbitertársaimnak, és a Kossuth téri gyülekezetnek a sok-sok imát és biztatást. Először kaptam a megtiszteltetést, hogy a presbitérium tagjává választottak. Igyekszem a bizalmat meghálálni, ahogy erőm és egészségem engedi. Szeretnék aktívan részt venni a gyülekezet életében. Az egyházközség javára többször végeztem önkéntes munkát.