„…meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” LK 1, 78-79

Kedves Barátaim! Advent közeleg, szinte a küszöbén vagyunk, a Nap kapujában állunk. A régi sláger szövege szólal meg bennem, amelyben az énekes arra biztat, hogy együtt lépjük át a Nap kapuját. Képzeletben fogjuk meg egymás kezét, és lépjünk be együtt a Jézus érkezésére, születésére várók meghitt közösségébe. Legyen határkő számunkra az első adventi gyertya meggyújtása, amikor is eldöntjük a szívünkben, hogy együtt várjuk az érkező Jézust, együtt keressük Isten közelségét.

Kicsoda ez a mi felkelő fényünk? Kiről prófétál nekünk Zakariás pap, mikor megtelik Szentlélekkel? Bizony Jézus Krisztus, Ő a mi fényes napunk.

A hatalmas Római Birodalomban Jézus földre jöttének korszakában, a téli napfordulón ünnepelték a legyőzhetetlen napisten születését. Abból az ősi tapasztalatból merít ez a régi pogány ünnep, hogy december 22-én a fény újra legyőzi a sötétséget, és ismét hosszabbodni kezdenek a nappalok és rövidülnek az éjszakák. Ezt a téli napfordulót idegen nyelven kracsunnak, magyarul karácsonynak nevezték.

A 4. században az egyházi atyák úgy döntöttek, hogy karácsony legyen a Jézus születésének ünnepe. Sok egyházi ének született annak megerősítésére, hogy Jézus a mi fényes napunk. Csak néhányat említek közülük: A Légy csendes szívvel és békével kezdetű 270. dicséretben énekeljük: Ő kútfőd és ő fényes napod…. Aztán: Felvirradt áldott, szép napunk… (356. dics) Krisztus ki vagy nap és világ… (500. dics.).  Nincsen semmi kétségünk felőle, hogy Zakariás próféta, mikor felkelő fényről beszél, akkor Jézusról szól. Jézus Krisztust a Naphoz hasonlítja, de nem azonosítja vele. Jézus a Naphoz hasonló, de nem azonos vele.

Együtt csodáljuk meg ezt a nagyszerű igét: meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;  

Kedves Barátaim!  Ha Jézus Krisztust nem azonosítjuk a Nappal, márpedig református lélekkel biztos, hogy nem tesszük, hanem azt mondjuk, hogy hasonló hozzá, akkor nem mondunk el mindent, de nagyon sok gondolat ébred a szívünkben Róla.

Ha Jézus csak hasonló a Naphoz, akkor biztosan sokkal fényesebb és tökéletesebb nála. Vajon a Napnak eszébe jutna-e nem ragyogni valamely teremtményre? Vajon a Napnak eszébe jutna-e valamely teremtményét örök sötétségbe borítani, vagy akár csak elpusztítani? A Napnak a fény-természetéből adódik, hogy nála minden nap ott van az újrakezdés lehetősége. Jézus Krisztusnál ne volna? Az örök szeretet ma átölel bennünket és szeretne meggyógyítani.

Felkelő Napunk, aki Jézus, azért látogat meg minket, mert kimondhatatlanul szeret és világítani akar azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában laknak.

Sötétségben azok laknak, akiknek lába még nem a békesség útját járja, valamilyen szeretetlenségben, rosszban, hazugságban, bűnben sántikálnak. Akik azt mondják, és azért keseregnek, hogy jaj, elborít a sötét, és az én utam a halál árnyékának völgyén át vezet, vagyis: bármit teszek, mindenre rávetül az elmúlás árnyéka. Az ilyen ember még nem a béke útján jár. Még múltbeli sebeit nyalogatja, még elégtételt szeretne venni az őt ért sérelmekért, még meggondolatlanul okoz másoknak fájdalmat, még nem nézett a Biblia-tükörbe, és még nem érintette meg Isten szeretete.

Éppen ezért látogat meg a felkelő Fény, hogy lábunkat, szívünket, érzéseinket valahogy a béke útjára igazítsa rá. Ha ez megtörténhet, akkor számunkra Jézus valóban felkelő fény lesz. S ettől kezdve bármikor, amikor sötét lesz körülöttem, akkor is tudni fogom, hogy most a világ másik oldalán, valakiknek nagyobb fény kell, mint nekem. Most kölcsönadtam az én fényemből, hogy hadd gyógyítson ott, ahol megsokszorozva van jelen a sötét.

Mostantól tudom, ha sötétségben járnék is, az Úr az én világosságom.

Amikor úgy fogom érezni, hogy életem útja a halál árnyékának völgyén vezet át, akkor sem esem kétségbe, mert tudom, hogy árnyék csak ott van, ahol a fény is közel jár. Az árnyék nem a teljes sötétség, hanem a dolgok átmenetiségét jelképezi. Az árnyék nem kísértet, csak figyelmeztetés, hogy az én földi életem is átmeneti és múlandó. De tudom azt is, hogy a halál árnyékának völgye után igazi nagy fényesség ragyog rám, ha nem adtam fel a reményt és nem veszítettem el a bizalmat.

Köszönöm Jézusnak, hogy lábaimat a tiétekkel együtt minden vészen és minden bajon át szeretné odaigazítani a békesség útjára.

Ezért hát jöjjetek, és együtt lépjük át a Nap kapuját, 2021 adventjének küszöbét.

Ámen.

Becsei Miklós

Mátészalka, 2021-11-26.