„Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó azt álmodta, hogy ott áll a Nílus mellett. Ekkor a Nílusból hét szép és kövér tehén jött elő, majd a sás között legelészni kezdett. De hét másik tehén is előjött utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, a Nílus partján odaálltak a többi tehén mellé, és a rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó.
Ismét elaludt, és másodszor azt álmodta, hogy hét kövér és szép kalász nőtt egy száron, de hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is kisarjad utánuk. A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó, és rájött, hogy ez csak álom volt. Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és a fáraó elbeszélte nekik az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak.
Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, álmodtunk valamit ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése. Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották. Akkor a fáraó hívatta Józsefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz. A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmodtam valamit, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.
… A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. A hét sovány és rút tehén, amely utánuk jött elő, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi… Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére. Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében! Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban! Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.
Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden udvari emberének. A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van? Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád fogható értelmes, bölcs ember. Te felügyelsz majd a házamra, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek! Azzal levette a fáraó a pecsétgyűrűt az ujjáról, és József ujjára húzta, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. És ezt mondta a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban…. Így lett József egész Egyiptom felügyelője. József harmincesztendős volt, amikor ott állt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Azután kiment József a fáraó elől, és bejárta egész Egyiptomot.” I. Móz 41, 1-46 (válogatott)
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Csodálatra méltó az isteni gondviselés, a providencia Dei, ami szó szerint azt jelenti, hogy előrelátás. Isten előre lát mindent. És nemcsak, hogy előre lát, hanem együtt is lát mindent. Együtt látja a múltat, a jelent és az eljövendőt. A mai történet ékes bizonyítéka és szép beteljesedése annak, hogy Isten mindent együtt és előre lát.
Amikor mi még csak az elkényeztetett fiúcskát, Jákób és Ráhel szerelemgyermekét, a cifra köntösben járó és testvéreire árulkodó Józsefet látjuk, akkor dehogy is gondolnánk, hogy neki az álmot Isten adta. Azt hinnénk, hogy büszkeségének, túlszeretett, elkényeztetett állapotának egyenes következménye, és ábrándozásának természetes szüleménye a vágy, hogy egyszer király lesz. Mi más is lehetne, ha nem világok királya…
Egészen bizonyos, hogy József nem királynak születik, de nem is árulkodó Júdásnak, hanem őszinte és egyszerű gyermeknek, akinek gyenge vállára apja nehéz küldetés terhét teszi már kisgyermekkorában. Hozz híreket a testvéreidről! Legyél kém, legyél besúgó – mondja ezt Jákób az édesapa, aki – úgy látszik, hogy – késő vénségében sem bízik, sem önmagában, sem fiaiban. Mindent tudni akar, mert velejéig meg van győződve arról, hogy korrupt a világ. De mindenekfelett csodálatos, hogy ilyen nehéz terhek alatt nő a pálma, amilyeneket József kap gyermekkorában. A tarka köntös rejtekében egy igazi király születik, csak nem József, hanem Isten elgondolása szerint.
A mai igeszakaszban a királysághoz vezető útnak talán a legsötétebb pontján járunk, mert ugyan ki hinné, hogy a börtön sötét rejtekében várja Egyiptom eljövendő második embere, hogy a királyi aranyláncot nyakába akasszák, és az ország minden térden hódoló lakója előtt kihirdessék, hogy kezét-lábát nem mozdíthatja senki az ő engedélye nélkül.
József egész élettörténetében az álmoknak kiemelkedő jelentősége van. Az álmok teszik Józsefet királlyá, az álmoknak köszönheti, hogy az életében Isten terve megvalósul. Kicsiny gyermekkorától figyel az álmokra, vagyis meghallja, és próbálja érteni Isten elfelejtett nyelvét. József az álmok útján indul el és mi most lélekben elkísérjük őt.
Nem tudjuk meg biztosan sohasem, de sejtenünk azért lehet, hogy egy terített asztal körül, vagy a pásztortűz lángjában elmerengve, József hallhatta apjának legendás történetét. Az áldás, amit apja „alulról” kapott, föld, jószág és gazdagság formájában körülveszi az ifjú életét. De József magasabb régiókba vágyik, Nappal, Holddal és csillagokkal álmodik. Van földművelő álma, amikor búzakévék táncolják körül, és van égművelő álma, amikor a Nap, Hold és csillagok hódolnak az eljövendő király előtt. József az álmok útján meghívást kap arra, hogy élete magasabb szinten folytatódjék, mint elődeinek az élete. Azt sem gondolnánk egy pillanatig sem, hogy a fejlődés lehetőségét a totális káosz hozza el. Előbb kútba dobják, majd emberkereskedőknek adják el testvérei. Így veszíti el végleg az élet szépségébe, az emberek jóságába vetett hitét, hiszen a családjában szenved hajótörést. És egy szempillantásig el ne felejtsük, hogy e súlyos malomkövek között mégis király születik, aki családja és egy egész ország megmentője lesz.
Bárhová veti a sors, az élet visszaigazolja szüntelen, hogy Józsefben egy jóságos és tiszta lélek lakik, akit környezete szeretne bepiszkítani és sárba taszítani. Amikor később Potifár főparancsnok házában találjuk, már megbízhatósága teszi kiemelt szerepbe. Már majdnem király, eljövendő életének az előszobája ez, ahol ő megbecsül mindent és mindenkit, de őt még nem becsülik, mert tiszta lelkének tükrében a gonosz, egy asszony képében néz önmagával farkasszemet, és vet a rabszolga Józsefre sóvárgó tekintetet. József a csábítás elől elmenekül, hogy hű maradjon, és elviselve gonosz hazugságok vádját, a börtönt választja elhajlás helyett. S ki tudja mikor álmodott utoljára, de mégis az álmok útján jár, mert az álmok útján indult és nemsokára a mások álmaiban jár, méghozzá a börtön mélyén, hogy csodálkozásunk az isteni kegyelem felett még nagyobb legyen. Két cellatársa álmát fejti meg kérlelhetetlen pontossággal, mert vele van az álmok Istene és Atyja, aki az áldást felülről készítette el, csak legyen türelme kivárni, hogy egyszer ajtók nyílnak és végre nem csak ő becsül meg másokat, hanem őt is megbecsülik. A várakozás rideg előszobája ez, fogság, amelyben József lelke szabadságra vágyik. De e rideg előszoba áldások forrásává változik, amikor benne és általa Isten van jelen, mert a foglyok álmát más nem fejti meg. Az álomlátó most vizsgázik igazán, amikor a börtöni sorstársak egyikének álomfejtés során az életet, másiknak a halált kell megjelenteni. Te három nap múlva kiszabadulsz, neked meg a fejedet veszik. József tudja, hogy nem kegyetlenség a haldoklónak a vég közeledtét szeretettel kimondani, mert felkészülési időt kap az, kinek behívója a végső határátlépésre megérkezett. József nem azt mondja, amit környezete hallani szeretne, hanem Isten tervét jelenti meg, és egyre jobban azt látjuk, hogy az álmok útján király születik.
S amikor Isten elérkezettnek látja az időt, akkor életbe lépteti sorsfordító terveit. A nagy király is, Egyiptom első embere, a fáraó is álmodik, és az álmot neki is az Isten adja, noha nincs, aki megfejtse. Pedig van fizetett szakember elég. Van az országban politológus, meteorológus, virológus, van mágus és jövendőmondó, de az álmot, amelyik a legmagasabb szintről érkezett, senki nem fejti meg. Senki meg nem mondja, akármekkora ésszel ér fel, hogy mit kell kezdeni akkor, amikor itt van a bőség ideje, mert Egyiptom egész világa, akár csak e jelenvaló világ, az anyagi jólétre, az alulról megszerezhető áldásokra, a túlélésre volt és van berendezkedve. Az „azt hittük mindig így lesz” kábulatában él a világ, és elmondhatatlan a kétségbeesés, amikor a magas igényszintet egy fokkal, kettővel alább kell adni. Azt pedig a maga kútfejéből senki ki nem találja, hogy a bőség ideje takarékosságra int. Mert olyan jó még sosem volt, aminek ne lett volna vége. De hála az Istennek, hogy ez a rosszra is igaz. Olyan rossz még sosem volt, hogy ne lett volna vége.
Íme a fáraó is álmodik. S ahogy mindenkivel a maga szellemi színvonalán tud beszélni az Isten, Egyiptom királyának tehenek és búzakalászok üzennek gyászos éneket. Aszály és éhínség jön a világra – így fejti meg a börtönben hagyott és elfelejtett, József a különös álmot. József felülről kapott világosság által minden hallgatója számára kinyitja az értelem ajtaját, mert amit a röghöz kötött ember, az élménytársadalom szürke kis percembere vérfagyasztó tragédiaként él meg, és amit a 21. század embere a média rettentéseként fogad, abban Isten embere a változást látja, és az eljövendő szűkségben egy olyan korszak kezdetét, amelyben emberré válhat az ember, ha akar. Mert az irgalmasság ezerszeres áldással, az önzés és irgalmatlanság ezereszeres átokkal sújtja majd az emberi világot, mert ennyire egymásra leszünk utalva. Igen, az eljövendő új király, aki Egyiptomban a második helyen fog ülni, de a szellemi világban ő az első, a beköszöntő hét szűk esztendőt egy magasabb szintre való meghívásként éli meg, ahol többé nem farkasává, hanem megmentőjévé válhat embernek az ember. Ahol kisebb szobákban összebújva könnyebb lesz átvészelni a telet…
Ezt üzeni ma nekünk József, aki elindult az álmok útján, hogy feltáruljon előtte a legteljesebb isteni valóság. Isten adja és tegyünk érte, hogy mindez velünk is megtörténhessen. Ámen.
Mátészalka, 2022.09.25.
Becsei Miklós lelkipásztor
