Becsei Miklós: VELE VACSORÁLOK – ADVENT 3. VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
Jézus mondja: „A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” Jel 3, 14-22.
Bemegyek ahhoz és vele vacsorálok – mondja Jézus és nem tudom, hogy kaphat-e ennél nagyobb ajándékot földi halandó, mint hogy az, kinek adatott minden hatalom mennyen és földön, aki királyok királya és uraknak ura, bejön hozzád, asztalhoz telepedik nálad és veled, és együtt vacsoráztok.
Szeretném, ha elképzelnénk, ki-ki a saját lakóhelyét és otthonát. Nem a nagy és kihúzható asztalt a nappaliban, ahová a vendégeidet ülteted, ahová a legszebb terítőt teszed és ahol csak ritkán használatos evőeszközeid kerülnek elő, hanem a konyhai asztalt képzeld el, ahová családod tagjaival ülsz, hogy elfogyasszátok a legegyszerűbb vacsorát. A héjában sült krumplit sóval és vajjal. Ahol hétköznapi viseletben vagy otthoni, kényelmes ruhában, netán már pizsamában ülsz. Oda képzeld el Jézust, aki nem munkareggelire, sem nem díszebédre, hanem vacsorára jön hozzád. Hiszen a napnak vége van, a bukott emberiség és a bűn történelmének vége felé járunk, a kegyelem korszakának estéje van, az Úr jövetelének estéje van, Ő vacsorázni jön hozzád.
A hetedik kisázsiai levélben arról beszél Jézus, hogy Ő vacsorázni jön hozzád.
Ebből a jézusi igéből született az úrvacsora elnevezés is. Az utolsó vacsorán mondja el Jézus tanítványainak, hogy mikor egybegyűltök és ezzel a vacsorával éltek, pontosan úgy, ahogy elétek adtam, akkor az Úr halálát hirdessétek, amíg eljövend.
Jézus vacsorázni jön, mielőtt az emberiségre ráköszöntene a nagy éjszaka. Mielőtt sötétség borulna a világra. Mielőtt eljönne az a nagy nyomorúság, amilyen nem volt még a világ kezdete óta (Mt 24, 21). Amikor a szeretet végleg elfogy, az emberekben az igaz emberség utolsó szikrája is kihuny, amikor elárulja testvér a testvérét, barát a barátját és sehol nem lehet majd biztonságban lenni.
A vacsora képével azt üzeni Jézus, hogy lesz egy hely, ahol mégis, a legnehezebb időkben is biztonságban lakozol. Ez pedig a családod. Vigyázz a családodra! Állítsd helyre a családodat, építsd fel újra a rokonságodat. Keresd meg újra a testvéredet, az unokatestvéredet, mert a menedék a család lesz. Aki családra talál, az békességre lel. Annak nem kell egyedül kószálni az utcán, nem kell beleveszni a nagy éjszakába, nem kell a hajléktalan szállón, vagy a köztereken tölteni az éjszakát. Akik ott vannak, valahol nekik is van családjuk, ha nem is közvetlenül, de van és lehet unokatestvérük, vagy távolabbi rokonuk. Keressétek meg az elveszetteket, mert Jézus a helyreállított, összegyűjtött családok konyhaasztalánál szeretne lenni.
Veled vacsorálok – mondja Jézus. Maradjunk továbbra is az elképzelt képnél, hogy a Megváltó a te asztalodnál ül és héjában sült krumplit vacsorázik veled. Minden kérdést fel lehet neki tenni és lehet önfeledten a beszédét hallgatni. Míg ő eszik te kérdezel, míg te eszel, ő válaszol. Az evés közbeni beszédtilalom nyugodtan feledhető, mert az igazi asztalközösség nem ételközpontú, hanem a szeretetről, élet- és sorsközösségről szól. Mert az apostol is ezt írta Rómába, hogy az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben. (Róm 14, 17).
Veled vacsorálok – mondja Jézus és asztalodnál a szeretet forrása lesz, amelyből ömlik és árad az élet. Képzeld el, ahogy a drága szempár, a tiszta tekintet tükrében meglátod magadat, aki az életben annyiszor már a finom ételben, és egy különleges italban kerested az örömöt és az erőt. És abban vigasztalódtál, és azzal kárpótoltad magadat. Látod az Ő szemében, pedig egy szóval se mondta ki, hogy az élet számtalan dolgában voltál mértéktelen és lettél miatta beteg és lettél teher önmagadnak és olykor másoknak is.
De most itt van Ő, és kérdezed és hallgatod és szavait eszed és iszod és észre sem veszed, de az ételből alig fogyott, mégis jóllaktál, az italhoz meg nem is nyúltál, mégis megelégültél, sőt olyan gazdag lettél, úgy elteltél, hogy a maradékból jóllakna még másik három család, te pedig könnyű vagy, mert a koldusok vacsoráját etted, noha a királlyal vacsoráztál; és az igazak álmát alszod majd, mert álmodban nem kell megküzdeni a behemótokkal, mint a gyermeknek, aki álmában is harcol a szörnyekkel, akiket magával vitt a takaró alá.
Veled vacsorálok – mondja Jézus és te a lenyelt falatokkal nem mérget, nem keserűséget, nem bánatot és nem csalódást eszel, hanem feloldozást. Mintha minden vacsora úrvacsora volna, hogy annak a falat kenyérnek és annak a korty bornak az erejével mehetnél tovább az Úr hegyéig, mint egykor Illés próféta tette (I. Kir 19, 8).
Keresd meg a családodat, békülj meg a haragosoddal, békülj meg önmagaddal, mert a mindeneket összebékítő Jézus így fogad magához, ha látja benned az igyekezetet, hogy kereszthalála nem volt hiábavaló. S ha nem volna családod, ha teljes magányra ítélte volna az élet sorsodat, akkor itt van ez a család, a gyülekezet családja, ahova szintén betér a világ Megváltója, mert megígérte.
Az ajtó előtt állok és zörgetek – mondja Jézus, és ha valaki meghallja az én hangomat és megnyitja az ajtót.
Az első század végi és a jelenkori keresztyénségnek egyformán üzeni az Úr, hogy az ajtó előtt állok. Énekelni úgy szoktuk ezt, hogy: Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz… (457. d.)
Van-e bátorságunk magunkra venni a jézusi szót, amikor azt mondja, hogy kívül áll? Amikor nyilvánvalóan mondja, hogy kívül vagyok – sajnos kívül vagyok – a szíveden, mert az olyan kemény.
Kívül vagyok a családi hajlékodon, mert az olyan biztonságos, hogy engem is kizártál, olyan tiszta, hogy engem is kitakarítottál…
Kívül vagyok a gyülekezeteden, mert személyválogató lettél és látszatra ítélő. Elkényelmesedett és önelégült. De minden zárt ajtóról lehullik a lakat, ha te kinyitod a szívedet…
Mert az egyház egy intézmény, a templom egy épület, a család egy közösség. Mindegyikhez a te szívedben van a kulcs.
Mered-e vállalni Jézus előtt, hogy én, aki szavadat hallom – és de jó, hogy hallom –, most kívülről hallak, mert kívül vagy? Ha belül lennél, akkor magammal vinnélek, ha belül lennél drága Jézus, akkor házadon kilépve Uram, nem esnék bele újra a békétlenségbe, akkor házadon belül sem sodornának el szent igédtől hiábavaló gondolatok. Ha belül lennél Uram, akkor tudnék csendben maradni, feszült helyzetben is: átok helyett áldást osztani.
Az ajtód előtt állok és zörgetek – mondja Jézus. Mennyit zörgetett már, mennyiszer rázta meg az eget és a földet, hogy felébresszen. De nem csak zörget, mert félnél, mint gyermeki lélek a viharban, hanem szól is, mint egykor tanítványaihoz a háborgó tengeren: bízzatok, én vagyok, ne féljetek (Mk 6,50)!
Aki meghallja az én hangomat – mondja Jézus. De jó volna meghallani, mert ahhoz, hogy asztalodhoz üljön, szavát meg kell érteni, annak igazat adni és a szív és értelem ajtaját szélesre tárni.
Így figyeljük hát és vegyük szívünkre az áldott orvos gyógyító szavait.
Nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.
Laodicea várostól nem messze volt egy termál vizű forrás, de mire annak vize Laodiceához ért, már kihűlt, vagyis langyos volt. Inni még nem volt jó, mosásra, fürdésre már nem volt alkalmas. Ma talán ezt mondanánk a mi 21. századi kultúránkban, hogy csak fogmosásra alkalmas.
De hát így mondja Jézus is: kiköplek a számból. Miről is beszél az Úr? Kétezer éves, hittételek, dogmák szövevényes rendszerévé merevedett, felekezetekre hasadt, külsőségekben kimerülő vallásosságról beszél. Olyan álkeresztyénségről beszél, amelyben a szeretet istenének nevében kultúrákat romboltak, vért ontottak, az államhatalommal szövetkeztek. Arról beszél, amibe beleszülettünk és amibe keresztelésünk során bejegyeztettünk, és amiből az országos adatok alapján is egyre többen kiábrándulunk.
Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Mi a hidegség? Az elutasítás, az ateizmus, az istentagadás nyílt és őszinte vállalása. Nem érdekel az Isten, ha van is, akkor sem érdekel. Ha olyanok, mint a hívei, akkor még kevésbé érdekel! – mondják ma egyre többen a világban. Ha hideg volnál – így szól az Úr – tudnék veled mit kezdeni, mert egyszer, valahogy számtalan utammal és ezer eszközömmel meg tudnálak szólítani.
És ha forró lennél, ha szeretetem lángolna szívedben, ha jelenlétem valóság volna az életedben, ha kegyességednek ereje is volna, és nem csak a látszata (2 Tim 3, 5), ha nemet mondanál bűneidnek, és igent az én igémnek, de sokra vihetnénk mi ketten…
De mivel langyos vagy, nem tudok veled mit kezdeni, még én az Isten sem tudok veled mit kezdeni, mert az erő Istene vagyok, de nem az erőszaké.
Langyos vagy, mert nem látod kívülről magadat. De én az Úr, kívülről látlak, mikor azt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire.
Laodicea, ez az első század végi település nagyon gazdag város volt. Kereskedelmi utak metszéspontján feküdt, gazdag ipara volt és kereskedelme, messze földön híres orvosi iskolája, saját fejlesztésű szemkenőcse.
Mindene volt, mint egy 21. századi kisvárosi gyülekezetnek. Ahogy nekünk is mindenünk van, aminek a töredékéért keményen megdolgoztunk, de a 97%-át ajándékba kaptuk. S mivel ajándékba kaptuk, nem úgy becsüljük, mintha meg kellett volna dolgozni érte. Olyanok vagyunk, mint a mai gyermekek és a fiatal generáció, hogy mindent megkapnak és nem ismerik a megszerzés fáradságát és küzdelmét, sem pedig azt a semmihez nem hasonlítható érzést, hogy a megszerzés és küzdelem alatt átformálódik a lélek, és eredményeit becsüli, ajándékaiban kegyelmet lát.
Becsülettel ki kell mondani, hogy egyházunk tagjainak (nekem és neked) a lelki érettségünk a nyomában sincs templomaink és intézményeink korszerűségének.
Gazdag vagyok és semmire nincs szükségem – mondja Jézus helyettünk, mert mi nem mondjuk. Bár mondanánk, mekkora áldás lenne, hogy noha mindenem van, de békességem nincsen, a szívemnek nyugalma nincsen. A fél világnak ura vagyok, de magamnak nem és ez tragédia.
Amit te nem tudsz magadról mondja Ő, aki kívülről és felülről, de belülről is jól lát: te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen.
Kedves Testvérem! Én ezeket nem szeretném neked mondani, még Jézus nevében sem szeretném mondani, mert úgy tennél, mint én is tennék. A szó úgy szíven találna téged, hogy ellentámadásba lendülnél.
Ezért inkább bizonyságot teszek, hogy mindezeket nekem mondta Jézus. Legelőször 18 éves koromban mondta, de akkor nem vettem a szívemre, mert akkor a Jézussal való kapcsolatomat leginkább a félelem határozta meg. Ma a szeretete ejt foglyul, ezért igyekszem minden szavát a szívemre venni és vallást teszek róla, hogy szavát a szívünkre venni jó, mert aki az Ő szavát a szívére veszi, annak Ő tanácsot ad ekképpen: végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.
Kincsei közül az idő előrehaladott volta miatt csak egyet szeretnék a szívetekre helyezni.
Végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy gazdaggá légy. A tűzben próbált arany a hit drágasága, méghozzá a kipróbált hit drágasága. Ez az emberi szív legértékesebb kincse. Mikor az ember nem a meleg szobában és nem is a templom áhítatában, hanem a mindennapi élet harcaiban tapasztalja meg Isten Lelkének rendkívüli erejét. Amikor átsegít az Úr a félelmek sűrű, sötét erdején és ép ésszel, gyógyszerek és pótszerek nélkül mehetek tovább a kietlen pusztaságban. Tapasztaltad már? Ebben erősödik a hit. Amikor segít legyőzni magamban az önzés, az indulat és a bosszúvágy erejét, és lecsendesülten, megújult szívvel megyek tovább. Ebben erősödik a hit. Amikor minden szembejövőben felebarátot látok, és nem teszek különbséget ember és ember között. Ebben erősödik a hit.
Amikor a mentő szeretet tüze ég szívemben langymeleg hittestvéreim iránt és meghallom belül a Mester drága szavát, hogy kelj fel és ébreszd a többieket, akik halófélben vannak (Jel 3, 2). Ebben erősödik a hit.
Aki meghallja az én szavamat – így szól az Úr – és kinyitja az ajtót, vagyis beszédemnek igazat ad, magát megalázza, én bemegyek ahhoz és vele vacsorálok.
Innen indultunk és ide érkezünk el. Konyhaasztal, sültkrumpli és az élet jó illata, a jó hír jó illata, hogy Jézus visszajön és már az ajtó előtt áll!
Legyen áldott az adventi várakozás. Bizony jövel, Uram Jézus! Ámen.
Mátészalka, Kossuth tér, 2023.12.17.
