A HÁROM NYELVEN MEGFESZÍTETT IGAZSÁG
NAGYPÉNTEKI IGEHIRDETÉS
„Átvették tehát Jézust, ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem ahogyan ő mondta: A zsidók királya vagyok. Pilátus így válaszolt: Amit megírtam, megírtam.
A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.
Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.
Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” Jn 19, 16b-30
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Nem csak a Krisztus keresztjére íratta oda Pilátus, hanem saját szívének tábláira is beírta a Szentlélek Isten, hogy a helytartó lelkében ott legyen a feltámadásig és a végső ítéletig az igazság. Nevezetesen az, hogy Jézus a Király.
Ezen a napon Pilátus felől, mintegy az ő nézőpontjából szeretnénk rátekinteni a nagypénteki eseményekre, hogy általa teljesebb igazságot lássunk. A teljesebb igazságról pedig ki kell mondani valami fájdalmasat, fájdalmasan igazat, árnyékában annak a legnagyobb szomorúságnak, ami nagypénteken a világra borul.
Majd kimondjuk, de legelőször azon érdemes elgondolkodni, hogy miért három nyelvű a felirat Jézus keresztjén? Miért héber, latin és görög? A latin és a görög nyelv használata a római birodalom kötelező kétnyelvűségével magyarázható, hiszen a hivatali élet minden területén, beleértve a kultúrát is, mindenütt ezt a két nyelvet használták, a többit emberszámba se vették. Latin és görög nyelvű levelezési irodákat működtettek párhuzamosan. Mivel azonban jelen esetben a zsidók belügyéről volt szó, ezért a felírat héber nyelven is odakerült a táblára. És ez utóbbi, zsidó nyelven való írás talán a vérszomjas, zsidó vallási vezetők lelkének megnyugtatására is szolgált, hiszen mégiscsak egy zsidó lázadó nyomorult emberteste függött azon a fán. Bár szavaikból kiderül, hogy nem nyugszik meg az a gyilkos lélek, mert nem is nyughatik, hiszen saját vérét árulta el, és az igazság ellen cselekedett. Ezért mondták hát Pilátusnak, ne azt írd, hogy A Zsidók Királya, hanem ahogy Ő mondta: a Zsidók Királya vagyok.
De Pilátus tovább nem hajlítható. Hajlott már eleget, szinte gerinctörést szenvedett, amikor saját lelkiismerete ellenére kiszolgáltatta Jézust, hogy megfeszítsék. De hát a vérszomjasok a császárra hivatkoztak és ő ebben a helyzetben a helytartói hivatalával játszott. Pilátus nem hajlott tovább: amit megírtam, megírtam. De hát mit is írt meg? A Názáreti Jézus, a Zsidók Királya, három nyelven, hogy mindenki értse.
Pilátus a maga lelkén is könnyíteni kívánt, amikor királynak nevezte Őt. Mert legalább odaírta az igazságot. Ha nem is vállalta, pedig a végsőkig küzdött érte, de legalább odaírta, hogy itt a király van megfeszítve. Pilátus lelkében Jézus szava ott lesz még akkor is, amikor eljön a Király az Ő szent angyalaival és az emberiséget jobb és bal keze felől állítja. A királyt feszítette meg, aki a végső órán – így írta meg Pál Timóteusnak – bizonyságot tett azzal a szép hitvallással (I. Tim 6, 13), hogy én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Pilátus mindenki másnál jobban tudta, hogy az igazság királyát feszítette meg. Pilátus tudta, hogy az igazságot feszítette meg. És mivel az igazság meg lett feszítve, az igazság el lett hallgattatva, az igazság ki lett iktatva, likvidálva lett, ezért Pilátus nagypénteken nem szolgáltathat igazságot. Mert nincs két igazság. Relatív, viszonylagos igazság sincsen, mert az a filozófusok igazsága. És mivel két igazság nincsen, csak egy, aki a fán függ, ezért Pilátus az emberiség történelmének legszomorúbb napján csak jogot szolgáltat és nem igazságot. A jogszolgáltatás pedig részrehajló. Itt és most, a leggyászosabb napon Róma érdeke számít.
A vérszomjas zsidók, amikor azt kiabálják, hogy nem királyunk van, hanem császárunk, akkor nem egyszerű lojalitás-válságban, hanem teljes önfeladásban vannak. Hiszen a királyságuk hajdan Istentől rendelt államforma volt, igaz kicsinyhitűségük miatt, amikor feladták a teokráciát, az Isten királyságát. Nekik is király kellett, mint a többi népnek, és a történelem Ura azt mondta, hogy legyen, és Ő állított királyokat. Amikor a zsidók azt üvöltik, hogy nekünk császárunk van, akkor elfogadják Róma mindenhatóságát, mert most az egyszer gyilkos, sátáni érdekük egybeesik Róma érdekeivel, hogy semmi lázongás és forrongás a nép között ne legyen. Pilátus jogot szolgáltat Rómának, jogot szolgáltat a vérszomjas zsidóknak, és az igazságot, az igazság királyát pedig megfeszíti. Ugye, hogy „három nyelven” beszél ez az ember?
Az igazság királya megfeszíttetik és keresztje alatt jogot szolgáltatnak, kinek-kinek kénye kedve és hatalmi érdekei szerint. A római jogban, ami az európai gondolkodást és az igazságszolgáltatást, de az egyházi életet is (!), át, meg átjárja évezredek óta, valahogy hasonló módon van helye – vagy éppen nincs(!) – az igazságnak.
A megfeszített igazság pedig az életéért küzd a keresztfán. Az igazság királya, akivel már az ősatya is találkozik, aki Melkisédek néven kenyeret és bort hoz a királyok legyőzéséből visszatérő Ábrahámnak (I. Móz 14, 18), ugyan ki lehetne más, mint Jézus Krisztus?! Ki másról mondhatná a zsoltáríró, ha nem róla, hogy pap vagy te örökké a Melkisédek rendje szerint (110, 4)? Miféle papi rend az a Melkisédek rendje, amellyel a zsidó levél is foglalkozik? Melkisédek neve azt jelenti, hogy az igazság királya. Vagyis Isten örökkévaló végzése szerint az igazság királya azért születik a földre, hogy Isten igazságának érvényt szerezzen.
De hogyan is szerezhet érvényt az Isten igazságának, amikor keresztfára szegezve tehetetlen, már a szavak megformálásához is alig van ereje? Akinek végső szavai, mondatai közül János evangélista, sasok magasságában szárnyaló isteni optikával csak annyit lát, hall és rögzít, hogy elvégeztetett. Mi más lenne elvégezve, ha nem az, hogy az Isten igazsága betelt és beteljesedett? Még akkor is, ha a megfeszített igazság körül római jogot és a zsidóknak ököljogot szolgáltatnak. Az Isten igazsága betelt, mert az Igazság hal meg az emberért, amikor az istenember meghal az igazságért. Abban a pillanatban, amikor Jézus meghal az igazságért, akkor felülről nézve, minden rendben van, mert onnan, felülről nézve, másként látják az igazságot. Jézus meghal az ember helyett és az emberért, még akkor is, ha keresztjénél nem az igazság győzedelmeskedik, hanem a jog. Méghozzá nem is akármilyen jog, hanem az istentelen vallás és az embertelen politika sátáni módon egybeeső érdeke.
A nagypénteki teljesebb igazság, amit a Szentlélek Isten Pilátus szemével is megmutat nekünk, az nem más, mint a megfeszített igazság.
A kegyelem korszaka, amit Isten megtérésre adott az emberiségnek, Jézus Krisztus keresztjének árnyékában telik el. A kegyelem korszaka a megfeszített igazság korszaka, ahol az emberi életben elnyerhető igazság és az igazság-szolgáltatás is nagyon gyenge lábakon áll. Mint ahogy bármerre járunk az ún. keresztény Európában, sokkal több a keresztábrázolás, mint egy húsvéti nyitott sír installáció. Én még feltámadás szoborral nem találkoztam.
A megfeszített igazság jelképe alatt telik el a kegyelem korszaka. Ez pedig azt jelenti, hogy mind a világi, mind pedig az egyházi bíráskodás és úgy általában az igazságszolgáltatás gyenge lábakon áll. Jogot szolgáltat érdekek mentén. A megfeszített Krisztus pedig tehetetlenül szemléli?
De mi tudjuk, hogy ez másképpen van, mint ahogy látszik. Mert a nagypénteki áldozat, három nap múlva az Élet Fejedelmeként hirdeti, hogy meghaltam, de íme, élek, örökkön örökké és nálam vannak a halálnak és a pokolnak kulcsai (Jel 1, 18).
Az Igazság Királya ugyanaz, mint az Élet Fejedelme. Ő az, aki közbenjár és imádkozik értünk, hogy a halálból az életre keljünk fel. Mert csak a felébredtek, a megtértek, a Krisztussal együtt megfeszítettek, a megbánók és kegyelmet nyertek, a megigazult bűnösök menthetik meg azt, ami ezen a világon még megmenthető. Először is a maguk életét a második haláltól, ami a kárhozat; aztán szeretteik életét, ha odaszeretik, odaterelgetik, odagyógyítgatják őket Jézushoz. Csak azok mondhatják el, hogy én és az én házam népe az Urat szolgáljuk (Józs 24, 15), akik odaszerették egymást Krisztushoz. Csak a felébredtek, a megtért és újjászületett emberek menthetik meg a keresztre feszített és halálra ítélt népegyházat a végső pusztulástól. Ez a nagypénteki prófétai szó a megfeszített Jézus Krisztustól.
Pilátus három nyelven is odaírta, hogy mindenki értse: NÁZÁRETI JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA. Mintha csak azt írta volna: Az igazság? Meg van feszítve!
Szerető Mennyei Atyánk az irgalom és a szeretet nyelvén mondja el, azon a nyelven, amelyen legbelül azért mindenki ért, hogy a kegyelem korszakának legvégső szakaszán, ahol most járunk, sok mindenre jogot formálhatsz. Szinte mindent megtehetsz. Ha jó helyen vagy jó időben, akkor mindent elvehetsz. A kisemberek szőlőskertjét egybenyitják a királyi paloták udvaraival. Mert jobban mutatnak ott (I. Kir 21.). A kisemberek pedig elmennek kapálni a királyok szőlőskertjeit. A központosítás szelleme uralkodik a világban. Az egyházban pedig a szakrális diktatúra démonai kísértenek. Mert meg van írva: mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem (Mt 4, 9).
Az emberi világnak a legvégső vajúdása ez, hogy a bűnt erénnyé lehet kiszínezni, mert az Igazság úgyis meg van feszítve, tehetetlenül, némán nézi végig betonból készült feszületekről, mert „Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat meg se hallja. Csöndes ő míg mi viharzunk, békéjét nem bántja harcunk” (Babits: Zsoltár gyermekhangra). Mert kőből van a töviskorona és kőből vannak a könnyek is.
Talán sokak számára csak a legvégén fog kiderülni, amikor az imént említett Máté 24. szerint ott állunk majd a Jézus király előtt valamelyik oldalon, hogy hallgatása hosszútűrése volt, csak nem értettük. Félreértettük. Három nyelven volt odaírva, de mindhiába, mert a negyediket, a szeretet nyelvét nem beszéltük.
Csak a kegyelem ment meg. Csak a feltámadt és élő Krisztus ment meg, ha igaz bűnbánattal járulunk elé. Ma keresztjéhez, holnapután nyitott sírjához, a kegyelem megterített asztalához, hogy bűnbocsánatot, békességet, tiszta szívet nyerjünk, alkalmas időben való, egyetlen segítségül. Ámen.
Mátészalka, 2024-03-29.
Becsei Miklós lelkipásztor
