NE LEGYÜNK TÖBBÉ KISKORÚAK – KONFIRMÁCIÓI IGEHIRDETÉS
„ …többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.” Efézus 4,14-16
Kedves Konfirmandusok! Tegnap délelőtt mindannyian sikeres vizsgát tettetek, a vizsga előtti estén a legtöbben izgultatok, ismételgettetek, de ez már a múlt. Mert mindig eljön az a holnap, amitől tegnap annyira féltünk, és kiderül, hogy nem is olyan rettenetes, mint amilyennek gondoltuk. Az is kiderül, hogy többek lettünk egy megmérettetés által és nem kevesebbek. Mert a próbatételek nem elvesznek belőlünk, hanem hozzátesznek valamit az életünkhöz. Egy boldog megtapasztalást, hogy legyőztünk egy akadályt, tudással űztük ki a félelmet és talán imádsággal az aggodalmat.
A vizsga után azt kértem tőletek, hogy a fogadalomra készülve valami másféle izgalom töltse el a szíveteket: De jó is lenne Jézussal találkozni. De jó is lenne, ha valóra válna, hogy a konfirmáció a hitre jutás alkalma lenne. De jó is lenne megtapasztalni az Isten jelenlétét. Születésünk pillanatától vágyunk erre.
Miért? Mert egyedül vagyunk.
Mert ezen a világon senkihez nem tudsz úgy kapcsolódni, mint az édesanyádhoz kötődtél kilenc hónapig, amíg a szíve alatt hordozott. Egy test voltatok, egy vérkeringés, de két lélek. És miután megszülettél, egyedül lettél. Felsírtál és levegőért kiáltottál. Mert addig az édesanyád lélegzett helyetted.
De megtanultad egy szempillantás alatt, hogy sírni annyit jelent, mint élni. Megtapasztaltad nagyon hamar, hogy sírásodra azonnal mozdul körülötted a világ. Valami mindig változik és a kedvedre változik. Ha fázol betakar, ha félsz átölel, aki szeret. Ilyen volt az elindulásod az életbe. Aztán növekedtél, fejlődtél, sok dolgot megértettél. Megtanultál kérni, és megköszönni is. Rájöttél, hogy néha jó egyedül lenni. Előbb csak érzékelhető távolságból, később tudatos eltávolodással kezdted felfedezni önmagadat. Rájöttél, hogy egyedül vagy, de szerető környezetben ez soha nem jelentett gondot. Mert a biztos pontok mindig elérhetők voltak. Szülők, testvérek, barátok, akikhez lehetett közeledni és akiktől lehetett biztonságosan eltávolodni. Mert ott maradtak, ahol hagytad őket. Mindig vissza lehetett térni hozzájuk.
De ettől még egyedül vagy. Mert senkit nem vihetsz el az álmaidba. Senkit nem vihetsz el az aggodalmaidba, de az élet nagy ajándéka, hogy bárkihez odaszaladhatsz még. Minden út járható körülötted. Ez pedig biztonságot ad, még akkor is, ha kortársaid, barátaid ízlése, véleménye most többet jelent, mint a szüleidé. Mégis, minden út járható számodra.
De most, a konfirmációval egy fontos határkőhöz érkeztél el. Találkozol azzal a gondolattal, hogy egyedül vagy és Isten a legbiztosabb pont. Amikor ezt a gondolatot először becsületesen végig gondolod, és annak igazat adsz, akkor magad mögött hagyod a kiskorúságot. Isten a legbiztosabb pont. Számodra és a szüleid számára is. Ekkor érted meg igazán, hogy a sem a szüleid, sem pedig a felnőttek körülötted, nem tökéletes emberek. Amikor a biztos ponton állnak, akkor jelenlétük megnyugtató. Ha nem a biztos ponton állnak, akkor bizonytalanságuk zavarba ejtő. Hogy bízzak abban, aki maga sem bízik? Hogyan nyugodhatnék meg egy nyugtalan, feszült, ideges szülő jelenlétében?
Az Úr ma megszólít és arra hív minket, hogy hagyjuk magunk mögött a kiskorúságot. Konfirmálni, vagyis hitünket megerősíteni hív Jézus ebben az órában. De nem csak 24 fiatalt, hanem mindenkit, akik itt vagyunk. Mert a mi modern időnknek az az egyik legnagyobb nyomorúsága, amiért úgy gondolom, hogy az emberiség történelme határkőhöz ért, hogy ma lelkileg kiskorúak nevelnek jogi értelemben kiskorúakat. Hiszen mit is mondott nekünk Pál apostol az efézusi levél idézett szakaszában? Többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától.
Szülővé a gyermek tesz bennünket, de tudunk-e őket nevelő, formáló felnőttekké válni? Erre nem születünk, hanem erre formálódunk. És a Szentlélek az, aki formál és kiderülhet, hogy nem csak konfirmáló gyermekeinknek van rá szüksége, hanem nekünk is. Mert a Szentlélek ujjászülő munkája hatására magunk mögött hagyhatjuk a babonák sötétségét, a horoszkópok balgaságát, a szenvedélyek rabságát, régi rossz szokásaink rendíthetetlenségét. Tudjátok mi az igazi konfirmáció, gyermekünk hitének valódi megerősítése? Ha felnőttként tudod neki azt mondani: bárcsak még biztosabb pont lettem volna! Bárcsak Jézushoz vezettelek volna, akinek a keresztségben megköszöntelek.
Nem kell különösebben bizonyítani, mennyire rossz világ van. Egy család lehet a béke szigete. De csak ideig-óráig, mert egyszer minden szigetről tovább kell hajózni. Az igazi változás akkor jön el, ha az emberek tényleg a Megváltó után kiáltanak. Jézus! Könyörülj rajtunk!
Pál apostol azt írja, hogy az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az igazság az egyedül Jézus Krisztus, a többi csak viszonylagos, részigazság.
A valóság az, hogy mikor megszülettél, egyedül lettél. A szüleid elhalmoznak tengernyi szeretettel, hogy legyen elég erőd elhordozni a tudást: egyedül vagy.
Tudd, hogy akit szeretsz, az egyedül van. Ha odabújsz hozzá, akkor nem lesz annyira egyedül. De nem mehetsz vele sem az álmaiba, sem az aggodalmaiba. A kiskorúság végéig kísérheted el. És nem tarthatod őt örökké kiskorúságban.
A tudás, hogy egyedül vagyok fájni is szokott, még sírni is lehet miatta. De a felismerés, hogy Jézus szeret, hogy értem is földre született, hogy értem is meghalt és feltámadt, hogy a benne való hit által teljes életem lehet és a végén örök élettel ajándékoz meg; nos ez a tudás az, ami egyedül képes meggyógyítani az egyedül vagyok hiányérzetét.
Ez az igazság, és ezt Jézusban tette elérhetővé az Isten. Növekedjünk fel Jézushoz és nem leszünk többé egyedül. Leszünk helyette boldog fiúk és lányok, boldog szülők és boldog nagyszülők.
Megérett már a rossz világ egy ilyen változásra. Isten adja, hogy velünk és bennünk kezdődjön el. Növekedjünk fel Jézushoz, kezdjük Őt keresni, igazán és naponként segítségül hívni. Gyermekeinkkel együtt döntsük el, hogy szeretnénk megtalálni a biztos pontot önmagunk számára, mert akkor lehetünk igazán biztos pontok egymásnak is. Ámen.
Mátészalka, 2024-04-14.
Becsei Miklós lelkipásztor
