VEGYETEK SZENTLELKET! – PÜNKÖSDI IGEHIRDETÉS
„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket!” János 20, 19-22
Kedves Testvéreim! Szeretett Ünneplő Gyülekezet! A Bibliát ismerőknek talán meglepő volt hallani, hogy én most nem is pünkösdi, hanem húsvéti történetet olvastam fel a Szentírásból, hiszen János evangélistának azt az elbeszélését idéztem, amikor a feltámadt Jézus megjelenik a tanítványoknak, és halljuk meg, ha van hozzá fülünk: pünkösdöt hirdet – már húsvétkor!
Hiszen azt mondja, hogy vegyetek Szentlelket! És a tanítványok nem vesznek Szentlelket. Pedig hogy ezt Jézus mennyire akarja, azt nagyon szépen leírja János evangélista, amikor azt mondja, hogy Jézus rájuk lehel, mintha azt mondaná, hogy ennyire közel van, ennyire itt van, ennyire adva van számotokra ez a lehetőség. Nem kell megvárni az 50. napot, mert már most a tiétek lehet. Sőt már 3 éve a tiétek lehetne, mert én – mármint Jézus – ennek a csodálatos Léleknek az erejével járok. Ez a Lélek indított a szolgálatba, de előtte ez a Lélek vitt el a pusztába, hogy a sátáni kísértésben próbára tegye a hitemet. Ez a Lélek indított engem a gyógyításra, amikor észrevettem magam körül a sok nyomorúságot. Ez a Lélek volt rajtam, amikor a názáreti zsinagógában a kezembe vettem az Ézsaiás könyvtekercset. Ennek a Léleknek a segítségével űztem ki az ördögöket, és ennek a Léleknek az erejével hirdettem meg, hogy elérkezett hozzátok az Isten Országa! Ez a Lélek adott erőt mindvégig kitartani és kereszthalálig engedelmesnek lenni. Ez a Lélek adott erőt gyilkosaimért imádkozni, és ez a Lélek elevenített meg engem a harmadik napon, amikor győzött az élet a halál felett.
De az a Lélek volt bennetek, ha csak egy felvillanásnyira is, amikor azt mondtátok: te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia! Ez a Lélek volt veletek, amikor tanítványi létetek a hatás-ellenhatás törvényével küszködött. Mert egyszer azt mondtátok, hogy Te vagy a Krisztus, máskor meg azt kértétek, hogy csapjon bele a mennykő ebbe az egész hitetlen világba!!!
Én már annyiszor kínáltam ezt a Lelket, de nektek nem kellett. Még nem kívántátok, még nem kértétek. Még nem volt eléggé elegetek önmagatokból. Most újra kínálom, és szeretném valósággal belétek lehelni, mert annyira adnám, olyan csordultig van a szívem vele: vegyetek Szentlelket! A bűnbocsánat hirdetését bízom rátok, de nem lesz hozzá erőtök, ha nem vesztek Lelket. A szó a szátokon nem lesz hiteles, hiszen még ti sem tudtok egymásnak megbocsátani, hát akkor hogyan hallgatna rátok a nagyvilág? Vegyetek Szentlelket! És a tanítványok nem vesznek Szentlelket, mert az ajtók még zárva vannak. S ezt, hogy az ajtók még zárva vannak mindenképpen lelkileg is kell értenünk, mert nem csupán annak a háznak az ajtaja van zárva, ahol a tanítványok meg vannak szállva, hanem a lelkük ajtaja is zárva van. Még nincsenek rá készen, hogy Szentlelket vegyenek, hogy a Lélek erejét magukba engedjék.
Fontos látni, hogy Jézus korában volt egy úgynevezett nosztalgikus zsidó szemlélet, amely szerint még nincs a világban a Szentlélek, mert még nem jött el az ideje. Időnként, nyomokban már megmutatkozik, de eljön majd az a nap, amikor Isten kiárasztja a Lelkét erre a világra. Erről beszélt Jóel próféta is, akire Péter az első pünkösdi prédikációban hivatkozott, hogy: „az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra…” (Apcsel 2, 17).
Miről is szól ez a nosztalgikus zsidó szemléket, hogy egyszer majd eljön a Lélek? Hát ugyanarról kedves testvéreim, hogy egyszer majd eljön a Messiás, egyszer majd visszajön a Messiás, egyszer majd én is keresem az Istent, egyszer majd megtérek, majd megbocsátok, egyszer majd komolyan veszem az életet. Egyszer…
Lukács evangélista szeretné úgy láttatni ezt az eseményt, hogy igen, az ötvenedik napon ideje volt a Lélek eljövetelének, de János evangélista már húsvétkor jelzi, hogy ideje lenni befogadni Isten Lelkét. Ám ha akkor fogadják be, amikor ennek ideje van, és nem korábban, akkor ez a tanítványokat mentesíti a felelősség alól. Akkor megmagyarázható a sok kapkodás, a sok túlkapás, amit a tanítványok elkövettek. Akkor megmagyarázható a gecsemánékerti vagdalkozás, amikor az egyik tanítvány levágja a főpap szolgájának fülét (Lk 22) menteni akarván Mesterét. Akkor megmagyarázható a tagadás és az árulás, hiszen nincs Szentlélek, és az ember önmagában erőtlen. Mennyi minden megmagyarázható ha még nincs Szentlélek.
A Szentlélek bennem erre az ünnepre készülve megszült egy szót, amely így hangzik, hogy VÉGRE. Az első pünkösdkor a tanítványok végre befogadták Isten Lelkét. Nem is tehettek mást, hiszen olyan erővel, és akkora koncentrációban jött a Lélek, hogy nem lehetett nem befogadni.
De a Szentlélek határozott és következetes munkája bizony nem pünkösdkor kezdődik, hanem Jézus Krisztus földi szolgálatával. Jézusban megjelent közöttünk Isten Lelke. S Jézusban mutatkozott meg, hogy milyen a Szentlélek munkája. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Szentlélek munkája az emberben nem valami hókusz-pókusz, nem valami elragadtatott, öntudatlan, eksztatikus állapot, hanem egyfelől hihetetlen józanság, éberség, másfelől a felebaráti szeretetnek az egyértelmű cselekedete. Ez a Szentlélek munkája, s én bevallom nektek testvéreim, hogy amíg ezt meg nem értettem, addig a Szentléleknek valami különös hatására vágytam. Mert azt gondoltam, hogy akkor lennék igazabb keresztyén, ha én is tudnék elragadtatott állapotban nyelveken szólni, vagy különleges élményeket átélni. Ma pedig úgy gondolom, hogy azért vágyom, de nagyon vágyom a Szentlélekre, hogy tisztuljon a lelkem. Hogy ne keressek mindenben és mindenkiben hibát, hogy ne sértődjek meg olyan könnyen, hogy képes legyek megbocsátani, elengedni dolgokat. Hogy ne békétlenséget szítsak a környezetemben, hanem a békén munkálkodjak. Hogy több legyen bennem a türelem és az alázat.
Mert azt sokan elmondhatjuk, hogy ha időnként megszáll minket a Szentlélek, akkor tudunk egy kicsit jobbak lenni, a jó dolgok mellé odaállni, de sajnos minket is a hatás-ellenhatás törvénye mozgat. A Szentlélek sugallatát is meghallgatjuk, és a sátáni sugallatok elől sem zárjuk el a fülünket. Jó hírt hozok, rossz hírt viszek. Mert úgy izgalmasabb az élet.
Pedig nem lehet áldott addig az élet, amíg két úrnak szolgálunk. Ezért van annyi erőtlenség, békétlenség és betegség a soraink között, mert két úrnak szolgálunk egyszerre. Mit mond a zsoltáros, mielőtt fölkeresné a kedvenc kardiológusát? Jaj, kihagyott a szívverésem, mert én meg kihagyom az életemből az Istent! Így hallgassuk meg ezt a zsoltárverset: „Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem.” (Zsolt 40, 13) És a szívem is elhagyott engem. Nem úgy jár, ahogy kellene, mert én sem úgy járok, ahogy kellene.
A Szentlélek nem egy harmadik Isten. Mint ahogy Jézus sem a második. Jézusról azt tanítja a Szentírás, hogy Őbenne lakozott az istenség egész teljessége testileg. A Szentlélekről pedig azt mondja Jézus, hogy az az Úrnak Lelke. A Szentlélek által Jézus Krisztus válik mindenütt jelenvalóvá. Ő jön el a zúgó szélben és a lángnyelvek képében, s a tanítványok VÉGRE befogadják.
Ezért az igazi pünkösdi kérdés nem az, hogy hogyan, miként jött el a Lélek, hanem az, hogy te és én mikor akarjuk végre befogadni? Mikor történhet meg életünkben az a nagy áttörés, ami a tanítványok életében az első pünkösdkor történt, hogy elkezdték végre tenni a Jézus cselekedeteit. Mikor jön el az, hogy nemcsak időnként száll meg a Lélek, hanem amikor a szükségét érzem, akkor kérem, s ha megérzem magamban a Lélek erejét, akkor azonnal elkezdem tenni a Lélek cselekedeteit.
Mert milyen igaz, hogy a Léleknek egyszerre tűz és egyszerre szél is a természete. A tűz hamar kilobban, addig kell megragadni, amíg itt van. A mai tüzemmel igen, de a holnapi langyosságommal már nem tud mit kezdeni az Isten. És már én sem kezdek semmit a holnapi langyosságommal. A szélnek is az a természete, hogy ha ereje van, csak akkor lehet vele vitorlázni. Azt mondta egyszer valaki, hogy Isten az egyházat vitorlás hajónak teremtette. De az ember életét is vitorlás hajónak teremtette. Már eleget eveztünk, eleget kínlódtunk. Amikor végre fúj a szél, a Lélek szele, akkor föl kell húzni a vitorlát. Ez az igazi pünkösdi kérdése az Istennek feléd, hogy mikor fogadod be végre Isten Lelkét? Mikor jön el az igazi pünkösd, a tied és az enyém?
Ahogy ezt kérdeztem magamtól, a távolból halk muzsika szólt, és a kérdésemre, hogy mikor jön el, válaszul Füle Lajos rövid verse jutott eszembe: Akkor jön el. Fogadjátok szeretettel az ő pünkösdi gondolatait: AKKOR JÖN EL
Ha fájni kezd majd, aki vagy, és aki nem vagy, bár lehetnél, Majd ha bevallod végre, hogy sosem voltál igaz keresztyén. / Ha fájni fog, hogy annyian vannak, kiket megejt a tévhit, s ajkadról értük száll ima, akkor jön el az ébredés itt. / Majd hogyha bűnné lesz a bűn, s a Golgotához sírva érsz el, letenni ott mindent keserűn, nem alkudva testtel és vérrel. / Majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT, s döntésed is végleg megérik, mert megtisztított az a VÉR, akkor jön el az ébredés itt. / Majd hogyha jobban érdekel kik ők, akik vetnek, aratnak, s közéjük állsz, és nem leszel többé olyan fontos magadnak. / Mert látod már a tájat itt, amely aratásra fehérlik, s munkára lelkesít a hit, akkor jön el az ébredés itt. Ámen.
Mátészalka, 2024-05-20.
Becsei Miklós lelkipásztor
