A VÉG KEZDETE, A BÁRÁNY ÍTÉLETE – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
„És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete gyászlepel, a hold pedig egészen olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg?
Ezután láttam, hogy négy angyal állt a föld négy sarkán, és féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. Láttam, hogy egy másik angyal is feljön napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből…” Jel 6,12-7,4
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! A kép, amelyet Isten igéje most elénk vetít, szinte elképzelhetetlen és meg is teszünk mindent annak érdekében, hogy ne képzeljük el, még csak ne is gondoljunk rá. Ez a kép pedig nem más, mint a haragvó Bárány képe. A Jelenések könyve közös tanulmányozásában, amelyet az elmúlt augusztusában őszén kezdtünk el a gyülekezetben, s amelyiknek ma a 22. igehirdetését mondom el, kikerülhetetlenné teszi legalább átgondolni, hogy mit jelent a Bárány ítélete.
Egyfelől olyan megnyugtató abba az álomba ringatni magunkat, hogy Jézus nem haragszik, hiszen a szeretetébe az nem fér bele, arra gondolni, hogy aki tiszta szeretet, attól csak jó és kedves dolgok jöhetnek, és ebben a tudatban ellágyulva élhetünk egy nagyon kényelmes, komfortos keresztyénségnek álcázott életet. A mai ige azonban kijózanít, hogy az ítélet része a kegyelemnek. Ahogy a szabadságunk, a szabad akaratunk, az önálló döntésünk is része a kegyelemnek. A világ kezdetétől fogva, az emberiség születésének bölcsőjénél kinyilvánította Isten, hogy a szabadság felelősséggel jár. „Ha jól cselekszel emelt fővel járhatsz, de ha nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik és rád vágyik, de te uralkodhatsz rajta” (I. Móz 4,7).
A Biblia legelső szava magában hordozza az emberiség történelmének meghatározottságát. A KEZDETBEN szó arra utal, hogy lesz folytatás, lesz kibontakozás és lesz befejezés. A befejezésről, egészen pontosan a vég kezdetéről szól a mai üzenet. Nem az élet végéről, mert az élet elmúlhatatlan, hanem egy világkorszaknak a végéről.
Legelőször is azt gondoljuk át, hogy kicsoda nekünk Jézus? (1) Teremtőnk, mert ott volt, amikor Isten a földnek alapot vetett. (2) Gondviselőnk, mert jelen van az életünk minden történetében. (3) Megváltónk, mert feláldozta magát elveszett életünkért. (4) Ítélőnk, mert az Atya neki adta át az ítéletet.
A Bárány ítéletének kezdetéről szól a hatodik pecsét feltörése. Emlékeztetőül mondom el, hogy János apostol Patmosz szigetén van egy fogolytáborban, ahol Jézus kijelenti neki az eljövendő dolgokat. A mennyei trónteremben az Atya királyiszékben ül, és kezében tartja a hét pecséttel lezárt irattekercset. Senki nem méltó, hogy átvegye Tőle a „felgöngyölített” történelmet, hanem egyedül csak Jézus, a megöletett Bárány. Csak Jézus méltó rá, hogy feltörje a viaszpecséteket egyenként és megmutassa az eljövendő dolgokat. Minden egyes pecsét feltörésekor felvillant valamit Jézus a világ eljövendő sorsából.
A hatodik pecsét feltörését kozmikus katasztrófa kíséri. A Nap elsötétül, a Hold nem fénylik, a csillagok jelentős része lehullik, az égbolt, mint egy irattekercs felgöngyölödik, a hegyek és szigetek helyükről kimozdulnak, a térképen dokumentált domborzat átalakul. A világra nem lehet többé ráismerni. Vajon meglátjuk-e mindezeket? Nem tudjuk, hogy ez mikor lesz, de Szentíráson tájékozódó hitünk azt súgja, hogy ez vészesen közel van.
Szeretnék bizonyságot tenni arról, hogy nekem mi ad nyugalmat és miért nem rettenek meg a Jelenések könyve képeitől. A megöletett Bárányban bízom, aki értem is meghalt és bűneim őszinte megbánása által engem is bűnbocsánatban részesített. Jézusban bízom, aki a megszentelődés útján vezet, amelyen utálatossá válik a bűn és kívánatossá az Isten igazsága. Isten Igéje szerint a valódi megtérés, az újjászületés és megszentelődés legbiztosabb jele, ha iszonyodunk a gonoszság minden formájától és ragaszkodunk a jóhoz.
Mielőtt a sok katasztrófa rázúdulna a világra az Úr angyala – így olvastam az előbb – aki nem más, mint Jézus, kezében az Isten pecsétjével, megjelöli Isten gyermekeit. Ő ugyanaz, mint aki azt mondta húsvétkor tanítványainak: Vegyetek Szentlelket! Jézus a Szentlélekkel jelöli meg azokat, akik az életüket neki adták. Ameddig minden lélek, aki hisz, aki az isteni szeretet foglya lett, nincs elpecsételve, addig nincs ítélet. Az Egyiptomban rabszolgasorban élő zsidókat a szabadulás éjszakáján a bárány vére mentette meg, amivel megjelölték az ajtófelet.
Kedves Testvérem? Meg vagy-e jelölve már? Belül a szíved rezdül rá, ha igen, ha elmondja, hogy Jézusé vagyok, Megváltómnak tulajdona vagyok. Ha nem rezdül a szíved, akkor még ma keress menedéket Jézusnál!
Azt mondja Jézus, hogy négy angyal van odaparancsolva a világ négy szegletére, hogy feltartóztassák a szeleket, hogy az ítélet még ne zúduljon rá a világra. Legyen mindenki megjelölve, elpecsételve, aki Jézusé. Hol vagy Ádám? Hol vagy Éva? Hol vannak a gyermekeid? Hol vannak a szeretteid? A Bárány közeledik az emberi világhoz újra. De most ítélettel jön, különbséget tenni jön ember és ember között. Megmenteni azokat, akik elfogadták a kegyelmet, a megmentő szeretetet, akik megváltást kaptak és kegyelmet kaptak, hogy embertársaik felett kegyelmet és irgalmat gyakoroljanak. Különbséget tesz a kegyelmet elfogadók, és a kegyelmet elutasítók között. Amikor a négy angyal már nem tartóztatja fel a szeleket, mert mindenki, aki hisz, védelem alá került, akkor jön az ítélet. Ebben van az én reménységem. De nem lehet a szívemben teljes nyugalom addig, amíg mindazok, akik nekem fontosak, oda nem kerülnek az isteni védelem alá.
A bibliás hitünk ismét azt sugallja, hogy az elpecsételtek már nem lesznek itt a földön, amikor a hegyek megrendülnek. Az Úrnál lesznek ők.
De itt lesznek nagyon sokan, akik kivétel nélkül tudják, hogy kicsoda Jézus, de a legvégsőkig elutasítják a kegyelmet. Akik gőgösek, keményszívűek, saját dicsőségükben tetszelgők, álszentek, elvakultak, bosszúvágyók. A Bárány jön és ők megrettennek. Mert már nem tudnak megtérni. Megszámlálhatatlan lehetőséget elmulasztottak. Az utolsót is. Futva menekülnek a Bárány arca elől, és a barlangokban és sziklák hasadékaiban keresnek menedéket. Vakságukban a teremtményekhez futnak a Teremtő helyett. Úgy fognak viselkedni, ahogy egész életükben tették. Mindenütt keresik a menedéket, csak az Istennél nem.
Mindezeket előre látva felmerül a kérdés, hogy vajon ilyen kegyetlen az Isten? Nem úgy lesz, hogy a végén mégis és mindenkin megkönyörül? Csak a saját gyengeségükből kiindulók gondolják így, akik Istent a maguk szintjére szívesen lerántanák, ha tehetnék. De a szabadság ára az, hogy a végén számadással tartozunk. Ha ugyan szabadságnak lehet hívni a bűn által megrontott életünk korlátjait. Hiszen döntéseinken mégsem voltunk teljesen szabadok, mert a bűn foglyai voltunk, és kényszerpályára sodort minket az élet, hogy a rossznak a rabszolgái legyünk, pénznek, hatalomnak, testi vágyaknak a kiszolgáltatott eszközei legyünk.
De ezt a korlátozott szabadságot magasan felülmúlta az Isten kegyelme, hiszen ezért halt meg Jézus, hogy a Tőle nyert mennyei erő által újra szabadok legyünk.
Ezt a jóhírt ismét hirdetni fogják a világban a Bárány eljövetele előtt. Az Isten Lelke újból kiárad és a tiszta evangélium, a kegyelem szava, a megtérésre hívó szó felhangosodik mielőtt a Bárány ítélete eljön, hogy sokan megtérjenek.
A megöletett Bárány szeretete a mi időnkben ismét kiárad a világra.
Még akkor is, ha Sátán nem fogja ezt tétlenül nézni, hanem felhasználva a hatalmi keresztyénséget a regnáló világi hatalmakkal szövetségben, a Szentlélek munkáját üldözi fogja éppen úgy, mint a középkorban. És azt hiszi majd a megtévesztett egyház, hogy Istennek tetsző dolgot cselekszik. És papjai által hazugsággal gyógyítgatja majd a romlást, azt hirdetve, hogy békesség, békesség, de nem lesz békesség. Mert csak Jézus adhat békességet.
Ilyen időknek nézünk elébe, de nagy lesz azoknak öröme, akik az Úrban bíznak, mert nem szégyenülnek meg. Nagy lesz azoknak öröme, akik az Úrhoz fordulnak, mert elpecsételi őket Szentlelkével. Nagy lesz azoknak az öröme, akik szeretteiket is az Úrhoz vezethetik. Akik csak itt vagyunk, mindenkit szeretnék magammal vinni az üdvösségbe. Akik csak itt vagyunk, senkit nem szeretnék ott látni a sziklák mögé rejtőzők között. Senkit nem szeretnék ott látni a halált kívánók között, mert megrettentek a Bárány ítéletétől.
Ezért nagyon sok a dolgunk. Legelőször is, hogy imádkozzunk a Szentlélek kiáradásáért. Aztán imádkozzunk, hogy Isten minden gyermeke elnyerje a Lélek pecsétjét és mindenkinek legyen olyan fontos a másik ember, mint önmaga. Ha így cselekszünk, akkor jó helyen leszünk, hogy egy világkorszak elkerülhetetlen vége minket ne sodorjon el, hanem az új világban, bűn nélküli világban valósítsuk meg Isten tervét az örökkévalóságban. Ámen.
Mátészalka, 2024-06-02.
Becsei Miklós lelkipásztor
