ÁLMUNKBAN SEM GONDOLTUK VOLNA – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
„Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el a fiamat.” Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott. Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.”
Heródes halála után, íme, az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek Egyiptomban, és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik apja, Heródes után, félt visszatérni oda. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea vidékére ment; és amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják őt nevezni.” Mt 2,13-23 (19-23)
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Álmomban sem gondoltam volna! Így emlékszik vissza egy magyar édesanya azokra az időkre, amikor férjével a legszebb álmaikat szőtték. Devizahitelt vettek fel és lakást vásároltak. Megérkezett a várva-várt gyermek és boldogok voltak, de a törlesztőrészlet hirtelen megnőtt és alig tudták fizetni azt, és egyre nehezebben viselték a rájuk nehezedő súlyos anyagi és lelki terhet. A férj elveszítette az állását, a válságra ráment a házasság és ő a néhány éves gyermekével egy átmeneti szállón találta magát. Álmában sem gondolta volna.
A bibliai Józseffel is valami hasonló történhetett, aki jegyese volt Máriának és kiderült, hogy szíve választottja áldott állapotban van, és elakarta őt titokban bocsátani, de az Úr angyala álmában szólt hozzá: Ne félj magadhoz venni Máriát, mert aki benne fogant, az a Szentlélektől van. Álmában sem gondolta volna a világ Megváltójának földi édesapja, hogy ilyen nehéz lesz a kezdet, de hallgatott az Úr szavára és feleségül vette Máriát. Amikor pedig beköszöntött hozzájuk a földi boldogság egy kicsiny gyermek képében, akkor e boldogságnak ismét ellensége lett.
Hiszen király született Betlehemben, akinek érkezése nyugtalanságot kelt Heródesben, a zsidók királyában. Halála előtti tébolyult állapotában a megvénhedt uralkodó kegyetlen parancsot ad, hogy Betlehemben és környékén minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket megöljenek. De az Úr ismét szól Józsefhez és ismét álomban ad neki kijelentést, hogy családját Egyiptomba menekítse. Itt járunk most a napi bibliaolvasásban, és a folytatásban megint szól az Úr az ácsmesterhez, aki álmában se gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz a kezdet…
Mielőtt továbbmennénk, álljunk meg egy rövid szempillantásra. Az evangélium hűs forrásvizénél vagyunk újra. Mennyire szeret Isten bennünket, hogy a hirtelen reánk zúduló nyári hőségben az evangélium éltető vizéből merít, és ahogy az éjjeli eső megöntözte a kiszáradt földet, úgy öntözi meg az Úr vágyakozó lelkünket. Aki szomjazik jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
Átmeneti szállón lakik egy család Egyiptomban. József és Mária, akiknek gyermeke lassan felcseperedik, már tud járni, sőt szaladni is. Idegen földön élnek, alig jön valami hír a szülőföldről. A szívükben ott van Isten ígérete a gyermekükkel kapcsolatban, de ebből semmi nem látszik beteljesedni. Vannak ilyen időszakok az ember életében, amikor abból, amit remélünk, amire a „legfelső szintről” ígéretünk van, semmi nem látszik, vagy mindennek az ellenkezője.
Mária és József iszonyatos kínok között menekültek el Izraelből, az édesanyák jajveszékelését sokáig hallhatták még álmaikban, és mellé társult a gyötrő bűntudat, hogy mindez az ő gyermekük miatt történik.
A sátán, hogy megtudta őket kínozni, és meddig viselték szívükön mások bűnének terhét, pedig nem kellett volna. Valahányszor csak gyermekükre tekintettek, talán minden nap eszükbe jutott, hogy a kis Jézus a mások halála árán élhet. Ebből a szorongásból igazi feloldozást csak gyermekük adhatott, mikor a kereszten, kínok között kifordította sarkaiból az addigi világot és megüzente mindenkinek, hogy mi az ő halála árán élhetünk igazán. Álmunkban sem gondoltuk volna…
Aztán jön a hír, hogy az agresszor halott, fejéről a korona leesett. Az Úr mondja meg ezt is, aki álomban szól ismét. Szinte csodaszámba megy a természetfeletti tapasztalás, hogy mindig szól az Úr és ezt mindig álomban teszi. A Bibliában bevett gyakorlat, mind az Ó, mind pedig az Újszövetségben, hogy álomban szól az Úr. Szól azokhoz, akik nagyokat álmodnak, sőt túl nagyokat álmodnak. Szól azokhoz, akik istennek álmodják magukat és megüzeni nekik, hogy változás jön.
De szól a gyengékhez, elnyomottakhoz is, hogy szabadítás közeleg. Az álom az Isten elfelejtett nyelve, de az égi üzenet közvetítésének nem kizárólagos eszköze. Van nappali látomás is, elragadtatott, eksztatikus állapot, amilyenbe János apostol került, mikor Jézus megmutatta neki a jövőt. A személyiség típusától is függ, hogy kinek és miképpen szól(hat) az Úr. Nincs magasabb és alacsonyabb rendű módja a kijelentésnek. Utad van számtalan sok, Uram és eszközöd… szoktuk énekelni szép dicséretünkben (265).
Jóllehet Isten az igét tette a kijelentés legfontosabb eszközévé, mert a hit hallásból van és a hallás az ige által.
De ekkor születőben van még az írott kijelentés, mikor Jézusban az ige testet ölt. Józsefet pedig álmában lehet megszólítani. De álmában meg lehet szólítani.
Téged vajon, hogy lehet megszólítani? Álomban, látomásban, szorongattatásban, betegségben, földrengésben? Minek kell történni körülötted, hogy olyan feszült figyelemmel hallgass az Úr szavára?
Ahhoz, hogy valakihez álmában szóljon az Úr, nappal is „vonalban” kell lenni. A napi beszélgetés állandó tárgya lehetett Mária és József között, hogy vajon mi lehet Isten terve a várakozással, az idegen földön való lakással?
De jó lenne álmainkba is elvinni az Úr szavát. Az ige és imádság melletti esti csendesség nélkülözhetetlen, hogy beteljen rajtunk az ige: akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. Beszélhet-e veled álmodban az Isten, hogy amit földi és emberi logikád nem ért, sem fel nem fog, azt az Úr éjszaka értésedre adná, hogy reggelre napnál világosabb legyen, mit kell tenni?
Meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek – így szól az újbóli álom üzenete, és a család felkerekedik, hogy hazatérjen az ígéret földjére. De jó lesz majd találkozni, egymást, a rokonokat, a barátokat, a régi szomszédokat magunkhoz ölelni! De megint tanít az Úr: nem lehet a régi életet folytatni. Nem lehet ott folytatni, ahol abbahagytuk, amikor a szörnyű csapás ért bennünket. Ki tudja, talán az is ott volt Isten gondolatában, hogy a kis Jézus és szülei köröm alatti szálkaként lennének ott, ahol két éve, nem olyan régen még vér folyt e gyermek miatt. Pedig nem Ő tehetett róla és nem is a szülei, de az elkeseredett ember mindig és mindenütt bűnbakot keres, hogy feláldozza tehetetlen haragja oltárán azt, aki ártatlan. Az Úr megkímélte ettől a kis családot, mert gondolatai nem a mi gondolataink és útjai nem a mi útjaink.
Nem lehet ott folytatni, ahol abbahagytuk, mert Isten az eltelt idővel mindig változást munkál. „Szántsatok magatoknak új szántást és ne vessetek a tövisek közé” (Jeremiás 4,3).
Meghaltak azok, akik a gyermek életre törtek, de nem halt meg az indulat, nem szűnt meg a hatalomvágy, nem szűnt meg a pusztító szándék. A sátán mindig új eszközöket keres magának és talál. Heródest fia követte a trónon, aki undok fertelmessége miatt még királyi rangot sem kapott, mert apja rossz mintáját követve uralkodott. Ennek volt köszönhető, hogy nem Júdeába, nem a szülőföldre költözött vissza a szent család, hanem csak a peremvidékre, és a pogányok Galileája lett a szálláshelyük.
Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy az Élet Fejedelme, aki Izrael házának eltéved juhaihoz küldetett, nem a megszentelt földön fog lakni, hanem a pogányok lakóhelyén, számkivetettségben él.
Erre mondhatta Jézus az egyik tanítványának, feltételezhetően Júdásnak, hogy a rókáknak barlangjuk van… de neki nincs hova lehajtani a fejét (Mt 8,20). Álmunkban sem gondoltuk volna, de amit álmunkban sem gondoltunk, hogy az történik velünk, talán éppen az lesz megmentésünk eszköze.
És legvégül Máté evangélista hozzáteszi, hogy a sátán indulata, a gonosz térnyerése, ideig-óráig való uralkodása abba az irányba tereli a mi drága Megváltónk életét, hogy „názáreti” lesz, és názáretinek fogják nevezni, miként megmondták a próféták.
Meglepetésünk pedig most a legnagyobb és megint csak igaz, hogy álmunkban sem gondoltuk volna, de egyetlen próféta sem szól arról, hogy názáretinek hívják a Messiást. Ugyanis a város, Názáret neve jelenti azt, hogy sarjadék. A fű kisarjad, az élet megmutatkozik. Ézsaiás próféta írta meg, hogy vesszőszál sarjad Isai törzséből (11,1) és megírta Zakariás, hogy jön egy férfi, akinek Sarjadék lesz a neve és sarjadás lesz alatta (6,12). Jézust a saját nemzedéke nevezte el názáretinek, mert a sarjadék városából jött és küldetése teljes összhangban volt azzal, amit megírtak róla a próféták. Így teljesült be az, ami felőle meg volt írva és így ment végbe az Úr terve és a gonoszság eszközei által is teljesült szent akarata.
Az ige nagy tanulsága, hogy aki az ítélet eszközéül adja magát, annak sorsa, hogy az ítéletnek tárgya lesz. Ez volt érvényes az Ószövetség népére, akik népeket győztek le és országot foglaltak el. Történelmük során az ítéletnek tárgyai lettek. Az újszövetség népe az elmúlt kétezer év során hányszor odaadta magát a regnáló hatalomnak, hogy az ítélet eszköze legyen és íme: szétszakítottságában, erőtlenségében az ítéletnek tárgya lett. Az ember is szeret az ítélet eszköze lenni, de az ítéletnek tárgya lesz, ha alkalmas időben meg nem tér és el nem kezdi teljes szívvel keresni az Urat. Most van a kegyelem ideje és ma van az üdvösség napja!
Aki a kősziklára esik, az magát összezúzza, őszinte bűnbánatban az Úr sebeit begyógyítja és feloldozza és gyermekévé fogadja örök szeretettel. De, akire a kőszikla esik, azt összemorzsolja menthetetlenül (Mt 21,44). Igyekezzünk hát teljes szívünkből keresni az Urat, hogy az történjen velünk, amit álmunkban sem gondoltunk volna, hogy az Úr a javunkra fordít minden nyomorúságot. Ámen.
Mátészalka, 2024-06-23.
Becsei Miklós lelkipásztor
