EZEN A KŐSZIKLÁN – ÚJKENYÉR ÚRVACSORAI IGEHIRDETÉS
„Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.
Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is. Akkor megparancsolta tanítványainak: ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.” Máté 16,13-20.
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Isten kegyelméből az új kenyeret ünnepeljük. Azért adunk hálát, hogy ebben az évben is odakerülhet asztalunkra a kenyér. Méghozzá a mindennapi kenyér. Ezért az Úrasztalára is odakerült a kenyér. Azt üzeni, hogy valaki önmagát adta értünk és önmagát adja nekünk.
Felidézek egy történetet, amelyet nekem is eszembe juttatott a Szentlélek. Amikor Jézus a pusztaságban, a negyvennapos böjt végén fáradtan és éhesen a kísértővel találkozott, akkor ezt a tanácsot kapta tőle: – Ha Isten Fia vagy, akkor változtasd a követ kenyérré! Jézus nem tette meg. Bármilyen éhes is volt, nem tette meg. Pedig egy gyötrelmes helyzeten változtathatott volna, isteni hatalmánál fogva változtathatott volna, de nem tette meg! A sátán kezéből nem vette el a kenyeret. Meg van írva – mondta a mi drága Megváltónk, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Van más is, ami eledellé és erőforrássá tud válni. Ez pedig az Isten Igéje.
Az Isten szava a valóságos mindennapi kenyér. A többi csak utána jön. Ha valódi táplálék a mindennapi lelki kenyér, akkor van áldás a mindennapi kenyéren. Ezt ünnepeljük.
Ha a lelkünket nem tápláljuk hozzá illő eledellel, akkor a mindennapi kenyér mellett is elégedetlenség van, boldogtalanság van, civódás és békétlenség van. Ezért pedig bűnbánatot kell tartanunk. Bűnbánatot kell gyakorolnunk azért, mert megszoktuk, mert a sátán kezéből elfogadtuk, hogy jön egy nehéz helyzet és mi azonnal változtatni akarunk. Mert a világ fejedelme kitalálta a pirulát a fejfájásra és ezért már alig kérdezzük meg, hogy mitől fáj a fejünk? Helyette fájdalmat csillapítunk, de valódi szomjúságot nem gyógyítunk. Kiszáradt kút a lelkünk, az élet vize kellene, az egymás iránti szeretet tudná a mélység forrásait felfakasztani, de pótszereink vannak és változtatunk, ahelyett, hogy változnánk mi magunk. Engedjük magunkban teret a bűnbánatnak a rossz szokásért, hogy mi inkább változtatunk, mintsem változnánk belül.
Az a Jézus szól ma hozzánk az ige, a kenyér és a Lélek által, aki egyszer változott, elmondhatatlanul nagy változáson ment keresztül, mert gazdag lévén szegénnyé lett értünk. Szegénysége abban is megmutatkozott, hogy ott a pusztában nem győzte le az éhezés és szomjúság miatti kínzó fejfájást, hanem megvárta, míg angyalok jöttek és szolgáltak neki. A Golgotán nem győzte le ellenségeit, hanem engedelmes volt mindhalálig. Gazdag lévén, a menny fiaként koldusszegény lett, mert elengedett minden hatalmat, hogy nekünk az Ő kereszthalála mennyei erőnek forrása, kenyér legyen. Az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön – mondta tanítványainak az utolsó vacsorán, és ezt tesszük mi is az úrvacsorában.
Változzunk inkább belül, hogy a felülről megengedett próbatételek és szenvedések elérjék céljukat és tovább álljanak, mintegy maguktól megszűnjenek. Jézus a kereszten igen, de a pusztában még nem változtatott, hanem önmagában, emberi természetében egyre inkább odasimult az Atya kezéhez. Legyen meg a Te akaratod…
Lehetséges változni, belülről formálódni, bűnbánatban megújulni és új emberré lenni. Ez egyedül Jézus halála által, de mégis lehetséges nekünk, ezt ünnepeljük ma az új kenyérben.
A mai igehirdetésnek ezt a rövid címet szántam, hogy ezen a kősziklán. Ezt Jézus mondta Péternek, de a Szentíráson keresztül üzeni az Úr mindannyiunknak. Ezen a kősziklán.
Egy súlyos ige az, amit Jézus Péternek mond. Nehéz üzenet, de nem a megértés szempontjából, mert gyermekien egyszerű, hanem a tartalma miatt. Ez egy kőszikla ige. Nem lehet csak úgy arrébb tenni. Nem lehet félretenni. Akkora ige, hogy megkerülni sem érdemes. Ne is akarjuk, mint követ kenyérré változtatni, megpuhítani, aztán megenni, mert beletörik a fogunk. Ezt az igét Jézus kősziklának tette le, és merjük elhinni, hogy az ige kőszálként megáll és megszégyenül, ki bántja.
Ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat. Kiről beszél Jézus? Péterről, netán Péter hitéről, vagy Önmagáról? Kire alapozza Jézus a benne hívők közösségét? Ki az, akin a pokol kapui sem vesznek győzelmet?
Az előzmények segítenek megérteni Jézus szavait. Jézus kérdőre vonja tanítványait, hogy kinek mondják Őt az emberek.A tanítványok pedig sorolják: – némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
Egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy Jézus a tanítványok hitéhez akart megérkezni. Ti kinek mondotok engem? Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Szeretném, ha mind megértenénk és a szívünkre vennénk, hogy ebben a mondatban hangzik el az a rendíthetetlen igazság, amiről később azt mondja Jézus, hogy ezen a kősziklán építem fel egyházamat.
Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér, vagyis nem ember, nem is emberi logika és okosság juttatott el téged a legfőbb igazságra, hanem az én mennyei Atyám.
A „Simon, Jóna fia” arra emlékezteti Pétert, hogy ő is azon a keréknyomon jár, amit ősei tapostak, hogy sok mindent megtanult az apja házában, sok minta bevésődött, a nevelésnek a hasznos, vagy éppen haszontalan gyümölcsei mind megteremhettek az életében, de erre a felismerésre emberi természete nem juttathatta el.
És a történet folytatása további kérdőjeleket vet fel. Amikor ugyanis Jézus már nem úgy fordul tanítványához, mint a Jóna fiához, vagyis nem a Simon nevén szólítja, hanem úgy, ahogy elhívásakor Ő nevezte el: Péter, akkor ennek is oka van. Péter azt jelenti kőszikla, szikladarab.
Mostantól Jézus a tanítványhoz szól. Te Péter vagy és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat. Továbbra sem vonható le az a következtetés, hogy Jézus Péterre vagy Péter hitére épít, csak azért, mert tanítványának neve is kősziklát jelent. Jézus nem hagyott földi utódot, nem hagyott helyettest. Isteni személyt csak isteni személy helyettesíthet, ő pedig nem más, mint a Szentlélek. Pedig ennek az egyetlen bibliai mondatnak az alapján áll a teljes papi hierarchia kétezer év óta és azt kell, hogy lássuk: gyenge lábakon áll.
Nem az a kőszikla, hogy te Péter vagy. Az egy csodálatos reménység, hogy az én szeretetem sziklaszilárd jellemmé formál téged, ha hagyod és ha akarod. Hanem az a kőszikla, hogy én vagyok a Krisztus, az élő Istennek Fia. Jézus azzal biztatja Pétert, hogy a kősziklára épített egyházon a pokol kapui sem vehetnek győzelmet. Ha Péterre, vagy Péter hitére alapította volna egyházát az Úr, akkor igen hamar csalódik, mert Péteren győzelmet vettek a pokol kapui, hiszen elárulta, letagadta Mesterét. Jézus nem hagyott utódot, nem volt egy különleges személy, akire a többinél nagyobb hatalmat bízott volna, mert nagyon jól tudta és látta előre az egyház sorsát, hogy nyomorba taszítja és erőtlenné teszi, ha valakik az Ő nevében egymás fölé akarnak majd emelkedni. Aki nagyobb akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok.
Ezen a kősziklán van egyedül megállásunk, megmaradásunk, lelki fejlődésünk, újulásunk, gyógyulásunk és vigasztalásunk, hogy Jézus meghalt értünk és feltámadt a halálból, és megtöretett teste által ebben az órában is kenyérré teszi önmagát.
Az ige kőszálként megáll, egyháznak Jézus az alapja, ezért minden, ami nem a kősziklára épül, megsemmisülésre van ítélve.
Áldja meg számunkra Jézus az új kenyeret, hogy Lelke által az életünkben valóságos megújulás kezdődhessen el. Ámen.
Mátészalka, 2024-08-25.
Becsei Miklós lelkipásztor
