Becsei Miklós: LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN
Zsoltárok könyve 42. rész: (válogatott versek): „…Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! … Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez. Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”
János 4, 23-24: Jézus mondja:”De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Egyszer egy társaságban megkérdezték a rabbit, mint a vallási dolgoknak tudóját: hol lakik az Isten? Mire a rabbi így válaszolt: ahová beengedik. Ha csak ennyi lenne a mai igehirdetés üzenete hogy mi feltettünk egy kérdést, és az Isten válaszolt, hogy ott lakik, ahová beengedik, akkor ezzel is haza lehetne menni. Mert ez egy nagyon fontos kérdés, és erre a kérdésre általunk ismert mélyebb, és igazabb válasz egyszerűen nem létezik.
Erre a kérdésre – hol lakik az Isten – csak az kap megnyugtató választ, akinek ez igazán kérdésévé válik, és nem műkedvelő, hagyománytisztelő keresztyén ember. Mert a műkedvelőnek, a hagyománytisztelőnek, a kötelességet teljesítőnek, a muszájságból ittlévőnek legfeljebb vallásos válaszai vannak, és azzal meg is elégszik, de az nem segítség. Az nem kenyér. Legfeljebb érdeklődő gyermeke, vagy unokája megnyugtatására tudja majd mondani, ahogy mondták neki is gyermekkorában: Isten a templomban lakik, az úrvacsora jegyeiben, a kenyérben és a borban lakik, az imádságban lakik, a Bibliában lakik, a mennyben lakik, vagy a szívünkben lakik…Milyen jó lenne egy önmagunkat is megnyugtatni képes válasz arra, hogy lakik az Isten. Én a saját válaszomat hoztam, ami engem megnyugtatott. Nincs rá semmi garancia, hogy téged is megnyugtat, csak ha beengeded…
Először a gyermek kérdez bennünk, ahogy Karinthy írja gyönyörű szépen: „Gyermekkoromban, mikor muzsikát hallgattam… a hangok kapkodó ugrálásában (volt) valami távoli, távoli erőfeszítés, nyugtalan dörömbölés, zongora és hegedű húrján és koponyám külső falán – mintha valaki kétségbeesett jeleket adna, sürgetne és figyelmeztetne, hogy mondani akar valamit, emlékeztetni akar valamire – mintha beszélne hozzám valaki, hozzám és nekem, ismeretlen nyelven, amit elfelejtettem.
És én is próbáltam akkor és azóta jelt adni ennek a Valakinek. De hogyan tehettem? Sejtettem én homályosan, hogy szóval hiába hívom – a szót emberek használatára tanultam, s ez a Valaki nem ember. Betanult imát ha daráltam, hegyezett füllel várva a választ, siket csönd volt utána. Behunytam hát a szemem, s elállítottam a szavak gépezetét. S ilyenkor, egy-egy pillanatra, hallottam is azt a távoli kopogást.
És hallottam a tengerparton is, fülemhez emelve a homokból felszedett kagylót – valami zúgott a kagylóban, egyformán, makacsul, és én elálló szívveréssel suttogtam: Halló! Ki beszél? Ott a horizont másik oldalán ki tartja kezében a másik kagylót?” (Isten) Eddig az idézet.
Aztán a felnőtt is kérdez, ha valami fáj, ha nem úgy sikerül az élet, ahogy szerette volna, ha megalázzák, ha mások átgázolnak rajta, ha elveszíti itt a földön szerelme tárgyait: Hol van az Isten?
A 42. Zsoltár írója is kérdez. Ez a zsoltár tele van kérdésekkel, és ez minket arra bátorít, hogy szabad így imádkozni, hogy az ember imádsága tele van kérdésekkel és tele van miértekkel, mert egy adott helyzetben az én őszinteségem azt diktálja, hogy most csak miértjeim vannak.
Hol lakik az Isten? Ezt a kérdést teszi fel a samáriai asszony a Jézussal való beszélgetésben, a Jákób kútjánál. Egészen pontosan úgy hangzik ez a kérdés, hogy hol van az a hely, melyik az a templom, melyik az a vallás, ahol jól imádják az Istent? Vajon melyik tetszik az Istennek? Azért nagyon tanulságos ennek az asszonynak a kérdése, mert ez egy elterelő kérdés. Mögötte ott feszül egy másik, ki nem mondható kérdés: a sok vallásos ember között én miért nem érzem magam embernek? Hogy van az, hogy az Istent imádják itt Samáriában, és amott Jeruzsálemben is, de én mégsem érzem magam embernek közöttük? Hogy van az, hogy templomok magasodnak az ég felé, és bennem meg szakadéknyi mély hiányérzet van? A tornyok utat mutatnak az ég felé, mert állítólag ott lakik az Isten, de én azt az Istent keresem, aki nekem utat mutat önmagamhoz. Hol imádják jól az Istent, hogy odamennék, s rátalálnék az Istenre és magamra? De szép kálvinista örökségünk az a gondolat, hogy az Isten és önmagunk megismerése egymástól elválaszthatatlan.
Milyen jó, hogy Jézus meghallja a vallásos kérdés, a kitérő és mellébeszélő kérdés mögött az igazi kérdést, és megfelel. Biztosan tapasztaltuk már, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre sem az igen, sem a nem válasz nem jó válasz. Biztosan tapasztaltuk már, hogy például a nevelésben sem az engedékenység, sem a tiltás nem jó válasz. A túlzott engedékenység eleve káros, a tiltás pedig megerősítés, mert ez a neve: „csakazértis”. A félelemkeltés, a fenyegetés, az ütlegelés sem jó módszer, mert elfojtással jár. Azt jelenti: majd később lázadsz, de akkor nagyon. Csődöt mond az igen és csődöt mond a nem. Ez mind benne feszül ebben a kérdésben: hol kell az Istent imádni, vagyis hol lakik az Isten? Jézusnak az igenen és a nemen kívűl van harmadik válasza, és mi ez a jézusi, harmadik válasz? Sem nem itt, sem nem ott, nem Jeruzsálemben, és nem a Garizim hegyén emelt templomban, nem a reformátusoknál, és nem a katolikusoknál imádják helyesen az Istent; mégcsak nem is azt mondja, amit a 21. századi, politikai álkeresztyén Európa megkívánna a tolerancia jegyében, hogy itt is, meg ott is, hanem ennyire egészen más a Jézus válasza, hogy LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN. Azt ígértem az elején, hogy az én megnyugtató válaszomat hozom arra a kérdésre, hogy lakik az Isten. Ezért nem teológiai, nem dogmatikai, nem vallásos választ fogok adni, hanem amit Jézustól meghallottam, emberként, önmagam számára.
Lélekben és igazságban imádni Őt. Az imádat a görög nyelvben azt jelenti, hogy leborulni valaki előtt. De mi ezt olyan szépen mondjuk magyarul, hogy imádni. Benne van az, hogy imádkozni. Beszélő viszonyban lenni Vele, az Istennel, de nem akárhogy, hanem mint az igazi szerelmesek vannak beszélő viszonyban egymással, hogy minden kimondott szó, és minden közösen áthallgatott perc ünnep és imádság. Ez a „de jó a hangodat hallani”, vagy: „veled hallgatni a csendet” szent ünnepe. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha én tudom, hogy a lelkemben lakik az Isten. És tudom, hogy a Te lelkedben is ott lakik az Isten. Az ellenségem lelkében is ott lakik az Isten. Nem is az Istent kell beengedni, ebben talán tévedett a rabbi, hanem a gondolatot. A gondolatot kell beengedni, hogy ott belül lakik az Isten, együtt az én undokságaimmal és bűneimmel. Amivé csak tettem a lelkemet és a testemet, ott lakik az Isten. A megtérés az, hogy erre ráébredek. A megtérés az, hogy amit teszek, ahogy élek, az nem méltó hozzám, és nem méltó a bennem lakozó Istenhez. A megtérés az, hogy őszinte megbánás után, az Isten segítségével igyekszem úgy élni, ahogy méltó a bennem lakozó Istenhez, vagyis igazságban élni. Mert aki igazságban él, az imádja igazságban az Istent. Érdemes utánagondolni annak, hogy a megtérés a gondolkodásmód megváltoztatását jelenti. Beengedni a gondolatot, hogy a lelkemben lakik az Isten, és leszűrni a gyermeki, egyszerű tanulságot, hogy ettől kezdve mi méltó hozzám és a bennem lakozó Istenhez, és mi nem? Azt mondta Jézus, hogy gyermekként kell fogadni Isten Országát, és talán erre is gondolt, amikor ezt mondta.
Az elmúlt kétezer évben könyvtárnyi magyarázatot készített az egyház arra vonatkozóan, hogy mit jelent az Isten lélekben és igazságban imádni, mert nem akartuk elfogadni, hogy ez ennyire egyszerű. Miért félünk az egyszerűtől? Mert azt azonnal meg kell tenni. De eljön az óra, és az most van, hogy Isten egyszerű szavát megértve megcselekedjük. Bennem lakik ha érzem, és akkor is ha nem érzem. Ha ezt a gondolatot most beengedem, akkor nem kérdés többé, hogy hol lakik az Isten? Az életem legfontosabb kérdésére kaptam választ.
Az advent megérkezés, az Úr érkezése, de nem csak az Úr érkezik, nekünk is meg kell érkezni Hozzá. Jelenlétébe hív Szentlelke és Igéje által. Ámen.
Mátészalka, 2024-12-08.
