Jézus mondja: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Mk 1, 15
JÓNÁS JELE – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
„Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett Jézushoz, ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek… Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.”Lk 11,29-32 (válogatott versek)
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Kedves Nyolcadikosok! Ha már nem is emlékeztek arra, hogy mi volt a jeletek az óvodában, akkor legalább arra emlékezzetek majd, hogy mi volt a jeletek az iskolában. Nem volt külön-külön mindenkinek, de volt egy egységes jelkép iskolátok címerében, erről gondolkodjunk most veletek együtt a mai újszövetségi ige fényében. Két kéz tartja, méghozzá az ajándékozás, a felajánlás mozdulatával azt a szívet, amelyből erednek a lángok. A lángoló szív a szerelem jelképe. Eszünkbe juttatja az igét: „erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja”. (Én 8,6)
Valaki, akinek a gondolatát iskolátok címere közvetíti, szerelmes volt az Úristenbe, szerelmes volt Jézus Krisztusba, szerelmes volt a kegyelembe. Ez a valaki Kálvin János volt, hitét visszatükröző jelmondata pedig így hangzott: Szívemet égő áldozatként, Neked adom Uram!
A szív lángjai a Szentlélek lángjai, a pünkösdi kettős tüzes nyelvekre utalnak, ahogy a Szentlélek leszállt a tanítványokra és a bátortalan, félénk tanítványokat bátor hitvallókká formálta át. A lángoló szív egy nyíló virágra is emlékeztet, ahogy a megváltott ember életében megszületik és kivirágzik az élet. Az élet a szívből támad, az igazi élet az Isten szívéből sarjad, de az anya méhéből születik és az Isten gyermeke az anyaszentegyház ölében virágzik. Mindenek a csodálatos, sokrétű üzenetre megnyíló virágnak táptalaja a könyv, egy nyitott könyv, nem osztálynapló, még csak nem is tankönyv, sem nem ellenőrző, hanem az Isten könyve, a Biblia.
Az egész üzenetet pedig a reménység zöld színével ékeskedő pajzs, az isteni védelem pajzsa veszi körül, ahogy körülkeríti az embert az Isten kegyelme.
Ebben a jelben éltek, jártok, kedves nyolcadikosok, erre a jelre gondoljatok és emlékezzetek akkor is, ha elhagyjátok majd az iskolát.
Mennyi gazdagság lakott ebben a jelben, kedves barátaim, talán nem is gondoltátok. Számotokra ez a jel adatott, éltetek-e vele, vagy sem, ezt ti tudjátok, de gondoljunk most azokra, akik pedig Jézustól kívántak jelet, mert azok is mi vagyunk.
Egyre nagyobb a sokaság Jézus körül és valaki jelet kér, hogy valamiképpen bizonyítsa be Jézus, lehetőleg ott és azonnal, hogy ő a Messiás. Jézus pedig azt válaszolja, hogy nincs más jel, hanem csak a Jónás próféta jele. A Jónás jeléről gondolkodjunk most együtt. Neki nem volt ilyen szép színes jelképe, mint iskolátoknak, sőt semmilyen jele nem volt, hanem ez az ember maga volt a jel, méghozzá azzal, amit cselekedett. Jónás az ige hirdetője volt. Jézus pedig arra utal, hogy Ninive lakói, a város polgárai, akik közé a próféta eljutott, hallgatták az Isten Igéjét, azt minden szavában maradéktalanul komolyan vették és annak a hatására megtértek, vagyis teljes szívükkel és egész életükkel az Úrhoz fordultak. Hát Ninive lakóit, királyukkal, valamint az ifjakkal és vénekkel együtt megtérésük után nyugodtan lehetne ahhoz hasonlítani, amit iskolátok címere üzen, hogy szívemet égő áldozatul az Úrnak adom. Én már érte élek és a szívem érte lángol.
Pedig Ninive lakói nem a kegyelem igéit hallották, hanem az ítélet szavát. Még negyven nap és elpusztul a város! Csak ennyi volt az üzenet. Még negyven nap és elpusztul a város! Mit kezdene a 21. századi Ninive egy ilyen üzenettel? Még negyven nap és vége! Mit tennének egy közterületen kiabáló prófétával? A nyugalom megzavarása, a közbotrány okozás hatósági intézkedést vonna maga után és azután orvosi kezelés következne egy zárt osztályon. Mi modern emberek levédtük magunkat a Jónások ellen. Körbebástyáztuk magunkat az Isten Igéje ellen. És ha a Lélek, halk és szelíd hangon azt súgná most neked, hogy még negyven napod van a megtérésre, negyven napod van arra, hogy felhagyj azzal, amit csinálsz, de nem teszed, pedig tudod róla, hogy az Isten ellenére van? Akkor mit tennél? Ezer és ezer kifinomult módszerünk van elhallgattatni a saját lelkünket.
Ninive lakói tőlünk sokkal egyszerűbben éltek. Őket még nem fertőzte meg az ördögi média megszámlálhatatlan eszközével. Rájuk még csak az eső hullott azzal intenzitással, ahogy miránk az információk özöne hullik, hírek, álhírek és rémhírek sokasága, ellenőrizhetetlen tartalommal. Igaz, vagy nem igaz, soha nem tudhatod… Az ördögi média naponta farkast kiált és önvédelemből nem hisszük el, ha „jön a farkas”-t kiáltanak. Hiszen nem lehet mindig menekülni és menedéket keresi, mert akkor mikor élünk?
De ennek az lett a következménye, hogy miránk már az Isten sem tud farkast kiáltani. Ninive lakóira Jónás farkast kiáltott. Még negyven nap és elpusztul minden. Mit élhettek át azok az emberek? Semmi jele nem volt annak, hogy ott a kegyelem a láthatáron. Mert Jónás nagyon úgy mondta, mint aki komolyan gondolta és az Isten az égben is komolyan gondolta. Akkora volt az istentelenség, hogy az Isten is komolyan gondolta, hogy még negyven nap. Ennyi idő van arra, hogy ki-ki a maga dolgát rendezze. A rablott dolgokat egymásnak visszaadják, az egymás lelkén ütött sebekért egymástól bocsánatot kérjenek és a családok tagjai végre úgy kapaszkodjanak össze, ahogy talán soha nem tették. Mert jobb együtt várni a halált, ha már nem lehet feltartóztatni az elkerülhetetlen véget. Ezt még a katasztrófafilmek rendezői is tudják és erre az emberiséget valamiképpen tanítják is, hogy ha a vég elkerülhetetlen, akkor legalább együtt várjuk. Isten szemével nézve pedig, ha a vég elkerülhetetlen, akkor meg kellene térni, még az utolsó szívdobbanás előtt, mert lesz feltámadás és lesz számonkérés az elrontott élet miatt, az eltékozolt élet miatt és az elmaradt bűnbánat miatt. Még ebben a negyven napban is ott van az Úr kegyelme, hogy a vég elkerülhetetlen, de megtért szívvel kellene várni a véget, hogy ne örök kárhozat, hanem örök üdvösség legyen az osztályrészünk. Ninive lakói pedig megtérnek és nem azért, hogy hátha könyörül, hanem azért, hogy ne menjünk át a halál-kapun készületlenül. Hogy ajkunk utolsó szava mégis csak a szeretet szava lehessen, amiért a beszéd képességét kaptuk. Hogy kezünk utolsó mozzanata mégiscsak az ölelés mozzanata legyen, amiért a cselekvés tudományát megtanultuk. Ninive lakói kaptak egy sokkoló üzenetet egy hitvány alaktól, aki nem is akart Ninivébe menni. Jónás a maga korának egy hiteltelen figurája volt és az is maradt mindvégig. A legjobban ő várta Ninive pusztulását. A legvégén Ninivében csak egy ember nem tért meg és ez Jónás volt. Mikor az Úr szíve megesett Ninivén, akkor Jónás megharagudott az Úrra, hogy a megígért vérfürdő elmarad. Egy hiteltelen ember, egy agresszív félnótás szavára megtér egy Budapest méretű város. A kegyelem eshetősége nyomokban sincs jelen és mégis megtérnek. Azt mondja Jézus, hogy Jónás jelét kapjuk, vagyis csak annyit, hogy szól az Ige. Jónás jele az, hogy szól az Ige. Akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, akár hiteles, akár hiteltelen az igehirdető, vagy az egész egyház, nem számít és nem mentség. Az sem mentség, hogy immunisak vagyunk a farkaskiáltásra, a közeli vég meghirdetésének komolyan vételére. Mert az Ige a lényeg, és nem az igehirdető.
Ráadásul – így mondja Jézus – nagyobb van itt Jónásnál. Ki a nagyobb? Hát persze, hogy Jézus, hiszen nem az ítélet, hanem a kegyelem hirdetője ő. Hiszen Jézus személye az egyedüli garancia, hogy amikor azt mondjuk a halálra nagy bölcsen, hogy onnan még nem jött vissza senki, akkor Ő mégis visszajött a belőle. Sőt azt is feljegyezte a másik evangélium, hogy Jónás jele annyira a lelkünkbe kell, hogy égjen, mert annyira fontos jelkép és üzenet, hogy amiképpen Jónás három nap és három éjjel volt a nagy hal torkában, úgy Jézus pedig három nap és három éjjel volt a halál torkában, de a halál visszaadta. Aki halott volt, az életre kelt, és egyedül neki van hatalma arra, hogy aki meghalt, azt életre keltse.
Jónás jele nem más, mint hogy még ma is szól az Isten Igéje. Még ma is hirdetik templomokban, iskolákban, bárhol. Az egyetlen jel, amivel az élete során az ember, ha csak egyszer is találkozik, többé nem mentsége, hogy nem hallotta. Az Ige pedig kilátásba helyezi, hogy az emberek egyszer meghalnak és azután ítélet következik. Ezért kell megtérni, hogy még a földi életünk során felmentő ítéletben legyen részünk. Ezért hívott az Úr ma is szent házába szüleitekkel együtt, ezért jártok egyházi iskolába, ezért folyik még a vízcsapból is, de a reggeli rádióadásból biztosan, az Isten Igéje, hogy teljes szívvel megtérjünk és az életünket odategyük az Úr kezébe. Azért, mert Vele teljes az élet, és vele élet az élet és a Jézustól nyerhető élet áll meg egyedül az utolsó ítélet mérlegén. Ezt üzeni címeretek nyitott Bibliája, így rajzolja ránk az Úr szerető keze Jónás jelét, ami nem más, mint Jézus jele, legfőképpen Jézus keresztjének jele. Aki hisz Jézusban, és elfogadja megmentő kegyelmét, annak szíve olyan lesz, mint a lángoló szív, mert az ember abba lesz észbontóan szerelmes, akibe egyedül érdemes észbontón szerelmesnek lenni. Ő az Isten Fia, akinek kegyelme által ajándékba kapjuk egymást, iskola a templomot és templom az iskolát. Ámen.
Áldás: „Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által megfeszíttetett nekem a világ, és én is a világnak.” Gal 6,14
Mátészalka, 2025-02-16.
Becsei Miklós
