„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” Ézs 55, 8-9
SAUL MEGTÉRÉSE 2. VÁLASZTOTT EDÉNYEM Ő – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
„Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de semmit sem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és három napig nem látott, nem evett és nem ivott.
Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram. Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson. Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet. Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott.”Apcsel 9,8-19
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Ó, dehogy is gondolta volna a tarzuszi Saul, amikor öldöklő vágytól hajtva nyargalt Damaszkusz felé, összegyűjteni és a hatóságoknak átadni a keresztyéneket, hogy az első damaszkuszi estéje éppen azok oltalmában telik, akiket minden erejével elpusztítani kívánt. Ó, dehogy is gondolta volna, hogy az első damaszkuszi estéjén egy olyan valaki nyitja meg az otthonát előtte, akitől ő még a levegőt is elvette volna. Ellensége lesz a szállásadója. Kézen fogva vezetik be Damaszkuszba, mint egy tehetetlen gyermeket és ahogy az elbeszélésből kiderül, az Egyenes utcában egy Júdás nevű keresztyén ember fogadja be, aki nem tévesztendő össze a Jézust eláruló tanítvánnyal, és aki ekkor már rég nincs az élők sorában. Ez egy másik Júdás, egy városi lakos, aki a damaszkuszi hívők vezéregyénisége lehetett. Gondoljunk csak bele, hogy mit élhetett át a damaszkuszi Júdás családja, felesége, gyermekei, ha voltak, hogy apjuk befogad egy fanatikus gyilkost? Mi lesz, ha éjszaka ránk támad? Mi lesz, ha csak megjátszotta vakságát és az éj leple alatt mindannyiunk életére tör? Példátlanul nagy hite lehetett a damaszkuszi Júdásnak, vagy tettét jobban megértjük, ha úgy gondolunk rá, hogy ő egy Istennel beszélő viszonyban álló ember, akinek az Úr megmondta, akár álomban vagy nappali látomásban, hogy mi a dolga. Megmondta neki az Úr, hogy félelmeit, előítéleteit legyőzve legyen eszköz és áldás Saul megtérési folyamatában. Vajon ma elképzelhető-e, hogy az Úr valakinek mond valamit? Akár egy ismert bibliai igén keresztül, amely egy adott helyzetben új értelmet nyer, vagy akár gondolati ihletéssel. Menj és tedd ezt, vagy azt. Az első keresztyének életében egészen gyakori az ilyen, Isten általi vezetés. De nincs is még akkor elkészült Szentírás, csak Ószövetség van. Az Újszövetség könyvei évtizedekkel később kerülnek leírásra. Ezért meglehet, hogy közvetlenül szól az Úr. A későbbiekben ez a belső megszólítás elhalványul, okát csak sejteni tudjuk, hogy a Biblia rendszeres használata, Jézus szavainak felidézése váltja fel. Jézus maga mondta, hogy amikor eljön a Szentlélek, akkor követőinek eszébe fogja juttatni az Ő szavait, amiket egykor mondott. És a legkülönbözőbb élethelyzetekben a legkülönbözőbb igéket eleveníti fel majd a Lélek. De ott és akkor még a közvetlen isteni parancsok, halkan vagy egészen jól hallható és tisztán érthető sugallatok által szól az Úr. Erre testvéreim, ma is nyitottnak kellene lennünk és közben vágyakozó szívvel olvasni és hallgatni az igét.
Egészen bizonyosan szólhatott az Úr az Egyenes utcási Júdásnak, hogy fogadd be Sault, vagy menj érte te magad a damaszkuszi útra és vezesd a házadba.
És lássuk csak az Úr további hatalmas tetteit, ahogy összerendezi a szálakat, ahogy nem köveket mozgat, hanem emberi szíveket. Saul szívét is mozgatja az Úr. Hiszen a megvakult és három napig étlen-szomjan évődő Saulnak is látomása van. Hogy is ne lenne annyi éhezés és szomjúság után, mikor az agy és az egész szervezet hiányjelenségeket mutat, de itt egészen másról van szó. Az Úr szól és megmutatja, hogy betér majd hozzá egy Anániás nevű idegen, akinek csak a hangja lesz ismerős, mert a jó pásztor hangján szól és kezét Saul homlokára teszi, hogy megáldja őt. Saul szívét mennyire összeszoríthatta ez az erős szeretet, és hányszor átjárhatta azt a kiművelt elmét az értehetetlen gondolat, hogy: Saul, Saul! Akiket te üldöztél, most ők gondoskodnak, és szeretnek téged, érthetetlen szeretettel, és az egyik íme befogadott, nemsoká a másik is jön, hogy megáldjon, és meggyógyítson és visszaadja a szemed világát. Saul, ha tehetted volna, te megvakítottad volna őt, és kedved lelted volna benne, ő pedig azért jön, hogy áldjon, hogy rajta keresztül az Úr kegyelme rád áradjon, mint bővizű patak. Saulnak éreznie kell, hogy ami körülveszi az nem egyszerű szánalom, hanem az élő Isten erejének megmutatkozása azok részéről, akikkel ő gonoszt tervezett, de az Úr terve jóra fordította azt.
Anániásnak is szól az Úr, egy másik áldott eszközének jelez Damaszkuszban. Milyen jó, hogy Istennek népe van abban a városban, akik nem csupán névjegyzékbe felvett egyháztagok, hanem név szerint elhívott és kellő időben előszólítható áldott eszközök. De jó lenne ilyenekké válni! Hogy azt mondaná az Úr: menj a Kossuth utcába, vagy menj a Dobóra, vagy az Alkotmány úti valamelyik lakásba. Menj és vidd a szavam, hogy jön a szabadulás.
Azt olvastuk az igében, hogy valóságos beszélgetés bontakozik ki az Úr és Anániás között. Képzeljétek el, ha ezt a beszélgetést Anániás családja kihallgatta. Ha egy ajtórésen át kiszüremkedik a zaj, hogy apa a szobában beszélget valakivel, pedig abban a szobában egyedül ő van. De talán megtért család veszi körül Anániást, akik komolyan veszik, hogy a családfővel most az Úr beszél, mert komoly küldetésre készíti fel őt. Mindent elmond az Úr Anániásnak. Egyenes utca, Júdás testvér háza, egy világtalan, szánalmasnak látszó ember, aki nemrég még legyilkolta volna az Úr népét, de most ártalmatlan már, és tehetetlen és magába szállt és feladta már az öldöklő vágyat, mert lényének ez az üldöző része, ez a sátáni buzgóság őbenne halálos sebet kapott, és ott jár már a Lélek éles szikéje, ahol az idegpályák futnak, ahol a tervek és gondolatok születnek.Ez a Saul nekem választott edényem – mondja az Úr Anániásnak. Belsejében, jellemében, szívében-lelkében most készítek helyet az én dicsőséges nevemnek, hogy hordozza azt népek fejedelmei és királyok és császárok előtt és az én népem fiai előtt. De csodálatos, ahogy készül az isteni mű. Saulnak még sokat kell szenvednie az én nevemért – mondja ezt is az Úr Anániásnak, de szenvedései által a földnek végső határáig, sok-sok embernek ragyog fel az isteni kegyelem fénye.
Anániást meggyőzte az Úr, hogy hatalmas kegyelem árad ki nemsokára az Egyenes utcában és ez az Úrral beszélni tudó és szavára hallgató ember elindul, hogy a nagy műnek ő is részese, sőt eszköze lehessen. Annak a hívő embernek a mintaképe Anániás, akit képes átjárni a kegyelem, és egy isteni üzenettel át tud menni abba az Egyenes utcába, hogy áldást mondjon a sötétségben ülőnek.
Testvérem, Saul! Így köszön be az idegen, de aki nem is idegen már, mert jövetelét az Úr előre megjelentette, és ahogy korábban már említettem, a jó pásztor hangján szól, amitől Saul szíve megbátorodik, mielőtt még újra látna. Aztán meg könnyű szívvel engedi magához ezt az idegent, még áldó keze elől sem hajlik el, mert az a kéz már a Jézusé, az Úr Jézus kinyújtott keze. Az Úr Jézus kinyújtott kezévé válhatna a te kezed és az enyém is, amikor áldani szeretnénk, gyógyítani, vagy csak fájdalmat enyhíteni. Van-e bátorságod az Úr nevében kinyújtani a kezed valaki felé és azt mondani, amikor minden más szó egy nehéz helyzethez hűtlenné és méltatlanná válna: Áldjon meg téged az Úr!?
Anániás áldott és az áldatlan helyzetet a hatalmas Isten sarkaiból kimozdította, és szolgáját, választott edényét, Sault egyszerre látóvá tette. Mintha pikkelyek estek volna le Saul szeméről és újra látott, de már nagyon sok mindent másképen látott. Már nagyon sok mindent belátott, mert körülkerítve kegyelemmel, mindent másképpen lát az ember. Életében először volt alkalma szemtől-szemben látni egy olyan embert, aki őt testvérének nevezte, ahelyett, hogy megölő ellenségét látta volna benne. Ilyen csodát csak az Úr készíthet el. Saulnak a szeme előtt bontakozott ki az Isten műve.
Miután pedig megjött a szeme világa, s már azt is látta, hogy hol fakad fel az élet igazi forrása, s hogy Jézusnál lát az ember igazi világosságot, semmi másra nem vágyott jobban, mint hogy ami életcél volt, de teherré lett, ami előző életszakaszának gyötrelmes hordaléka lett, lemossa a keresztség vizében. Saul megkeresztelkedett, majd evett és – így mondja Isten Igéje, hogy erőre kapott. De ez nem az étel ereje volt, nem is vad indulatok ereje, nem száguldó lovak és harci kocsik ereje, hanem a Szentlélek csodálatos áramlása, mint amikor a felhúzott vitorlákba belekap a balatoni szél.
Így vált Saul a pusztító gyilkosból tehetetlen, vak kolduson át Isten áldott eszközévé, így vált megszentelt edénnyé egy élet, amelyik még közel sincsen készen, még hosszú évek tanulása következik, de már készen van az Úr szolgálatára. Isten adjon nekünk is ilyen belső átalakulást, szentséges jelenlétének boldog megtapasztalását, mert ma is van hatalma rá.
Készítsünk magunkban utat a kegyelemnek. Ehhez pedig jó volt ismét átengedni szívünkön Saul megtérése történetét és jó másokét is a Bibliából, de most hallgassuk meg gyülekezetünk egyik tagjának a történetét, hogy ezen keresztül is megérinthesse szívünket az Úr. Ámen.
Vasasné Lázár Erika presbiter, házigondozó testvérünk bizonyságtételére készülve énekeljük el a 396. dicséret első versét: Ébredj, bizonyságtévő lélek…
Áldás: „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.” Zsid 13, 20-21
Mátészalka, 2025-03-02.
Becsei Miklós
