CSODÁLATOS TANÁCSOS – Advent második vasárnapi istentisztelet
„És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.
Mondott nekik egy példázatot is (Jézus): Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt. Lk 21, 25-36
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos…” Ézsaiás 9, 5
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Advent második vasárnapja van. Az Úr érkezésére várunk. Két szál gyertya fényeként, egyfelől Ézsaiás próféta szavai, másrészt Lukács evangélista bizonyságtétele gyújtsanak a szívünkben világosságot.
Nem emberi beszéd ez, hanem maga Jézus mondja, hogy lesznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban. Ritkán nézünk fölfelé, egyre kevesebbet, mert egyre több dolog vesz körül, ami földközelben tartja tekintetünket. Gyermekek és fiatalok, de felnőttek is egyre többen az ablakot nem kitekintésre használják, hanem benéznek rajta egy világba, ahol semmi nem valódi, hanem ahol minden csak látszat, fények és színek káprázata és játéka. Az utcára néző, a világra kitekintő ablak zavaró tényező lett, az árnyékolástechnika ugrásszerűen fejlődött, mert a természetes fény lett zavaró tényező, a mesterséges fény pedig, noha a szemünk és lelkünk ádáz ellensége, mégis: a monitor és kijelzők kék fénye járja át lelkünk legmélyebb bugyrait, a napot pedig nem kívánjuk.
Valami olyannak kell lenni hát, ami újra kivisz bennünket az ég alá, hogy végre felnézzünk a fejünk fölé. Lesznek jelek a napban, holdban és a csillagokban. Ki tudja mire gondolt a mi Urunk Jézus, amikor második eljövetelét beharangozó jelekről beszélt? De Ő mondta, hogy valaminek történnie kell, ami sokkal jelentősebb annál, mint a nemzetközi űrállomás fejünk feletti elhaladása, amire a nyáron is csak azért figyeltünk fel az átlagosnál kicsit többen, mert azon egy magyar fiatalember is utazott.
Jézus bizonyára nem azokra gondolhatott, mikor égi jelekről beszélt, akik földbolygónk után már a világűrt is felosztották maguk között. De bizonnyal gondolt az Úr azokra, akik éppen az egekig ható igazságtalanságok, égbekiáltó hazugságok miatt zúgolódnak és háborognak. Megbomlik a rend ott fenn – mondja Jézus, mert az ember már olyan magasságokban jár, ami nem az övé, ott kíván uralkodni, ahol nem az ő felségterülete van, de a földön az embertársához nem tud, és nem akar odahajolni. Vagy ha mégis megteszi, akkor embertársát kígyóméreggel sebzi meg, mert szavai és tettei kígyómérget rejtenek. Ha a földön már minden rendben volna, ha minden hegyet és halmot elhordtunk volna, ha minden mélységet, és minden árkot betemettünk volna, akkor talán lenne valami keresnivalónk az égben. De így nincsen. Az Úr óvjon meg minket attól, hogy közeli ítéletének, ítéletre való eljövetelének jeleivé, vagy eszközeivé váljunk itt a földön és fenn az égben. A népek pedig jól teszik, ha háborognak, hogy miért az égben kívánunk tündökölni, amíg a földön van csak egyetlen éhező is. A tenger háborgása a népek háborgása, jogos felháborodása azok miatt, akiknek pedig nincs sem ereje sem bátorsága, sem lehetősége szólni, mert fejére szól ki szót emel…
De minden halandó látja már, ha néha föltekint, hogy az ég tartóoszlopai megrendülnek, hogy az ég mennyezete ránk fog szakadni, hogy a zsákutcába futott emberiségnek nincs jövője, csak ha új világ jön – az Istentől –, mert önmagát ez a világ már nem tudja megjavítani.
Olyanok járnak az égben, akiknek a földön lenne dolguk, olyan energiákat szórnak szét az univerzumban, amik itt a földön nélkülözőknek jelentenének biztonságos mindennapi kenyeret; a népek pedig háborognak, mint a tenger és akik hangoskodnak és kínjukban egymást is marják, és falják és azok is, akik csendben vannak, mert félnek és rettegnek, nos ők mind egyformán: tanácstalanok.
Az emberiség egyik legnagyobb nyomorúsága a tanácstalanság, mert megmérgezi a lelket. A Szentírásban Jézus világosan mondja, hogy ne higgyetek a hamis prófétáknak. Ne higgyetek azoknak – írja Pál apostol –, akiknél a kegyesség látszata megvan, de annak erejét megtagadják (I. Tim 3,5). Ne higgyetek a báránybőrbe bújt farkasoknak. És ne higgyetek azoknak, akik az ügyeskedés, a ravaszság és a fondorlat erejében reménykednek és csak üzleti szempontból nézik az életet, mert azok a lelki halál állapotában vannak és a sátán szolgálatában állnak.
A tanácstalanság a lélek legfőbb mérge, mert az embert önmaga és a másik ellenségévé, az ősbizalmatlanság mocsarába süllyedő szörnyeteggé teszi.
Ezért jó meghallani a prófétai szót, ahogy az Úristen két és félezer évvel ezelőtt Ézsaiás szívébe írta: Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos.
Aligha vannak ma rezignált életünket, háborgó, beteg, sok sebből vérző lelkünket jobban megérintő, megfagyott szívünket édesebben átölelő szavak, mint ezek, hogy: Csodálatos Tanácsos.
Ézsaiás színesben látja lelki szemei előtt a karácsonyi történetet – szerintem a pásztorokat és a jászolt is, meg az abban fekvő kisdedet – és azt mondja, hogy ebben a gyermekben a Csodálatos Tanácsos adatik. Az, akire nagyon vágyik a világ. A háborgók is vágynak rá, és a rémült csendben megfagyott szívű emberek is. Mert a kettő ugyanaz. Aki csendben remeg és aki félelemből kiabál, az ugyanaz az ember. Aki másokba harap, nehogy az ő lelkét megsebezzék, az ugyanaz az ember. Mindkettő gyáva. Igen, ahhoz kell bátorság, hogy felemeljük a fejünket és emelt fővel hirdessük, hogy nem kérünk a világ bölcsességéből. Nem kérünk a világmegváltó tervekből, mert már annyit csalódtunk, mert mi az égből várjuk azt, aki egyszer már eljött, mint gyermek, de királyként visszajön újra. Nekünk az Ő tanácsa kell.
Nekünk a mi drága Mesterünk intelligenciája kell és nem hisszük el, hogy a mesterséges intelligencia hoz valódi megoldást az életünk kérdéseire. Tujátok mi a mesterséges intelligencia? Jelen korunk, a 21. század bábeli tornya. Majdnem az égig fog érni, sokkal magasabb lesz, mint az ókori elődje, mert ma már korszerűbb az építészet, igaz, hogy korrupt lett a világ és ki fogják lopni a cementet és a vasalást a betonból, és ha a nap lemegy, az éjjeli őrök hazaviszik tüzelőnek a zsaludeszkát. Mégis: talán toronymagas dicsősége lesz az emberiségnek a mesterséges intelligencia, de égbekiáltó szégyene is, hogy teremtő, gondviselő és megváltó Urát még mindig, és ha lesz mindennek megmondója, akkor végleg figyelmen kívül hagyja. Mert a Csodálatos Tanácsos maga az Úr Jézus, akinek a szava gyógyít és reménységet ad.
Ezekben a nehéz időkben legyetek éberek! – ezt tanácsolja az Úr. A lelki éberség a Szentírás üzenetének naponkénti tanulmányozását jelenti, mert a sátán megtévesztő munkája folyamatos. Abból a korszakból származik a most felidézendő gondolat, mikor még nem állt rendelkezésre a korszerű technika, hogy fény segítségével kiszűrjék a hamis bankjegyeket. Akkor még a tapintásra hagyatkoztak, vagy a fény felé tartották a papírpénzeket, azon alig észrevehető vízjeleket kerestek, de az egyetlen biztos pont az volt, hogy meg kellett tanulni milyen a valódi bankjegy. Minden részletét, tapintását, zizegését, talán még a szagát is ismerni kellett. Mert azt mondták, hogy minden, ami attól eltér, az hamis. Ma, amikor a technika legfejlettebb korszakában, mikor az emberiség soha nem látott szellemi kicsinysége, sőt látható visszafejlődése valósul meg, és megannyi hamis próféta van, mind a Jézus nevében, akkor csak egyetlen dolog segíthet eligazodni, a helyes útra visszatalálni, a szitán átlátni, ez pedig az Isten szava, és Az Úr Lelkének leleplező, megvilágosító munkája. Az Isten Igéje az egyetlen igaz valóság, és iránymutatása az egyetlen helyes világlátás, nem kevesebb, mint a gyártó használati utasítása az életről, a világról és az emberről.
Az éberség mellett pedig a szüntelen imádkozásra is bátorít Jézus, hogy elfáradt lelkünk, sebzett szívünk, felfoghatatlan veszteség-terhet hordozó életünk levegőhöz jusson és éljen.
Ha tanácstalan vagy, ha nem tudod mit kezdj magaddal, a fájdalmaiddal, a kínzó miértjeiddel, a téged, vagy szeretteidet érő tengernyi igazságtalansággal, akkor keresd meg összekulcsolt kezeddel a Csodálatos Tanácsost és meglátod, hogy valami történni fog. Nem biztos, hogy szűnik a vihar, nem biztos, hogy a betegség tüstént eltakarodik, de minden hívő ember tudja mit jelent, ha csak egyetlen fénysugár is felragyog a sötétségben.
Áldott legyen az Úr, ha a templom csendjében ma számodra csak egyetlen kicsiny fénysugár is felragyoghatott, aminek a nyomába érdemes elindulni együtt, azért a reményteljes jövőért, amit Jézus készített az Őt szeretőknek.
Ezt üzeni advent két gyertyaszála, Ézsaiás próféta és Lukács evangélista szavain át a közöttünk lévő Úr Jézus. Aki maga mondja ezt: Bizony hamar eljövök. Jövel, Uram Jézus! Ámen.
Becsei Miklós lelkipásztor
Mátészalka, 2025.12.07.
