A SAS EVANGÉLIUMA – KARÁCSONY ELSŐ NAPI IGEHIRDETÉS
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” Jn 1,1-13
Kedves Testvéreim! Szeretett Ünneplő Gyülekezet! A keresztyén egyház a negyedik századtól kezdve a négy evangéliumot négy jelképpel azonosítja. Máté evangéliuma az angyal, Márk az oroszlán, Lukács evangéliuma a bika és János evangéliuma a sas jelképét kapta. Két bibliai hely, az Ószövetségben Ezékiel próféta látomása, valamint az Újszövetségben a Jelenések könyvének egy fontos mozzanata szolgáltatja a szentírási alapot ehhez az azonosításhoz, tehát az elgondolás nem a képzelet szüleménye.
János evangéliuma, amelynek bibliaolvasó vezérfonal szerint ma a naponkénti olvasásába kezdünk, illetve az evangélium szerzője tehát a sashoz hasonlítható. Mi jut eszünkbe a sasról? Ha csak bibliai utalások között keresgélünk, akkor is gazdag üzenettel találkozunk. Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok…
János evangéliuma a legkésőbb született evangélium, az első század utolsó évtizedében, a 90-es évek közepén íródott, a Jézus-esemény, tehát főként a keresztre feszítés és feltámadás után mintegy 60-65 évvel. Mintha mai 80 éveseknek kellene tizenöt éves koruk eseményeit felidézni. Hogy is lehet több mint fél évszázad távlatából visszaemlékezni az eseményekre? A válasz nagyon egyszerű, hogy rendelkezésre áll a másik három evangélium, Máté Márk és Lukács, számos újszövetségi könyv, levelek is, de legfőképpen a Szentlélek segít. Jézus azt ígérte a Szentlélekkel kapcsolatban a benne hívőknek, hogy eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek.
Miért a kapta a sas jelképét a negyedik evangélium? Talán azért is, mert a Jézus-eseményeket és az őskeresztyén egyház sorsát szinte madártávlatból nézi. A sas repülési átlagmagassága ötszáz és kétezer méter között van, de előfordul, hogy akár 4-5 ezer méter magasságba is felemelkedik. Nem erőből, a szárnyaival csapkodva, hanem a felszálló légáramlatokat kihasználva körkörös, vitorlázó repüléssel. János evangéliuma szerzőjének is van egy felhajtó ereje, ez pedig a Szentlélek munkája.
Nem lehet véletlen az, hogy valakinek az első század végén a Lélek késztetése által egy negyedik evangéliumot is kellett írni. Az egyháztörténelem szempontjából ez már a súlyos keresztényüldözések, a sok fájó, de tanulságos hittapasztalat kora. Ebben az időszakban a zsidóság és a keresztyénség végképp szakít egymással. A zsinagógákból kizárják a keresztyéneket, a közös útkeresés nem sok sikerrel járt. Erre a tapasztalatra utalhat János evangélista, amikor azt írja, hogy a sötétség nem fogadta be a világosságot.
Mégis: az evangélium szerzőjét a Lélek elképesztő magasságokba emeli és megírja a sas evangéliumát. János evangéliuma felülnézetből láttatja velünk a dolgokat, de nem elnagyolva, hanem kérlelhetetlen precízséggel, a sas elképesztően éles szemével és ezért az evangélium nyitánya, ez a néhány bevezető mondat méltó módon szentelheti meg ünneplésünket, az Istennel való találkozásunkat.
Csak egyetlen szót szeretnék az igeszakaszból kiemelni, amit a Szentlélek Isten már régóta a szívembe írt, ezen sokszor elgondolkodtatott, ez pedig a legelső szó, ami úgy hangzik, hogy kezdetben. Ezzel a szóval kezdődik János evangéliuma és amíg szerzőtársai, Máté, Márk és Lukács leírják Jézus születése történetét szépséges híradásban angyalokkal, pásztorokkal, napkeleti bölcsekkel, addig János evangélista sokkal messzebbre lát és az eseményeket nagyobb összefüggésben szemléli. Jézus születése számára szinte megfoghatatlanul nagy csoda, ezért nem is megy bele olyan részletekbe, mint szerzőtársai, hanem születés helyett a végtelen nagy, tér és idő távolságból való eljövetelt írja le. Nem Betlehemben, nem rongyos istállóban kezdődik az, ami valóban ott és akkor ölt testet, hanem sokkal korábban. Az evangélium szerzője nem talált jobb és alkalmasabb szót ennek a felette nagy titoknak a kifejezésére, mint amivel a teljes Szentírás kezdődik. Már ezért az egy szóért is érdemes a polcról levenni és otthon fellapozni a Könyvek Könyvét, a Bibliát. Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet… Ugyanezzel a szóval kezdődik a János evangéliuma. Az embernek olyan érzése van, mintha valamiféle újszövetségi teremtéstörténet kezdődne el. A mennyei magasságokban szárnyaló evangéliumszerző ezt a kezdetet látja meg és Jézus születésével kapcsolatban azt sugallja, hogy új teremtés kezdődik el, ahogy ennek levelében Pál apostol is hangot ad. Aki Krisztusban van új teremtés az, a régi elmúlt és íme új jött létre (2Kor 5,17).
János evangéliuma hangot ad a reménynek egy olyan korban, az első század végén, amikor a krisztusi evangélium ügye megrekedni látszik. Mert nincsen nagyobb baj annál, mint amikor valaki az övéi közé jön és az övéi nem fogadják be. Nincsen nagyobb sorstragédia annál, mint amikor valaki jobban szereti a sötétséget, mint a világosságot. Az evangélium szerzője erre a nehéz kezdetre is felülről kapott reménységgel tekint. Mert ha jól meggondoljuk, akkor éppen az övéi szívének megkeményedése által és az akkori világ keresztyén üldözése által jut el Jézus beszéde a föld végső határáig.
Vagyis: minden nehéz helyzet az Isten dicsőségét szolgálja, ha sikerül felülemelkedni a bajokon és személyes fájdalmainknál messzebbre látni. Ezt üzeni meg Jézus az Úrvacsorában, testet öltésének, szent karácsonynak az ünnepén. Ámen.
Becsei Miklós lelkipásztor
Mátészalka, 2025. december 25.
