LÁTTALAK A FÜGEFA ALATT – ÉV UTOLSÓ VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
Olvasmány: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és amikor megpillantotta Jézust, aki arra járt, így szólt: Íme, az Isten Báránya! Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor látta, hogy követik őt, megszólította őket: Mit kerestek? Ők pedig ezt válaszolták: Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz? Ő így szólt: Jöjjetek, és meglátjátok. Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; mintegy délután négy óra volt. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást – ami azt jelenti: Felkent. Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni – ami azt jelenti: Kőszikla. Másnap Jézus Galileába akart indulni. Találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: Kövess engem! Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. Jn 1,35-44.
Alapige: Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: a názáreti Jézust, József fiát.
Származhat-e valami jó Názáretből? – kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg! Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság. Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott téged, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya! Jézus így válaszolt neki: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni. És hozzátette: Bizony, bizony, mondom nektek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.” Jn 1,45-51.
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Az év utolsó vasárnapján egy nagyon szép elhívási történettel keresi szívünket mennyei Atyánk. Talán ez a történet is azért íratott meg, hogy a mi történetünk is legyen. De jó is lenne tudni, hogy János evangéliuma leírása óta, az első évszázad vége óta hányan hallották meg éppen ezen a történeten keresztül Jézus hívását. Vajon hányan mondhatják el, hogy Nátánaél története az én történetem is? A névnek van egy rövidebb formája is, amit Nátánként ismerünk, ószövetségi prófétaként, Dávid király prófétájaként. A név rövidebb és hosszabb formájában is azt jelenti, hogy Isten ajándéka. Kiejtés szempontjából a Nátán egyszerűbb, ezért az igehirdetésben időnként Nátánként fogom használni a nevét.
Miféle ember volt ez a Nátán? Az ő jellemét, természetét segíthet megérteni egy történet, amellyel a közelmúltban találkoztam.
Egy izraeli televíziós műsorban interjút készítettek egy nagyon gazdag emberrel, aki nagy utazó volt és szinte az egész világot bejárta már. A műsorvezető azt kérdezte tőle, hogy világkörüli útjai során mi volt a legnagyobb meglepetése, mi volt a legmeghatározóbb élménye. Az utazó így kezdte: – az egész világot bejártam, nincs a földnek olyan országa, ahol ne lettem volna, mégis a legnagyobb meglepetés az én szülőhazámban ért, itt találkoztam valakivel, aki gyökeresen megváltoztatta az életemet. Elmondaná részleteiben, hogy mi történt? – kérdezte a műsorvezető.
Az egyik napon, amikor Jeruzsálem utcáin sétálgattam, beláttam egy nyitott ajtójú templomba és észrevettem, hogy egy férfi a menny felé kitárt karokkal imádkozik perceken keresztül, mozdulatlanul. Nemrég érhetett véget a délutáni imádság órája, mert mindenki más befejezte az imádkozást és hazament, de ő továbbra is ott állt és ebben az eget ostromló testtartásban imádkozott. Bementem a nyitott ajtón át és csendben a közelébe kerültem, hogy lássam a férfi arcát. Észrevettem, hogy imádság közben könnycseppek gurulnak végig az arcán. Türelmesen megvártam, amíg befejezte az imádságot és azután megkérdeztem tőle, hogy mi a problémája, ami miatt sírva imádkozott Istenhez. Azt mondta, hogy sürgősen szüksége lenne tízezer dollárra a kórházban fekvő felesége miatt. – Ezért imádkozol ilyen szenvedélyesen? Igent mondott. A sors úgy hozta, hogy éppen ennyi készpénz volt nálam, gyorsan megszámoltam és a kezébe adtam.
Ekkor ő elfogadta a pénzt és ahelyett, hogy megköszönte volna, a szemem előtt képes volt ismét térdre ereszkedni és Istennek adott hálát, majd az imádság után újra felém fordult és nekem is megköszönte.
Ekkor én elmondtam neki, hogy a hite mennyire lenyűgözött engem és átnyújtottam neki a névjegykártyámat, amely tartalmazta a legbizalmasabb telefonszámomat és e-mail címemet és azt mondtam, hogy ilyen hittel még sehol nem találkoztam és ha ezentúl bármilyen segítségre, vagy bármekkora összegre lesz szüksége, akkor hívjon fel, vagy írjon egy e-mailt és küldöm a pénzt.
De, ami ezután következett az döbbentett meg igazán – mondta a gazdag utazó.
– Mi történt?
– Hát az történt, hogy ez az ember elutasította az ajánlatomat. És amivel indokolta, azzal máig nem tudtam megbirkózni, mert úgy szíven talált…
Mi volt az indok? – kérdezte szemmel látható izgatottsággal a műsorvezető.
Inkább szó szerint idézem, mondta a gazdag utazó. Nos, ezt a választ kaptam tőle: „Köszönöm az ajánlatodat, de nem foglak hívni, ha pénzre, vagy bármi másra lenne szükségem, mert mindig azt fogom hívni, aki téged ideküldött”. Megható és tanulságos történet.
A mai igeszakaszban Nátánaél azt hívta, a fügefa alatti csendben azt kereste napi rendszerességgel, aki elküldte számára kimondhatatlan ajándékát Jézust. Ezért volt a kettőjük találkozása Istentől elkészített, felülről rendelt alkalom. Lélekben és gondolatban így menjünk most közelebb a történethez.
Az első nagy tanulsága az elbeszélésnek, hogy a világban, amit Isten teremtett, minden mindennel összefügg, és az emberi világra nézve ez úgy igaz, hogy mindenki mindenkivel összefügg. Egy nagy hálózat részei vagyunk, a világ Isten szőtte szőnyeg, sűrű szövedéke emberi kapcsolatoknak és személyes történeteknek. Áldás részese és áldás közvetítője az ember. Kezdettől fogva úgy tetszett Istennek, hogy igazságát hitből-hitbe, szívből-szívbe jelentse ki. Volt, akin keresztül te hallottad meg Isten hívását és van, akinek rajtad keresztül kell meghallani az Úr szavát.
Így történhetett akkor is, hogy miután az Úr Jézus találkozott Fülöppel, akinek elég volt két jézusi szó – kövess engem – Fülöp találkozott közeli barátjával Nátánaéllel és elújságolta neki, hogy megtaláltuk a Messiást!
Nátánaél egy megfontolt ember. Nemsokára kiderül róla, hogy mennyire elmélyült imaéletet él és mégis két lábbal a valóság talaján áll és meggyőződéséből nem billenti ki egykönnyen semmi és senki. Még egy „megtaláltuk a Messiást” feliratú híradás sem. Nátánaél nem az az ember, aki, ha ma élne és olvasna egy internetes reklámot, hogy mosógépet vehetsz féláron, csak utald át előre az összeget, máris megnyitná telefonján a banki alkalmazást. Nem, ő az az ember, aki mindent megvizsgál és a jót megtartja, a rosszat elfelejti.
Hiába közelít feléje Fülöp barátja a Messiás hírével, csak a szemének hisz, csak ha maga is látta, ezért kétkedőn és kérdezőn, de legbelül szent alázattal és őszinte vággyal elindul barátja szavára. Már majdnem találkoznak, de a találkozást megelőzi a kegyelem…
Hiszen: Jézus szava előbb ér hozzá, minthogy ő Jézushoz érne, mert a nagy meglepetések órája van, eljött számára a kegyelmi idő, itt van az életének a kairosza.
Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság –mondja Jézus. Azt érezzük, hogy ezek nagyon súlyos szavak az Isten Fiától. Akinek a szívében nincsen álnokság talán azt jelenti, hogy Nátánael is kegyelemre és megváltásra szoruló ember, de szívében már nem a jákóbi lelkület uralkodik. Boldog ember az, akinek a lelkében nincsen álnokság, olvassuk a 32. Zsoltárban. A szívek vizsgálója az Úr és ezért Jézus tudhatja, hogy Nátánaél már nemet mondott a sejtjeiben fészkelő csalárdságra és szüntelenül keresi az Isten közelségét. Erre utalhat a jézusi mondás, hogy láttalak a fügefa alatt. A fügefa egyszerre jelképezi az Isten jelenlétét, a Messiásvárást, Izrael reménységét és az éberen vigyázó életet, amelyik minden egyes napon az imádság lélegzetvételével tartja életben a hitet.
Láttalak a fügefa alatt – mondja Jézus. Amikor az Atyát hívtad segítségül, akkor ezen imádságos párbeszédnek én is tanúja voltam, mert én és az Atya egy vagyunk. Láttalak a fügefa alatt, láttalak a templomban az elmúló esztendő megannyi vasárnapján, láttalak az otthonod csendjében, amikor őszinte szívvel kerested a jelenlétemet. Láttalak a harcaid között és az imádságaid nincsenek elfelejtve. Bárcsak rólunk is elmondhatná az Úr, mikor reánk emeli szelíd tekintetét. Hiszem, hogy akinek ma ezeket a szavakat kell meghallani Jézustól, az meg is hallja, és a halk és szelíd szó nem vállon veregetés, még csak nem is kitüntetés, hanem valami belső erőforrás tud lenni és nagy biztatás a jövőre nézve, hogy érdemes az Urat keresni és érdemes kitartóan imádkozni.
Nátánaél szívéből e szavak hallatán, mint akit jó értelemben tetten ért az Isten, szavával eltalált és szíven talált az Isten, a legszebb hitvallás születik: Mester, Te vagy az Isten Fia, az Izrael királya.
Jézus pedig, akit övéi közül sokan fel nem ismertek, de lám, kevesek azért mégis, így válaszolt: Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni – majd hozzátette – Bizony, bizony, mondom nektek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Isten meglátják. Ezt is Jézus mondta később, a hegyi beszédben. Bárcsak lennénk olyanok, mint Nátánaél. Ez az utolsó vasárnap jézusi üzenete. Bárcsak lennénk olyanok, akik nem csak visszanéznek majd egy határkőnél, hanem akikre vissza lehet nézni, hogy igen, elkövetkezett az életünknek egy olyan szakasza, amikortól örömöt és boldogságot, erőt és vigasztalást, gyógyulást és békességet találtunk a Kossuth téri gesztenyefák alatt. Templom áhítatában vagy otthon csendjében, de eldőlt a szívünkben, hogy mindig Őt hívjuk segítségül, aki nagyon sok erőt és áldást adott már nekünk, de mióta tudjuk, hogy legnagyobb ajándékát, egyszülött Fiát is nekünk adta, nem keresünk máshol menedéket, sem vigaszt, hanem egyedül csak nála. Isten adja, hogy így legyen. Ámen.
Becsei Miklós lelkipásztor
Mátészalka, 2025. december 28.
