MÉCSVILÁG – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
Alapige: „Ez az ige szólt Jeremiáshoz Júda egész népéről Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében, amely Nebukadneccarnak, Babilónia királyának első esztendeje volt. Ezt hirdette Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának a tizenharmadik esztendejétől fogva a mai napig, tehát huszonhárom éven át szólt hozzám az Úr igéje, én pedig hirdettem nektek, idejében hirdettem, de ti nem hallgattatok rám. Az Úr elküldte hozzátok szolgáit, a prófétákat, idejében küldte, de ti nem hallgattatok és nem figyeltetek rájuk, meg sem hallgattátok őket. A próféták ezt mondták: Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből! Akkor mindörökké azon a földön lakhattok, amelyet nektek és őseiteknek adott az Úr. Ne kövessetek más isteneket, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! Ne bosszantsatok engem kezetek csinálmányaival, hogy rosszat ne tegyek veletek! De ti nem hallgattatok rám – így szól az Úr –, csak azért, hogy bosszantsatok kezetek csinálmányaival, a saját vesztetekre. Azért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok az én igéimre, elhozatom észak valamennyi nemzetségét – így szól az Úr – meg szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Rázúdítom erre az országra, lakóira és valamennyi szomszédos népre. Kiirtom őket, hogy megborzadva felszisszen, aki látja, mert örökre romhalmazzá teszem őket. Megszüntetem náluk a hangos, vidám örvendezést, a vőlegény és a menyasszony örömét, a malomzúgást és a mécsvilágot. Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig. De ha majd letelik a hetven év, megbüntetem Babilónia királyát és népét – így szól az Úr – meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztasággá teszem örökre. Mert beteljesítem mindazt, amit erről az országról mondtam, mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amelyet Jeremiás a népekről prófétált. Ők is szolgálni fognak hatalmas népeknek és nagy királyoknak. Így fizetek meg nekik tetteikért, amelyeket elkövettek.” Jeremiás 25, 1-14
Kedves Testvérek! Szeretett Gyülekezet! Ha napjainkban valami nagy bejelentés lenne, ami az egész világ sorsát befolyásolná, vagy meghatározná és ezért a nagy bejelentésért a világ összes országában –legyen az éjjel, vagy nappal –, de megszakítanának minden TV-műsort és bemondanák, hogy mi következik; mondjuk egy nagy égitest feltűnését jelzik az amerikai űrkutatási központ radarjai, és az várhatóan a földnek ütközik és ez a becsapódás hetven évre meghatározza a földi életet. Várhatóan minden más lesz, mint amit eddig megszoktunk. A hatása még kiszámíthatatlan, a hetven év is csak becslés, de nem fogunk ráismerni a világra. Vajon milyen tanáccsal tudná ellátni a média az emberiséget? Szükséges-e élelmiszer-készletet felhalmozni, óvóhelyekre menni? Kell-e bizonyos földrészekről elköltözni? Egyáltalán mi fog megváltozni? Mire készüljünk? Senki nem tud semmit, a Föld legnagyobb tudósai is tanácstalanok. Az emberek újra az egyházakhoz fordulnak. Egy szempillantás alatt elfelejtik, hogy az egyházak hitelvesztetté váltak, mert országonként kiszolgálják az uralkodó hatalmat, mert nem emelik fel szavukat az igazságtalanság ellen, mert nem karolják fel a kisemmizettek ügyét, mert nem szólnak, amikor szólni kellene, mert meg vannak véve, mert állami pénzen felújított templomaik kiürültek, s a hitnek e szép hajlékai egerek és pókok tanyája lett. Mindez most nem számít. Mondjon valamit az egyház, mint az Istenhez legközelebb álló intézmény. De az egyház tanácstalan, a papok hallgatnak. Mégis valami különleges történik. Poros Bibliák a zsúfolt polcokon elkezdenek világítani. Könyvtárakból az éj sötétjében is nagy fényesség árad, s különösen, ahol sok régi Bibliát őriznek, a fény kilátszik az éjszakába. Az otthonokban is, ahol még egy-két Szentírás parkol használatlanul, mintegy szentjánosbogár, elkezd a könyv világítani. Egyre többen veszik észre, valahol kisgyermekek örvendező szívvel, valahol idősek, akiket a családtagok hallgatásra intenek, mert azt hiszik, csak képzelődnek, de a könyvek világítanak. Aztán kinyílnak a régi könyvek, az izgalomtól, kíváncsiságtól egyre több családban kézbe veszik. Nem bánt a könyv, szinte hívogat. Lapozgatják azok, akiknek a kezében még soha nem nyílt ki és világítanak a sorok, mintha valami foszforeszkáló sorkiemelővel jelölték volna meg az ősi szöveget. Egyre-másra próféciák olvastatják magukat, Ó és Újszövetség lapjairól jön a tanítás. Ezeknek, amik vannak, így kell lennie… Családfők olvassák az Írást, most kerülnek a helyükre a dolgok, könyv a kézbe, apa az Istentől rendelt szerepbe, hogy családjának pásztora legyen. Apa hangja most olyan megnyugtató. Pedig ítéletes próféciák képei elevenednek meg, mégis a fény a könyvből kiárad és békesség ül azok szívére, akik kikapcsolják a televíziót, mert a média sátáni riogatását a soha nem olvasott Könyv üzenete egyszerűen a helyére teszi. Az üstökös jön, fénysebességgel száguld, de aki a Könyvből biztatást kap, az nem fél. Vannak családok, ahol előkerül legalább egy Biblia és fénykörében a nyugalom szigete teremtődik meg, mint amikor áramszünet idején gyertyafény mellett szoktak beszélgetni, akiknek most eszébe sem jut a mobiltelefonjuk.
És vannak családok, ahonnan tudatosan kizárták a Bibliát, mert ők a modernek és felvilágosultak. Nekik semmi nem világít. Ők csak a Tv csatornák között keresgélnek, de mindenütt ugyanazzal a rémhírrel szolgálnak… Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ez a fantáziakép nem valóságos, tegnap este született a fejemben, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.
Tudom, hogy a világban ma is a félelemkeltés szelleme uralkodik. Tudom, hogy a sátán tarol, amikor félelmet ébreszt, mert aki fél, az talán olyat is meg fog tenni, ami egyébként az értékrendjével nem egyezik. Tudom, hogy aki fél, az kétségbeesésében a szabadságát is feláldozza.
De ne így legyen közöttünk. Lássunk át az ördög szándékain. Nekünk nem a félelem lelkét adta Isten, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak a lelkét. A világ fejedelmének minden riogatásán szűrődjön át Megváltónk szava: Ne féljetek. Bízzatok, Én vagyok, ne féljetek. A Márk 13, 7-ből pedig szó szerint idézem Jézus szavát, ezt vegyétek a szívetekre: „Amikor pedig háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg…”
És most hajoljunk közel Jeremiás próféta üzenetéhez. Akkor még nem volt televízió és a tömegkommunikációnak semmilyen eszköze. A próféta a városok tereit járta, megállt az utcasarkokon és hangos szóval mondta el, hogy mit üzen az Isten. Futótűzként terjedt a hír, hogy Jeremiás most nem viccel. Eddig sem azt tette, de most valami olyan hév fogta el, a mentő szeretetnek olyan tüze izzott és égetett a szavain át, hogy nem lehetett nem komolyan venni. Az ellenség a kapuk előtt, a babiloni király hadserege fogságra viszi egész népünket. Mivel nem hallgattunk az Úr szavára, mivel kiveszett a szeretet emberi kapcsolatainkból, mivel kiveszett a becsület az országból, ezért Isten idegenek kezébe ad bennünket. A sorsunk 70 évre meg van pecsételve. Jeremiás pedig mondta-mondta kíméletlenül, de a szíve szakadt meg a fájdalomtól, hogy hiszen 23 éve mondja már, de eddig mindenki elengedte a füle mellett. Azt mondja az Úr, hogy mivel nem hallgattatok szavamra, elveszem tőletek a legszebb örömöt, a vőlegény és a menyasszony örömét, elveszem a malom zúgását és otthonaitokból a mécsvilágot. Amit az emberek hallottak a köztereken, azt bizony nehéz volt megemészteni.
Az emberek hazamentek, a családok összeültek. Mi lesz most? Vajon mennyire tudtak a szülők gyermekeik számára megnyugtató dolgot mondani?
Testvéreim! Ha a legelején csak elképzelt üstökös mégis elindulna? Vagy ha úton van már, de még nem észlelték a radarok? Ti érzitek, hogy zsákutcába futott a világ és az emberek kétségbeesésükben beleharapnak egymásba? Ne így legyen közöttünk! Elővettem a Bibliámat és azért keltek életre bennem a legelején említett fantáziaképek, mert elolvastam a mai ószövetségi igét és a sorok mintha világítottak volna, és ezt már nem csak elképzeltem, hanem a Szentléleknek van ilyen megvilágosító munkája, hogy élővé tette szívemben az Igét. Én hiszem, hogy a jeremiási próféciával akar nekünk Isten valami fontosat mondani. És aki hallotta, és a szívére veszi, az a szívében békességet vihet haza, és aki nem hallotta, ahhoz elviheted, vagy akár ebben a luxi életben az interneten a prédikációt meg is oszthatod.
Azt mondja Isten, hogy a nép hitetlensége miatt elveszi a legszebb örömöt, a menyasszony és a vőlegény örömét. Nem olyan, mintha már beteljesült volna? Olyan kevesen házasodnak már. Még kevesebben kérnek a közös útra áldást. Mintha már elkezdődött volna Isten ítélete? Azt mondja az Úr, hogy megszünteti a malomzúgást? A malomzúgás hangja Izraelben azt jelentette, hogy van termés, van munka, lesz kenyér és működik a gazdaság. Nem tudom van-e az itt ülők között, aki még hallott malomzúgást? De a tehénbőgés a vidék Magyarországának azt jelentette, hogy elérhető közelben olyan tejet lehet kapni, amit nem a lila tehén adott. Ha nincs malomzúgás, akkor ez azt jelenti, hogy a természetes életet mesterségesre váltottuk és természetellenesre. Itt már nem az egészséges élet számít, hanem a táplálkozás üzleti kérdéssé vált. Amit pedig megeszünk az megbetegít, a gyógyszergyártást is virágoztatjuk. Ez is zsákutca, mint a jegyespárok örömének elmúlása. Mintha már valóban ítélet alatt lennénk egy jó ideje. S legvégül – ez volt számomra is a legfájdalmasabb – azt mondja Isten, hogy megszüntetem a mécsvilágot. Nem volt még elektromos áram, naplementekor minden sötétbe borult, az ég betakarta a földet. Ezért régen a házakból kilátszott a mécsvilág. A kuvik is ott mondta a magáét, ahol beteg mellett virrasztott a család, és a mécses gyenge fénye odavonzotta a madarat. Így lett a szegényből halálmadár.
De a mécsvilágnak csodálatos, biblikus értelme van. Lábam előtt mécses a te igéd – mondja a zsoltáríró. Amelyik családban előkerül a Szentírás, ott mécsvilág van. Hány évtizedig lakhatott a polcon egy-egy család régi Bibliája anélkül, hogy csak egyszer is elővették volna, nagy bajok idején, mint éppen hetven éve az 56-os forradalom idején megkérdezték volna. Azt mondja az Úr, hogy elveszi a mécsvilágot. ha eddig nem kellett, akkor lehet, hogy nem fog világítani, amikor nagyon kellene. Nem fog világítani, amikor egy jó szó kellene. Én azt szeretném kérni tőletek, hogy mától minden házban, ahol megvan ez a régi lámpás, gyújtsátok meg a mécsvilágot. Március első vasárnapján, Bibliavasárnapon megszentelt helyen és időben mondom, hogy vegyétek elő naponként az Isten szavát, és valaki olvasson fel belőle és legyen beszédtéma és szülessenek szívből jövő imák, hogy Atyánk vezess bennünket, hogy amikor nő a sötét mi ne féljünk, és el ne tévedjünk. Urunk Jézus, segíts, hogy ne kelljen hinni semmilyen vészmadárnak, csak egyedül a Te szavadnak, amely ma is nyugalmunkat, békességünket és megmentésünket munkálja, hogy hitvány bálványainktól elfordulva Tehozzád, az élet forrásához térjünk. Otthonainkban ragyogjon fel újra a mécsvilág, szent Igéd világossága. Ámen.
Becsei Miklós lelkipásztor
Mátészalka, 2026-03-01.
