AKI ZUHANÁS KÖZBEN IS IMÁDKOZOTT – NAGYPÉNTEKI IGEHIRDETÉS
Imádság: „… Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat!…” Ámen. Zsoltárok 22, 1-21
Alapige: Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét. Mivel péntek volt, a zsidók nem akarták, hogy a holttestek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy ünnepnap volt. Arra kérték tehát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontja ne töressék meg.” Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.” Jn 19, 28-37
„Könyvedben minden meg volt írva…” Zsolt 139, 16
„A szeret soha el nem múlik…” I. Kor 13, 7
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Nincs a világnak olyan rémsége, nincsen olyan sötétsége, amiben ne ragyogna fel a fénysugár. Volt olyan, hogy az igazság végleg elveszni látszott, és a gonoszság győzedelmeskedett, de már nincsen. Az ószövetségi Szentírás a veszteségek láncolata. Bábeli zűrzavar, özönvíz, fogságok sora: Egyiptomban, Asszíriában, Babilóniában. Azután a perzsák és görögök hódítása, majd a Római Birodalom uralkodása.
De Nagypéntek óta nincsen olyan, hogy nincs tovább, csak olyan van, hogy van tovább. És ez csak azért lehetséges, mert a kereszten megvalósult az a pillanat, amikor valami tényleg elszakadt, amikor valaki tényleg a mélybe zuhant és senki nem nyújtott neki mentőkötelet. Azért olvastam fel a 22. zsoltárt kezdőimádságnak, mert zuhanás közben Jézus ezt imádkozta, és megüzente, hogy zuhanás közben is szabad imádkozni. Amikor az ember már semmit nem tehet a helyzete megváltoztatása érdekében, amikor a meredek hegyoldalon nincs egyetlen kapaszkodó sem, utunkba egyetlen fa vagy bokor, sem szikla, sem kidőlt fa nem kerül, hogy minket meglassítana, akkor az imádság marad, ha van…
De van-e a szívedbe imádság írva, mert meglehet, hogy a „jajistenem” kevésnek bizonyul. Meglehet, hogy a jajistenemre nem csendesül a vihar, mert még az ördögnek is lehet jajistenem szava, ha ítéletre jövő Istenünk a pokol kapuit remegteti meg. Hiszed, hogy az Isten egy? Az ördögök is hiszik és rettegnek. Az imádságos életet csak útközben lehet megtanulni, ahogy Jézus is tanította, mert megmutatta hogyan kell hálát adni ételért és italért, megköszöni a keveset és a sokat. Tanította imádságos könyvéből, a 150 bibliai zsoltárból, melyek közül gyakran idézett, hogy az élet minden helyzetére van imádság, amelyek megtanítják a kimondhatatlant szavakba önteni, megtanítják, hogy akkor is van a szónak létjogosultsága, amikor egy-egy helyzetre már nincsenek szavak. Meg lehet tanulni, hogyan kell útra kelő, vagy úton levő családtagodra, vagy akár magadra egy nap kezdetén védelmet kérni; az ágyból felkelni tudásért, az ablakon kitekintés képességéért és a lenyugvó napért hálát adni. Vajon kértél-e már védelmet a mai napra, vagy szeretteid életére? Ez nem úgy van, hogy az embernek alanyi jogon minden jár, hogy ha megteremtett, akkor gondoskodjon is, hanem minden kegyelem. A lelki kiskorúság jele, hogy minden csak akkor érték, ha veszni látszik.
Kérjük ma együtt az Urat, a kereszten szenvedőt, hogy taníts minket imádkozni. Igaz, hogy a Miatyánkot is Ő tanította, de a Miatyánk, és a Hiszekegy elhadarása, annak lélek nélküli mormolása csak a jajistenem kategória, különösen, ha kiszabják, hogy belőle hányat kell mondani, mintha érdemszerző jellege volna. Istenkáromlás azt mondani, hogy az ima segített, mert mekkora ereje van az imádságnak, milyen hasznos az imádság, hiszen nem az imádságnak van ereje, hanem egyedül az Istennek, aki atyai szíve szerelmében könyörgő szavunkra, kérésünkre megindul, hogy az egeken és felhőkön át a segítségünkre siessen. Nincsen nagyobb öröm a mennyben, mint amikor a megtérő ember megtanul kérni az Atyától a Jézus nevében, mert akkor istengyermeki léte legfőbb értelmére rátalált. Nem mondd, hogy az ima segít, mert az a varázslás kategóriája, mintha szavaiddal és hiteddel te mozgatnál hegyeket. Nem mondd felebarátodnak, hogy mondj értem egy imát, hanem hogy kérd az Urat, vagy imádkozz értem. A keresztyén ember ne babonás megjegyzéseket tegyen, hogy mondok egy imát, vagy netán szorítok érted, akkor inkább ne mondj semmit. Egymástól fényévekre van, hogy mondok egy imát, vagy imádkozom érted.
Tanuljunk meg imádkozni, a jóért minden nap hálát adni, hogy nehéz napokban is legyen a szívünkben remény.
Jézusnak összesen hét imádságát hagyta ránk a négy evangélium. Vannak közöttük egy szóból álló és néhány szavas imák. Vannak teljes mondatok is. Ilyen volt az Én Istenem, én Istenem kezdetű imádság. Ezt a Jézus anyanyelvén is megőrizte a bibliafordtás: Éli, Éli lámmá söbaktáni? Egyesek az ott állók közül azt hitték, hogy a rég meghalt Illés prófétát hívja, netán látja is az Úr.
A levegővétellel küzdő istenember talán magában is imádkozott, amikor hangképzésre, szavak kimondására már nem volt ereje. De egyet biztosan tudunk, hogy zuhanás közben imádkozott, folyamatosan imádkozott. Olyan nehéz volt a bűnteher, amit mindannyiunkért magára vett, hogy. miként egy hógörgeteg, egy száguldó lavina, egyre nagyobb sebességgel zuhant a mélybe, szakadékba, tenger fenekére, pokol mélységébe, tűzzel és kénnel égő tóba, ahová valók a mi bűneink. Bűneinket méltó helyre vitte, bárcsak ott maradtak volna, hogy ne mérgeznék ma is és ne szennyeznék környezetünket, kapcsolatainkat, mindennapi életünket szeretet nélkül, fájdalomból, vagy bosszúból mondott szavaink, kigondolt gondolataink és megtett és elmulasztott cselekedeteink.
De van gyógyulása annak, aki elhiszi, hogy az Úr magára vette szennyes ruhánkat. Van szabadulása és újulása annak, aki vele hal, hogy vele éljen. Lehet új élete annak, aki ítéletet mond magában arra, amire Nagypénteken az Atya is ítéletet mondott. Még akkor is ítéletet mondott, ha ezért Egyszülött Fiát sem kímélte meg. Ó, mennyire fájhat Istennek a bűn, mint az élet egyetlen kígyómérge, ha ezért Fiáról a tekintetét elfordította, az örökkévalóság szempontjából ugyan csak egy szempillantásra, de néhány hosszú órára, amikor Jézus zuhant és szenvedett és imádkozott.
János evangélista minden eseményt, a golgotai kínok minden mozzanatát úgy látja, ahogy a könyvben előre meg volt írva. Mert Isten elkészítette a szabadulás útját, mert megmondta már az édenkertben, hogy az asszony magva, aki Jézus, egykor a kígyó fejére tapos. És ez most következik be, amikor Jézus kimondja: Elvégeztetett!
Mit jelent az számunkra, hogy könyvében minden meg van írva? Semmiképpen sem azt, hogy nem rugódozhatunk a sorsunk ellen, mert úgyis az Isten forgatókönyve szerint zajlik az élet, hanem azt üzeni, hogy mindenki másnál, még magunknál is jobban ismer az Úr és lépteinket a végsőkig terelgeti, hátha megtaláljuk a békesség és a szeretet útját. Ha jobbra lépünk, arra neki válasza van, ha balra indulunk, akkor arra is, csakhogy utunk során a legjobbat megtaláljuk. Az utolsó szívdobbanásig keres, mint Júdást is kereste az utolsó vacsorán, mikor még az ő lábát is megmosta. Kereste Pétert is, az árulót, de tekintete, szelíd szeme legalább őt megtalálta, mikor a kakas megszólalt.
Azzal fejezem be nagypénteki bizonyságtételemet, amit Pál apostol tanít a szeretet természetéről, hogy az soha el nem múlik. A szeretet soha el nem múlik. A keresztnél lehet egyedül megérteni, hogy ez a mondat mit jelent. Méghozzá egy másik jánosi ige fényében: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta (3, 16). A világtörténelemben egyetlen egyszer fordult elő, hogy az Isten jobban szerette a világot, jobban szeretett téged és engem, mint az Ő Fiát, hogy megtudjon menteni. A világtörténelemben egyetlen egyszer Isten elfordult a Fiától, elengedte a Fiát, hogy terheinkkel, bűneinkkel, sebeinkkel, betegségünkkel a szakadékba zuhanjon.
Bárcsak az Isten szeretete átjárná most a szívedet, amikor látod bűneidet, a betegségeidet, a fájdalmaidat a szakadékba zuhanni, mintegy súlyos köveket a szívedről leesni és bárcsak felszabadulnál az örömre, hogy legyőzött ellenség a bűn és a halál, a betegség és a fájdalom és többé rajtunk egyik sem uralkodik akkor, ha mienk a kereszt Jézusa és még inkább, ha miénk a húsvéti nyitott sír bajnoka, az Élet fejedelme. Mert Ő mondta, hogy én élek és ti is élni fogtok (Jn 14,19). Ámen.
Becsei Miklós lelkipásztor
Mátészalka, 2026. április 3.
