Lekció: Jakab levele 5, 13-16
„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”
Ének: 377. dicséret 1. verse
Szentlélek, végy körül bennünket, Szenteld meg szívünket,
Készíts neved imádására, Magasztalására,
Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk:
Hisszük, a mi szánknak szózatja Egeid meghatja.
Textus: Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 12, 1-11
„Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Ez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt. Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni. Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez. Amikor Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről. Ezt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat! Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem! Péter kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Amikor kimentek rajta, végighaladtak egy utcán, azután hirtelen eltűnt mellőle az angyal. Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amit a zsidó nép várt.”
Szeretett testvérek!
Az elmúlt hónapokban számtalan veszteség ért minket. Elvesztettük az eddigi megszokott életünket, a szabad mozgásterünket, közös élményeket és bizony a maszkok miatt egymás mosolyát is. Sőt, még nagyobb veszteségek érték azokat, akiknek a munkahelyük és a megélhetésük került veszélybe. De sajnos sokan vagyunk, akik szeretteiket, ismerőseiket veszítették el az elmúlt egy évben.
Az imént egy olyan közösségről olvastunk, amelyik szintén megtapasztalta a veszteség érzését. Ez a közösség a jeruzsálemi gyülekezet volt. A gyülekezet vezetőit, Jakabot és Pétert elfogták és bebörtönözték. Mindketten Jézus tanítványai voltak, akik pünkösd után az evangéliumot kezdték hirdetni. Míg Péter az Úr angyalának vezetésével csodás módon kiszabadult a fogságból, Jakab soha többé nem térhetett vissza a gyülekezet közösségébe. A veszteség és a próbatétel ellenére a jeruzsálemi gyülekezet azonban mindvégig buzgón megmaradt imádkozó közösségnek.
Péter és Jakab bebörtönzésének a történetén keresztül nézzük meg azt, hogy mit jelent imádságban együtt lenni gyülekezetként a veszteségek és próbatételek idején is!
Péter csodás szabadulása
Péterről azt olvassuk a történetben, hogy Jakab kivégzése után, őt is elfogják. Bebörtönzik. Nem ez volt az első eset, hogy Krisztus evangéliuma miatt fogságba került. Ez alkalommal azonban már nem bízzák a véletlenre az ő őrzését. Négy, egyenként négy tagból álló katonai őrség vigyáz rá. Akkoriban az volt a szokás, hogy a foglyokat kezüknél fogva egy katonához láncolták, hogy ezzel is megnehezítsék a szökés lehetőségét. Péter esetében azonban nem csak egy, hanem azonnal két katona is oda volt bilincselve a karjaihoz.
Lehetetlen helyzet. Még a legjobb szabadulóművészek sem juthattak volna ki. Szinte filmbe illő ez a jelenet. Jakab után, most Péter következik majd. Másnap Pétert is halálra fogják ítélik. Menekülésre semmi esély.
Mindeközben a jeruzsálemi gyülekezet Péterért imádkozik. Méghozzá buzgó módon, kitartóan. Isten angyala pedig csodás szabadulást hoz Péternek. A láncok eloldódnak, a vaskapu megnyílik, az őrök keze alól csodás módon kiszabadul.
Jakab
Péter csodás szabadulásának a története azonban éles kontrasztban áll Jakab kivégzésének a tragikus hírével. Értetlenül állhatunk a történések előtt. Jakabot miért nem szabadította meg Isten? Ha Pétert képes volt, akkor őt miért nem?
A jeruzsálemi gyülekezet azonban nem adta fel. Bár nagy veszteség és szörnyű fájdalom érte őket, elfogadták Isten akaratát és nem tántorodtak meg. Hiszen azt olvassuk, hogy buzgón imádkozni kezdtek Péterért. Pedig Péter teljesen ugyanolyan reménytelen helyzetben volt, mint Jakab.
- Imádság a veszteségben, nehézségek idején is
Ifjabb Martin Luther King amerikai baptista lelkész az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik kiemelkedő vezetője volt. Az ötvenes években a faji alapú hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséért küzdött az Egyesült Amerikai Államokban. Abban az időben az amerikai buszokon az afroamerikai származású embereknek a buszok hátuljában, egy elkülönített részen kellett utazniuk. 1955-ben azonban Montgomery városában bojkottot hirdettek ez ellen. Ennek a buszbojkottnak a szervezőjeként, Martin Luther King egy kis idő elteltével fenyegető telefonhívásokat kapott. És levelekben kezdték el zaklatni.
Először nem foglalkozott velük, de egyre jobban nőtt benne a félelem. Egyik éjszaka ismét megcsörrent a telefon és egy fenyegető hang szólalt meg a vonal végén. Azonnal lecsapta a kagylót, de ezután már nem tudott nyugodtan visszaaludni. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Fel akarja adni, ki akar szállni. Elveszítette minden bátorságát.
Végül imádságban leborult az Úr előtt. Ebben az imádságban pedig megtapasztalta Isten erejét. Betöltötte Isten békessége. Félelemei rögtön oszladozni kezdtek. Bizonytalansága eltűnt. Bár a külső helyzet továbbra is változatlan maradt, Isten belső nyugalmat adott neki.
Három nappal később otthonukat bombatámadás érte, mikor éppen házon kívül voltak. A támadás híre azonban nem nyugtalanította már. Azon az imádsággal eltöltött estén megtapasztalta Isten békességét.
A nehézség tehát nem szűnt meg, a veszteség megtörtént, mégis az imádság ereje által így is lehetséges a folytatás! Jakabot elvesztették, Péter életveszélyben volt, a jeruzsálemi közösség azonban az imádság erejébe kapaszkodott.
Veszteségek, megpróbáltatások és nehézségek mindig lesznek a mi életünkben is. Ezt most talán még mélyebben meg is tapasztaltuk az elmúlt időszakban. A kérdés az, hogy milyen megoldást keresünk ilyenkor. Reménytelenül feladjuk, vagy az imádság ereje által az Isten felé fordítjuk a mi szívünket?
- Buzgó imádság a gyülekezet közösségében
Láthattuk, hogy a jeruzsálemi közösség a buzgó imádságot választotta. Lankadatlanul, kinyújtott kézzel fordultak az Úrhoz segítségért. Pedig lett volna miért elkeseredniük. De ők kitartóan együtt voltak imádságban, egy közösségben.
Az elmúlt egy évben mindannyian megfáradtunk. A járvány újabb és újabb hullámai megtörtek minket. Nemcsak a maszkot nehéz már hordanunk, de sokszor az imádság is nehezebben jön már az ajkunkra. El-elerőtlenedtek az imáink. Olykor talán el is bizonytalanodtunk. Vagy akár csalódhattunk is.
Új erőre van tehát szükségünk, hogy buzgón, lankadatlanul tudjunk imádkozni. Mindannyiunknak, egyen-egyenként és gyülekezetként is. Az otthonainkban eltöltött kényszerű házi istentiszteletek, a templomi összegyülekezés hiánya ráébresztett minket arra, hogy mennyire szükségünk van egymásra. Még mélyebben megértettük, hogy mit is jelent az, amikor Jézus azt mondja, hogyha „ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben”.
Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvben számtalan helyen találkozunk azzal, hogy az Isten gyülekezete közös imádkozásra gyűlik össze egymással. Itt is egy közösségben vannak, hogy Péterért imádkozzanak. Ha az egyikük megfáradt, akkor a másik erősítette. Ha valaki elbizonytalanodott és reményvesztetté lett, a másik hite segítette fel.
A 377. dicséret 1. versének utolsó sorát így énekeltük a mai reggelen: „hisszük a mi szánknak szózatja egeid meghatja”. Vajon valóban hisszük-e, hogy a mi imádságaink és énekeink meghallgattatnak a mennyben?
Amikor ilyen kétségek közt vagyunk. És elbizonytalanodnak szavaink, akkor emlékeztessük magunkat, hogy pünkösdkor elküldte Isten az Ő Fiának, a Lelkét, aki által újra és újra így kiálthatunk: „Abbá, Atyám!” És a mi mennyei Atyánk, hogyan ne törődne az Ő gyermekeivel, akik hozzá kiáltanak segítségért!
- Csodák ma is történnek
Van egy gyönyörű német ének, amelynek így szól a refrénje: „Az Úr még ma is tesz csodákat, óráról órára, napról napra”. Csodák ugyanis valóban történnek. Nemcsak régen, hanem ma is.
Ahol az emberi lehetőségek véget érnek. Ahol a helyzet kilátástalanná válik. A láncok lehullnak. A vaskapuk megnyílnak. És az őrök megbénulnak. Minden alkalommal, amikor emberi életek újulnak meg az evangélium által, akkor csoda történik. Minden pillanatban, amikor Krisztus Szentlelke vigasztalást ad a gyászolónak, akkor csoda történik. Minden helyzetben, amikor a bűn csapdájából kiszabadul egy ember, ott csoda történik. Minden nap, amikor egy gyermek vagy fiatal közelebb kerül az Úristenhez, akkor csoda történik.
De vegyük észre, hogy nem mi csináljuk a csodát! Hanem egyedül Isten. Péter szinte semmit sem tett azért, hogy kimeneküljön. Mondhatni átaludta az egészet. Amikor Isten angyala otthagyta, akkor döbben rá, hogy nemcsak álmodott, hanem valóban Isten cselekedett, amikor elküldte érte angyalát.
A csodák ma is történnek. Van, amikor olyan látványosan, mint Péter szabadulásakor. De sokszor olyan egyszerűen, mint Martin Luther King esetében, amikor Isten jelenléte erőt ad nekünk a nehézségek és veszteségek idején. Áldott legyen a mi Urunk, aki meghallgatja imádságainkat és mai is ad szabadulást az Őt keresőknek! Övé legyen a dicsőség! Ámen.
Áldás: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban! Ámen.
