AZ APOKALIPSZIS NÉGY LOVASA– VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
„És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: Jöjj! És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona (koszorú) adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.
Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: Jöjj! És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt, hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.
Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: Jöjj! És láttam: íme, egy fekete ló, és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, mintha egy hang szólt volna a négy élőlény között: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd!
Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: Jöjj! És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadállatai által.”Jel 6, 1-8
„Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” Zsid 3,15
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! A Biblia legutolsó könyvében az a különleges, hogy azt nem Jézusról írták, hanem maga Jézus jelentette ki János apostolnak az eljövendő dolgokat. A múlt vasárnap ott hagytuk abba a soron következő rész tanulmányozását, hogy a hétpecsétes irattekercs a Megöletett Bárány, Jézus kezébe kerül és a pecsétek felnyitása által szép lassan kezd kibontakozni János előtt az emberiség történelme. Az egész Jelenések könyve abból a szempontból láttatja a jövőt, hogy mit kezdünk a Krisztus kegyelmével, hogyan vonul végig a történelmen Isten szeretetének evangéliuma. Jézus már kibontotta az első pecsétet és – ahogy a múlt vasárnap hallottuk – előlépett egy fehér lovas. Őt Jézussal azonosítottuk.
Most feltöri a második pecsétet és feltűnik a második ló, egy tűzvörös, s a lovasának megadatik, hogy elvegye a békességet a földről. A keresztyénség történelmének az az időszaka ez, amikor sokadszor és újra elveszik a békességet a földről és ezt az Isten megengedi. Az egyház korszakában is megengedi, a kegyelem korszakában is megengedi az Isten, hogy ez megtörténjen. De miért is történhet meg? Miért is van az, hogy Jézus létrehozza az egyházat, a békéltetés áldott eszközét, és ugyanúgy folytatódik a békétlenség a világon és a véres küzdelmeknek nincs vége, mint ahogy előtte volt?
Talán az a legegyszerűbb oka ennek, hogy az emberek nem becsülik a békességet. Nem megbékélésre használják a békességet. Nem élnek a fehér ló lovasának, Jézus Krisztusnak a felkínált győzelmével. Nem élnek azzal a győzelemmel, ami önmagunk legyőzésének, az önmegtagadásnak, az önfegyelemnek az ereje, ami a harcos igazi ereje. Már pedig aki önmaga legyőzése nélkül indul a harcba, az nem az Isten Országát építi fel, hanem valami mást. Ezért szabadul(t) rá a tűzvörös lovas a világra.
A tűzvörös az izzó szenvedély színe. Isten kezében nagy áldás a tűz, mert Isten maga a tűz. Atyai szívében a szeretet lángja ég. Az Énekek Énekében ezt olvassuk: Erős a szeretet, mint a halál…, lángjai a tűznek lángjai, az Úrnak lángjai (8,6). Mózes a pusztaságban egy lángoló, de el nem égő csipkebokornál találkozik az Úrral. Az Úr tüze nem emésztő tűz, de azzá válik, ha az ember kikerül az Isten védelme alól. Lelkének lángoló szenvedélye erdőtűzzé, megállíthatatlan tűzviharrá alakul át. A tűzvörös lovas a fékevesztett ember. A pusztító szenvedély, a birtoklási vágy, a hatalom megfékezhetetlen szenvedélyének embere, aki az emberiség egész történelmét hatalmas vérfolyammá teszi. A tűzvörös lovas kezében kard van, amelynek hegyére – miként középkori címereken látjuk –, legyőzött embertársának a fejét tűzi. Ez az ember dicsősége. A tűzvörös lovas elveszi a békességet, amit nem becsült sem első embernek, Ádámnak utóda, sem a „második Ádámnak”, Jézus Krisztusnak a magva. Sem az Ószövetség, sem az Újszövetség embere nem becsülte a békességet.
Ádám utóda embergyilkossá vált. A tragédia milyen hamar, már a második nemzedékben bekövetkezett, hiszen Káin megölte Ábelt. Aztán a második Ádámnak, az új teremtésnek, vagyis Jézus Krisztusnak az utóda, a keresztyén ember, az őskeresztyén egyház pedig nem becsülte meg a fehér lovas békességét. Nagyon hamar kihűlt szívében az első szeretet tüze. Ezért engedte szabadon Isten a tűzvörös lovast, ezért engedte meg a római császárok kegyetlenségét, hogy a kipróbáltak, az igazán hívők nyilvánvalókká legyenek. Péter apostol írja: Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek (4,12).
Aztán amikor Jézus a harmadik pecsétet is feltöri, akkor a nyiladozó tekercs sorai közül fekete lovon tör elő valaki, aki a kezében mérleget tart. Az emberiség történelmének ebben a szakaszában mindent áruba bocsát. Eladó az egész világ. Mindent szabad. Minden meg van engedve. Minden eszköz meg van engedve. Minden eladó.
Az egyház is eladó. A fekete lovas a sátán, vagy annak valamely eszköze. Előre megmondta Jézus, hogy íme a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát (Lk 22,31). Ha eladod a lelkedet, akkor nincs több üldözés; akkor lesz kenyér, lesz ház. A fekete lovas a kezében mérleggel jár, hogy mindent áruba bocsásson. Ez a középkorban egészen odáig megy majd, hogy még a bűnbocsánat, a feloldozás is eladó. Az üdvösség is eladó. A fekete lovas árulja az evangéliumot. Azt hirdeti, hogy az Isten ajándéka pénzen megvehető (Apcsel 8,20!).
És akkor János apostol hall egy mondatot onnan, ahol előrevetítik a történelmet. Egy mondatot, ami arról szól, hogy mi az isteni mérték és arról, hogy még sincs minden megengedve, és mégsem minden eladó: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd!
Miről szól és mit jelent, hogy egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár? Egészen biztos, hogy volt, van ennek gazdasági vonatkozása és kétségtelen, hogy a kenyérgabona árának befolyásolása milyen komoly gondokat okozott és okoz a világban. De a legszűkebb biblikus értelmezésben a mag mindig az Isten igéje. És itt az értékének a sokszorosára felvitt egydénáros búza az Isten igéjét is jelképezi. Elérhetetlenül magas ára azt jelenti, hogy a fekete lovas, aki a hatalmi egyház, vagy annak követe, azt műveli, hogy az Isten Igéje hozzáférhetetlen, szinte nincsen. Csak a papoknál van, náluk is latin nyelven. Az igazi szegénység, ami a fekete lovassal köszönt be a világra, hogy az Isten Igéje, amiből kegyelme, győzelme, békessége megismerhető volna, egyszerűen elérhetetlen.
De: mégsem minden eladó! Ezt jelenti a felszólítás: az olajat és a bort ne bántsd! Ennek is vannak bizonnyal gazdasági vonatkozásai, de ha ismét a Szentírást hívjuk segítségül, és mi mást is tehetnénk, akkor mind a kettő (olaj és bor) a Szentlélek jelképe. Azt jelenti ez, hogy bár a fekete lovas mindent áruba bocsát, minden házba és minden szívbe bekopog és azt sugallja, hogy mérlegelj és add el a lelkedet, de a Szentlélek mégis munkálkodik. Az a jó hír, hogy az egyházat csak részben sikerült áruba bocsátani. Igaz, hogy a nagyobbik részben, ezt adja hírül a negyedik lovas, de nem volt teljesen megvehető. A Szentlélek mindig munkálkodott és az idők során megőrzött egy szent magot, egy búvópatakként csörgedező, Jézushoz hűségesnek maradt keresztyénséget.
De mi lett a többséggel? Mi lett a Jézus egyházával? Üldözöttből, elnyomottból üldözővé változott, mert úgy döntött ott legbelül, hogy eladja a nyomorúságos sorsot. Önmegtagadás helyett hitét tagadta meg és Jézusát. Eladta lelkét a császárnak, a mindenkori regnáló hatalomnak és vágtat immár fakó lován. Ő a negyedik lovas.
És most először a lovasok előtűnése során, a negyedik lovasnak neve is van: Halálnak hívják. Az egyházat most úgy hívják: Halál. Milyen megdöbbentő! De hiszen Jézus is ezt mondta a szárdiszi gyülekezetnek, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy (Jel 3,1!).
Fakó lovon, zöldessárga lovon, halálszínű lovon jön az üldöző egyház, kinek neve halál és a pokol követi őt. Ezt a képet János apostol nem részletezi, de Albrecht Dürer, a magyar származású bajor festőművész 1498-as fametszetén úgy ábrázolta a negyedik lovast, mint egy a lovához hasonló módon lesoványodott sátánképű alakot, akinek a nyomában ott lohol egy nyitott szájú szörny. Igen, a középkori üldöző egyház volt ez a szörny, akiknek megadatott, hogy öljenek és pusztítsanak a földnek a negyedrészén karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadállatai által, vagyis hogy mindenféle rettentéssel uralják a lelkeket.
Szeretteim! Ha ebbe most mélyen belegondolunk, akkor az egyháznak elég terhes öröksége van. Mert az, amit János apostolnak az Úr megmutat, részben vagy egészben beteljesedett prófécia. És íme, nem a világvégét hozták el ezek a lovasok, ahogy ezt sokan gondolják, hanem az egyház történelmi útjának egy jelentős szakaszát vetítették előre és egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, és figyelmen kívül hagyni, hogy az egyházat mindig kísérti a múltja. Az a múlt is, amikor az inkvizícióban pokollal fenyegetett és halált osztott, és az a múlt is, amikor fekete lovasként a mérleggel kopogtatott be, többnyire sebzett emberi szívek ajtaján, hogy valósítsd meg önmagadat az egyház égisze alatt.
A sokkoló és folyton kísértő múlt terhes örökségével szembenézve, vissza kell térni az örök jelenhez, Jézushoz, aki a volt, a van és az eljövendő. Ahhoz, aki a kezdet és a vég, az első és az utolsó; aki halott volt és íme él örökkön örökké, Jézus Krisztushoz. Vissza kell térnünk a fehér lovashoz, aki a kezében íjat tart, hogy nyila szíven találjon, szerelme foglyul ejtsen és visszavásároljon annak kezéből, akinek eladta magát az ember.
A mai igeszakasz legvégső tanulsága, hogy az ember megmenthető, de az egyházat nem lehet megváltani. Mert az csak egy intézmény. Nem békésen úszó hajó már, miként eleink hitték, képzelték; bárka, menedék, hanem gyorslovakon száguldó tüzes szekér, amelyik rohan a vég felé.
A Jelenések Könyve mondja el az egyház sorsát. Az egyház megválthatatlan, mert az idők során eladta magát Rómának egészen, de az embert meg lehet menteni. A Jelenések Könyvében, amikor Jézus az Ő népére gondol, akkor már nem az egyházról beszél, hanem csak gyülekezetekről.
A Jelenések könyvében hitvalló közösségekről beszél Jézus Krisztus, amelyekben még látszik a fehér lovas, vagyis Jézust visszaváró közösségek ezek. Azt várják, aki győzött, hogy újra győzzön. Aki előttünk jár és irányt mutat, és akire mi is ráhagyatkozhatunk és akihez másokat, gyengéket, sebzett szívűeket, keresőket és kérdezőket odavezethetünk.
Legyen hát sziklaszilárd reménységünk, hogy az apokalipszis négy lovasa nem a véget hozza el, hanem csak a vég kezdetét. Még ezután jön az igazi kibontakozás. Ezért legyünk készen. Ezért ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. Ámen. Mátészalka, 2024-04-28.
Becsei Miklós lelkipásztor
