Becseiné Kató Anikó: Úgy ragyogjon világosságotok… 2024. 06. 30.
Köszöntés: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Máté 5,5)
Imádkozzunk! Mindenek felett való Istenünk! Hálát adunk neked, hogy megérkezhettünk szent házadba, erre a különleges helyre, ahol évszázadok hosszú során át során tengernyi lélek nyert tőled áldást, válaszokat, erőt és gyógyulást; s találhatott igaz társakra, felüdülést adó otthonra. Köszönjük, hogy ez a templom nekünk is béke és bölcsesség forrása lehet – testvérszívek közelségében; hogy éltető Lelked átjár, magasba emel, s ezáltal egészen másképp láthatunk mindent. Köszönjük, hogy hétről-hétre megmutatod, miben kell még fejlődnünk, mi mindenen kell változtatnunk, hogy jobbak és boldogabbak lehessünk, s másokat is azzá tehessünk. Segítesz felfedezni a képességeinket, előre haladni a jóság útján, hogy valódi önbecsülésünk lehessen. Segítesz megbecsülni a társainkat is, és megtanítasz egészségesen viszonyulni a földi dolgokhoz. Dicsőítünk, hogy a gazdagságunk nem függ pénztől, hiszen mienk a világ, amikor gyönyörködni tudunk milliónyi, páratlan szépségű teremtményedben. Áldunk a felismerésért, hogy nincs nagyobb gazdagság, mint amikor nagyra becsüljük azt, amink van; minden körülmények között tudunk örülni, elégedettek lenni, és nyitottak vagyunk érintéseidre. Magasztalunk, hogy hatalom vagy hírnév nélkül is fontosak és értékesek vagyunk neked, és mindazoknak, akikkel szeretjük egymást. A legnagyobb boldogság a te jelenléted, s hogy vannak társaink, akikkel végtelenül jó együtt lenni, közösen keresni akaratodat, együtt a halál torkából is kimenekülni, a pokolban is édenkertet teremteni. Gyönyörködünk benned, Istenünk, mert általad áldássá lesz az átok, gyémánttá lesz minden könny, javunkra fordul minden borzalom; és hogy azokat az ajtókat, amiket Te megnyitottál előttünk, soha senki sem zárhatja be! Ámen
Alapige: Máté 5,13-16: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Kedves Testvéreim! Ma egyetlen kérdéssel foglalkozunk: azzal, hogy mi a küldetése egy református keresztyén gyülekezetnek. A választ ott találjuk a felolvasott igében: „Ti vagytok a föld sója…” és „ti vagytok a világ világossága.” A só és világosság szimbólum külön is gazdag jelentéstartalommal bír, együtt pedig a keresztyének két, egymást kiegészítő jellemvonására mutat rá.
A só átlátszó, apró szemű anyag, amely láthatatlanul beleolvad az ételbe, s ha a minősége és mennyisége megfelelő, akkor csodálatos ízélményt teremt. Az ilyen ízletes ételt nem elemezgetjük, hanem egyszerűen élvezzük, érezzük a tökéletes harmóniát. Jézus követői, mint a só, láthatatlanul beleolvadnak a környezetükbe, s észrevétlenül megfűszerezik azt. A körülöttük lévők talán nem is tudják, hogy mitől érzik hirtelen olyan jól magukat, csak élvezik a keresztyénekből feléjük áradó szeretetet, megbecsülést, törődést. A só a rejtőzködő jóság jelképe, amely egyszerre hatékony és szerény. Ha az étel túl sós vagy sótlan, akkor a só kerül a középpontba – ezt kell elkerülnünk. Nekünk úgy kell megízesítenünk a világot – a sokszor kegyetlen és szomorú valóságot – , hogy az ne rólunk szóljon: ne legyen belőlünk se túl sok, se túl kevés. A jót pontosan olyan formában és mértékben adjuk, ahogyan a másiknak szüksége van rá. Ne mulasszuk el a szeretet, törődés egyetlen lehetőségét sem, de jót akarva se erőszakoljuk rá magunkat senkire, és soha ne akarjunk ezzel hatalmat vagy dicsőséget szerezni. Úgy kell sugároznunk Isten jóságát, hogy a többiek megmagyarázhatatlanul is boldogabbnak, felszabadultabbnak érezhessék magukat, s ezért ne nekünk legyenek hálásak, hanem Istennek. Ez az igazi alázat, az igazi nagyság – másoknak csodálatos érzéseket, élményeket szerezni, miközben mindvégig háttérben maradunk; a szeretetünkkel, törődésünkkel kimondatlanul is Istenre mutatunk.
Az Ige szerint, ha a só megízetlenül, semmire sem való már, csupán arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek. Jézus korában még nem létezett tiszta só, csak olyan, amibe sokféle hasonló kinézetű, egyéb ásványi anyag is keveredett. Ebből a keverékből az ottani levegő magas páratartalma miatt a tiszta só tárolás alatt is könnyen kioldódott és elillant. A maradék ásványi anyag sónak látszott, de ízt már nem adott. A finom por állagú só mellett használtak magas sótartalmú, lapos köveket is az ételkészítéshez, amiket felforrósítottak, és pl. kenyérlepényt vagy húsokat sütöttek rajtuk. Ezeknek a sóköveknek a használat során fokozatosan csökkent a sótartalma, mivel átpárolgott a rajtuk sütött ételbe; így egy idő után már csak arra voltak jók, hogy kidobják az útra és járdalapnak használják.
A megízetlenült só szimbóluma azt tanítja, hogy azok a Jézus követők, akikben lankad az elhivatottság, elveszítik a hatékonyságukat: világot megízesítő, élet-jobbító hatásukat. Hogy pontosan mi is ez a rendkívüli, boldogságteremtő hatása a keresztyéneknek? A jézusi mintát követő, megelőző szeretet. Ez azt jelenti, hogy mindenhez és mindenkihez alapvetően pozitívan viszonyulunk; mert akármennyi rossz tapasztalatot is szereztünk, olyan bizalmunk lett Istenben, ami visszaadta az önbizalmunkat és a másokba vetett bizalmunkat is. Az alapvető pozitív viszonyulás abban ölt testet, hogy hatalmas kockázatot vállalva – tudatosan – előre tisztelünk és szeretünk mindenkit: jót feltételezünk róluk, jól bánunk velük, segítjük őket – akármekkora csalódás is következhet utána. Ez a kezdeményező szeretet ízesíti meg a világot. Az ösztönei által irányított ember képtelen erre, a legjobb esetben is csak azokat tudja szeretni, akik előzőleg jók voltak hozzá; vagyis csak válasz-szeretetre képes, mert bizalmatlan a feldolgozatlan sérelmei és félelmei miatt. Rosszabb esetben még a kapott jóságot is képtelen megbecsülni, és elfelejti viszonozni. A legrosszabb eset pedig az, amikor a neki adott jóra gonoszsággal válaszol. Ezekre a szintekre esik vissza az a keresztyén, aki megízetlenül, mivel a hite, elhivatottsága meggyengül; s végül már jó és rossz között sem tud különbséget tenni… Ettől a visszaeséstől óv Jézus.
Míg a só a harmonikus érzések, pozitív élmények adására irányítja a figyelmet és láthatatlanságra hív, addig a világosság-jelkép a magasabb szintű gondolkodás nyílt ösztönzésére buzdít. „Ti vagytok a világ világossága… Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban.” Ezzel Jézus azt mondja, hogy egyértelműen rá kell vezetnünk a helyes útra a többieket, felmutatva nekik az örökérvényű értékeket. Ezt csak tiszta példaadással és egyenes beszéddel lehet. Be kell világítani minden sarokba, napvilágra hozni, kimondani az igazságot, akkor is, ha szörnyű és fájdalmas. Mert először mindenkinek szembe kell nézni az igazsággal és elfogadni azt, hogy meg lehessen tervezni és sikerüljön véghez vinni a szükséges változtatásokat, ami végül elvezet a megtisztuláshoz, átalakuláshoz és a hosszútávú közös boldogsághoz. Az Isten mérlegére tett igazság leleplezése legalább akkora bátorságot igényel, mint a kezdeményező szeretet; de Isten sosem hagy minket egyedül ebben a nemes harcban!
A keresztyén ember tehát arra hivatott, hogy só és világosság legyen: Isten bölcs szeretetét a gondolatok és érzelmek dimenziójában egyaránt közvetítse – kimondva és kimondatlanul, láthatóan és észrevétlenül. Ez a küldetés nem választható külön a mindennapi életviteltől. Ez maga az élet, amelynek minden pillanatát hitben igyekszünk élni; követhető, jó példát adva az egyre tisztábbá, jobbá válásra – a folyamatos fejlődésre, amelynek célja, hogy a jellemünk minél inkább a Jézuséhoz hasonlítson. A hitünk minősége mindenen meglátszik, átszövi a tetteinket, egész lényünkből sugárzik. Keresztyén emberként arra törekszünk, hogy mindent Istennel összefüggésben értelmezzünk, és minden pillanatban kapcsolatban legyünk Vele; hogy semmi el ne téríthessen a szeretet útjáról, amelyre Ő Jézus által ráigazította a lábunkat. Szeretnénk úgy világítani a fényre vágyóknak, és ontani a szeretet melegét, hogy a jóságunkért mennyei Atyánkat dicsőítsék.
Ezt a küldetést segít betölteni a gyülekezeti közösségünk, ahol Isten keze és egymás hite által együtt formálódunk azokkal, akikkel nemcsak a hasonló világszemlélet és erkölcsi értékrend köt össze, hanem az is, hogy hosszú évek, évtizedek óta részesei vagyunk egymás életének. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Szeretjük és segítjük egymást. Nemcsak egy légtérben ülünk hétről-hétre, hanem közel állunk egymáshoz. Összefűz minket az elmélyült bizalom, és a rengeteg közös élmény. Annyi mindennek örültünk már együtt, s annyi mindenért megküzdöttünk. Megtanultunk mindent kimondani, összefogni, egymást megvédeni, a hitünkért kiállni… Megosztottuk a könnyeinket, fájdalmainkat, együtt felülemelkedtünk igazságtalanságon, haragon, szomorúságon; s elgyászoltuk azokat, akik elhagytak minket…
És most ismét családfőket választunk közösségünknek. Gondoskodó szeretettel teli atyákat és anyákat, akik biztos pontot jelentenek, akikre mindig lehet számítani. Olyan érett hitű, tiszta szándékú atyákat és anyákat választunk, akiknek legfőbb vágya, hogy példás keresztyén életet éljenek, rendíthetetlenül a közösség érdekét képviseljék, abban mindenkit egyformán fontosnak és értékesnek tartsanak. S arra törekszenek, hogy bölcsen őrizzék és gyarapítsák közösségünk kincseit: lelki, szellemi és anyagi javait. Isten áldja meg a mai választásunkat, hogy új vezető testületünkkel a lehető legjobban segíthessük gyülekezetünk reményteli jövőjét! Ámen
Imádkozzunk! Drága Mennyei Atyánk! Hálát adunk, hogy megérthettük üzenetedet, s hogy ilyen csodálatos küldetést bíztál ránk. Köszönjük, hogy megtartottad és megáldottad gyülekezetünket a legnehezebb helyzetekben is, sőt azokat is a javunkra fordítottad. Áldjuk nevedet az elmúlt évtizedekben történt előrehaladásért: a lelki növekedésért, a gyülekezeti élet gazdagodásáért, oktatási intézményünk és szociális szolgáltatásaink fejlődéséért, valamint az összes épület és a környezet megújulásáért. Hisszük, hogy nem véletlenül juttattál el minket idáig; s tettél tűzben edzett, közös hitre jutott, hitvalló közösséggé. Ezáltal aktív részesévé váltunk a nagy kozmikus megtisztulásnak, amely feltartóztathatatlanul elindult és zuhatagként söpör végig személyes életünkben, családunkban, közösségünkben, országunkban, és az egész univerzumban. Hisszük, hogy ebben a gigantikus újjáteremtési folyamatban élharcosaiddá akarsz tenni minket, hogy a romok között csillagként ragyogjunk: megmutassuk, hogy hogyan lehet a te utadat járva, bölcs szeretetben épülni és építeni, úgy, hogy az mindenkinek jót jelentsen és tartós megelégedést hozzon. Eléd hozzuk mindazokat, akik ártatlanul szenvedtek, erő felett küzdöttek és ebbe belebetegedtek. Kérünk, áraszd ki rájuk gyógyító erődet, pótold vissza veszteségeiket, állítsd helyre testüket és lelküket, hogy a boldogságuk végre kiteljesedhessen. Légy a gyászolók vígasztalója, távollévő szeretteink őrzője; városunk, országunk szabadítója és iránymutatója! Hálát adunk, hogy veled nincs lehetetlen; igazságodat felragyogtatod, s a hozzád ragaszkodókat soha nem hagyod cserben! Ámen.
Áldás: „Ugyanaz a szeretet legyen bennetek! Egyet akarva, ugyanarra törekedjetek! (Filippi 2,2) Ámen
