ZÖRGESS JÉZUSNÁL – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
Jézus mondja:
„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle, vagy amikor halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?” Máté 8, 7-11
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Milyen csodálatos a mi Istenünk! Erről beszél Jézus a mai igében és szeretné oda irányítani hitünk tekintetét arra, akinek egyedül érdemes figyelmet szentelni ezen a világon.
Csak koldusként állhatunk meg az Isten előtt, ez a mai jézusi üzenet alapállása. Aki el van telve a világi javakkal, aki el van telve erővel és a hatalommal, aki el van telve önmagával, annak az Istennel dolga nincsen. Csak koldusként állhatok meg, mert ugyan mim van, amit ne kaptam volna? Boldogok a lelki szegények, a lélek koldusai – mondja Jézus – mert az Istenben való békesség nélkül semmink sincsen. Illetve bármink van, csak teherré válik, amikor felül kellene emelkedni mindazon, ami körülvesz. Ha elengedésre tanít az Isten, mert azt mondja, hogy bolond, az éjjel elkérik a lelked, akkor ne kelljen elszomorodva az evilági kincset választani, hanem azt mondani, hogy Jövök, Uram! A lelki szegények azok, akik Isten Lelkét vágyakozva, koldulva kérik, hogy minden gondolatot, minden érzést és minden sejtet hasson át a Lélek, mert másképpen akarom látni a világot. Természetemből az fakad, hogy erőt vesz rajtam, hogy köt és lehúz, szinte megbetegít a régi csüggedés. Ezért a Lelkedet kérem, Uram!
Tudsz-e ma koldusként megállni az Úr előtt?!
Csak így tud megáldani téged.
Olyan elképesztően világosan fogalmaz Jézus, amikor azt mondja, hogy háromféle ember van, aki vele szóba áll. Három nem csak a magyar, de három az isteni igazság is. Az egyik ember az, aki kér, a másik, aki keres, és a harmadik, aki zörget. És ebben a háromféle viszonyulásban van valami fokozatosság.
1. Kérjetek és adatik nektek. Milyen nagyvonalú az Isten, hogy lehet Tőle kérni és aki kér, azt Ő soha nem küldi el üres kézzel. Hallatlanul nagy ige az, hogy Ő esőt ad igazaknak és hamisaknak, felhozza napját jókra és gonoszokra (Mt 5,45). A naponkénti kenyeret is lehet tőle kérni (Mt 6,11). Kéréseink teljesítését Isten nem attól teszi függővé, hogy mennyire szeretjük őt. Hanem minden kérésünket a saját szeretetéhez méri. Enni adott négyezernek, máskor ötezernek és nagyon jól tudta, hogy a nép ezért megy utána, mert nem az öröklét és a bűnbocsánat kérdése foglalkoztatja őket, hanem az ingyen kenyér. Mindenki, aki kér kap, mert Atyánk mindig azzal a reménységgel tölti be szükségeinket, hogy a szívünk végre elkezdi keresni Őt, a minden jónak egyedüli forrását. A legalacsonyabb szintje az Istenhez fordulásnak, amikor félig, vagy még annyira sem reménykedve Őbenne, kérünk valamit tőle. Hiszek Uram, de segíts az én hitetlenségemen (Mk 9,24), mondta őszinte szívvel a gyermekéért esdeklő édesapa. Szinte semmit nem kell tenni ahhoz, hogy kérj. Csak a kezedet kinyújtani, vagy titokban imára kulcsolni, vagy csak elsóhajtani szavak nélkül, hogy „jaj istenem!” Az életében mindenki átesik egyszer ezen, hogy kér.
2. Keressetek és találtok. Az Istenhez fordulásnak valamiféle második lépcsőfoka, hogy az ember energiát fektet az élete értelmének a keresésébe. Elolvas bizonyos könyveket, meghallgat előadásokat, felkeres különböző szakembereket, vagy elmegy a templomba. A kereső ember túljutott az egyszerű kéregetés szintjén és magát többre becsüli annál, mint hogy egész életében mások alamizsnájából éljen. A kereső ember a maga kezébe vette a sorsát, ahogy a kisebbik fiú is elment az Atyai háztól (Lk 15), hogy élete legégetőbb kérdéseire saját válaszokat keressen. Az ő története jó példa arra, hogy amikor az ember rossz helyen keres, akkor megtörténhet, hogy mindent elveszít. Vannak bebetonozott sorsok, rendíthetetlenül makacs jellemű emberek, akiknek mindent, vagy majdnem mindent el kell veszíteni ahhoz, hogy értékelni tudják, amit maguk mögött hagytak és amit nem becsültek.
A tékozló fiú az elrettentő példa, az etióp pénzügyminiszter pedig (a múlt vasárnap hallottuk) a legvonzóbb irány, mert ő nem a tékozlásban, nem a dorbézolásban, hanem a századok során összegyűjtött értékek kincsestárában kereste az élete értelmét. Hiszen Bibliát olvasott. Milyen sokan vannak, akik végre már keresnek és a két véglet között valahol úton vannak, hogy megtalálják a választ a legégetőbb kérdésekre. Jézus ígérete mindig és minden körülmények között teljesedésbe megy. Aki keres, az talál. Az élet nagyon sok területén lehet értéket találni és lehet ezen értékek által lelkileg gazdagabbnak lenni. A sokat olvasott ember képzeletvilága, szókincse, egész személyisége gazdagabb, mint aki mindezeket messziről elkerüli és a szórakoztatóipar kínálta lehetőséggel megelégszik, hogy eltöltse életének hátralévő idejét. Aki keres, az talál. Jézus ígérete semmit nem veszített a súlyából, sőt a 21. században elképesztő méretekben válik valósággá, hogy mindenkitől karnyújtásnyira van minden vágyának beteljesedése. Csak kigondoltad és már a tied lehet akár a valóságos, akár a virtuális világban. Vágyad teljesülése csak egy kattintásra van. Mi ez, ha nem az Isten ítéletének küszöbön álló közelsége? Amikor mindent szabad és mindent lehet, akkor a szabadsággal való elszámolásnak a közelébe értünk.
Keressetek és találtok. Gyülekezetünk őrállói felelőssége megnövekedett. A küldetés népének kell, hogy tartsuk magunkat az Istentől elfordult nemzedék idején. A keressetek és találtok lehetőségtengerében, vagy sűrű sötét erdejében a reformátusoktól annak a hírnek kell kiáradni szerteszét, hogy az igazán kereső ember a Bibliát nem kerülheti meg. Hiszen maga Jézus mondta, hogy Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot (Jn 5,39).
3. Zörgessetek és megnyittatik nektek. Az istenkeresés harmadik fokozatáról beszél Jézus, amikor az ember oda ér el, ahova tudatosan, vagy tudattalanul, de mindig igyekezett. Ez pedig az ajtó. Csak ott érdemes zörgetni. Még az Istennél is. Milyen beszédes az, hogy Isten házának az ablakai magasan vannak. Szóba sem jöhet, hogy valaki ne az ajtón át próbálkozzék az Úr házába jutni. Jézus mondta a jó pásztor példázatában (Jn 10,1), hogy aki nem az ajtón át megy be, az tolvaj és rabló. Az életünk során sokszor „betörünk” az Istenhez. Nem az ajtón át jövünk, hanem valahogy másképp, mert éppen baj van és segítsen meg az Isten, vagy áldja meg a szándékot, ami boldogulásunkat segítené, még úgy is, ha abból másnak kára lenne. Bár verné meg azt, aki nekünk ártott, vagy dögölne meg a szomszéd tehene, mert neki jobban megy a bolt, mint nekem. Ilyenekért jönnénk, de nem az ajtón át, vagy ha mégis, akkor ott csak napszemüvegben léphetünk be az Úr jelenlétébe, hogy ki ne látszódjék lelkünk sötétsége…
Boldog, aki zörget és ezt az ajtónál teszi, mert tudja, hogy Isten atyai szívéhez is csak az ajtón át vezet az út. Én vagyok az ajtó – mondja Jézus és milyen csodálatos ige. Aki zörget, az Jézusnál kezdje. Aki zörget, mert fél, mert valami fáj, mert álmatlan éjszakái vannak, mert elviselhetetlen szenvedései vannak, mert megszámlált napjai vannak, az Jézusnál kezdje. Aki zörget az atyai ház ajtaján, mert a szívében legbelül szeretne az Isten gyógyító jelenlétébe jutni, az Jézusnál kezdje, aki felvette magára fájdalmainkat és hordozta betegségeinket. Ez a keresztyénség lényege, minden más csak népi vallásosság.
Olyan elmondhatatlanul bölcs vonalvezetése van annak, amit Jézus mond: aki kér, aki keres és aki zörget.
Kérni bárki tud. Keresni már kevesebben indulnak el. Csak olyanok, akiket az élet rákényszerít, vagy született igényük van a teljesebb életre. De zörgetni csak az fog, aki az ajtóra rátalált. És ez az ajtó Jézus.
Kedves Gyülekezet! Annyi minden kértünk már és kaptunk is az évek során. Lett megújult templomunk, szép és modern iskolánk, imaházunk, parókiánk.
Annyi mindent kerestünk már és találtunk sok értékes kincset, feledhetetlen pillanatot, és sok nehéz órát és még ezután megszívlelendő megannyi tanulságot. És közöttük találtuk meg a legmagasabb rendű tanulságot is, hogy akik Istent szeretik, azoknak az Úr mindent a javára fordít (Róma 8,28).
Kerestünk és találtunk. Amikor pedig a legősibb könyvtárban (a Bibliában) kutakodtunk, akkor az Úr mindig az ajtóhoz terelt, és az az ajtó maga Jézus. Ez az ajtó most átjáró abból, ami volt, abba, ami előttünk van. Az átjáró is Jézus.
Jézusnál kopogtatunk a gyülekezet megújulásáért. Jézusnál kopogtatunk a mai napon a presbiterekért, hogy tudjanak a jóban elöljárók és őrállók lenni. Jézusnál kopogtatunk értük, határtalan türelemmel és kiolthatatlan vággyal, hogy mindennél jobban munkálja az Úr megtérésüket, lelki növekedésüket, hogy becsületesen kérő, szomjazva kereső egyháztagokból a Jézus ajtaján kopogtató emberek legyenek. Ne magunk fölé, de rendíthetetlen testvéreinkké, a legbátrabban húzó társainkká tegye és formálja őket szerető mennyei Atyánk. Mi pedig velük együtt szeretnénk becsületesen kérő, szomjazva kereső és a végén mindig Jézus ajtajához érkező egyháztagok lenni, hogy közösségünk Jézusváró, eljövetelét előkészítő, hozzá hívogató, a kegyelem bárkáján menedéket kínáló gyülekezet lehessen. Ámen.
Mátészalka, 2024-07-14.
Becsei Miklós lelkipásztor
