BETEG AZ ANYÓS – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
„Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki. (14-15)
Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.” Máté 8, 14-17
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! A rövid híradás nem csak az előbb idézett Máté evangéliumban, hanem Márk és Lukács evangéliumában is megtalálható. A három tudósítást egymás után szeretném most újra felolvasni, hogy figyeljünk a hasonló mozzanatokra és figyeljünk a különbségekre:
1.„Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki. (Mt 8. rész)
2.„És azonnal, amint kijöttek a zsinagógából, elmentek Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal szóltak felőle Jézusnak. Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.” (Mk 1. rész)
3.„A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta. Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.” (Lk 4. rész)
Nem bonyolódunk most bele abba a kérdésbe, hogy ki kiről másolta az evangéliumot, de jelenlegi tudásunk szerint Márk evangéliuma a legrégibb, a többi csak később született. Mindhárom elbeszélésében fontos mozzanat, hogy a meggyógyított családtag, nevezetesen a drága jó anyós, a szeretett anyuka ott folytatja az életét, ahol abbahagyta. Ugyanoda megy vissza, ahonnan a lázas betegség egy időre kivonta őt. Vélhetően nem vette át tőle a munkát senki, nem mosogatott el senki, az ebédet sem főzte meg senki; sem okostelefon nem volt, hogy azon valamiféle alkalmazást elindítva, minden magától megoldódott volna. Nem úgy volt, hogy a családban észre sem vették, hogy az anyós beteg, hanem nagyon is megállt az élet a mama nélkül. S mivel megállt az élet, ezért valamit sürgősen tenni kellett. Kézenfekvő volt, hogy Jézusnak kell szólni, mert Ő betegeket gyógyít nap nap után, s neki biztos van hatalma a kialakult helyzetet megoldani.
Az is kézenfekvő volt, hogy haladék nélkül kell szólni, mert a család ideges, mert a helyzet mostanában tarthatatlan, hiszen Péter és András, a két férfierő a családban egyre többet van távol. Kiesett a kenyérkereset, mert a fiúk a vándorprófétához szegődtek az éjszakai halászat helyett, és napközben is, azt a kevés szabadidőt is Jézussal töltik. Szóval a két fiú otthon eléggé „kihúzta a gyufát”, most meg a mama is leesik a lábáról, és lázas állapotában nemrég asszonnyá lett lányát gyötri, hogy mégsem kellett volna ehhez a forrófejű halászhoz hozzámenni, mert a szeme sem állt jól, mikor megkérte a kezedet. Az „ugye megmondtam” című lemez forog egyfolytában, nagy sóhajtásokkal megszakítva. Ennyire pattanásig feszül a helyzet és ennyire életszerű a történet, ami Jézushoz viszi a fiútestvéreket, hogy jöjjön el és segítsen. Ennyire életszerű és ilyen pattanásig feszülő történetekben lehetne kérni ma is az Úr segítségét.
Az Úr pedig jön és átsegíti ezen a nehéz helyzeten nemrég hozzászegődött tanítványait, de nem a hitük hatalmas hőfoka és annak kipróbáltsága miatt, hanem mert Jézusnak mindig és mindennel terve van. Az anyóssal is terve van. Mindhárom evangélium lejegyzi, hogy az anyós mikor meggyógyul, akkor tüstént szolgálni kezd. Tényleg, mintha ott folytatná, ahol abbahagyta, de hátha nem. Hátha csupán csalóka látszat, hogy a régi edények és félig kész dolgok közé állt vissza a háztartási alkalmazott. Mert talán csak egy betűben tér el Máté a másik két evangélistától, de azt írja, hogy a meggyógyult anyós szolgált neki, mármint Jézusnak. A többiek azt állítják, hogy nekik szolgált, vagyis mindenkinek asztalt terített. Ugyan mit számít az az egy betű, hogy neki, vagy nekik?!
Most Jézusnak szolgált, vagy mindenkinek? Neki ételt adott, a többiek meg nem kaptak semmit? Milyen nagyszerű is az ige teljessége, hogy mindent elmond még egy kis különbség, még egy betű is. A meggyógyított anyós az Úrnak szolgál, aki meggyógyította. Pedig nem kap cserébe mosogatógépet, hogy könnyebbüljön a teher, a legmodernebb teflonedényt sem veszik meg neki, hogy ne kelljen mindig kapargatni a rántottamaradékot, mégis, mintha minden más lenne ezután, mert itt nem egy egyszerű csodagyógyítás történik.
Az egyik evangélista (Lukács) ugyanis többet is leír a lázcsillapításnál: Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt.
Igen testvéreim, a mi drága Megváltónk ördögöt űz. Vagyis nem egyszerű lázról van szó, hanem valamiféle megszállottságról; valami többről, mint egyszerű betegségről. Mondhatnánk így egyszerűen, hogy a mama az ördöggel cimborált, de ez ismét egy negatív anyósképet vetítene oda a képzeletünk egére. A gonosz anyós, aki mindig és mindenben hibát keres és talál. Aki nem tudja elfogadni, hogy elvették tőle a gyermekét, vagy éppen jobban sikerült a lánya élete, mint az övé. Voltak és vannak ilyen anyósok, de ez most nem erről szól és nem ebbe az irányba viszi el a gondolatainkat, mert Jézus nem téved, a mama tényleg megszállott. Valami terheli a múltból. Lehet, hogy megátkozta alkoholista férjét, amikor sok-sok év után kifogyott már szeretetének eszköztára. Vagy álmatlanságban szenvedő gyermekét varázslóhoz vitte, vagy kínjában egyik elhajtott magzatjának kiáltozását hallja éjszakánként és már az ördöggel is szövetkezett, csak elmúljanak a félelem árnyai. Értsük meg, bármi történhetett, de sebzett lelke nem ott keresett és nem ott talált vigaszt, ahol gyógyulást is kapott volna.
Ma is vannak sötétséggel terhelt élet-történetek, ahol ha beüt a baj, akkor nem segít a lázcsillapító, sem az antibiotikum.
De jó lenne meghívni Jézust az ilyen történetekhez, a súlyos betegségekhez, amelyekből évek óta nincs kimozdulás és a helyzet egyre rosszabb. Ott és akkor meghívják Jézust csak azért, hogy Péter és András kikerüljön egy szorult helyzetből, hogy ne szakadjon vége a tanítványságnak, hogy a Jézus követése ne jelentsen elhordozhatatlan terhet egy családnak. És Jézus elmegy és segít. Ezért is elmegy és segít. Ennyi kevéske hitért is elmegy és segít.
Akkor mi szeretett testvéreim, nem szabad, hogy bénák és szótlanok maradjunk, ha szembejön velünk egy-egy családtagunk nehéz élettörténete. Azok a tanítványok még csak alig ismergették a Megváltót. Küldetésének lényege még épp csak kibontakozott. Mégis hozzá futottak. Mi, akik ismerjük a Golgota Krisztusát, a halál és pokol felett győztes Jézust, nem maradhatunk tehetetlenek és szótlanok. Mi, akik ezen a helyen hétről-hétre segítségül hívjuk a megígért Szabadítót, aki a kígyó fejére taposott, nem hagyhatjuk ki a megoldások sorából az áldott orvost. Ha beteg van a családban, ez a helyzet megtanít-e téged a szíved teljességéből imádkozni? Megtanít-e téged letérdelve imádkozni?
Megtanít-e az Isten ajtaján Jézus nevében zörgetni?
Ugyan ki gondolta volna, hogy abban a tengerparti halászviskóban, egy lázas családtag életében nemcsak egyszerűen az egyensúly borult meg, hogy a munkából néha ki kell állni és szükséges pihenni, és egymást tehermentesíteni, mert ez is nagyon fontos; de ki gondolta volna, hogy olyan erők is jelen vannak, amihez kevés az ember, elégtelen a gyógyszer, de elég a kegyelem?! Lehet, hogy csak a megbocsátás hiányzik? Lehet, hogy csak az elengedés hiányzik? Lehet, hogy csak a rendszeres ölelés hiányzik? Jézus megfogta Péter anyósának a kezét és talpra állította őt.
Olyan szép ez a kép, mintha azt üzenné, hogy utoljára akkor fogták így a mama kezét, amikor örök hűséget ígértek neki, de annak örök hűtlenség lett a vége és talán csak a társ halála vetett véget a szörnyű kínnak, de bajából senki nem oldozta fel. Jézus pedig megfogta a kezét és eljegyezte az örök életre. És az a csodálatos, hogy ettől a kézfogástól ő nem a halál jegyese lett, hanem az életé. Hiszen csak most kezdődött el igazán az élet. Elhagyta a láz és azonnal felkelt, mert egy másik „láz” kerítette hatalmába, amit úgy hívunk, hogy szerelmi láz. Az élni akarásnak, a kiteljesedésnek a vágya. Köszönöm a megváltott életemet! Köszönöm a szabadítást! Köszönöm Uram, hogy a szemem felnyitottad az életre! Köszönöm, hogy Te levetted rólam bűneimnek terhét! Köszönöm, hogy tiszta szívet teremtettél bennem és erős lélekkel ajándékoztál meg! Az anyós, aki élni akar. Az anyós, aki szeretni és adni akar. Aki ezután azt is oda tudja adni, amit neki nem adott meg az élet, mert neki most már olyan is van, amit nem adott meg az élet, de megadta Jézus. A kegyelem, ha meggyógyít, akkor olyan kincsed is lesz, amit nem adott meg az élet. És fényesebb kincs lesz, mintha az élet adta volna, mert az Élet Ura adta meg, színaranyba csomagolva, hogy gazdag legyél és belőle másoknak is adj. Egy ilyen anyóst kapott ajándékba Simon Péter, és ezzel a csodával és a csoda meglátásával ajándékoz ma meg minket szerető Atyánk, hogy valami módon megtanítson arra: ha bármi baj van bennünk, vagy körülöttünk, vagy akár közöttünk, akkor mindig és először Jézushoz menjünk. Ámen.
Mátészalka, 2024-07-21.
Becsei Miklós lelkipásztor
