A KERESZTYÉNSÉG „VÁLTOZATAI” – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.
Amikor az asszonyok eltávoztak (a sírtól), íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és úgy határoztak, hogy sok ezüstpénzt adnak a katonáknak, és így szóltak: Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk. És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük őt, és kimentünk benneteket a bajból. Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.” Mt 28,1-15
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Ha valaki azt mondaná a 21. században, hogy a Biblia elavult és régimódi, akkor nagyot tévedne, mert íme itt van, előttünk van az első fizetett hirdetés Jézus feltámadásával kapcsolatban. Mondjátok azt, hogy éjjel, amíg mi aludtunk, a tanítványok odajöttek és ellopták a Jézus holttestét. Nagyon sok ezüstpénzzel van megfinanszírozva ez a hazugság, méghozzá a főpapi hazugság, amelynek a sírt őrző katonák csupán eszközeivé válnak. Máté evangélista pedig megjegyzi, hogy nagyon hatékonynak bizonyul a zsidó nagytanácsi propaganda, mert mégiscsak a hivatalosok mondják, amit mondanak és olyan szóbeszéd kerekedik belőle, amely mind a mai napig terjed a zsidók között.
A felolvasott bibliai történet kiválóan példázza, hogy próbálja meg a gyarló ember a maga erejéből elrejteni azt, amit az Isten ereje nyilvánvalóvá tett. Erre pedig nincs más eszköze, mint a hatalom, a manipuláció és a pénzen vett propaganda.
A feltámadás legelső tanúi a sír őrzésével megbízott katonák. Ha jól meggondoljuk – akkor ők lehetnének az élet győzelmének leghitelesebb hirdetői. De megvásárolják őket a főpapok és ráveszik a legnagyobb hazugságra, az isteni tényekkel éppen ellenkező állításra. Azért üres a sír, mert ellopták Jézust. Ezzel pedig útjára indul a legfelső körökben született hamis propaganda, amelyik a születő keresztyénséget már a bölcsőjénél, éppen a lényegétől fosztja meg, mert ellopják belőle Jézust. Nem a tanítványok lopják ki Jézust a sírból, noha a hazugság tárgya ez. Hanem a valódi tolvajok a hatalmukat és tekintélyüket, istentelen és embertelen rendszerüket féltő főpapok és farizeusok.
A keresztyénség születésének kapujában ők állnak, akiknek az élet győzelme, az újrakezdés esélye, és az élet sokféle súlya alatt görnyedező ember felszabadulásának lehetősége az érdekeit sérti. A keresztyénség történelme egy álhírrel kezdődik, egy fizetett hirdetéssel kezdődik, másokat hibáztató, elterelő hazugsággal veszi kezdetét. Akik másokat lopással vádolnak, ők a legnagyobb tolvajok, mert ellopták Jézust. Ellopták Jézust zsidó honfitársaiktól, akik mind a mai napig inkább adnak helyet a szóbeszédnek, akiknek tiszta látását valami lepel takarja el (2 Kor 3,15). Ellopták Jézust a keresztyénségből, így született belőle a hatalom vallása, a politikai keresztyénség, és ekként lett a kultúra vallása is, amit kultúrkeresztyénségként szoktunk emlegetni.
Ellopták a Jézust a születő egyházból, és mindig a tanítványokkal, a Jézust tiszta szívvel keresőkkel akarták elvitetni a balhét.
Jézus hiánya, az ellopott Jézus hiánya köszön vissza az erőtlen keresztyénségből, a benne nyomokban sem található Jézus-várásból. De mit kezdünk mi a Jézus hiánnyal és hogyan találunk vissza az élő Jézus jelenlétébe? Ezek a legégetőbb kérdéseink.
Ezekkel a bevezető gondolatokkal kezdjünk hozzá a mai igeszakasz mélyebb és alaposabb átgondolásához.
A Jézus sírját őrző katonák nem katonák, hanem csak pénzen vett, egyenruhás emberek. Az őrhelyükön kiváltképpen nagy dolog történik, isteni beavatkozásnak lesznek a szemtanúi, nagy erejű, de rövid ideig tartó kozmikus sugárzásban van részük, ahogy az amerikai űrkutatási központ megállapította a Jézusnak tulajdonított halotti lepel vizsgálatakor, amelyről azt feltételezték, hogy e nagy erejű, de rövid ideig tartó kozmikus sugárzás következtében a Megváltó arcának vonalai szinte beleégtek.
Az ijedtükben szinte holtra vált őrök csak akkor indulnak el jelentést tenni megbízóiknak, amikor az asszonyok már eltávoztak a sírtól. Egyikük sem merte volna megvehetetlen lelkű asszonyok szemébe mondani, hogy most indulunk elárulni az egy igazat, lábbal taposni a szentet. Elmennek az asszonyok, vagyis eltávozik a nyitott sírtól az élő lelkiismeret, és ekkor jön el a sötétség órája.
A katonák ugyan a feltámadás hírével indulnak, de a személyes érintettség teljes hiányával mennek, hogy megbízóiknak jelentést tegyenek. Aki életéből a személyes érintettség hiányzik, azok rakják le a Jézus nélküli keresztyénség alapjait.
Pedig micsoda hírt kellett közölni e hitvány lelkű, egyenruhás embereknek: akit teljes bizonyossággal holtnak láttunk, akit mi őriztünk, azért eljött a fény és az erő, azért lenyúlt a magasból az Isten. Ellenállhatatlan volt az égi megnyilvánulás. Még ha a halálfélelmükkel el nem is dicsekedtek, de az Isten jelenlétét letagadni nem lehetett.
Kedves Testvérem! Ha főpap lettél volna, vagy farizeus abban a körben, vajon mit éreztél volna mikor hallod, hogy Jézus él? Megrendült volna a lelked? Vajon mi minden látszott összedőlni egy szempillantás alatt? És vajon milyen lélek adott tanácsot, amikor hirtelen döntést kellett hozni, amikor az élet szelleme kiszabadult a palackból, hiszen az igazság Lelke az asszonyi szóbeszéd szárnyain már rég megelőzte a felkelő napot? Milyen gonosz pletykát kellett útnak indítani, hogy megfékezze az égi tűz erejét? Mekkora ellentüzet kellett rakni, hogy egybeolvassza a lángokat?
Mit kellett megígérni a saját lelkükkel szembe forduló katonáknak? Pénzt és politikai védelmet. Majd mi beszélünk Pilátussal – mondták a főpapok –, meggyőzzük és kimentünk titeket a bajból, mert a politika is a mi kezünkben van.
Igen testvéreim, a hatalmi keresztyénség első rögtönzött zsinatát látjuk itt. Lehet, hogy ezt a halaszthatatlan tanácskozást főpapjaink kivételesen nem imádsággal kezdték? Vajon honnan vették a bátorságot, hogy döntésükbe becsatornázzák a hazugság lelkét? Milyen Isten volt az, akinek a nevében cselekedtek?
Hát így indult el a keresztyénség, itt ered az élet folyója, de a nyomában, vele párhuzamban felfakad a hazugság zúgó folyama is.
A sátán munkájának köszönhetően, aki az életet feltartóztatni nem tudta, a keresztyénség kétféle verziója született meg. Mindkettő a feltámadt Jézusról szóló bizonyságtételből táplálkozott.
Előbb lábra kapott az asszonyi beszéd, aminek hitele emberileg nagyon kevés volt abban a korban, mégis áldást nyertek a hírvivők, mert megjelent és szembejött velük az élő Jézus. Meg lehetett szólítani és meg lehetett érinteni az Urat és Ő is szólt és további találkozásokkal biztatott. Aki a keresztyénségnek ezen a vonalán, az aranyszálon indul el, az maga is találkozik az élő Úrral. A keresztyénség ezen változatának programját Jézus úgy hirdette meg, hogy íme, én veletek vagyok a világ végezetéig.
A másik változata keresztyénségnek a valódi hamisítvány, a főpapi verzió, az álhír, amit egy hatalomféltő válságstáb sebtében dolgozott ki, a mai igében tisztán, a szemünk előtt körbeírva, és amelyik drága áron megfizetett reklámot terjesztett méghozzá katonai tudósítással, de amelyikből kilopták Jézust. Nem a tanítványok tették, hanem a klérus akarta így, hogy a keresztyénségben ne legyen valódi erő. Kilopták belőle Jézust, hogy a szeretet hatalma helyett a hatalom szeretete legyen a meghatározó. Kilopták belőle Jézust, aki pedig úgy hiányzik onnan, mint házépítésből a kötőanyag.
Ebben a kettészakított, de az idők során gyakran egyesítni kívánt keresztyénségben kell nekünk tájékozódni és a saját helyünket benne megtalálni, hogy ne a Jézus nélküli irányt kövessük, amelyik csupán a rossz lelkiismeret megnyugtatására való, amit keresztyén vallásnak mondanak, hanem magát az élő Urat keressük, aki Igéje és Lelke által ma is kínálja, sőt adja nekünk önmagát. Ámen.
Mátészalka, 2024-10-20.
Becsei Miklós lelkipásztor
