„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten”” I. Korinthus 13, 12
OTTHAGYTUNK-E MINDENT – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
„Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat. Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet? Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges. Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad. Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.” Lk 18, 18-34
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! A böjti időszak első harmadán is túljutottunk már és egy olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy mintha egyre többet kellene tükörbe nézni. Na nem a fényesre csiszolt fürdőszobai tükörbe, hogy mennyit használ nekünk a böjt, különösen, ha nem is böjtölünk, hanem a Szentírás tükréhez csalogat, édesget, hívogat minket szerető mennyei Atyánk. Az előző vasárnap az életünk kiszáradt vadfügefáját mutatta meg az Úr, hogy másba kellene gyökerezni, mint amibe kapaszkodunk. Kiszikkadt és szomjas föld a szívünk, a tengerben, a kegyelem tengerében is gyökerezhetnénk, de nem fogja kiszaggatni életünk fáját, lelkünk fáját az Úr. Nekünk kellene megtenni, hogy felszámoljuk azt, ami bennünk földi, testi és ördögi. Nekünk kell magunkban bizonyos dolgokra nemet és Jézusnak igent mondani.
Tükör a gazdag ifjú története. Odamegy valaki az Úrhoz és leborul előtte: – Jó Mester, mit cselekedjek, hogy elnyerjem az örök életet? Csupa kedvesség van ebben a fiatal emberben, ha velünk jönne szembe, mi is szimpatikusnak találnánk. Jézus is megkedvelte, olyan szeretni való volt a jó nevelésével, a szüleire mutató tiszteletével, hogy valójában jól nevelték, sok mindenre megtanították. Vajon hány gyerek van a mi egyházi iskolánkban, akinek csak egyszer is azt mondták a szülei, hogy fiam, vagy lányom, a Tízparancsolat legyen mindig a szemed előtt. Egy kicsit még tovább is mehetünk, hogy hány szülő van, aki egytől-tízig fel tudja sorolni a Tízparancsolatot? Sok hiányosságunk lehet ezen a téren is, ezért nehéz az életünk kiszikkadt fájának gyökereit felhúzgálni, új erőforrásokra lelni, mert kevés az ismeretünk az Isten Országáról. Ha csak annyi esélyt adnánk magunknak, amennyit gyermekeink a nyolc év alatt kapnak, bizony sok áldást nyerhetnénk az Úrtól.
Akárhogy is van, a gazdag ifjú szimpatikus lenne. Azt mondja, hogy megtartotta az Isten parancsolatait gyermekkora óta. A szíve tiszta, az emberi kapcsolatai rendben vannak. Az örök élet kérdése foglalkoztatja, még nagyobb összefüggésekben akarja érteni a világot és még nagyobb teljességében megélni az életet. De jó lenne, ha az én gyerekemmel is összebarátkozna, mert azt nem érdekli más csak a számítógép, meg a mobiltelefon. Elsőre ilyen hatást vált ki a gazdag ifjú, aztán Jézussal együtt mi is egyre szimpatikusabbnak találjuk, mert megértjük, hogy ez a fiatalember olyan akar lenni, mint Jézus.
Ha egyszer azzal az ötlettel térne haza csemeténk az iskolából, hogy én úgy szeretnék Jézusra hasonlítani, tudnánk-e vele mit kezdeni, sikerülne-e barátságot arcot mutatni?
A gazdag ifjú olyan akar lenni, mint Jézus, egyszerre boldog és szabad. Jézus megérzi ezt a belülről fakadó tiszta vágyat és azt mondja, hogy adj el mindent, adj oda mindent, engedj el mindent. Lehet, hogy a szüleid nagyon sok jóra megtanítottak, erkölcsös életre, meg arra is, hogy azért a pénz a minden. Ha pénzed van, akkor minden van, szinte mindegy mit csinálsz, csak pénzed legyen. Nemrég a fülem hallatára beszélte meg egymással két nyolcadikos fiú, akikről kiabált, hogy semmi életcéljuk nincsen, hogy mindegy mit csinálsz, csak sok pénzed legyen. Csak eggyel nem számoltak még ezek a kis koravének, hogy a „mindegy mit csinálsz”-ba a semmittevés nem fér bele, mert ők még a szüleik pénzén lehetnek semmittevők. De a gazdag ifjú más volt. Mindene megvolt, csak a boldogság hiányzott, a pénzen meg nem vehető boldogság hiányzott és ezért vágyott Jézushoz hasonlítani.
Ha akarsz hasonlítani rám, akkor oszd szét, amid van, mert én is ezt tettem – mondta Jézus. Erre az elengedésre pedig képtelen volt. Még soha nem látott ilyet, a szüleitől sem látott ilyet, hogy az emlékezetébe vésődött volna. Soha nem látott olyat, hogy a felnőtt apja, vagy felnőtt anyja valamiben változott volna, pedig az igazi lelki örökség az lett volna. Oszd szét, ahogy én tettem és kincsed lesz a mennyben. Valamit, amit szeretünk, amihez ragaszkodunk, amivel eggyé váltunk, aminek a rabjává váltunk, elengedni öt percre is nehéz, nemhogy örökre.
A gazdag ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt, amiben bízott. Mert az volt az öröksége, hogy ha pénzed van, akkor mindent megvehetsz. Jézus meg azt sugallta neki, hogy a vagyonba vetett bizalmat nyugodtan átruházhatnád. Bennem is bízhatnál. Akkor éreznéd meg a belém vetett bizalom erejét, ha biztosítékaidat, boldogság-pótlékaidat elengednéd. A gazdag ifjú elment, szomorúan távozott és a tanítványok csak néztek utána, aztán meg Jézusra néztek: ugye, mi mindent elhagytunk? Ugye, mi mindent elengedtünk amikor követőid lettünk? Ugye mi mégiscsak különbek vagyunk, mint a gazdag ifjú? Olyan csodálatos, hogy Jézus nem töri derékba tanítványai hitét, nem lombozza le lelkesedését, hanem elmondja, hogy mi lehet az Őt követők jutalma. Aki elhagyja ezt is, meg azt is, házát is, feleségét is, gyermekeit is, családját is az Isten országáért, az sokszorosát kapja vissza. És itt nem a szívtelen Jézus szól, aki lehetetlent kíván, aki életellenes dolgot kíván, hanem Ő arra tanította övéit, hogy kerüljön a középre az, akinek ott a helye. Kerüljön a társas kapcsolat közepébe az, akinek ott a helye. Kerüljön a családi közösségbe az, akinek ott a helye. Kerüljön bele a gyermeknevelésbe az, akinek ott a helye. Mert ha Jézus a helyére kerül, ha a Biblia is a kenyér mellé kerül, ha az imádság is a napi programba kerül, ha Isten megismerése is a bakancslistára kerül, akkor minden és mindenki más is a helyére kerül. Erre utal a Megváltó, amikor azt mondja, hogy aki elhagyja, maga mögött hagyja a régi életét, az sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, s a végén pedig örök életet.
Nem tudjuk értették-e tanítványai, azt sem tudjuk, hogy esténként, vagy pár naponta így tértek-e haza szeretteikhez, hogy a szeretet levegőjével telt meg a szívük, és hogy felüdült-e tőlük a család, mikor hazamentek, vagy azt mondták: nektek is jobb, meg nekünk is, ha inkább a názáretivel lógtok valahol. Addig se rontjátok itthon a levegőt.
A gazdag ifjú érkezése és fájdalmas távozása, a „jöttem, láttam, veszítettem” tapasztalata tükröt tartott a tanítványok elé. Ő nem tudta elhagyni szíve legnagyobb kincseit, vajon mi elhagytuk-e? Jézustól vártak megerősítést, de az Úr nem erősítette meg a nem létezőt. Ő nem farizeusokat nevelt, hanem őszinte emberekké formált volna, ezért még egy tükröt tartott elébük. Mert szólt és ezt mondta: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.
Na ez lesz az igazi elhagyás, én aztán elhagyok mindent értetek. Otthagyom a méltóságomat, mert porig aláznak, otthagyom az életemet is. Leteszem az életet is, elengedem az életemet is, csak hogy ti életet nyerjetek. Elengedem az életemet, hogy ti bocsánatban részesüljetek. Van-e ennél nagyobb szeretet?
A böjt harmadán az Úr tükröt tart elénk. A kegyelem tükre ez, mert nem azt kell észrevenni benne, ami tükör nélkül is kiabál rólunk, hogy az igazi élet, a lelki élet szempontjából erőtlenné váltunk, egy saját szavakból formált imádság elmondására erőtlenné váltunk, a jóra erőtlenné váltunk, de hitványságainkba görcsösen kapaszkodunk, hanem a kegyelem böjti tükrében felsejlik a Jézus arca. Én vagyok az – így szól az Úr –, aki mindent elengedtem, aki otthagytam érted a mennyet, hogy téged visszavigyelek oda, ahonnan kiestél. Böjt egyharmadán az Úr Jézus szeretne a középre állni, hogy kicsikben és nagyokban felébressze a vágyat: szeretnék rád hasonlítani Jézus.
Bejárhatunk bármilyen magaslatokat, az életben számos sikert elérhetünk, de semmi nem okoz nagyobb örömet szerető Atyánknak, mintha egyszer csak, magunktól, a saját elhatározásunkból szeretnénk az ő Fiára hasonlítani. Ámen.
Áldás: Jézus mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű és megnyugvást találtok lelketeknek.” Mt 11, 29
Mátészalka, 2025-03-23.
Becsei Miklós
