JÉZUS A JÓ PÁSZTOR – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
Alapige: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól. Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. Sokan így szóltak közülük: Ördög van benne, és nincs eszénél: mit hallgattok rá? Mások ezt mondták: Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?”
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Jézus szerint csak egyetlenegy bűn van, amire nincsen bocsánat sem itt, sem pedig a másvilágon. Ez pedig a Szentlélek elleni bűn. Jó lenne ma egy kicsit közelebb kerülni annak megértéséhez, hogy amikor Jézus áldozata teljes és elégséges, amikor a Golgotán kiszenvedése előtt kimondta Jézus, hogy elvégeztetett, vagyis minden bűnért tökéletes elégtételt szerzett, akkor, hogy lehet, hogy van mégis egy bűn, amire nincs bocsánat? Hívő emberek, ha Jézus szavait igazán komolyan veszik, akkor az életben egyszer biztosan, de lehet, hogy többször is elgondolkodnak rajta: vajon én nem követtem el a megbocsáthatatlan Szentlélek elleni bűnt? Vagy ez a bűn nem leselkedik rám is az életútamon, hogy egyszer, váratlanul, magával ragadjon és az Isten kezéből végérvényesen kivegyen?
Azért kezdjük a végéről a mai igeszakasz közös átgondolását, mert Jézus hallgatóságának tagjai közül többen, teljesen egyértelműen elkövetik a Szentlélek elleni bűnt, vagyis a Jézusban munkálkodó lelket káromolják, azt mondják rá, hogy ördög van benne. Aki pedig ilyet mond, az a szavaival arról tesz bizonyságot, hogy ennél messzebb már nem is lehetne az Isten Országától. Az élő Isten Egyszülött Fiának jelenlétében, amelytől Istenhez közelebbi hely az akkori világban nem létezett, hiszen azt mondta Jézus, hogy aki engem látott, az látta az Atyát is (Jn 14, 9), valamint, hogy Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10, 30); nos aki Jézusról azt vallja, hogy a sötét erőknek foglya, miközben Ő a világ világossága, ezt azt jelenti, hogy az az ember elveszett. Olyan magas falakat épített maga köré, vagy önmagát a legsötétebb börtön olyan mély rejtekébe zárta, hogy onnan szinte kihozhatatlan. Lehet, hogy valamikor csak áldozat volt, de talán a gonoszságnak olyan sötétségével találkozott, hogy maga is gonosszá változott. Ő a menthetetlen ember. Ilyenek kiabálták, hogy ördög van benne és nincs eszénél Jézus. Mások meg ezt mondták: nem megszállott ember, mert az ördög nem tudja meggyógyítani a vakok szemét. De kik ezek a mások? Azok, akik nem ennyire elvetemültek, akik még nem zárták ki magukat a kegyelemből, akik még esélyt adnak az Istennek, hogy jobbról győzze meg őket, mint amit eddig gondoltak a világról. Ők azt mondják: a sátán nem tudja megnyitni a vakok szemét. Azért ez is egy Szentlélektől fogant felismerés, hogy a sátán nem tudja és nem is akarja megnyitni a vakok szemét.
De hát mit is mondott Jézus, hogy egyesek lesátánozták, mások pedig szavai hatására a legmélyebb dolgokon gondolkodtak el?
A mi drága Megváltónk az emberi élet legmélyebb kérdését vetette fel: Kiben bízhat az ember? Van-e egyáltalán biztos pont és kapaszkodó ebben a világban? Attól a pillanattól keresi az ember a biztos pontot és kapaszkodót, amikor a köldökzsinór elszakad. Az önmagunkban való létezésnél a világon nehezebb próbatétel nincs. A születésünk pillanatában szinte eldől, hogy az ősbizalom, vagy az ősbizalmatlanság lesz az osztályrészünk. A földi szülők viszonyulása, az élethez való hozzáállása óriási jelentőséggel bír, de mégsem szabad mindennek ezen múlnia, hogy rajtuk keresztül az ősbizalom, vagy az ősbizalmatlanság vesz bennünk lakozást. Azért nem, mert az ember nem csak szülemény, hanem teremtmény is, és hiszem, hogy nem múlhat csupán a jó szülőkön vagy rossz szülőkön az ember egész élete, mert az isteni kegyelem mindent felül tud írni. Kiben bízhat az ember? Gyermekként a szülőben szeretnénk bízni, felnőttként a társban és lelkileg érett emberként az Istenben találjuk meg a kapaszkodót. Erre a lelki érettségre már gyermekként is eljuthat valaki, míg sokan vannak, akik belül soha nem nőnek fel és örökké bizalmatlanok maradnak.
Az emberi élet alapkérdése a bizalom. Amikor pedig arról beszél Jézus, hogy nála van az igazi védelem és a valódi biztonság, akkor ez a hallgatóság lelkének legérzékenyebb pontját érinti meg.
Én vagyok az ajtó, a juhoknak az ajtaja, annak az akolnak az ajtaja, amit úgy hívunk, hogy élet, de nevezhetjük nemzeti hovatartozásnak is, hívhatjuk önazonosságnak is. Annak az akolnak, ami a védelmet jelenti sok-sok nemzedék óta, annak az ajtaja, a kapuja, bejárata én vagyok. Isten népe vagytok, Ábrahám, Izsák és Jákób óta, de az én kezem műve ez, mert én hívtam el Ábrahámot, és szaporítottam meg utódait. Én vagyok az eredet, én vagyok az élet bejárata. Az én védelmem alatt hajtjátok este álomra a fejeteket és áldásommal mentek ki, mikor a reggeli napfény füves legelőkre hív. Én vagyok az ajtó. Jó lenne belém vetni a bizalmatokat, méghozzá teljes szívvel.
De én vagyok a pásztor is – mondja Jézus –, aki kivezetlek, csendes vizekhez terellek, a farkasoktól megvédelek, aki előttetek megyek. Nincs olyan hely, ahol én ne jártam volna. Nem tudsz olyan helyre lépni, ahová én előtte már ne léptem volna. Én vagyok a jó pásztor, aki név szerint ismerlek, neveden szólítalak, tudom ki fia-borja vagy. Tudom mit hozol, mit viszel. Tudom, hogy az ősbizalom fénye, vagy az ősbizalmatlanság árnya jár-e veled az utadon. De én téged megváltottalak. Ezért este, ha lefekszel, ha nyugovóra térsz, akkor én úgy megyek be hozzád a hálószobádba, hogy az ajtón át megyek. Az ajtó én vagyok. A megváltódként térek be hozzád, aki az életét adta a juhokért, teérted is. Meghaltam az álmatlan éjszakáidért, meghaltam a bűnökért, amik álmatlanná tettek. Meghaltam érted és ne legyen kétséged, hogy a szíved békességét hozom feléd, hogy jelenlétem elűzze tőled az árnyakat. A neveden szólítalak, amikor hajnal virrad és az ajtón át, aki én vagyok, elindulsz mindennapi dolgaid felé. A védelmem alatt vagy és hangom, amit már ismersz, nappal a füledbe cseng. Én vagyok az ajtód és én vagyok a pásztorod.
Mondjátok, ki vágyna másra, mint erre a biztonságra? Hol lehetne jobb helyen az ember, mint a jó pásztor védelme alatt? A pokol kapui remegtek meg, mikor az igazi védelem és a valódi bizalom forrása fakadt fel Jézus által és szavait csak úgy itták a szomjas szívek.
Ördög van benned! Mondták a megkötözöttek és ha tehették volna, akkor magukkal Őt az alvilágba lerántották volna. Nincs benne ördög – mondták mások, mert az ördög nem nyithatja meg a vakok szemét.
És bizonyára voltak még mások is, akiknek már megnyílt a szemük, és neki Jézus lett az ajtó és Jézus a jó Pásztor, akiknek a szíve, mint kiszáradt kút, újra megtelt bizalommal és az egyetlen valódi védelem biztos tudatában a lelkük virága kinyílt, akik megszépültek egy olyan életre, hogy bízzanak az Úrban és merjenek végre élni, és bízzanak egymásban is. Mert a bizalom kegyelem, a bizalom ajándék. Méghozzá olyan ajándék, amit, ha megnyert a szív, akkor meg akar osztani. Adja az Úr, hogy mi ezekhez tartozzunk, akik hisznek, de nem hiszékenységgel, hanem bibliásan hisznek és a jó Pásztor nyomdokaiban járnak, akik szavainak naponta örülnek és számukra a pusztaság élő vizek forráshelyévé változik és beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféta szava: Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön (Ézs 35,6-7). Ámen.
Becsei Miklós lelkipásztor
Mátészalka, 2026-02-15.
