LEGYÉL TE IS BENDEGÚZ! – VASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
Alapige: Jézus mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” János 16, 23b-24.
Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Kedves Harmadikos Gyerekek! Kedves Barátaim! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu és abban a faluban volt sok utca és az utcában házak és a házakban emberek. A falu legszélső utcájában lakott egy kis család, a szüleivel együtt élt egy fiú, akit Bendegúznak hívtak. Csendes, visszahúzódó gyermek volt, úgy kilencéves lehetett. Elég nagy szegénységben éltek, szerény kis házuk mellett az udvaron volt egy istálló, abban lakott egy sovány tehén, a ház körül szaladgált még néhány tyúk, egy kerítés mögé elzárva néhány liba gágogott, hangosan követelve, hogy eljött a legeltetés ideje. Ilyenkor Bendegúz, aki iskolán kívüli idejének nagy részét az udvaron töltötte, a libákat kiengedte és az árokparti zöld füvet velük legeltette. Az egyik napon az édesanyja így szólt hozzá – eredj fiam, menj át a szomszédba, mert elfogyott a liszt, hogy kalácsot süssek; kérj kölcsön egy kilogrammot, mondd, hogy az édesanyád küldött és mondjad azt is, hogy holnap megadjuk a tartozást. Bendegúz azonnal szót fogadott, a libákat gondosan bezárta és néhány perc múlva már a harmadik szomszéd ajtaján kopogott. Azért a harmadik szomszédba ment, mert a két közelebbi szomszéddal a szülei haragban voltak, velük már sok-sok éve nem beszéltek. És ezt a szomorú történetet Bendegúz ismerte, ezért hát egyből a harmadik szomszédba indult, ahol kopogására Sárika néni nyitott ajtót és mikor meglátta a kis vézna Bendegúzt, megkérdezte, hogy mit akar. Mire a gyermek így felelt. – az anyukám küldött, hogy tessék kölcsönadni egy kiló lisztet, mert kalácsot sütni készül, de a lisztünk elfogyott. Mielőtt Sárika néni bármit is mondott volna, a belső szobából egy erős férfihang kiabálta ki, hogy gazembereknek semmit nem adunk! Bendegúz szíve majd meghasadt a fájdalomtól és lesütött fejjel tovább ballagott. Keze már a negyedik szomszéd ajtaján kopogott, itt meg Julcsa néni nézett vele farkasszemet és azt mondta, hogy az apád miatt, aki mindig kiabál és mindenkivel összevész, nem állok szóba veled. Te is az apád fia vagy, húzz el innen, míg szépen mondom… Bendegúz, mintha nagy zsákot cipelt volna, mintha e zsákban szüleit vitte volna, egy házzal ismét tovább állt, és már az ötödik szomszéd előtt állt, ahol zárt és magas kerítés mögül egy felbosszantott négylábú morgott reá. Csengetni sem kellett a kiskapun, mert mérges kutyáját hátra parancsolva tüstént Gizinéni állt előtte és a kis Bendegúzt kérdőre vonta: – mit akarsz éppen most, mikor az idő dél fele jár, s az uram, ha nem lesz harangszóra ebéd az asztalon, elkerget a háztól. Több se kellett Bendegúznak, gyermekfejjel is hamar megértette, hogy rossz helyen van rossz időben, „lábalatt” – így mondták a régiek – s még vesztére kérjen is.
Az anyukám küldött mondta halkan, csak egy kis liszt kellene, holnap meghozom, s a szeme könnybe lábadt, mert hát szégyellte magát, és úgy hitte mindenért ő a hibás. Azért is, hogy elfogyott a liszt, s azért is, hogy az utcában, s tán a faluban sehol, a szüleinek becsülete nincsen. Néhány másodpercnyi kínos hallgatás, a pokoli csendet a déli harangszó törte meg, s miután Bendegúz a szemét felemelte, Gizikenéni arcán olyat tapasztalt, mint még soha azelőtt. Akit előbb még gonosz boszorkának látott, egy szempillantás alatt, mintha angyallá változott volna. Várj csak! S azzal a házba befutott és kisvártatva visszatért. Itt van a liszt és neked egy tábla csokoládé. Az asszony szeméből olyan fényesség sugárzott és a szavaiból pedig annyi melegség áradt hirtelen, hogy Bendegúz szívéről mintha leesett volna valami súlyos teher. Menj békével fiam, köszönöm, hogy áldást hoztál, mert törékeny testedben mintha Jézust láttam volna meg… s azzal sarkon fordult, a kiskapu bezárult mögötte, és a morgó kutya ismét előkerült. Bendegúz pedig futásnak eredt hirtelen, nehogy az az egy nadrágja bánja, s még azért is ő legyen a hibás. A szavak gyermekszívében ettől kezdve kitörölhetetlenné váltak: mintha Jézust láttam volna meg… De furcsa dolgot mondott ez a Gizikenéni.
Hazament, s az édesanyjának mindent elmesélt. A különös történettől az édesanyja arca földerült. Az arc, amiből minden egyes napon szinte kiolvasta a világ szomorú sorsát, most felragyogott, mint a tavaszi napsugár. Mintha Jézust látnám benned gyermekem – mondta az édesanyja boldogan. Bendegúz szeme elkerekedett egészen… Nem értette még, hogy körülötte ma valami elmondhatatlanul nagydolog történik. Mintha kis házukba ott a faluszélén, ott is abban a legutolsó házban nem a föld, hanem az ég nyílna meg, s az Isten angyalai egy hosszú létrán fel-le járnak. Valami ehhez hasonló érzés lehetett, amit nem tudott szavakba önteni. Hamar kisült a kalács, mert édesanyja szorgos keze tésztát dagasztott, s míg az egész alkotmány a kockás terítő alatt a tálból kinőtt, addig édesanyja az öreg családi Bibliáért nyúlt. Ó, de régen tette már! De régóta porosodott már érintetlenül a nagyapa által Amerikában vásárolt Biblia. Maga sem értette, hogy miért, de belül legyőzhetetlen késztetése lett, s a könyv éppen János evangéliumánál nyílott és a konyhai kiságy szélére ülve szólalt meg Jézus, édesanyjának halk, szelíd hangján: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
Édesanyám – szólalt meg Bendegúz. De jó is lenne olyanná válni, mint Jézus. Mert csak akkor tudnánk az Ő nevében kérni. S ha az Ő nevében kérnénk, akkor az Atya mindig, minden kérésünket teljesítené.
Az anyja szeme könnybe lábadt – hiszen olyan lettél, mint Jézus, gyermekem! Áldás lettél a szomszéd néninek, kolduló kérésed meghallgatásra talált, még csokoládét is kaptál, nemcsak lisztet; és áldásul lettél nekem, mert itt vagyunk és Isten szava lett a lámpásunk és belőle merítünk erőt és vigasztalást, mint még soha ezelőtt.
A délutáni nap úgy ragyogott be a cseréptetős vályogház ablakán, mint semmikor máskor.
Az édesapa váratlanul tért haza. Mint mindenkor máskor, hirtelen és kiszámíthatatlanul érkezett. A kisült kalács illata terjengett a levegőben, versenyre kelve a sarjadó fű, s az ébredő természet minden más illatával. A kalács győzött, mert az élet, az áldás, és a béke hírnöke lett. Az apának ma rossz napja volt, rosszul ébredt, gyomorfájósan kelt, ezért ma nem kellett az alkohol. Nem is az ablakon, ma az ajtón át érkezett. Ideges volt, csak úgy, mint máskor, de legalább durva káromkodás hangja nem előzte meg. A kalács illata már az utcasarkon szíven találta, s mire a házba benyitott, lelke nyugtalansága is köddé változott. Mintha Jézust látnám, s az anyját, Máriát – mondta mikor övéire nézett, és hirtelen kimondott szavain – mindenki mással együtt – ő is meglepődött.
A nap további része a konyhaasztalnál telt el. Közöttük annyi minden beszédtéma lett. A nap is lehanyatlott, a gyertya is előkerült. Volt sírás és volt nevetés, de most először a könny gyógyított, mert tőle tiszta lett, ami az évek alatt bepiszkolódott, ami eltört az újra egész lett, ami elhallgatva lett az végre kimondatott, és úgy jöttek fel az égre a csillagok, hogy közben a ház örömre derült. Most már hárman hallgatták János evangéliumát, apa hangján szólt, mert a család papja az is, aki nem visel palástot, de az Úr férfinak és apának teremtette. Most az ő hangján szólt az evangélium:Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
Így végződött hát Bendegúz története, de ez a vég csupán a kezdet, mert mától minden más lett körülötte. Ahol megjelent a kisfiú, mindenhová áldást vitt, mert a szomszédok egymással kibékültek, a faluban az emberek a megkonduló harangszóra az Isten háza felé újra elindultak, a templomban egymás mellé ültek és régi szakadékok felett híd épült, a szeretet hidja.
Legyél te is Bendegúz, aki, ha tud egy jó szót mondani, ha rosszért jóval, kő helyett kenyérrel felel, akkor rajta keresztül ott van Jézus és teljes az öröm. Adja az Úr, hogy minden családban, ahonnan ma gyermek jött az ősi templom falai közé legyen valaki Bendegúz, hogy végre megjelenjen Jézus és sok szív meggyógyuljon és a családi öröm teljes legyen. Ámen.
Becsei Miklós lelkipásztor
Mátészalka, 2026-03-22.
