KÉSZÜLJ ISTENED ELÉ! – KONFIRMÁCIÓI IGEHIRDETÉS
Alapigék:
- Jézus mondja (Péternek): „ha meg nem moslak téged, semmi közöd nincs hozzám.” János 13, 8b
- ”Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a páskavacsorát.” János 18, 28
- „… Készülj Istened elé, Izráel!” Ámós 4, 12c
Kedves Konfirmandusok! Szeretett Családtagok! Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Amikor a mai napra gondoltam, a Szentírásból a felolvasott három Ige ejtette foglyul a gondolataimat, de legfőképpen a szívemet. Vajon mi is lenne velünk, ha ebben a pillanatban Jézus visszajönne és a jelenlegi világkorszaknak véget vetve, azonnal számadásra késztetne minket, hogy amit ebben a pillanatban teszünk, azt miért is tesszük? Az életünknek sok haszontalan cselekedete van, az útkeresésünknek sok zsákutcája van, amikről csak később derül ki, hogy megspórolhattuk volna, mégis tesszük, mégis mondjuk és mégis végiggondoljuk százszor és ezerszer a gondolatokat, amelyek szinte kényszerpályán futnak a fejünkben, aztán meg minden más lesz, mint ahogy elképzeltük. De mégsem haszontalan út az, ami formál, ami jobb emberré tesz, ugyanakkor haszontalan az, ami deformál és elront és átalakít és közönyössé tesz minket. Isten óvjon, hogy ez a hely – templom – ezentúl kerülendő hellyé váljon, mert ide minden vasárnap jönni kellett volna. Isten óvjon, hogy a téma, egyház, hit és vallás kerülendővé váljon, mert ember, most konfirmáltam, szeretnék-e körből kimaradni párszor. Ezért úgy kaptam felülről, gondoljuk át mi az, ami a konfirmációban történik és történhetne is akár. Ha a korszakzáró Jézus most visszajönne, akit szándékosan nem hívok az ítélet Krisztusának, mert nem kívánok az érzelmeire hatni senkinek és még kevésbé a rossz lelkiismeretére; nos, ha megérkezne az ég felhőin a korszakzáró Jézus ahogy megígérte, akkor egy dolog egészen bizonyosan véget érne, a színjátékok kora. Amit éppen most teszel, vajon miért teszed, azonnal kérdéssé válna…
Ezért hát fogalmazzuk meg, hogy e helyen most mit miért teszünk, hogy legalább bennünket az Úr mélyreható és igazságkereső kérdések között találjon.
Azért konfirmálunk, mert ez egy nagyon régi szokás nálunk reformátusoknál. Azért konfirmálunk, mert kisgyermek korban kereszteltek meg minket és a világról mit sem tudva, magunkról is csak keveset, 3-4 hónapos korban el nem dönthettük, hogy szeretnénk-e mi Istenhez és a benne hívők közösségéhez tartozni. A szüleinknek volt ez szent meggyőződése, vagy nekik is csak halvány sejtelem, hogy keresztelkedni kell, hogy ne maradjon pogány a gyermek. De mit is értünk el mi gyermekek a homlokunkra hullott keresztvízzel, felszámolt pogánysággal, ha nem lett jobb az étvágyunk, ha nem szűntek meg az álmatlan éjszakáink? Azt gondolták, akik a gyermekkeresztséget szorgalmazták, hogy a szülők jó példája, az Istenhez vonzódása, a vallásuk gyakorlása odahajlítja majd a gyermekek szívét is a mennyei Atyához, de nem így történt. Azt gondolták, akik hinni akarták, hogy a gyermek életét a keresztségben megköszönni kell, az életére Istentől védelmet kérni kell, hogy tündértekintetű bébik és babák találkozása Istennel olyan, mint egy eljegyzés. Jézus a nevünkön szólít, ahogy a szüleink neveztek és elpecsétel, eljegyez magának, mert Ő olyan, mint egy jó anya: gyermekéről a legjobbat gondolja. Az én szeretetem fogja magasra emelni őt, az én szeretetem ad neki erőt a bajokat legyőzni mind. Ha pedig a keresztség eljegyzés azzal a Jézussal, aki nem takaréklángon, hanem bolondulásig szeret, mit több: kereszthalálosan szerelmes belénk, akkor a konfirmáció micsoda? Házasság az Úrral. Jövök Uram, itt a kezem, itt a szívem. Téged odaszegeztek, kezedbe-lábadba szöget vertek azért, mert minden ember – én is – olyat tett a kezével, amit nem kellett volna, oda ment a lábával, ahova nem kellett volna. Ezért Jézus azt mondta, hogy itt van az én kezem és itt van az én lábam, üssétek át, hogy mindenki, aki akar, az jó útra tudjon térni és a végítélettől senkinek ne kelljen félni. Üssétek át vasszegekkel a kezem és a lábam, hogy aki hisz, annak a keze, a lába és a szíve szabad legyen a jóra.
Ez egy házasságkötés lenne itt, világra szóló lagzi, ahol harmincnégyen egyszerre mondják az Úrnak, hogy a szívemet elérte a szereteted és a lábamról levett, s ha így szerettél, hogy értem a keresztre mentél, akkor beléd estem én is Jézusom. És hálából Uram, nem csak Veled, hanem a Te népeddel is szövetséget kötök, mert bár láttam már jobb társaságot, elég régimódiak, a házad is elég öreg, a padok is kényelmetlenek, de itt vagyok itthon, mert a szüleimet sem válogathattam meg, a születésemről se magam döntöttem. Ez a Te házad, ez a te családod Istenem, s hogy benned mennyire buzgón hisznek azt nem tudom, de ide tartozom. Akit Te szeretsz Uram, és akit házadba fogadsz, azt én is szeretem, mert Te Isten vagy, és én bízom a te ízlésedben, hogy azok vannak itt, akiknek az életébe a legjobbat készítetted el, és ők ezt a legjobbat keresik, ezért mégiscsak a legjobb társaság a gyülekezet.
Valami ilyen történne itt, ezt remélné Jézus, ha az ég felhőin most visszajönne minket kérdőre vonni, hogy amit most teszünk az emberi színjáték-e vagy harmincnégyen tényleg szövetségre lépünk? S a felnőttek is, ha e frigyet, egykori konfirmációnkat félvállról vettük, szövetségesünkről megfeledkeztünk, most hozzá szív szerint visszatérhetünk. Mert ez egy olyan hely, ahol a cserbenhagyott nem mossa meg lehajtott fejünket, hanem a szívébe és szerelmébe azonnal visszafogad.
Tudjátok, így néznek ránk ma az égiek, ezt bizony hasznos dolog újra gondolni egyszer, talán éppen akkor, amikor gyermeked, vagy unokád fogadást tesz az Úrnak, s a lelked kérdezi csak halkan odabenn: amit ígértél ifjúkorodban, hogy Jézus lesz a minden, szavát szívedre veszed, útján jársz, és népét, házát nem hagyod, mondd, mennyire teljesült?
A három ige, amit Jézus a lelkemre kötött, hogy én a tiétekre kössem, az újragondolásban segít. (1) Ha meg nem moslak téged, semmi közöd nincs énhozzám. Ezt mondta az Úr Péternek, mikor a Mester elkezdte mosni tanítványai lábát az utolsó vacsora előtt és Péter szabadkozott, hogy ez nagyon ciki, Te az én lábamat nem mosod meg, mert ha hozzám érne szent kezed, a lábam elporladna, ha tudnád mennyiszer ment rossz utakra, s a szeretet útjára, a béke útjára csak alig-alig. De Jézus nem volt kíméletes: ha meg nem moslak téged Péter, semmi közöd nincs hozzám. Mert én ki tudom igazítani a múltadat, hogy lábad békével vigyen tovább jó utakra. Akkor mindenemet mosd meg Uram, mert a kezem is, a szám is, a szívem is annyit vétkezett. Úgy szeretne most Jézus megmosni mindannyiunkat és azt ígérte, hogy szava, ha szívedbe engeded, akkor tisztára mos.
Aztán a másik igeszakasz is legyen egy kincs a tarisznyában (2), hogy amikor Jézust elfogják és Pilátus elé viszik, akkor azok az álnok emberek, akiknek a szíve telve van gonoszsággal – így írta le János evangélista, hogy – nem akarnak belépni egy pogány uralkodó, a Pilátus házába, nehogy tisztátalanok legyenek, mert akkor a zsidó törvények szerint este az ünnepi asztalhoz ülni nem szabad. Már ti konfirmandusok is elég felnőttesen gondolkodtok ahhoz, hogy megértsétek mit jelent ez az égbekiáltó képmutatás. Vigyázzunk a látszatra, mint az ünnepi ruhánk tisztaságára, de a szívünkben ott feszeng az indulat, hogy de jó lenne megölni Jézust, mert útban van, mert idegesít, mert tükröt tart elénk, hogy mi is lehetnénk egy kicsit jobb emberek. A konfirmáció is mindig tükröt tart elénk, hogy lehetnénk, vagy lehettünk volna és még mindig lehetünk egy kicsit jobb emberek, mert az erre hívó Jézus kínálja szövetségét. Neki esküszünk szívből, vagy színből, csak az Isten tudja, de Neki teszünk fogadalmat, hogy ott leszünk, ahol ki van jelölve a helyünk.
S végül a harmadik ige egy ószövetségi könyvből való, Ámós próféta által üzente az Úr a népnek, amelyik annyit szenvedett, amelyik a történelme során annyiszor tűzbe is esett, meg vízbe is esett, de nem segített rajta se víz, se tűz, sőt Isten rájuk néz annyi balszerencse közt és oly sok viszály után és azt mondja, hát ti olyanok vagytok, mint a tűzből kikapott fadarab. Már az anyátok se ismerne rátok, hogy mi lett a szeretetből, amit rátok pazarolt. Azt mondja a próféta, mikor a tűzben arannyá válni képtelen népre néz: az Úr üzeni most, hogy (3) készülj Istened elé, mert nincs több kegyelem.
Kedves Konfirmandusok! Vegyétek szívetekre az Atya szívéből származó prófétai szót, hogy készülj Istened elé, mert most, még ifjúkorodban áldani akar, hogy áldás legyél. Szövetségét kínálja, hogy Ő legyen előtted a példakép és egy olyan hazában, ahol nemzetünk a tűzben arannyá válni nem tudott, ti vegyétek majd kézbe a jövőt. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha azzal az Eggyel szövetkeztek, aki eljön és nem késik. Aki időben eljön és véget vet a színjátéknak, hogy végre minden az legyen, aminek lenni kell, hogy ne legyen hiába kimondott szó és elvesztegetett idő sem Isten házában, sem pedig azon kívül, mert Isten háza az egész világ, amit azért alkotott, hogy otthon legyünk benne és egymásban a testvért végre megtaláljuk. Készülj Istened elé kedves barátom, hogy szövetségre lépjen veled. Nem házasságra, mert ahhoz még fiatalok vagytok, de egy igazi és tartós barátságra, amelyben Jézus, az igaz barát meghalni is kész volt, hogy te pedig mindig azt az utat válaszd, ami mindenkinek jó. Jó neked, jó a barátaidnak, jó a családnak, jó az egyháznak és jó a hazának. Ez a konfirmáció, a Jézusba vetett hitünk megerősítése a Szentlélek által. Ámen.
Becsei Miklós lelkipásztor
Mátészalka, 2026-03-29.
